Délmagyarország, 1942. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1942-11-11 / 256. szám

A tápéi gQiikossáő elkövetésének guanójába keverlek két somegQlielepi emberi, mlndkellő árlatlansaga kiderüli Vídehen is nyomoznak a felles ulan (A Délmagyarország munkatársa tói) Kedden futótűzként terjedt el Szegeden a hir, hogy elfogták a *á péi gyilkosság tettesét. Sokan már nevekel is emlegettek, sőt szóiról­szájra adták a gyilkos töredelmes 'beismerő vallomásának borzalmas részleteit is. Ez a hir elejétől végéig valótlanság, amivel szemben az igazság az, hogv a gyilkos exideig nem került csendőrkézre és a gvti­kosként széltében emlegedetl uj­somogytelepi lakosnak semmi köze nincs a gyilkossághoz. Utánajártunk a hamis Híreknek és megállapítottuk, hogy az az egyik* njsomogyitelepi kocsmából indult ki hétfőn este (és az álhirek I erjedésére jellemző módon Hu­szonnégy óra alatt az egész város­ban hitelre talált. A teljesen létből kapott híresztelésnek az szolgált alapjául. Kogy az ujsomogytelep' úgynevezett Csonka-féle kocsmá­ban hétfőn este az ott tartózkodók figyelmessé lettek egv ittas ember kiáltozására, aki azzal biztatta tsásra a cimboráit: hogy a követ­kezőket mondta nekik: — Igvalok, többet ngy sem fize­tek már nektek, mert jönnek a csendőrök értem és bevisznek a Csillagba. Statárium van, fel fog­nak kptnti Az ivóban tartózkodóknak löbb "g kellett, rendőrért futottak, akivel közölték az ittas ember kijelenté *eit és közölték azt a gyanujuka' is, hogy alkalmasint a lápéi gvil. kos került kézre. A rendőr ik ter­mészetesen vallatóra fogták az erő­ben borközi állapotban levő férfit akiről csakhamar kiderült, hogy nem épelméjű és uiáskor, józan ál­lapotban is szokott össze-vissza be­szélni különféle szörnyűségeket. Ettől a megállapítástól függetlenül i nyomozó hatóságok kötelesség zerüen lefolytatták a nyomozási t félkegyelmű ember előéletére vo­natkozóan és különösen azt vizs­gálták. hogy a gyilkosság elköveté­sének időpontjában mit csinált. A vizsgálat során amely utóbb a gvengeelméjü ember alibijét telje­sen igazolta, tanuként Hallgatták ki egy ujsomgyilelepi napszámost is, aki utóbb, nyilván a csendőrségi kihallgatás következtében a gyil­kosság gyanújába kevert a fáma. A hir annál könnyebben talált hi­telre. mert az illetőről köztudomá­su, hocy garázda, verekedő emtxjr, akinek már nem egyszer a rend­őrökkel is meggyült a baja. A tápéi gyilkossághoz azonban a csendőrök megállapitása szerint semmi köze sincs, sőt az sem valószínű, Kogy a megy tikolt Pósa Rózsit valaha is ismerte volna. Kérdést intéztünk egyébként eb­ben az ügyben Nagy Mihályné­boz is, aki kijelentette, hogy az il­letőnek még a nevét sem hallotta srba. iiyennevü embert egyáltalán nem ismert és teljesen kizárt do­log, hogy az valaha is megfordult, volna a Házukban. Beszélgetést folytattunk Nagy Mihálynóval a borzalmas bünteti elkövetésére vonatkozólag és meg­kérdeztük. hogy kire van gyanúja — Senkit az ég világon nem tu­dok gvamibn venni — mondotta Nagy M halyné. Nagy Mihályné most szüleinek a Horgosi-ut 1. szám alatti házában él, meri amióta a bűntény felfe­dezte nincs többé lelkiereje belép­ni a házába, amely olyan szörnyű, véres tragédiának lelt a színhelye. Beszállunk Nagy Mihályné nevelő­apjával. \lakai Jánossal is. aki egyre az! hajtogatta, hogy szívesen feláldozná minden vagyonát, csalt az igazságszolgáltatás kezére jut­tathatná a gyilkost, meri csak a tettes elfogása adhatná vissza a szörnyű esemény állal fel bolygatott falu nyugalmát. •Molnár Mihály, az áldozat vő­legénye, aki ezidőszerint a határ vadászoknál teljesít őrvezető! rang­ban katonai szolgálatot, kedden délután utazott vissza csapattesté­hez. Szabadságolása ugyan már az e'mult pénteken lejárt, azonban a, csendőrség a nyomozás érdekében, néhány napig még visszatartotta,' roen remeitek, hogy ismételt ki­hallgatásai során eszébe jut esetleg olyan adat is, amiről az első napok izgalmaiban megfeledkezett és adatszolgáltatásával hasznára lehet •< nyomozásnak. Miután Molnár Mihály kikérdezésével végeztek, a megfelelő igazolással ellátva elen­gedték. A csendőri nyomozás kedden is meghozta a maga érdekes esemé nyét. A Hargita-utca 2. számú házban a lakás ujabb tüzetes át­vizsgálása során sikerült egy je­lentősnek ígérkező ujabb nyomot felfedezni! A szekrényben, amely­bői a gyilkos a pénzes zacskót ki­emelte. találtak egy vérnyomot, amely eddig a szoba félhomálya ban rejtve maradt. \ szekrény deszka vérfoltos részét mikrosz kópikus vizsgálatnak vetik alá. Nincs kizárva, hogy daktiloszkó­piailag használható ujjlenyomatot is sikerül szerezni, ez pedig lénye gesen megkönnyítené a további nyomozás munkáját. A csendőrség ugyancsak" a keddi nap folyamán táviratilag intézke­dett Nagy Mihályné férjének, aj fronton immár nyolcadik Hónapja j küzdő Nagy Mihály páneéltőrős ti­zedesének szabadságolása iránt is, mert fontosnak tartanák bizonyos körülményekre vonatkozólag őt is kikérdezhessék. "A* nyomozó Katósá­gok egyébként a Kétfőn ismeretessé vált személyleírás alapján töhli vi­déki városban és belvsé«ben is ku­tatást indított a tettes kilétének felkutatására. Egy árkászszázad története ValaUol a brjanszki Bteouen no­vember ho. (Honvéd haditudósító sza­zad.) A hatalmas kormos üstben for­tyog a gulyás és a méteres lángnyel­vek körül rekedt hangok éneklik a nó. tát: Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok, A magyar árkásznak utat mutassatok. Mutassatok utat a. csíki erdőbe, Vagy pedig a vtjdvirágos kolozsvári temetőbe... Az alkonyat már sötéttel függöny űz­te. be a láthatárt és a tüz vörösre testi a kemény arcokat. Mert a harcok ke­ményre kovácsolták az árkászok ar­cát: nem minden katona parolázott ta­lán annyit a halállal, mint a magyar rolia márkasz. Kanalazzák már a forró levet s közben jókedvűen eldiskurálnak a cu­dar időkről. S negyedóra alatt átélik újra az elmúlt félévet. ...Március 1-én Bjctgorodba ment az árkászszázad. Nyolc hétig kellett biztosi lataniok a bjelgorod—kurszki autóutat, amit a csikorgó hidegben egyre rohamozott az ellenség. Olyan hóviharok kavarogtak akkoriban Bjei­gorod felett, hogy az egyik tisztet mpjdnem átsodorta a fergeteg az el­lenséghez: már tüzeltek rá a szovjet őrszemek, amikor hóköpenyet magára csavarva, meggémberedve, visszafor­dult a magyar állások felé. Verekedtek a rohamárkászok az­után vitézül a fronton s közben dol­goztak fáradhatatlanul. DvoránáJ egy négysoros erödövet foglaltak el a né­met stukák támogatásával: az első eiődsort rohammal vették be, a má sodikból a stukabombák elöl mene­kültek el az oroszok, a további kettőre pedig újra közelharc után tűzték ki a magyar lobogót az árkászok. Utóbb Suravlinycben, a kis orosz községben dolgoztak szakadatlanul a fiuk: pergőtüzMD erősítettek meg ki lométernyi ál látok jK négysaeres drót­tkadallyai és napjaiban ezer spanyol bakot faragtak. Suravlinyél azóta Spa nyolbakía Jvának bivja minden ár­kász... Meleg nyári nap perzselte mar az orosz mezőket, amikor a német had­osztály búcsúzott a magyar rohainár­kászóktól. Büszkén indult útnak a szá­zad, melynek minden katonáját kö­vetendő mintaképül lehet állítani a legvitézebb német katonák elé...« — amint a német parancsnok mondotta. • Pihenőre* küldték az árkászokat: Sineserkibe vonultak, a brjanszki erdő közepébe. Annyiban nyugalom volt itt, hogy minden másnap került csak csatáro zásra a sor az orvlövészekkel. De a faluban is cifra világ volt: V é n y i századosra és Ecseki hadnagyra rá­lőttek világos nappal hangtalan pus­kával, Mivel a lakosság is szövetke zett a bandákkal, kis sárga cédulával, próbuskával ajándékoztak meg minden parasztot: aki enélkül lopakodott a fa­luba, azt agyonlőtték. Volt idő. amikor az orvlövészek sá­riin támadták a falucskát Még harcko­csival is. K. Nagy István őrmester egy nédfedeles viskó tetején egy kö­teg kézigránáttal és lángszóróval vár ta a vasszörnyeteget. Mikor az alája ért, a gránátköteget a hernvótalp a'á hajította, aztán a háztetőről a harc­kocsira ngrott és benyomta a torony Ka a lángszóró tartalmát. Nyomban utána gyorsan bevetette magát « ut menti árokba s igy ő maga csak könv ' nyebb sérüléseket szenvedett. j Azóta már a mellén ragyog a naptá I ezüst érem. ! Egyik este lángoló csóva szaladt le az ég közepéről: az ellenség lelőtt ggy Ju 88-as repülőgépet. A lezuhant gépre orvlövészek rohantak rá Az ár kászok nyomban rójuk netették mago­kat Ecseki István hadnagy és Berni zászlós futtában aápoisztoiyo­zotl és az utolsó pillanatban >r\g >' mentették a vörös banditák közül » sebesült repülőket. Sineserkiből Klykovnitube keoMtsk az árkászok: 10 kilométer hosszasig' ban kellett biztositaniok a Lrjanszk-i koinaritschi vasutvonalat. A bozót ho lycnként a sinre hajolt, olyan sári volt az erdő, amelyben akkoriban méj nyüzsgött az orvlövész. A németek hátsó frontnak nevezték ezt a rétik ahol — mint mondották — csak a va* uivonal volt a szövetségesek kezébe* mert az erdőben az elmaradt vörös­katonák és orvlövészbaudák garázdái) kodtak. Három hónap alatt 84 ízga^ mas éjszakán állott harcban az árkáé* század az erdő ez uj, vérengző erabó rí vadjaival. Akkoriban alig volt már ember sebesülés nélkül, _ de kémé/ nyeri, szilárdan állták a' harcot Pedil cz a küzdelem sok tekintetben nebéj zebb volt. mint a frontcsata: ott előh ről támad az ellenség, — itt viszont 4 sürü, sötét rengeteg minden pontjáról süvőltöztek a golyók. Az orvlövészek még vizesruhát is csavartak a pusk» csővére, hogy a torkolattüzet se ige* lehessen látni... Az árkászok erődítménye, azari iaklanyatelcpe, ma messzi vidék leg­pompásabb erőssége: bunkerek zódnak meg kétoldalt, a megtisztított sinek mentén s a kedves • Piros Ház* mellett, köröskörül. A csaták nyoma* persze magán viseli még a környék* ágyúgolyók törték ketté a fenyők su* dár derekát, orosz kukoricagránát sré lánkjai ütöttek sebeket a bokrokon, • földet páncélgránát túrta fel és a bun­kerek tetejét széttördelték a gépfegy­vergolyók. Az életveszélyt régen megszokták az árkászok: nyugodtan indultak n* nak minden nap a sinek között, akn*1 keresésre. 128 aknát szedtek fel * nyáron s az orvlövészek egyetlen egy szer se tudták felrobbantani az ál" kászsázad pályaszakaszán a síneket Minden aknakereső nton halál I* selkedik az árkászra g mindig kapba* golyót is a bokrok közt még imi'F amott ólálkodó orvlövészek tői. Kijf tott itt mindenkinek a harcból. Egyi*" ben fogytán volt már a lőszer; elindít* fiát Brjanszkba Kőhegyi Endre segéd­orvos két legénnyel az egyik vonatot* Visszafelé jövet, a lőporos hordók t®" tején aludtak éppen, amikor szörnyí detonáció robbant: aknára futott * vonat! S zuhogott a kocsikra a tűzesd két oldalról is és máris rohantak kii®* lé az erdőből az orvlövészek. A fiatal hadapród egyszáí inrot. feküdt a lőszer tetején. Nyomban gálni kezdte a kézigránátot a rohanók közé. Mellette elzuhant valaki: agy eV lőttek egy német katonát. Annak a si­sakját csapta a fejére, kétoldalt d6" belőle a vér a vállára, de ő csak dol­gozott a kézigránáttal és a kózb®* riiegkaparintott golyószórójával. A lánggránátok felgyújtották az f' döt S negyedóra múlva már százté" menekültek a vörös banditák: megér­kezett a segítség. Most végre nyugodtabb időket él­hetnek az árkászok. Azóta vis->#f nyomták az orvlővészeket az erdő " Ivére és szétszórták a nagyobb kat is. Most már ritkulnak az orvtám3" dások. Este van. falatóznak" csendben V árkászok, mint azok' az emberek, sk' egészen összebarátkoztak már a " lállal. S a tekintetükbe van írva, kérdés: Úristen, igaz. hogy még' élünk"?... % mert igaz. hát esténk int — a nóta. Fcresey János k'arp. Szöllő törkolyj kis és uagy mennyiséget , rol vagy pálinkára becset** Konzervgyár MeszJőKdéjq. Rókusotu

Next

/
Thumbnails
Contents