Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-17 / 13. szám

voltam-e? Irta: Dr. Tóth Pal Az 1906. év tavaszán a magyar országgyűlés konfliktusba keveredett az uralkodóval, mi\el a felemelt ujonclelszain ieJemeléset a szeremen előadott nemzeti kedvezmények teljesítése bijján nem volt hajlandó megszavazni. Az uralkodó, ahelyett, hogy a nemzet irányadó íérfiainak véleményét meghallgatta volna, az országgyűlésben párttal egyáltalában nem rendelkező báró F e j é r v á r v Géza altábornagyot nevezte ki miniszterei nőkké, gondolván, hogy ami nem ment szépszerével, azt majd sikerülni tog megvalósítani erőszakkal. Az országgyűlésben ugyancsak semmi kapcsolattal nein biró K r i s toffy József belügyminiszter előterjesztésére a nemrég nyugalomba volt Kállay Albert főispán helyébe Nagy Mihály, Kecskemét volt egyik képviselője neveztetett ki. Szeged város törvényhatóságának mindenkor hazafias érzülettel átitatott tagjai ezt a kinevezést magától értődő felháborodással fogadták és hamarosan kialakult az osztatlan közvélemény, bogy Nagy Mihályt főispáni működésében megakadályozni fogjak. A közgyűlés ezen állásfoglalása következtében a városi tisztviselők közül a törvényhatósági bizottságnak két tagja: én és Rainer József fő kapitány kinos helyzetbe kerültünk. Rainer József azért, mert a főispán személyes biztonságáért őt a belügyminiszter felelőssé tette, én pedig azért, mert tisztaban voltain atckirtetben, hogy Jia nem veszek icszt a főispánt beiktató közgyűlésen, ugy esküszegest fogok elkövetne Nincs ke zcirunél az 1886. évi XXI. törvénycikk, mely, ha jól emlékszem, a városi tisztviselők esküjét következőképpen irja elő: >Esküszöm, bogy a királyhoz hü leszek, az ország tőrvényeit megtartom, elöljáróimnak engedelmeskedem. hivatalos teendőimet lelkiismeretes pontossággal teljesítem és a hivatali titkot megőrzöm*. Kétségtelen tehát, hogy azzal követtem volna esküszegéstj mert nem engedelmeskedtem a király által kinevezett főispán támogatásában. Hiába magyaráztam a közgyűlés akkori vezcrlérfiainak, hogy szükségtelen brutálisan eljárni. Deák Ferenc, gróf Teleki László. Tisza Kálmán s a többi álfám férfiak a rault század hatvanas éveiben korántsem erőszakoskodtak és mégis győzedelmeskedtek, mert az ország törvényeinek rendelkezésében, az ujjonclétszám meg nem ajánlásának és a meg nem szavazott adók fizetésének megtagadásában oly erő rejlik, melyet a hatalom meg. törni nem képes. Elérkezett Nagy .Mihály főispán beiktatásának napja, mikor is 5 közgyűlésen hároman jelentünk meg: én, Rainer József főkapitány és Politzer Sándor törvényhatósági bizottsági tag. Ami azután történt a közgyűlésen, ui páratlan. Az ellen semmi szavam nem volt hogy a napirendre tűzött minden Ü2y tárgyalását a közgyűlés egyhangú szavazattal megtagadta. Ellenem és Rainer József ellen állásunktól felfüggesztő fegyelmi eljárás folyamatba tételét célzó indítvány adatván be. annak eldöntése valóban meglepő volt. Névszerinti titkos szavazással ugyanazonos cselekedetért Rainer József ellen a fegyelmi eljárás • Ezt a cikket még a mult év nyarán bízta ránk dr. Tóth Pál, Szeged város nyugalmazott helyettes polgármestere azzal, hogy halála után hozzuk nyilvánosságra. Azt emlegette, hogy életéhen nem reagált támadásokra, vádakra, valamit azonban szeretne megmenteni az emlékéből. A cikket néhány erős kifejezésü jelző kihagyásával közöljük. megiuditása mellőztetett, én ellenem azonban elrendeltetett, sőt állásomtól is fel lettem függesztve. Fellebbezésem folytán a belügyminiszter három napon belől a fegyelmi eljárást megszüntette és állásomba visszahelyezte! el t. Ezután következett az. a magaviselet, mit némelyik törvényhatósági bizottsági tag tanusitott. A napirendre tűzött ügyek tárgyalásának elodázása után hol egyik, hol másik bizottsági tag jelentkezett szólásra s valamennyi engem pocskolt. Egyik azért, mert ugy vélte, hogy ezen hazafiasnak látszó fellépcsével erösiti országgyűlési képviselői mandátumát, a másik azért, mert az! hitte, hogy igy egyengeti a talaj*, hogy a legközelebbi választáskor őt válasszák meg országgyűlési képviselővé. Volt olyan, ki főispáni állást óhajtott elnyerni. A másik közjegyzői állás elnveréséért baznfiaskodott. sőt akadt olyan is. ki biztosra vette, hogy ezen fellépése által klienseket szerez ügyvédi irodája részére. Én, mindezeket tudva, gunyosan mosolyogtam, mi az álhazafiakat láthatólag szerfelett diihösitette. A hazai összes törvényhatóságok, ugy a megyeiek, mint a városiak, a szegedihez hasonló, sőt még brutáiisabb cselekedeteket követtek el. Debrecenben a főispánná kinevezett Kovács nevü pénzügyigazgatóhelycttest megérkeztekor a városi indóháznál elfogták, megverték és koporsóba helyezve vontatták be a városba. Az uralkodó, belátván azt, bogy a Fehérváry-kormány nem képes semmi eredményt elérni, hazánk számottevő összes államférfiad Bécsbe kérette, hol csakhamar megalakult a koalíciós kormány. Elnök lett Wekerie bútidor, belügyminiszter ifj. gróf Andrássy Gyula, kultuszminiszter Apponyi .Albert, igazságügyminiszter Polonyi Géza, stb. A koalíciós kormány szépen beremekelt, nemcsak a követelt ujjonclétszám felemelését szavaztatta meg. hanem a közös ügyek költségeinek Magyarország részére eső részét is. a kvótát felemeltette. Amit az uralkodónak nem sikerült erőszakkal elérni, az miud megvalósult alkotmányos módon. Szeged város főispánjáva Kelemen Béla volt függetlenségi párti országgyűlési képviselő neveztetett ki. " A közgyűléseken nem jelentem meg, de azért a közgyűlési jegyzökönyvek már másnap hitelesíthetők voltak, mert az iratok áttanulmányozása után dr. Tóth Mihály akkoriul-, jegyző jegyzeteiből és a helybeli na- j pilapok tudósításából képes voltam • teljesen helyes közgyűlési jegyzőkönyveket szerkeszteni. | Az akkori >Szeged és Vidéke* s a •Szegedi Napló* között adókönyvek szállitása ügyében valóságos irtóliáboru folyt. A belügyminiszter a főispántól felvilágosítást kért. Kelemen Béla magához hivott és megbízott a jelentés elkészítésével. Másnapra, egész éjjeli munkával, a jelentést eíkészitettem s a főispánnak átnyújtottam, ki azt magáévá téve, változatlanul terjesztette fel a belügyminiszterhez. Kelemen Béla ezen munkából belátva, hogy bennem milyen használható segédre talált, magához rendelt és felhívott, hogy a közgyűlésekben j vegyek részt. Kijelentettem, hogy nem tehetem mert én azokkal, kik velem oiy csu ful bántak, nem vagyok haj'andó együttműködni. — Megvédelek minden inztilíns el len. mondá a főispán s biztosra veszem, hogv a legközelebbi tiszlnjitá son újból megválasztanak állásodra, akkorára minden felejtve lesz. — Köszönöm hozzám való jóságo dat — feleltem a főispánnak —, de, »e exronáld magad miattam, mert azt fogják kiáltani: nini, a főispán védi a hazaárulót. Én megmaradok elhatározásom mellett és a közgyűlésekben nem veszek részt. Akkor velem gyűlik meg a bajod, válaszolta főispán —, mert kény teien leszek ellened kötelesség teljesítésének megtakadása miatt fegyelmi eljárást lefolytatni, mi sulvos következményeket vonhat maga után. — Inkább nyugdíjba megyek, teleltem, de mégsem veszek részt a közgyűlésekben. — Nvugdijba n;m mehetsz, mert munkaképes vagy. — Di ha orvosi bizonyítványt Hozok., hogy munkaképtelen vagyok, akkor belenyugszol nvuglijbavonulásomba'' — térdéin a főispánt. — Sajnálattal bár. de kénytelen leszek. — válaszolt Kelemen Béla. Másnap jelentkeztem dr. Baross József közkórházi igazgitóíöorvosnál, aki részemre a következő szőve gü bizonyítványt állította ki; •Dr. Tóth Pál városi főjegyző, polgánnesterhelyetlest a mai napon megvizsgálván, oly nagymérvű neurasténiában szenvedőnek találtam bogy további szolgálatteljesités rea nézve életveszélyes*. Ezen bizonyítvány alapján beadtam nyugdíjaztatás iránti kérelmem, minek a közgyűlés helyt adott s azu'án 1907 julius elsején nyugdíjas áilnpotLa vonultam. Nem vettem igénybe a városi szabályrendelet által bizitositott azon kedvezményt, hogy illet ményeimet egy éven át szabadságon é) vezzem. Nyugodt lélekkel állithatom, hogy 1902. évben polgármesterhelycttessé történt megválasztásomtól 1907 julius 1 ig, leszámítva Lázár György polgármesteri működésének idejét, én voltam a város polgármestere, mert boldogult Pálfv Ferenc csak a tanácsüléseken elnökölt és az aláírásokat végezte s ha más érdemem nem volt, az bizonyára érdemem, hogy a DÉLMAGYARORSZAd m VASÁRNAP, 1913 ja n „ár 17. 3 Vagyont ér a megbízható jó címanyag Rendelje meg tehát azonnal Szeged szab. kir. város és a délvidék címtárát Ebben a cimtárban minden benne van, amire mindenkinek mindennap szüksége van. A 350 oldalas keménykötésű mü ára P 20.—, megrendelhető; Bélvidéki Napilapok Kiadóhivatalánál, Budapest, V., Pozsonyi ut 41. városi tisztviselőket a legszigorúbb takarékosságra szoktattam. Eltiltottam u városi vagyon és intézmények potyázásától. Mint a fennállott középi tcszeti tanács egyik előadója Tóth Mihály volt városi főmérnökk-il együtt szorgalmas és odaadó munkásai voltunk az elnök Kállay Albert főispánnak rosfejlesztési működésében. Hja! De ugy van az, hogv a megnyert csaták dicsőségeért nem H harcosokat, hanem a vezért szokták űr. nepelni. Róluk neveznek el utcákat <•tereket, akik azonban vérüket ontották és életüket áldozták, azoknak legfeljebb harmadosztályú temetés éi ócska fakereszt jár. Mindezek után azt kérdezem, hog* azért, mert nem akartam esküszegé lenni és részt vettem a Nagy Mihálv főispánt beiktató közgyűlésen, haza áruló voltam-e? Bizonyára nem és nem: Kiállítást rendez dr. VOlénesij Ferenc KCpguttitemeniiébői a szegedi Yörashcreszt (A Délmagyarország munkatársától) Érdekes képzőművészeti bemutatkozás színhelye lesz a Városi Múzeum, január 24-től kezdődően. Most nein egy művész mutatja be munkásságát, hanem egy gyűjtő sorakoztatja fel mügyüjteményének értékes darabjait. Ez a kiállítás annál is inkább nagy érdeklődésre tarthat számot, mert mai művészetünk galériáján kivül, pár mult századbeli .nagymester értékes müveit is tartalmazza. A Vöröskereszt szegedi szervezete rendezi a belépődíjas kiállítást, amelynek teljes jövedelme karitatív célt szolgál. Felkerestük a gyűjtemény tulajdonosát, dr. Völgvesy Ferenc orvost, hogy megismertessük a mügyűgyüjtemény gondolatának, elindulásának érdekes körülményeit. Figyelemreméltó, a nemzeti szempontból is hasznot jelentő műgyűjtői iszenvedély* keletke-j zésénck és kielégítésének okait és lélektani mozgatóit kutatni. A fiatal orvos szerényen elhárítja magától a nyilvánosság előtti szereplést s mint mondja, gyüjteménvének rr.uzeumi bemutatását is csupán azért határozta el, mert kötelességének érzi ezt szülővárosa iránt. — A művész alkotásait, ha meg ts . vásárolja egy ember — mondja Völgvesy doktor —, nincs joga azokat elzárni az érdeklődő nagyközönség elől. A művészet közkincs, nemcsak cgvesek szórakozása vagy élvezete. Ma- j gnm sokra értékelem gyűjteményemet. I nem mintha teljes lenne, de van köz- i tük néhánv szinte Pótolhatatlan ritka-j ság is. Éppen ezért., bár én vettem, j szereztem. mégis minden darabját j oivan nemzeti tnlntdonnnk tekintem ' amelynek én csupán megőrzőié és j fejlesztője vagyok. Megkértük Völgvesy doktort, mondja el, hogy mik azok a pszichológiai momentumok, amelyek egy embert hú vatása mellett niügyüjteniény szerzés ru késztet. — Nehéz pár szóban megmagyaráz-* ni ezt — válaszolja Yölgyesv doktor. — Adottság kell hozzá, valami vágy a szép keresésére és az alkotómunk ? iránti tisztelet. Ezen tul, elhatározás s talán a véletlen is. Ez utóbbira tudok konkrét magyarázatot is adni. Én a lakást, az otthont gyermekkorom óta szeretem. Képek között nőttem fe. Bár ezek nem voltak műalkotások, csupán kis polgári ízlést igénylő szobadíszek. De ez már elég volt ahhoz, hogy saját lakásomat sem tudtam kepek nélkül elképzelni. Talán 7—8 évvel ezelőtt Szolnokra kerültem. Olt megismerkedtem Aba-Novák Vilmossal. majd a szolnoki művésztelep tagjaival. Ez az ismeretség s a mü vésztelep gyakori látogatása volt jelenlegi gyűjteményem megszervezésének elindítója. Művészemberek iránvitása mellett kezdtem értékelni a képeket. Ennek természetes eredményé lett, hogy lakásom szobadiszjellegii képeit mind eladtam. A művészet iránti lelkesedésem mindjobban fejlődött, pótoltam hiányos művészettörténeti ismereteimet s most már ennek alapján vásároltam. — Bizonyára szép vagyona van — szakítjuk meg Völgyesy doktor szavait —, mert ilyen 150 darabos gyűjtemény megszerzéséhez mé„cscm elég a lelkesedés s a művészetek szeretete?! — Nem, vagyonom nincs! — válaszolja a fiatal orvos-—, mégcsak azt sem mondhatom, hogy valami tulZol jövedelmem lenne. Amikor rájöttem hogy a kepszeretet nálam már szen