Délmagyarország, 1942. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1942-11-12 / 257. szám

a sebesük UattoiákfiM .. ­ffotiostcatácsot, cigarettát osztottak szét és Hm undeztek az atsévákosi záUa áuodáíának növendék* a Zúngi-utcai Uonvédkáckázban (A Dclmagyarország munkatársá lói) Meghatóan kedves ünnepség színhelye volt szerdán délben a Zrínyi-utcai honvédkórház. Az al­sóvárosi zárda óvódájának nyolc­van apró növendéke látogatta meg a sebesült katonákat s vitte el a gyermeklélek tavaszi derűjét a fe­hér falak közé. Odokünn nagy pely­hekben szállingózott az első hó s fehér takarója téliessé varázsolta a kórtermek ablakaiban bekandikáló háztetőket; a jó meleg, fehér ter­mekben pedig édes gyermekhangok üde csiüngelése muzsikált tavaszt és verőfényt a sebesült honvédek lelkébe. <. rA szép ünnepséget szülői értekez­let készítette elő az alsóvárosi zár­dában. Az óvódás gyermekeik szü­leinek kívánságára és hozzájárulá­sával rendezték meg a kedves nővé­rek a gyermekek kórházi látogatá­sát. Közel száz szeretetcsomaggal, töhbszáz cigarettával felpakolva ér­keztek meg a gyermekek néhány kedves nővér vezetése mellett a Zri­nyi-nteai kórházba fél ÍJ óra táj­ban. A szeretetcsomagokban finom, iliatos kürtöskalács és friss gyü­mölcs volt a sebesültek számára. 'A kürtöskalácsokhoz a szülők ad­ták a hozzávalót és két lelkes ma­gyar asszony: Szilágyi Mózesné és Hajós 'Antalné készítette el, a Hajós-féle sütöde pedig díjtalanul megsütötte. 'A kedves ünnepségen megjelent dr. Tóth' Béla helyettes polgármester felesége, akinek bájo­san csendülő gyermek-verseit sza­valták el az aranyos csőppségek a kórtermek csendjében; valamint dr. Csikó s-N agy Józsefné hadtest ­féápolónó, aki mellett még néhány önkéntes ápolónő asszisztálta végig a megható kis ünnepséget „iyg kis napsugarat Uoztunk !* 'A „húszévesek terme® fönt van a második emeleten. Itt csupa fiatal gyermekarc fordul felénk, amikor ez apró vendégekkel együtt belép­•tünk. A kórterem egyetlen „lakója® sem idősebb 20 évesnél... Megható volt látni, milyen boldog örömmel fogadták a csöppnyi vendégeket, milyen szeretettel hallgatták bát­ran és tiszta rímeléssel elmondott szavalásukat: - 1 „őrültök-e hogy itt vagyunk? j Egy kis napsugarat hoztunk. Virágos tavasz a szivünk S mi most nektek ünnepelünk!® 'A szoba közepén asztal, rajta fe­hér virág s mellette három fiatal katona. Egyiknek a lába sérült, a másik karját hordja felkötve, a harmadik bombatámadásnál szer­zett arcidegbénulást Bobrinszkája mellett. Egy-kettőre felkap mind­egyikük egy-egy csöppséget az ölé­be, beecézgeti, simogatja és kérdez­geti. hogy hívják, mi az apja? Felcsendül ezután dr. Tóth Bé­láné másik kedve* fsgjsoek-költe­méaye; „Honvédek, ti hős katonák, Felétek száll minden imánk, Felétek száll gondolatunk, Hősök, értetek aggódunk! Isten áldása szálljon rátok, Ti sebesült, hós magyarok. Készüljetek a csatába, Hazánk szabadítására!® 'A terem legtöbb „lakójának® fél karja felkötve, vagy gépezetbe szo­rítva pihen a párnán. De a másik, ép és szabad kezükkel lelkesen verték a térdüket, az ágydeszkát, vagy az ágy melletti széket. Ez a halk taps szebb volt és lelkesitőbb, mint bármilyen tapsorkán, amit ép kezek támaszthatnak! A cepülopostán iött fény­kép csodája Ennek a megható tapsnak vissz­hangja kisér a szomszédos kórte­rembe, ahol már idősebb korosztály is "képviselve van. A gyermekhan­gok itt is csicseregnek, csilingelnek és tavaszi derűt varázsolnak a ka­tonák szivébe. Valamennyien bol­dogok, szólítgatják a csőppségeket és áradoznak: — Ilyen kedves vendégeink még nem is voltak! — Jaj, de aranyos pofákl — Eszem a lelkedet szentem! Egy légnyomást szenvedett, ideg­bénulásos katona nem szól, csak csendesen szivárog a könny a sze­méből. Megkérdezem: — Van családja? Szaggatottan, tagoltan és kínos­nehezen jön a válasz: — Vaan... Kis... lányom*. Ép­pen i-lyenl És rámutat az ágy lábánál állldo­gáló Piroska-sapkás, aranyhajú csöppségre. A kislány le nem veszi szemét a katonáról és ugy moso­lyog rá, mintha az édesapja vol­na ... Gyuris István bonvéd fejsérü­léssel fekszik a kórházban, neki is van egy kislánya, Dávid Tivadar honvédnek pedig eg\éves kisfia. — Héthónapos volt, amikor utol­jára láttam... — mondja elábrán­dozva. Megmutatja á fényképét is. Gyönyörű szőke gyerek s fiatal, szép szőke asszony mosolyog ránk a képről. A fénykép széleit láng pörkölte, de csodálatosképpen az asszony és gyermek arca ép maradt. — Repülőgép hozta s leesett... — magyarázza a sebesült katona. — Fő, hogy az asszonynak, meg a gyermeknek nincs semmi baja... és sugárzik az arcáról, két tiszta kék szeméből, hogy hisz a csodá­ban, Isten jóságában... ,,A fóUadnagg uc ma kait el&sőoc* — Valamennyien nagyon vallá­sosak, — mondja a kedves nővér mellettem. — Többszáz szenlképet osztottunk szét ma közöttük, volt olyan, aki öt szentképet is kért. Nagsc® örültek az érmecskéknek is, Jézus Szenl SzTte-éimet, a Szüzanya érem-képét és Csodála­tos-érmet is osztottunk ki s na­gyon szívesen fogadták. Sok-sok imát kérnek, hoztunk is be né­hányat, amennyit le tudtunk má­solni hol kézzel, hol írógéppel. Na­gyon szeretnének Kaszap István­ereklyét, de most lehetetlen szerez­nünk a városban. Amint lehet, fo­gunk hozni nekik... Valamennyi katona imakönyvet] és olvasni valót szeretne. Soha sincs elég könyv, amit ki tudnának olvasni! Utolsó stációnk a tiszti-kórterem. Ide „közkívánatra® jövünk, a sebe­iült tisztek már nagyon várják az aprószenteket... Rádió-muzsika fo­gad, de az egyik félkarú tiszt nyomban lecsavarja a rádiót, amint a gyermekek „Diesértessékkel® be­köszönnek. Aztán felcsendülnek a versikék, majd énekek, táncos-ver­ses játékok is. Az apróságok bele­jöttek, itt a legbátrabbak és legked­vesebbek. Az egyik rokonszenves arcú, fiatal tiszt egészen közelhaj­lik a gyermekajkakhoz és ugy szív­ja magában az üde hangokat. — 'A főhadnagy ur ma hall elő­ször! — magyarázza az önkéntes ápolónő. Agyrázkódást szenvedett valahol Oroszországban és ennek következteben elvesztette haliM De már tisztulni kezd a h'allószef s ha még a szavakat nem is tudj1 megkülönböztetni, de hangot hall. Jótorku kisfiú, a csöppnyi He­gedűs Imi egyedül szavalja el Tóth Béláné egyik költeményét1 egészen a főhadnagy bácsi füléi* kiabálja. A fiatal tiszt arcán bohW kacagás viharzik át, magához sso­rit ja a gyereket és össze-vissza ew kolja: — Halion?, amit mondassz! kiáltja önfeledt örömmel. Aít!" sorra kérdezgeti a gyermekek n* „ét és mintha maga is játékos ki* fiu vclna, hajtogatja: — Marika. Zsuzsika. Pisti, Mi® Katica! Hallom, hogy Zsuzsik vagy! Hallom, hogy Pisti vagyl , S a Marikák. Zsuzsikák, Katic^ Misik és Pistukák nem is tudják milyen nagy-nagy jótéteményt ad lak ezen a zord, télies dHelóltőn 1 sebesült, hős magyaroknak! Csányí Fitosk* Itt irjuk meg, hogy Úrnők Má'q Kongregációja szerdán délután ' Mérey-utcai honvédkórházban <** tett szét a sebesült katonák kőzöl1 147 darab rózsafüzért és fejőnkéi 20—20 cigarettát Elfogtak két biibájoskodé cigányasszony!, akik a jóslással való szélhámoskodás! lopással is összekötötték (Á Délmagyarország munkatársától) Az utóbbi hetek folyamán tömegesen érkeztek panaszok a rendőrség bün­ügyi osztályához, hogy cigánya sszo­nyok járják végig a házakat, minden­tudó jósnőknek adják ki magukat és jövendőmondás ürügyével pénzt, ruha­neműt és élelmiszert esalnak ki a hi­székeny emberektől. Főként fiatal nő­ket környékeztek meg, akik közül nem egyet teljesen ki is fosztottak. Legutóbb a Berzsenyi-utca la. szá­mú házban lakó Szikora Borbála panaszolta el a rendörségen, hogy a nála jóslás ürügyével járt cigányasz­szony babonás trükkel teljesen ki­fosztotta. A szekrényben talált ruha­nemüeket berakta egy utazótáskába és továbbállt. A feljelentés által szolgáltatott sze­mélyleírás alapján a bünügyi osztálv nyomozói széleskörű nyomozást indi tottak a jóslással szélhámoskodó eny veskezü cigányasszony kézrekeritésére A nagy eréllyel megindult nyomozás rövid napokon belül szenzációs ered ménnyel járt: nem is egy, de két ci­gány „jósnő* került horogra. Az egyik Rostás Rozália 36 éves, a másik pe­dig Raffai Erzsébet 32 éves cigány­asszony. Kihallgatásuk során a városban elkövetett bűncselekményeket erősen tagadták, ezeket a csalásokat és lopá­sokat csak a károsultakkal történő szembesítés fogja tisztázni Beismerték ellenben, hogy a tanyavilágban sorra járták az asszonyokat és elhitették velük, hogy az állataik meg vannak rontva, férjeik pedig elhidegültek tő­lük és csak nekik van hatalmuk bübn­joskodásaikkal megakadályozni, hogv férjeik ne essenek a hűtlenség bűnébe és állataik el ne hulljanak. A szoká sos hókusz-pókuszok során azután pénzt, ruhaneműt és élelmiszert csal­tak ki az asszonyoktól. A károsultak közölt van Varga Dezsőné átokházi asszony, akitől 60 pengő készpénzt, női ruhát, lisztet ós befőttet csaltak ki. Nftosa Andrásné, ugyancsak átokházi földművesasz­szOQXtál 1AQ Mlfi kóMpéaat és oagy. mennyiségű élelmiszert csaltak kl Ti' kovits Mária királyhalmi kapitány" 299. szám alatti lakostól a kuruzsló ért kialkudott összegeken kivül ellrf tak egy pár vadonatúj nöi bőrcipő* ® ogy pár harisnyát A cigányasszonyok bünlajstro®"' nak összeállítása még folyik. A jtfj mozás befejezése után mindkettőjük' átkísérik az ügyészségre, ahol foly1* tólagosan elkövetett lopás és csal' büntette cimén indul ellenük eljárás.' rendőrségen már intézkedtek abban *! irányban, hogy büntetésük letelte nt*J[ Rostás Rozáliát és Raffai ErzsébC^ utasítsák és tiltsák ki a város térő1" térő!. FERENC JŐZSEf KESERŰVÍZ Szeged sz, kir. város adóhivatal* ' 7L1Í0—1942. v. a. Tárgy: Időszaki (idény) váH' kozások általános ^ seti adójának kivetés0. Hirdetmény ^ A városi adóhivatal felhívja a időszaki (idény) vállalkozókat, ^ az 1942. évi általános kereseti vallásukat folyó év Dovember * j feltétlenül adják be a városi adób>\, tal illetékes kerületénél. A bevall^ nak be nem adása, vagy határt^ tul való beadása bírságot von 16 után. Időszaki vállalkozásnak kell feni minden olvan vállalkozást '-jjj üzleti tevékenységét április 1-től <"* ber 31-ig fejti ki. W A bevallási ivek a városi jihpt tal épületében lévő dohánylőzsd^ szerezhetők be. Szeced 1942 október hó 30- J> Vitéz dr. gzsbrt Oéz.-i ts"3f8 a városi adóhivatal vttfi tőt®

Next

/
Thumbnails
Contents