Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-20 / 15. szám

Kozeí harminc éven át szélhámosságok sorozatát követte el Schulhoí-Bencsik Zoltán, a csongrádi villanytelep volt igazgatója Mozgalmas szélhámosmult után Budapesten letartóztatták a „Bomba" cimü röpirat hírhedt szerzőjét SZERDA. 1943 január 30. 3 ('A Déhnagydfország munkatársá­tól) R*«M» körözött nagystílű szél­hámost tartóztatott le most a buda­pesti rendőrség Schulhof Tibor sze­mélyében. A rendőri nyomozás ki­deritetta, hogy Schulhof Tibor, akinek üzelmei re egyik rokona hir­ta fel a rendőrség figyelmét, dr. Kálmán Jenő és dr. Bencsik Zoltán néven közel három évtizeden ke­tesztül a vakmerő szélhámosságok egész sorozatát követte el az ország különböző városaiban. Schulhof Ti­bort, dr. Bencsik Zoltán néven Sze­geden is jól ismerik az emlékezetes csongrádi úgynevezett JBomba­pür" kapósán. Ugyanis Schulhof­Bencsik csongrádi villanytelepi igaz­gató korában „Bomba? cimen lelep­lező röpiratot adott ki és ebben csaknem Csongrád valamennyi köz­életi szereplőjét „leleplezte". Ez a röpirat lett kiindulópontja a Piros­ka János polgármester ellen meg­indított támadásoknak és azoknak a becsületsértés!, rágalmazási sajtó­pereknek. amelyek éveken keresz­tül, legutóbb még tavaly is foglal­koztatták a szegedi törvényszéket. Amint ismeretes, a per aktái több mázsára rúgtak, a tanuk száma pe­dig meghaladta a százat, úgyhogy a szegedi törvényszék Csongrádra szállt ki a főtárgyalás megtartá­sára. A budapesti detektívek hosszas nyomozás után összeállították a többnevü szélhámos bűnla jstromát. Megállapították, hogy 1883-ban szü­letet Szatmárnémetiben. 1914-ben Jutott először összeütközésbe a bün­tetötörvénykönywel. ekkor kisebb ügyek miatt bűnvádi eljárás in­dult ellene. A következményektől ngy szabadult meg, hogy megszö­kött, kikeresztelkedett és beállt ka­tonának. önként jelentkezett a frontra, ott kétszer megsebesült, roa.id 1917-ben szabadságot kapott. lie többet nem tért vissza csapat­testéhez. A katonaságnál ettől kezd­ve mint eltüntet tarották nyilván. Minden oka megvolt rá, hogy ne használja tovább a Schulhof nevet. Azt fel is cserélte a jélhangzé dr. Kálmán Jenő névvel és Budapes­ten. az Almássy-téren jogi szemi­náriumot nyitott, amely kitűnően prosperált Szépen keresett megnő­sült az izraelita vallású Berger Erzsébetet vette feleségül. A kom­munizmus bukása után „dr. Kál­mán Jenő" a Mester-ntcai női ke­reskedelmi iskolában zsidó hitta­nárnak alkalmaztatta magái, noha ekkor már katolikus vallású volt. Négy éven át működött, itt amikor azonban felszólították, hogy mutas­sa be diplomáját Okmányairól megállapították, bogy azok hami­sak. Közokirathamisitás címén indult ekkor eljárás ellene, ennek követ­kezményei elől Nagyváradra szökött és itt élt 1925-ig. Akkor Debrecenben telepedett le dr. Bencsik Zoltán néven és az Eloktrolux rt-nél hiva­talfőnöki állást vállalt majd a Pbönix biztositó intézet fiókjának j titkára lett I Debrecenből később Brassóba uta­zott és ott újra megnősült, bár első feleségével kötött házassága érvény­ben volt. Uj felesege mellett külö­nös módon első feleségét is házába fogadta és Bencsik Zsuzsa néven húgaként szerepeltette. 1930-ban a Magyar Élet- és Járadékbiztosító debreceni fiókjának élére került, de ezzel az állással se volt megelé­gedve. 1933-ban Csongrádra költö­zött, ahol az ottani villanytelep igazgatói állását nyerte el. Ebbeli minőségében csakhamar ismertté tette a nevét ttil a városka hatá­rain. Hatalmas purifikáló hadjá­ratot szervezett, amelynek Szegeden is élénk és többszöri visszhangja támadt a sorozatosan megindult sajtóperek formájában. „Dr. Ben­csik Zoltán" ugyanis röpiratokat adott ki hangzatos címekkel és még hangzatosabb támadásokkal, ame­lyekben számos közéleti szereplő személyiségeknek nekiment és a vá­dak sorát emelte ellenük. A csong­rádi közállapotok ostorozása tekin­télyes mellékjövedelemnek bizo­nyult, mert egy kis zsarolástól sem riadt vissza a nagy purifikátor. Vé­gül is 10.000 pengő végkielégítéssel távozott a villanytársaság igazga­tói állásából. További szélhámosságainak szin­teréül ismét Budapestet választot­! ta, ahol előbb a Nyersbőr Központ­nál, majd a Magyar Bőripari ós j Nyersanyagbeszerző és Elosztó ' ítészvénytársaságnál helyezkedett ,el, mint személyzeti titkár. Szár­mazási okmányait azonban nem tudta bemutatni és emiatt tavaly elbocsátották. Közben első felesége j meghalt és azt dr. Nagy Jánosné néven római katolikusként temet­tette el, holott az asszony zsidó val­lású volt. Ezzel ismét szaporította közokirathamisitásai számát. Az utóbbi hónapok során furcsa írásművet szerkesztett: megírta emlékiratait és ezekben összes szél hámosságainak törénetét megörökí­tette. Ezt a furcsa memoárt azzal adta át az ügyvédjének, hogy jut­tassa el azt az ügyészségre, mint ön­feljelentést. Arra, hogy miért akar­ta önmagát feljelenteni a nagystílű szélhámos, a rendőrség eddig nem talált magyarázatot. Az önfeljelentés ugyan eViaraat, azonban Schulhof-dr. Kálmán-dr Benosiket mégis elérte az osztó igazságszolgáltatás keze mert egyik legközelebbi rokona jelentette fel és juttatta rendőrkézre. A soknevü előzetes letartóztatásba vett és moz­galmas multu szélhámos ellen egye­lőre közokirathamisitás. csalás és bigámia cimén indult bii rás. A szakértők szerint véget ért az árvizes évek periódusa Az elmúlt evben tiz és (é millió pernőt (ordított a kormány az árvízi védtéeezesre (A llélmagyarország munkatársá­tól) Az elmuit ösz és az idei tél lénye­gesen kevesebb csapadekot hozott az Alföldre, mint az elmuit telek s szak­értő körökben ezt a körülményt »ecl­vezőnek tartják az árvizi probléma idei alakulása szempontjából. Az ei­niult években ugyanis az volt a Hely­zet, hogy úgy az őszök, mint a telek rendkívüli csapadékosak voltak, rop­pant mennyiségű hó és esötömegek hullottak alá, amelyek az egyébkent is nagy ncdvtartalmu taiajba nem tud­tak felszívódni s igy sokszázezer hol­dat öntött cl tavasz idején az utat ko­reső talajvíz. A Központi Árvízvédelmi Bizottság az elmuit héten tartotta a földműve­lésügyi minisztériumban öárciay János árvízvédelmi kormánybiztos el nókletével ülését s a kormánybiztos itt jelentette be, hogy a kormány az elmuit évben tiz és félmillió pengőt költött az árvizi védekezésre. Ennek aa összegnek felhasználásával nen csak árvízvédelmi közművek, csatol­nák, műtárgyak, szivattyúk épültek és létesültek, hanem nagyobb összeget fordítottak az árviz károsultjainak megsegítésére, akiknek a támogatása ós felsegélyezése egyébként más ala­pokból ős más szervezés utján történt/ Az árvizvédclemncif'ebbera a hatalmas munkájában cgvik legveszélyeztetet­tebb terület Szeged és környéke volt, ahol mint ismeretes, három esztendő óta folytatják az illetékes városi ^ [ állami hatóságok a megfeszített kö/ dclniet a víz terjedése ellen. Ez alatt az idő alatt ietesült árvízvédelmi mü­vek a mult ev nyarán és őszén már kedvezően éreztették hatásukat s mire a tél beköszöntött, eltűntek a földek­ről a talajvizi áradások utolsó nyo­mai is. Jelenleg a helyzetet kedvezőnek Íté­lik meg, nem csak a kevés csapadék miatt is, hanem azért, mert a bivata los mérések eredményeként megálló pitható, hogy a talajviz oly melyen lehúzódott a föld felszíne alatt, amire az árvizes évek beköszöntése óta nem volt példa. Az árvizkérdés szakértői és kutatói' ebben a körülményben az Úgynevezett perióduselmélet igazolo­dását vélik máris látni s valószínűnek tartják, hogy a nedves árvizes eszten­dők után most néhány száraz év kö­vetkezik, amikor majd nem a viz, ha­nem a nedvhiány ellen kell majd vé dekeznie az Alföldnek Ezek a feltevé­sek indították arra az illetékes haló ságokat, hogy az árvízvédelmi közmü­vek létesítését lehetőleg kapcsolatba hozzák azokkal a követelményekkel, amelyeket az öntözőgazdálkodás tá­maszt A cél az, hogy a csatornarend szerek, a tárolómedencék és a zsili­pek, ha szükség van rá, vizlevezctés­re, ba pedig arra van szükség, öntö­zésre legyenek alkalmasak. Az árvizi helyzet kilátásairól be­szélgettünk több szakértővel, akiknek egybehangzóan az a nézetük, hogv abban az esetben is. hogyha ezután erösehb havazás formájában az f<! b ginét, több csapadék hullana le, •«­gyobb veszedelemtől a jelek szOrin­már nem kell tartani, mert az olva­dás idején ezt a csapadékmennyiségi! könnyen felszívja majd a talaj. Hang súlyozták azonban azt is, hogy tnindo ciak feltevés s ezen a téren biztos állítást, vagy jóslást nem lehet meg­kockáztatni, mert éppen az eJinull évek tapasztalatai azt igazolták, hogv váratlanul is fordulatot vehet a hely zet s éppen ez a körülmény az. ami I állandó éberségre és körültekintő f>­'gyelemre serkenti az árvízvédelem il­' letékes tényezőit. Értesülésünk sze­i rint dr. Széchenyi István minisz jteri biztos irányítása mellett Szeged •egész területén változatlan ütemmel • dolgoznak az árvízvédelem hivatalos 1 szervei, hogy többé ne érhesse a ki'il I területek lakosságát olyan dránia­helvzetalakulás, aminek szenvedő ré szespi voltak éveken keresztül Ká!í?v m níszlere'nök a Málta Lovagrend nagy­• eresztese Budapest, január 19. A szuverén Máltai Lovagrend nagymestere, Chigi Albani herceg Kállay Miklós mi­niszterelnöknek a rend nagykeresztjét adományozta. A kitüntető jelvény Caf­farelli herceg, a lovagrend budapesti követe adta át a miniszterelnöknek, aki hálás szavakkal köszönte meg. » j kitüntetést. (MTI) A magyar-finn testvériséget ünnepelték Szinyei-Merse kultuszminiszter és Linkomicn finn képviselőházi alelnök pohárköszöntői Budapest, január 19. Szinye »­.Merse Jenő kultuszminiszter a bit. komieg Edwin finn parlamenti alel­nök tiszteletére adott estebéden el­mondott pohárköszöntőjében többek között a következőket mondotta: Bár Suomit ezernél több kilomé­ter választja el Magyarországtól, mégis ez a két ország soha ilyen kö­zel nem volt egymáshoz, mint most A mi két népünk egyformán vallotta mindenkor, hcngy szabadság és függet­lenség nélkül minden földi élet értel­metlen. A keleten most dühöngő öé­döklő háborúban is egyformák cél­jaink. Nem óhajtunk egy barázdát sem bennünket meg nem illető földből, nin­csenek hóditó szándékaink, csak azt i védjük, ami őseink, vérünk és mun­ikánk jogán a miénk: hazánkat hogy 'szent földjén templomainkat, iskoláin­kat, gyárainkat és más javainkat, va­j lamint szépséges nyelvünket. Ezeket Jsem fegyverrel sem csellel nem ve­! heti el tőlünk senki. Megingathatatia­nul bizunk hős fiaink erősségében és az őrök isteni igazságban, amely meg fogja nekik hozni a győzelmet. Válaszában Linkomien Edwin, a finn parlament alelnöke, a következő­ket mondotta: . —i Sohasem sejtettem volna, hogy két különböző nép fiainak szive oty együtemben dobogjon, mint ezt itt Ma­gyarországon éreztem. Egy finn em­ber a magyar testvérek között soha­sem érezheti magát idegennek. Ami­j kor ezt mondom, nemcsak udvarias ' ságbői tesztem, hanem szívből fakadú érzelmeimet fejezem ki. Boldog és há­lás vagyok mindazért, amiben xtt, kü­lönösen pedig kegyelmes uram társa­ságában részem volt. Boldogulást kí­vánok Magyarországnak, a magyar családoknak és asszonyoknak, akik n családi tűzhelyt gondozzák és a ha­záért dolgoznak. Mindenekelőtt azon­ban szerencsét kívánok a hős magyar hadseregnek, amely vállvetve harco' velünk együtt a közóe cél érdekében Éljen Magyarország! (MTlt

Next

/
Thumbnails
Contents