Délmagyarország, 1942. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1942-11-11 / 256. szám

tbau ták közül * kibe keufetet ír tiosszu5?í" a brjanszk-i a bozót bo olyan sérti kkorrban wá L A németek ezt a tétéi - csak a va* asek kezébe* taradt voió* Iák garázdái) latt 84 ízga^j ati az árkás* rengző emb* ilig volt de kemó b arcot. Pediá itetbsn nőbe] ata: ott elét itt viszont i len pontjárd orvlövészeL , •tak a pusk» | iözet se ige* lénye, azaí! i vidék leg* inkerek b* megtisztított | • Piros Hás* iták nyomai* ; a környék} i fenyők ** íagránát szí" bokrokon, • fel és a bon: a gép f egy megszokták indultak ot* között, akn»1 Itek lel * gyetlen egy lani az á® a síneket •n halál ^ , indig kaph© | t még imitt' éktől. Kij* •cból. egyií4 szer; elindul indre segéd' yik vonato» 5 hordók V" or szörny* » futott * ira a tüzes® vliantak kif© sek. rszáí ingWJJ ómban t a rohané* laki: agy®© Annak a tr étoldalt döf ő csak dor fe a kőzheti íjával, ották az nár százfe'* ták: megéridőke! * zóta viss^ az erdő rf yobb ba"" ] az orvtám9' vendben ! iberek, már a a" ÍrTmV ogy ;int srp. h'W*' tovább folyik a polémia a Szeged es Horgos Mim kitört paprikavltában ,,$enhl sem aharia elsorvasztom a horgosi es a délvidéki noprlkaiermeiest" — iria Szanyi isív&n - Ma aikaimtizkodnak a norgosiaft, mc&szűnnek az énemének es a serelmek is (A Délmagyarország munkatársá. tói) A Délmagyarország legutóbb részletesen foglalkozott azzal a bonyodalommal, amely a horgosi paprikások panaszai folytán keletkezett szegedvidéki paprikatermelés körében. A paprikakonstrukció hivatalos szervei megállapították, hogy ezek a panaszok tulajdonképpen alaptalanok és legfeljebb félreértésen alapulnak. Az összes illetékes szerveknek az a törekvése, hogy megőrizzék és biztosítsák a magyar paprika jó minőségét és világhírét 9 lehet, hogy ez a törekvés bizonyos szempontokból olyan következményekkel jár, amihez a paprikakérdésnek a jugoszláv uralom alatt elhanyagolt Kezeléséhez szokott horgosiaíc nehezen tudnak alkalmazkodni, ha azonban a horgosiak teljes mértékben átveszik a termelésnek és kikészítésnek Magyarországon évek óta jól bevált rendszerét és módját, semmi panaszra nem lesz okuk. A Szabadkán megjelenő Délvidéki Magyarság egyik legutóbbi számában »Miért nem lett Horgosból Dunyiesevé* cim alatt ismét foglalkozik ezzel a kérdéssel s a cikkre most Szanyi István a szegedi mezőgazdasági és paprikakisérleti állomás igazgatója szakszerűen megirt kiadványában felel. Kimutatja, hogy az érsekújvári termelő gazdák még ax 1920-as években is csak a paprikaszóróbői ismerték a paprikát Szegedről vitték a magot, Szegedről került oda a termelő gazda, a kikészítő és a molnár is. A felvidékiek azonban mindezeknek ellenére hasonultak a visszatérés után a megszervezett s jól bevált magyar paprikatermelési rendszerhez. A szerb nraloro alatt a délvidéki paprikatermelés soha nem volt a szegedihez hasonló méretű. A' termőterület mindössze 2000 hold volt, de ehhez a területhez aránytalanul nagy, túldimenzionált volt a feldolgozás szervezete. Sok volt a malom, sok volt a kőpár. »A horgosi fűszerpaprika ugyanaz, mint a szegedi — irja cikkében Szanyi István. — Horgos és környékének területe, talajának minősége, éghajlata stb. a paprika termesztésre kényszeritette a gazdákat. Ez a helyzet ma is. Ha a feldolgozás és az őrlés kifogástalan, ugy a szegedivel teljesen azonos minőségű őrlemény állítható elő Horgoson és a Délvidéken is. Arra azonban egyik a külfölddel állandó és szoros érintkezésben élő paprikaexportőr sem emlékszik, Hogy a horgosi paprikát szivesebben vették volna mint a szegedit. Vették, mert olcsóbb voll; vették a féltermékel. mert azt bécsi paprikamaloniban őrölhették. Nagy exportot azonban a volt Jugoszlávia nem bonyolíthatott le. Hiszen 120 vagonnál nagyobb őrleményprodukcló sohasem volt; $ e mennyiségnek nagy része elfogyott Jugoszláviában. Nem most van paprikválság, hanem volt. Csak most érezhető a jugoszláviai helyzet néhány eredménye: igen sok malom, a szegedi minősítésnek csak külsőségekben való utánzása, a malmi és kcreskedéskedésbeli ellenőrzés csaknem teljes hiánya stb. A megszállás alatt számtalanszor jöttek át panaszok, hegy a paprikaőrlemény árát egyes kezek irányítják s a termelő mindig rosszul járt. Mindenesetre előnyős volt a kikészitőkre, valamint a malmokra az a kőrfilmény, hogy kereskedést is űzhettek; de az is, hogy a jugoszláv minősítő állmoás az ellenőrzés nélkül csomagolt felirattal ellátott paprikászacskőra minden vizsgálat nélkül tette rá az ölomzárat és igy jóformán mindenki maga minősítette a paprikáját. Ez volt az oka annak, hogy a a jugoszláv minősitőjeggyel lezárt paprikák minősége sohasem felelt meg a magyarországi minőségi kellékeknek. Igen örvendetes és megvnugtató érzés, hogy a horgosiak is alkalmazkodni akarnak. De erre az alkalmazkodásra már elegendő idő is volt — eddig 18 hónap. A horgosi és délvidéki fűszerpaprika termelést és feldolgozást, valamint az őrlést senki sem akarja elsorvasztani. A jelenlegi délvidéki malmok is fel tudják őrölni az ott termelt készleteket és gondos munkával már a szegedi paprikamalmokkal versenyképesek lettek. A kormánynak az az igyekezete, hogy mindenki megtalálja munkájának ellenértékét. De jó munkát kíván. Paprikakérdésekben csak segítést és belátást tapasztalhat mindenki. Ha 18 hónap nem volt elég a tanulásra, ugy még 1—2 év egyáltalában nem lesz elegendő. Ismétlem: a horgosiaknak sem lehet magasabb árat adni a paprikájukért, vagy nem lehet azt enyhébben minősíteni csak azért, mert Ők horgosiak. Még több megértés s akkor reménylem a jó munka eredménye a horgosiak részére is bekövetkezik és kielégítő lesz. Annyi azonban hizonyos, hogy az ország lakossága közül egy község sem követelhet magának különleges elbánást és elbírálást a többi és a közület terhére. Ezt mindenkinek meg kell érteni és ebbe mindenkinek bele kell törődnie. A' jó munkára való törekvés, a gondos kikészítés, a kifogástalan őrlés mindig elnyeri jutalmát* — mondja Szanyi István cikke. Á piacról eltünedező közszükségleti cikkek csodálatos karrierje a zugforgalomban Hogyan látja a közellátás és a zugforgalom problémait a po.gármester és az uzsorabiró (A Délmagyarország munkatársától.) Pénteken délután felakasztotta magát egy közismert szegedi hentes afölötti elkeseredésében, hogy nincs áruja, nem tudja kiszolgálni a fogyasztókat _ és így nem tud megélni. Viszont csaknem naponta annyi árkon számos alkalommal figyelmeztették a közönséget, hogy ne vásároljon a hivatalosan megállapított árnál drágábban, mert ezzel nemcsak az eladó, de a vevő is büntetendő cselekményt követ el, A szegedi feketepiac felgöngyölitédrágitási perben hoz Ítéletet a tör- s ével kapcsolatban kérdést intéztünk vényszék, hogy akár külön rovatot nyithatnánk ezeknek az egyre szaporodó híreknek. A legális kereskedelem szenvedi a háborús állapotok gazdasági következményeit, de mint minden időkben, ugy most is akadnak, akik túltéve magukat a törvényes előirásokon, a nagy dekonjunktúrát a maguk javára koniunkturává változtatják át. Az áruknak a piacokról való eltűnése nem ujkeletü dolog, találkoztunk már vele az első világháború idején is. Akkor táncolásnak nevezték, ma feketepiacnak hivják. Háború volt akkor is, az ennek következtében előállott helyzetet használják ki a láncolók és zugárusok. Ám ennek ellenére sem igaz az, hogy az élelmiIszereknck a legális kereskedelmi tor galomhól való részbeni kikapcsolódása szükségszerű velejárója lenne a liábornnak. Ha volna magyar társadalom széles tömegeiben közösségi érzés és igazi szolidaritás, megbukna a feketepiac és föl sem üthetné a fejét a láncolás. zugárulás. Az, hogv valaki a megengedettnél magasabb 'áron kínál közszükségleti cikkeket megvételre, még nem volna haj. A baj ott van és azon ponton kezdi ez a Jelenség a mai élet valóságos rákfenéjévé kinőni magát, hogv akadnak, sajnos számosan, akik a követelt árakat me? i* fizetik Pedig a hatóságok sajtó uttáo és fal rajra a városnak ahhoz a vezető tényezői hez, akik az áruuzsora elleni harcot irányítják. Elsőül Dr. PÁLFY JÓZSEF POLGÁRMESTER NYILATKOZATA álljon itt megszívlelésre. — A közszükségleti cikkek forgalma terén mutatkozó visszásságok kiküszöbölése egészen elsőrendű probléma, amelynek megoldásánál a város a legerélyesebb eszközök alkalmazására is el van szánva — mondotta a polgármester. Vannak rá törvényes eszközök és a város vezetőségének meg van rá minden hatalma, hogy ezeknek az eszközöknek az alkalmazásával letörjé az áruuzsorát. Állandóan éber figyelemmel kisérjük a szegedi piacon mutatkozó jelenségeket és ezt tesszük negatív irányban is, azaz számontartjuk, hogy mi minden tünedezik a szegedi piacról, hogy a legális ut megkerülésével csodálatos karriért csináljon és fantasztikus árakon tűnjék fel a zugforgalomban. Kezdődött a folyamat a tej eltűnésével, ezt nyomon követték a tejtermékek, elsősorban a vaj, táró, most legújabban a tojás, a hagyma, a paprika és a burgonya kerültek sorra. _ A város lakosságának érdekében cselekszünk, amikor njra és njra figyelmeztetjük a fogyasztókat, hoey n» üljenek fel a zngknfárok csábításainak és annak a hazug mesének, üELMAGYAftüJRSZ Ati Szerda, 1943 november 11. hogy >ngy sem tetszik megkapná maximális áron*. De igenis, gondoskedáa történt és állandóan történik réla, hogy minden közszükségleti cikk maximális áron a fogyasztó elé kerülhessen. Ha egyes cikkeknél átmeneti kiesés, vagy a felhozatalban bizonyosmérvű csökkenés mutatkozik, ez semmi egyebet nem jelent, mint az, hogy háborús nehézségek igenis vannak, aminthogy másutt, még a semleges országokban is mutatkoznak ezek a jelenségek, még hozzá sokkalta fokozottabb mértékben, mint nálunk. Ennek azonban nem a köteles gondoskodás elmulasztása az oka, mert alkalmam volt személyesen is meggyőződni arról, hogy ebben az országban igenis minden élelmiszer elegendő mennyiségben van, hanem részben torlódásból eredő pillanatnyi szállítási nehézségek okozzák ezeket a jelenségeket, részben pedig olyan egyéb okok, amikre külön, részletesen ki akarok térni. —. Ezek közül az »egyéb okok* közül elsősorban az sárubalmozási hullámot* kell megemlítenem. Valóságos epidémiaként lép fel az utóbbi időben a 'tartalékolási láz*. — A közönségnek meg kell értenie, hogy a hatóságok harca az árdrágítás ellen az ő érdekében történik, az ármaximálás kijátszása a szükségleteket biztosító országos készlet megcsappanását eerdményezi és igy éppen azt a nagy nemzetgazdasági érdeket veszélyezteti, amelyet saját érdekében is támogatni lenne köteles. A* a legnagyobb baj, hogy a közönség nagyrésze másoktól várja a lemondást, a háború diktálta egyszerűbb életet. A hatóságok munkája csak akkor vezethet teljes sikerre, ha a fogyasztóközönség az igények mérséklésével és a fennálló rendelkezésekhez való alkalmazkodással támogatja ezt a munkát. Az árdrágítással kapcsolatos problémákról megkérdeztük ennek a kérdésnek legalaposabb ismerőjét, abfintetöbirót Dr. ÚJVÁRI ISTVÁN, a szegedi törvényszék árdrágitási ügyekben Ítélkező egyesbirája a következőkben világítja meg a kérdés jogi oldalát: — Aa árdrágitás: uzsora. Árdrágító visszaélést nemcsak az követ el, aki valamely árut ngy ad tovább, hogy annak árához indokolatlanul magas saját hasznot csap hozzá, hanem akkor iS ebbe a bűnbe esik, ha egv fillérrel sem adja drágábban tovább, mint ahogyan ő beszerezte, de ő tnlfizette az árn beszerzésekor a maximális árat, Az utóbbi hónapok során több olyan vádlottat kellett elítélnem aránylag súlyos szabadságvesztés büntetésre, aki nem akart az általa forgalombahozott cikk eladásával magának anyagi hasznot biztosítani, hanem »szivességet« vélt tenni ismerőseinek azzal, hogy egyes cikkeket beszerzett és azon az áron, ahogyan ő vette, továb adta. Jó, ha a közönség tudomásul veszi és megjegyzi magának, hogy a saját haszon hozzákalkulálása az eladási árhoz nem szükségképpeni kelléke és előfeltétel® az áruuzsorának. Mindenki árdrágítást követ el, aki valamely cikket a hatóságilag megállapított árnál akár egy tizedfillérrel is magasabb áron vásárol meg, vagy ad tovább. A*Üzletszerűség megállapítása esupáa súlyosbító körülmény, azonban a szívességi áruátengedés ténye semmiesetre sem mentesít a büntetés alól. — Másik igen aktuális kérdés az, hogy lehet-e árdrágítást elkövetni olyan cikkel, aminek egyáltalán ninc» éra. Ez a probléma főként azáltal vált időszerűvé, hogy a közelmúltban sok élelmiszerjegyüzér került biróság elé. Voltak jogászemberek is, akik azt vitatták, hogy az élelmiszer jegynek nincs Ara, mint például a villamosiegyoek, vagy szinházjegvack. h>