Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-28 / 22. szám

Japok felhívása a német néphez . legven méltó Sztálingrád védőinek! hősi önfeláldozásához A* *isdM>iakhan keresztmetszetei nyaltunk M olvasónak ásókból a cik­kekből, amelyek az utóbbi napokban t legneveaefcb német katonai szakél­tük és publicisták tollából a német sajtóban megjelentek éa a snlyos ke­leti elháritó harcokkal foglalkoznak. Rudolf Fischer, t vezető nemet publicista ezeket irja: /Kéntelorsoág létéről, vagy nemlété­ről van saó. Ebben a mérkőzésben nem lehert olyan vereség, amelyet könnyen elviselhetünk, nem lehetnek olyan sebak, amelyek gyorsan begyó­gyulnak, mert csak győzelem van és vereség lehetséges, amely utóbbi egy­értelmű az állami tehetettenséggul, belső szociális harcokkal, kivándor­lással és övökké nyitva maradó se­bekkel. Az erős, egységes Németor­szág enyhén snólva a többi államnak ke) lemettea volt. Fgpál talában nem arról volt azé, amit annyiszor állíta­nak, hogy a németek kellemetlen tu­lajdonságai miatt lehetett az egész vi­lágot olyan könnyen ellenünk fclsora­koztatniok, mert ennek oka kizárólag a* volt, bogy « németek olyan helyet ifényeitek, amelyet a természet ngyan nekik jelölt M, azonban más népek már rendelkeztek felette. Mindenre megy most a játék. Ezt mi Jó! adjak. A britek Is lassan ész­•eveszil est Chamberlain azt hitte, begy tan tart három esztendeig és' Kémet raág összeomlik, mert nem rendel xett as nj háború kitörésekor o yan t irtalékobknL mint a császári biiodalcm. A dűnkircbeni katasztrófa wsonban fordutópontot jelentett. Ettől í zdre London kényszerítve volt a háborút olyan komolyan tokinteni, mini lilyea valóságában mutatko­rt. 1 aikor London azt hitte, hogy óriás: erőfeszítések árán megmene­•rtt, kílöoós büszkeséggel hivatkoz­tak a ragotok teljesítményükre és azt állították, hegy egy nép' sem kepes dve« n dósatokra. Németország azon­ban « bábom első éveiben távolról sem v te igénybe teljesen tartalékait A nőket annyira sem állították a há­horu szolgálatába, mint a legutolsó világhitltorubaa és a mozgósítás ter jedelme távol állt az angol ós a finn mozgósítás nagyságától. Ebben az idő­ben a németek az általak hozott ál dozatokal korlátok között tarthatták. »e minél inkább világos lett az a tény, hogy milyen félelmetes a keleti ellen­vég, annál inkább szolgálatba kellett állítani a parlagon heverő erőket. Az elunt 11 évben ez a folyamat jelentős képések).el haladt előre, mert az első orosz tél hatalmas sarkantyuxást je lentett. Felhasználhattuk « mult év­ben a hadifoglyokat és az európai munkaerő tartalékokat. Most a máso­dik orosz télben állunk. Németország­ban mindenki tndja, hogy az ellensé­get minden áron meg kell verni és véglegesen tehetetlenné kell tenni, ha Németország és Európa továhb akar élni. Ezért a keleti front harca min­den emberi fogalmat meghaladó tel­jesítményt jelent Az ellenség nemcsak' fegyverkezése és tartalékai által fé­lelmetes, hanem igen szívós is. Mind a Szovjet mind az angolok vesztesé­gei sokkal nagyobbak és súlyosabbak, mint Q németeké. Most itt a próba, vmelvről az áttolok azt állítják, hogy •i m-m álljak ki. Állításukat arra •lapozzák, hogy az ilyen kemény bár­ónkban puhákká válunk, mert eddig mindig könnyen győztünk. Az angolok t némot gyengeségre való spekuláció­inkkal ismét elszámolják magukat. Németországnak még Igen Jelentős tar­taléka! vannak. És ereket nem fog saV habozni harcba vetni. Az óra itt ven. azonban nem jelent számunkra brtátcs ítéletet, mint a dönkircheni kat»«i'tréfa as angoloknak, nem isje­ket, mini amilyeneket a legutóbbi ny-ar hozott az oroszok számára*. A német külügyminisztérium lapja, a Berliner Borsenzeitun ; többek között ezeket irja: >Az idei el­keseredett téli csata rendkívüli su­lyosságát és a harcok keménységei nz OKW jelentései már feltárták a német nép előtt. A tábornoktól a legkisebb gránátosig minden német katona tud­ja, hogy n háború eme hatalmad dön­tő mérkőzésében mire megy a játék A német katonának tnrlanía kell a lé­nyeges részét annak amit a nagy nyá­ri offenzíva szerzett Hogy ezt meiev védekezéssel, ellenlókésekket, vagy mozgó hadműveletekkel éri-e el, kizá­rólag a helyi adottságoktól függ So­»halált Teruieszetesen élni akarunk. | Ezért harcoltunk eddig és ezért kell most még keményebben tovább har­colnunk. Olyan hatalmas célokért, amelyekért e háborúban folyik a küz­delem, a vereségek sem kerülhetők el mindig. Mi három év alatt olyan rend kívüli sikereket vívtunk ki, olyan nagykiterjedésű és értékes területeket nyertünk, hogy a kiterjedt arcvonal valamelyik pontján bekövetkezett csa­pás nem tud felborítani bennünket, hanem csak keményebbé lesz*, j A nemzetiszocialista párt hivatalos lapja, a Voikischer Beobachter ezeket irja: Honnan származnak azok a grá­nátosok, páncéllövészek, páncélelbán tó.k akik Sztálingrádnál kevésbé re ményteljes helyzetben és hetek óta ki mondhatalaii nélkülözés között foH látják a t> rcot amely életre és ha Jálra meg/".' Mecklcnburgból, Poniera niából. VVc.-ztfáliából, Bécsből, az a. pesi országokból és Niederdonuubo valók ők. ők hus a húsúnkból, vér a vérünkből a bolsevl>.d arviz veszt.^vei szem­i>en. E józan Ítélethez kapcsolódik azonban mindig az a megállapítás »», uogy nincs szamunkra mas választás, minthogy ezt a háborút végig kell , harcolnunk He él • katonákban az a akik feláldozzák a magú | meggyőződés is, hogy ezt az ered­két, hogy a miénket megvédjék. Min 1 ményt elérhetjük, ba az otthon és • denkinek van ott közülük egy bará j... (ront minden erejét a nagy feladat egy testvére, egy atyja, egy fia, egy férje, vagy szerelmese, aki Sztálin grádnál a vakon és dühöngve támadó I bolsevista ellenség szörnyű tulhatal ] mával harcol. És ma mindannyiunk szolgálatúba állítja. Németországban mindenki tudja, mert a l übrer és a birodalmi marsall beszédeikben nyil­lan beszámoltak róla, hogy milyen keserű órákat éltek át a parancsm® nak fel kell tennünk azt a kérdést.' kük és a csapatok 1941—12 telén a vájjon otthoni munkálkodásunkba- keleti fronton és bogy csak a legfőbb csak megközelítően is eleget teszünk-e vezetés rendi'hetetlen szilárdsága tet­amazok teljesítményének és áldozatai te lehetővé hogy a súlyos veszedel­nak. A kényelmeskedésnek, a békében tneket legyőzzük, amely veszedelmekét megszokott szokásokhoz való konok ragaszkodásnak ideje végérvényesen lejárt. Most vérre cs vasra megy a játék, még pedig nemcsak Sztálingrád az ellenséges túlerő a természetelle­nes időjárással való szövetségben idé­zett fel. Bár az idei tél keménysége közel áll a tavalyihoz és az ellenség előtti hőseink számára, ők csak fi j nyilvánvalóan több legénységet és gyei mertetnek bennünket arra a köte­lességre, amely reánk is háramlik Göbbels miniszter lapja, a anyagot halmozott fel ellenoffenxivé­jához, mint tavaly, a bolsevista ve­zetőknek a veszteségekkel szembeni _ u 'eljes közömbössége ez évben még •Das Keicll :! nagyobb, mint azelőtt volt A szovjet­ezeket irja j tömegek északtól délig állandóan kn­— Sztálin megismételte a lavaiyr t |apáJJák a német frontot, igyekeznek téli háború taktikáját. Példátlan ke-i szétszakítani azt, hogy az igy támadt ménységge' harcolnak e leien és a oé-! réseken a bolsevista áradat nyugat met katonának minden frontszakaszo fe]p törhéssen. Eddig -iz.nban sehol az utolsóját is oda kell adnia, hogy sikerült ez az áttörés. A támn­eiháritsa Európa határaitól a nagy , dók minden makacs, elkeseredett fé­tvomád vihart és biztosítsa a nagy né-1 radozása ellenére, met offenzívak eredményeit. Moszkvá- > _ Magától értetődő _ folytatja a ban, Londonban és Washingtonban az i .Frankfurter Zeitung* — az elhárítás uj bolsevista támadásokat szeretnél* ,.émet oldalon is áldozatokba, vér-, a háború fordulópontjának tekinteni.' anyag- és térveszteségekbe kerül. Egy Dc még a leghangosabb agitáció sem ! i|yen nagykiterjedésű fronton lehetét­képes a veszteség és nyereség közötti ien minden négyzetkilométer területért mélyreható szakadékot áthidalni. Mi i harcolni. Ismerjük, most már a véd­jél tudjuk, hogy a mögöttünk fekvő j Prtí jelentésekből a mozgó nadmüvele* nagy sikerek ellenére még sokat kell • tek fogatmát. amely nem kapaszkodik tennünk, mielőtt a győzelem gyümöl-jbele az egyes helységekbe vagy álhH­csei megérnének számunkra Tudjuk, sokba, hanem kiterjed a hadszíntér kan kérdezhetik közülünk, hogy mikép van a Szovjet abban a helyzetben, hogy a nagy emberanyag, élelmezési területek elvesztése, fegyverkezési ipara nagy részének elpusztulása után még mindig olyan erőket képes bevet­ni a támadásokba, mint most? Hon­nan veszi a páncélosok, repülőgépek és nehézfegyverek tömegét, amelyet újból és újból beledob a harcba? Ame­rikai és angol hadianyag ebben a leg­kisebb szerepet játssza A feleletet ab­ban kell keresni, hogy a szovjet meg­maradt fegyverkezési üzemeiben egész népi erejének brutális megfeszítésével még mindig képes annyit gyártani, hogy fő támadási pontjain nagy badi­anyagfölénnyel léphessen fel. Ez ujabb bizonyságét nyújtja a szovjet ellen­ség veszélyességének A német törté­netem most ismét áldozatokat és a legnemesebb vér áradatát követeli. A jövő csak két szélsőséget tartogat szá­__ mánkra: a gvőzelmet. amely világhn­fent tekénk •!*•* Halálos we»teséjfe-talomra emel bennünket, vagy a népi hogy csak az a nép állja ki e világ-1 mérkőzésben a próbát, amely az utol só áldozatokra is kész. Minél inkább közeledik a háború csúcspontjához, annál nagyobbak azok a követelmé­nyek, amelyeket az otthoniakkal szem­ben is állit. Azoí az áldozatok, ame­lyeket a front abban a világos felis­merésben hoz. hogy Keleten Németor­szág és Európa létéről vagy nemlété­ről van szó köteleznek. «Nem fognak célhoz érni!* Ez az a jelszó, ameíy a külső és belső frontot, a katonákat és az otthoni arzenál férfiait .és asszo­nyait összeforrasztja. A Frankfurter Zeitung vezércikkében ezt olvassuk: — Ha ma a keleti frontról vissza­tért katonákkal beszélünk, mindegyik­nél ugyanazt tapasztaljuk. A keleti harcok súlyosságáról szépilgetés és iliuzió nclkül beszélnek, egyik sem akarja az egyes eseményeket lekiesi nyiteni, egyik sem ejt ki könnyelmű szót a száján. Mindegyik, aki harci tapasztalatokkal rendelkezik, elmond ja, hogy erőfeszítéseknek és az áldo­zatoknak milyen nagy mértékével 'ud tuk megvásárolni az eddigi eredmé egész mélységére. Igy alakulnak ki­sebb vagv nagyobb támaszpontok, /sündisznóállások*, vagy /szigetek*, melyeknek minden oldalon bolsevista támadásokkal szemben kell védek.eo­niök, napokon vagy beteken át ma­gukra maradva kell kitartaniok, hogy feltartóztassuk, lekössék és gyengít­sék az ellenséget addig, amikor me­gint sikerül felvenni a főorcvonallal a kapcsolatot. Ami az ilyen szigetek­ben és a keleti front más olyan he­lyein történik, ahol naponként a leg­súlyosabb tömegtámadásokat kell fel­fogni, a német katonák legnagysze­rűbb helytállását bizonyítja mindem háborúk legkeményebbjében. A német katonák azért képesek ilyen emberfe­letti teljesítményre, mert tudják, hogy csak győzelem vagy vereség lehetsé­ges A háborút azért kell megnyerni, mert nem szabad elveszíteni. Minden­ki tudja, hogy a vereség nemcsak » nemzeti lét. hanem az egvéni egzisz­tencia elvesztését jelentené Harmadik lehetőség nincs. Nem mnradt tehát más hátra minthogy vég'ujárjuk azt az utat, amelyen a nernzrt évek óta jár és mozgósítsunk minden erőt, el­szántan viseliünk el minden kemény­nyeket és hogv mennyi verejtékbe 1711 séget, amelvet a háború elkerülbetet­vérbe fog mé? korülni mig n keletű (lenül magöv-1 hoz mindaddig, amig hadjárat ri'H céMát Némrtóó' H-ir.irU-.-i a -/..lom — r"'ezí becík­szágnt é« Európát végleg bizlosith?tf» 'k*. a »prnn : rter Zeitn.ig*

Next

/
Thumbnails
Contents