Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-17 / 13. szám

« »KLMAGYAROfcSZAU VASÁRNAP, 1943 január 17. reertóiy, a mindennapihoz szükséges ki­adásúimat a minimumra redukáltam t> minden keresetem műtárgyuk vásár­lásába foktettem. Gyűjteményem első darabja egy kisebbigényü Zombori Lajos kép volt, amelyet régi képeim eladásából befolyt összegből vettem. Ezt követte Aba-Novák Vilmos­nak egy értékesebb freskó kartonja, amelyért antik fegyvergyűjteményemet ajánlottam fel. Aba-Novák szívesen fogadta a cserél, az ő történelmi kép­el kópzc lései be/, szüksége volt ilyen itpimikra. Visszavonultam minden ki­adást jolontő társadalmi érintkezéstől s hivatásom engedte szabad időmet művészek baráti körében töltöttem. Ezek felismerve nagy lelkesedésemet, amellyel a művészetet szeretem, oly­módon segítettek gyűjtői szenvedé­lyembe® hogy hosszúlejáratú részlet­fizetéseket ajánlottak fel s igy már könnyebben ment a vásárlás. — És hogyan sikerült jövedelmé­nek megtakarított ősszegéből megvá­sárolnia például Kipl-Rónay művészi hagyatékának kiváló darabjait — fag­gatjuk tovább Völgycsy doktort — Arra már bizony nem lett vol­na elég az, amit spórolni tudtam. Jól ismertem Ripl-Rónay özvegyét, aki nem a legkedvezőbb körülmények kö­zött élt s öröklött földrészemet adtam el, hogy kisegíthessem. O ennek ellen­értékéül felajánlotta a most birtokom­ban lévő kleket, amelyet avval az ónként vállalt kikötéssel el is fogad­tam, hogy noha áruba nem bocsátom, megőrzöm a a lehetőségektől függően közkincs szerűen minden érdeklődővei megismer tetem. — Ea méltó is Ripl-llónay mttvé­•-retéhes éa emlékéhez. Az ő stilusfor­niUó művészete megkívánja, hogy ne .ok legszebb művei elzárva a zónség elő). De amint tudjuk ost­romoljuk ujabb kérdésekkel Völgyesy ti Á tort —, nem csupán mai művészek munkáiból áll gyűjteménye. Ezeket hogyan sikerült megszereznie? — .virencsés körülmények folytán - felel a fiatal gyűjtő. — Pesten tar­tózkodtam, amikor árverésre került «| > Tst Múzeum. Itt igazán olcsón j tottain gyűjteményem pár értékes dr thjához. Vettem egy Madarász Viktor kópét, két Lotz és négy Szé­kely Bertalan képet Ugyancsak aukdón vásároltam két vallásos tár­gya olasz bárok reliefet is. — Melyeket tartja gyűjteménye ki­emelkedő értékű vagy érdekességfi müveinek? I — Nehéz meghatároznom. Mind a szivemhez nőtt Természetesen első­sorban kell lUpl-Rónay gyűjteménye­met említeni Szegedi szempontból ta­lán érdekességre tarthat számot egyet­len Csontváry képem, amelyet Kohner báró gyűjteményéből vásá­roltam. Csontváry képek nagyon rit­kák, szegediek nem nagyon találkoz­hattak vele. Talán a tragikus sorsú GnlAcsy Lajos képe is érdekelni fqgja a múólvczőkel Nem kevésbé ér­dekes Gaido Re ni Máriát ábrázoló képem is. Ez már több szakember vizsgálatán keresztülesett, vannak, akik eredetinek mondják, vannak, akik csak Reni-iskolának tartják. Idegen művészek művei közül érdekes még egy Maillol rajz és A Ivar ez IV. századbeli spanyol festőnek a képe. — Az emiitetteken kivfil még kik szerepelnek gyűjteményében? — Talán elmondhatom, hogy a leg­több mai művész s még egypár rég). Mednyánszky, Bihari, Nagy István, Vaazary, Derkovics, IványL Vaszary modora korszaká­nak talán egyik legszebb műve van birtokomban, a Parkrémlet — fis mi van a szegedi művészek kei — kérdezzük —, u 6 munkássá­gok nem érdekelte? — Dehogynem — válaszol Völgyesy doktor. — Úgyszólván teljes a szege­diek galériája is. Reméljük, hogy nem lesz hatásta­lan Szeged mflértékeU) közönsége saá mára ennek az érdekes gyűjtemény- lemi kialakulására, hogy necsac köz-, ott ténfergett a kiskörutou, nézte m nek a bemutatása. Mint a mondottak-1 de magángyűjtemények is létesülje- ázlágokat ból látjuk, sok olyan képet szemléibe-(nek. A háziasszony, aki elpanaszolta tünk, melyet egyébként Szegeden nincs • Miután búcsút vettünk a Szegeden nekem özeket a dolgokat, keseriien módunkban megismerni. Talán arra isi oly ritkán található műgyűjtő Vől- tette hozzá. alkalmas lesz ennek a gyűjteménynek ! gyesy Ferenc doktortól, kíváncsian bemutatása, hogy felszítsa Szegeden várjuk a muzeum nagytermében ren­a műgyűjtés igényét. Nem közömbös dezendő kiállítást, egy haladni vágyó nagy város szél- I ít » Január 23-ig névre szélé csomagok küldhetők 12 kg súlyhatárig a harctéren lévő munkaszolgálatoseknak A magyar királyi bonvédelmi mi­niszter ur 405.540—2/r—1942. szám alatt kiadott rendeletével engedélyt adott arr® hogy a Magyarországi Iz­raeliták Országos Irodája utján a harctéren lévő munkaszolgálatosok részére ez év január 23-ig téliruhát tartalmazó, névre szóló csomagokat lehessen küldeni. A névre szóló cso­magokat ez év január 23-ig az orszá­gos irodák megbízásából a pesti iz­raelita hitközség hadviseltek bizottsá­ga (VII., Sip-utca 12, földszint) veszi át és továbbítja a bonvédelmi minisz­térium számára, amely azokat rendel­tetési helyükre fogja szállitanL Január 23-a után semmiféle téli­ruha kiszállításába vonatkozó tére­lem nem vehető többé figyelembe. A csomagokat vászonzsákba kell kötni és nemcsak a cimzett nevét és pontos címét hanem a feladó nevét és cimét Is a vászonburkolatra kell Írni. Ugyancsak rá kell irni a vászonbur­kolatra a csomag tartalmának pontos leltárát. Csak ruhanemüoket lehet a cso­magba betenni: takarót, télikab: cipőt, alsó-felső melcgruhanemüt, szap­pant, íagykcnőcsöL A csomagokat ren­deltetési helyükön felbontják és ameny­nyiben más is van benn® mint amit a leltár feltüntet, kézhezjutása veszé­lyeztetve van. Névre szóló csomagok kizárólag olyan munkaszolgálatosok részére küldhetők, akik a hozzátartozók érte­sülése szerint téli ruházattal még nem volnának megfelelően ellátva. A súlyhatár 12 kg. Amennyiben olyan munkaszolgálatosok részére adnának fel csomagokat, aki már a hozzátar­tozójuktól kapott téliruházattal meg­felelően el vannak látva, a hadműve­leti területen lévő elöljáró parancs­nokság más munkaszolgálatosoknak 'fogja az ilyen csomagokat kiosztani. Legszebb, legolcsóbb, virágválaszték Piroska napra a Szeged, Kárász utca 17. (Csűri áras mellett) — Soha többé nem fogadok félkör nyékholi cselédet, legkevésbé ha any­ja van. Inkább hozatok Erdélyből, vagy a Dunán túlról, az elég messze van ahhoz, hogy a szülék (még bak­teri rezsi-jeggyel ls) minduntalan lá­togatóba érkezzenek, magukkal cipel­jék a retyerutyájukat és kitanulmá­nyozzák szűkös heti menüinket, Én nem szoktam a cseléd elől elzárni sem­mit, de a nálamnál százszorta JoH> módban levő hozzátartozói ellátására nem vagyok berendezkedve. Fölteszi rólam, hogy nem vagyok kapzsi, rá se szorulok, de mégis csak van ebben a paraszt tempóiban valami mélyebb ne­veletlenség. Ha egy tojást hozna, vagy két almát, hogy lássam a Jobb érzé­sét, gondol n viszonzásra! Nem, ő megadóztat S kfuzsorázza a lányát, amiként hogy ő alkudja ki a bérét, egyúttal zsebre is vágva azt. A esre léd lerongyolódik, a pótlásra képtele* a szülői önzés miatt. Nváron kőtéllel sem lehet visszatartani, meri viszi a szüle aratásba, hogy megszerezze a« öregeknek a télire való kenyeret. Azt. amiből látogatásaikor nem hozna he magával egy darabot. Mire való a® mikor az én szökős eédnláimat paza­rolhatja! Ezért szabom meg cselédfo­gadáskor a vizitelés pontos idejét. — De ez is felesleges. Teca min­den vasárnap délután hazamehet, elég ha hétfőn reggel tér vissza, akkor lát­hatják egymást. Igy alig van idejük a beszélgetésre, a legtöbb szenzációval pedig csak kutyafuttában végezhetnek. Meg kell azokat alaposan rágni. • • Ugy jutottak eszembe ezek I ifiVfindlliíl- Vwf.Ü ; Ötégok, hogy az ősszel búcsún volta UK • VUUUia boltban.' KJ^Z-FÍ kdieli 8M>riístó<iban. Idő­A cseieatarias gyönyörűségeiből A minap elmondtam, hogyan oldot­ta meg a tek. Tanács Szegeden 15U0 ban a cseledként és t, ugorjunk hát egy nagyot és érkezzünk meg a Mához. A cselédtartás ezúttal csak vazia­tosan ecsetelt gyönyörűségeihez tarto­zik, hogy hetipiacos napon belátogat a leányzó anyja, vagy valamelyik hoz­zátartozója. Sok mindenféle kacatját eladja az árusító helyűken, elténfereg az utcáko® megszedi magát hírrel és zugárulási adattal, egy óra táján azon­ban égető vágyakozás fogja el a vér­belije után. — Látni akartalak, hogy vagy? Ilyen időben ebédcinek a házban, ám pontos látogatását ne tekintse sen­ki célzatosságnak. — Ráérek még a vonatra, vagy a buszra, menni, itt ülök addig nálad A konyhában tetőpontját éri el a munka, a Teca majd megbolondul a kapkodásba® szüléje azonban csak né­zi hidegvérrel. Annak idején ö is igy kapkodott, folytassa most a soros. Idővel a cselédnek kiküldik az asz­taltól az ebédet, ülne is neki, de a vén asszony szeme glikkerre gömbö­lyödik. — Csak egyél nyugodtan, mondja még mindig célzatosság nélkül. Elle­szek én addig igy is. — Édesanyám hozott magával ennivalót? — Nem én fiam, hazaérek négyr® jó lesz nekem akkor is valami. Et­tem én még hajnalban. Az ájtatos gyermek erre odatolja ebédjét az anyja elé — Egye meg, nagyon ebes lehel Á szüle élénken tiltakozik, azért már fogja a kanalai a villát és olyan falást rendez, mintha külön erre az alkalomra éheztette volna ki magát Megeszi a lánya ntolsó falatját is. nem törődik vei® hogy az ebéd nélkül ma­rad. Határozottan Jobbat eszik itt. mint otthon, jóllehet őstermelő, háza van, nagy tor baromfija, hízója, du­góit lisztje, cukra, szóval nem ugy él. bejárónőnk a verte csizmás, vén alabárdos, kétea bert már elnyütl nagy unokája van, mégis állandóan a férjhezmenésen ját az esze. A nyáron * jegest nem hagyta élni. — Rossz lehet egymagában az élre mint a nyavalyás városi uricie, uU j tc, meg kék házasodnia, nck a konyháján most megrövidítene Az ember végignézett rajta, nem a tulajdon gyerekét. | SKóit semmi, dc a tekintetéből kilál­iiogy egymagában jöU, az kivete- j szőtt a cifra gorombaság. Másnap pe­le* eset, mert szeret mást is hozni, dig már nem hozott jeget magával, szájtátó asszouynépet, ro-j A búcsúra is azért ment mert hírt konlányt, de bár megérkeztek már ko-; kapott, hogy van ott egy özvegy em rán reggel, a látogatási vágyukat le-; ber, akiben hajlandóságok lakoznak. temperálják az ebéd idejére és vala mennyijük vendéglátást igényel, meg egyetlen darab kenyeret sem hoztak magukkai. Elfogyasztván pedig min­dent, sürgősen készülődnek. _ Hová siet édesanyái® van még idejet — Megyek, gyerekem, hatba ma korábban indul a vonat. Az is időbe telik, amig kigyalogolok odáig. Határozottan érzéketle® szemér­metlenül csúnya fajzat Igy csinálta jobbra való időkben, de igy gyakorol­ja ma is, amikor az ember az atyja­fiával szemben is kinos helyzetbe kc­rüL Szólni ellene kinos dolog, mert a lány megsértődik. — A magamét adtam oda, nem a nagyságáét. — Igaz fiam, dc én azért látom el magát hogy pótolja a munkában el­vesztett energiáját Néha napokig tartó duzzogás a kö­vetkezménye s valósággal cselédvél­ság tör ki, mikor a nagysága azt mondja a szülének. — Nézze lelkem, semmi kifogásom ellene, hogy meglátogassa a lányát, végtére időnkint mindenki szereti a hozzátartozóját. Csak az időt ossza bt jobban. Délben a lány ki-bejár a kony­hába® «<t sserte-szét van minden, ide­genekre nem hagyhatom. — Az én anyám nem idegent — sir fel Teea. — Magának nem, de nekem igen. A •izittelés idejét pedig ezennel a moso­gatás ntán való órákban szabom meg. _ Akkor már a vonaton ölt — Ejnye, én tévednék? Kétszer is találkoztam már vele késő délu'án, Hát ezt ki kell próbálni. Sok rokona, ismerőse van a falá­bán, keresztlánya is, hát nem volt ma­radása. Annál levertebben tért haza. — A Rózát kivéve nem kináltafc meg engem sehol pedig a Roza nem is rokony. Tessék elképzelni ültek as asztalnál, ettek, nekem azt se mond­ták, hogy üljek 1® Ugy belefeküdt mindje a tányérba, hogy meg ne lás­sanak. — Most legalább tudja, hogy mi­lyenek. — Oh, a fene a sok büdösít. Szede­lőzködtem, hogy megyek, arra szólalt meg a jány: Adjanak legalább egy kis krumplit a körősztanyámnak. Aal nagynehezen adtak, egy kila sine® d* kiválogatták az apraját. — Hát a vőlegény-jelölt? — Ajnye! Mit kezdjek a vén tőké letlennel? Nem akart az állandóságra. Csak ugy alkalomra. Elmondta aztán róla a véleményé' de ezt már nem ismertethetem, — bár | népisme és szófüzés tekintetébea ff­I gyelem remélté stilvirégob lennének Azonban mit emésszem magam hiába, hiszen a cenzúra magasabb erkölcsi szempontokból ugy sem engedélyezné .i terjesztésüket órbjavitís muri MIMI ÍVSSi*'."" iuiuzitaér (Kereskedelmi BaiticépfiMd

Next

/
Thumbnails
Contents