Délmagyarország, 1942. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1942-11-22 / 266. szám

Régi szegedi kocsmák IV. (A Délmagyarország munkatársától) Mielőtt tovább haladnánk, ejtsünk szót közben a belső területek kocsmáiról is — lehetőleg ragaszkodva a jellegzetesekhez és ez alkalommal mellőzve a kimondott vendéglőket. Annyit tudunk, hogy mikor a legrégibb városháza 1728-ban felépült, az akkori bölcs magistrátus kocsmahc'yiséget is szervezett belé. A tanácsnoki állások tiszteletbeliek voltak, fizetés nem járt velük, ellenben a szenátor urak _ kiemelkedő derék, bár iskolázatlan, polgárok — kaptak toesmatartásra engedélyt. A magasabb tudománya Írástudó akkoriban a főjegyző volt s mivel ilyen kvalifikációin férfiak nem akadtak a városban, Mcgenből hoztak megfelelőt Podh radszky György, Kárász Miklós is felsővidéki töt' diákok voltnk, akik később Szegeden keresztül jutottak vagyonhoz, előnyökhöz. Régi ítéletekben akárhányszor találunk olvan passzust, hogy •ámbár megérdemelte volna a halált, mindazonáltal élete mogmaradásáért fizet 15—30 forintokat*. Az igy befolyt bírságoknak nincs nyoma a városi számadásokban, de nem is lehet, mert azt a tanácstagok nyombaö felosztották maguk közt, két részt juttatván a főbírónak. Esetleg ugy a maguk, mint a túlvilági lelkek megnyngovása érdekében fizettettek néhány fónt gyertyát is valamelyik templomnak. Alapjában véve rendkívül szigornak' voltak az Ítéletek, a mostani statárinmos időszak büntet olyan cselekedetekért, amilyenekért akkor is halál járt, — de ha került enyhitő körülmény. azt átkonvertálták nénzbüntetésre. — Hátha emberséget fogad a nyavalyása, egyébként is mit érnénk a halálával, mikor igy jövedelmet hoz! Arra nincs adat, hogy az üléseket l>ohárcsengés "lellett tartották volna, aa ide kapcsolt legendák talapzata bizonytalanul mozog és önkényes. De nem lehetetlen. A megenyhült sziv engedékenyebb az Ítélkezésben, piros abrosz, fehér abrosz mellett kedélyesebb a társalgás is, könnyebb a téma Képzeljünk el például ma egy ilyen tudósítást: — Az interpellációra a polgármesterválaszolt, kiürítvén előbb harmadévei rizlingivei telt poharát... A szénapiacoa volt a múlt század második felében a »Barátság« kocsma, cégérén két erős férfikéz szorongatja egymást A Mars-mezőn (a Mars-tér elődje) vizállásos volt a tájék, ott terjeszkedett a Csöpörke-tó s annak benyúló földnyelvén helyezkedett el P a p András kocsmája, amit különieges helyzeténél fogva szerettek Ve'imcéaek nevezni. (Ha már az eredetit nem ismerhették meg!) Pap András bajusztalan ember volt, nem mintha borotválkozott volna, hanem mivel szőrtelennek teremtette a végzet, hát változott, formálódott a lokálja neve. — Hova mén kend? — A »Bajusztalanhoz*, volt a feletet. Ebből mindenki megértette aa irányt. A »Komlókert« népszerű és kedvelt mulató volt a Tisza Lajos-kőrut sarkán, ahol Reitzer Adolf nagy bérháza emelkedett később, amely ma a Doránszky-öröhösőké. Szíjártó Kis laltTén kocsmájának helyére került a Dugonicsszálló az akkori búzapiacon. Itt volt a város mázsája is, természetes hát, hogv ellepték á kupecek, nemcsak ® jobb polgárok. Voltaképen csak Kis Istvánnak hivták, az előneve a mes térségéről ragadt rá. ö építtette később a domaszéki uton a. ma is meglevő keresztet. A régi ipartestület nazat, amely az Ipar-utca sarki helyén állt, Mas a János építtette, abban volt a Zrinyi-kocsma, iparos emberek tanyája. Maga Masa-sógor nagy szerepet játszott a közéletben, >Kösz<tőrvényhatósági bizottsági tag volt s ba kellett, ha nem, hozzászólt a tárgyakhoz, még pedig a legalaposabb tudálékossággal, Dugonics András szobrát például erőnek erejéveí lovas formában szerette volna kivitelre bocsáttatni. — fin jártam Kalikszbád fővárosban és ott láttam, hogy minden nevezetesebb ember lóháton ül. . mikor szobrot kap. Mikor a Szegedi Kaszinó a hatvanas években a régi Szeged-Csongrádi épületének emeletére költözött, földszintjén, a kaputél balra, megnvilt a •SzSllőffirt* vendéglő. Ennek lett később gazdája Bavesitz Lőrinc, nála folytatták a rékusi disznóhizlalók és szappanfőzők a Pacsirtában megkezdett szórakozást. Basevitz őzvegyes később a Szivessv-házban kávéházat nyitott. A századfordulón még megvolt, aztán eltűnt mint anynvi más. Mindig nevezetes volt Janik Imre »Kop!alós kaszinó«-ia a Szent István-téren. Itt állomásoztak a fuvarosok, akik szintén értenek a jó borhoz, hiszen nagy teriileteket járnak be s módjuk nyílik" az összehasonlításra. Janik gz árviz ptán alapította s mikor 96 éves korában meghalt, Balázs nevű fia vezette tovább az üzletet, amely ma különleges vendéglő. Az öreg Janiknál azonban, akinek ntteai gázlámpa-pueoló vállalata is volt, boron kivül egy falat kenyeret se lehetett kapni. A legrégibb időben a vár mellett volt Wagner György sörcsarnoka ő lett az Iskola-utca első modern szálló első vendéglőse. A hely a Hun-' gária nevet később kapta a Ferencsevits-Sonnleitner-féle vezetés alatt. A szabadságharc előtti időkben irodalom és művészetek bimbózása korszakában, nem tudtak az emberek mit csinálni az idejükkel és igy alakult meg, AZ ISZAKREGIMENT. Ma már körülbelül feledésbe merült intézmény, amely — miként a neve is mutatja — az italnak szentelte életét Védőszentjének Szent Leokádiál vallotta, Steinhardt Náci a fejét állandóan tréfákon törő kórházi orvos volt az inhábere, Kreminger György belvárosi plébános a tábori püspöke. Kreminger amúgy harcban állt mindenkivel, rendkívül sok kellemetleaséget szerzett a hatóságoknak, a csanádi püspök végre is lemondásra kényszeritette és a legendás jóságú, áldott emlékű unokaöcscsével, a hosszú életet élt Kreminger Antallal töltötte be a helyét. Az Iszákregimentben azonban kitűnően érezt" magát György föur, versenyezett az ö' lek kitalálásában Steinhardt Nácival. Tagja csak az lehetett az egyesületnek, aki az alapszabályoknak megfelelőien valami hallatlan bolondságot cselekedett. Ellenben ba a tag már éjfél előtt elkészült, megkapta az obsitot és kímélet nélkül kizárták. Erről épp ugy okmánnyal értesítették, mint ahogy diplomát kapott a felvételekor, példátlan, nyomdafestéket tűrd. monda tffizések ben sorolva fel az érdemeit és a hivatását. . Aa Iszákregimentnek voltak rend}fokozatai k. na alantabb- álló elő tuG YERMEKJÁTÉKOK a legolcsóbb árban P* AílIláSSy Máfíálláf goísis füszerűzlettel szembo dott lépni, ha erre érdemeket szerzett, viszont váratlanul megkapta a befogadási oklevelet olyan ember is, aki még nem tartozott közéjük. — Részeg disznó, reggel nyolckor olyan gyönyörű öntudatianságbaD hevertél a vár tövében, a sárbán, hogy érdemeid nem hervadhatnak el nyomtalanul. Miért is rendes tagul fogadunk, bizonyságul adván pecsétünket. A szervezetnek volt »testkfsérő árkászok* cimén különítménye, mely nevéhez méltóan elkísérte a tagokat, ellenőrizte a lépteiket, de felkutatta a város födetlen árkait is, hogy nem fekszik-e bennük valaki? Az ilyent ki kellett szedniők, hazavinniök, lefektetniük, kinyomozva minden körülményt, amelyen a hazulról való elindulás éta átestek, nem mellőzve annak megállapítását sem, hogy mekkora mennyiségű bort ittak meg, mire idejutottak? Furcsa intézmény volt, annyi szent, de mint minden rossznak, ennek is támadt jó oldala. Az Iszákregjment dolgait széltében-hosszában tárgyalták a városban, nevezetesebb' esetekből szállóigék lettek', végeredményben tudta mindenki, kik a legrészegesebb" teremtmények, milyen botrányok központjába jutót- j tak'. A sok' ember között igy aztán1 mindig akadtak clszégycnkezők, akik vagy jobb útra térlek, vagv — ovatosabbakká váltak a kocsmák megválogatásában. Az ilyenekből kerültek ki akkor is, később is, a szigorú Cátók. Farizeus nép, amelyik megrótta a legártatlanabb tipusu borozgntót mig ő kijárt Szatvmazra és ott itta le magát ugy. hogy nem győzték hideglepedőzni. Ezt minden esetre szűkebb kör látta, idebenn pedig játszhatták a szigora erkölcsöket. Szatymazon találták fel a •kijózanító kamrát* is, azt a szellős helyiséget, amelyben okszerű kezeléssel használható állapotba helyezik a vendéget a következő nap számára. Az Iszákregiment gyülekező helye egyébként a Nádor-utcai »Palatínus*, kocsma volt Teufel Sebestyénneki hívták a bérlőjét s Knrtz Jakabnak! a szolgáját, aki gitárral kisérte haza a jobbkedvü utast, ha az kívánta a zenei megtiszteltetést. Bevándorolt németek, hamar honosultak. A század végén egész különleges helyiség volt, bejáratával körülbelül a mai Gottschall-borbélyüzlet helyén, (persze a régi kis házban), KISS PALCSI vendéglője és bormérő helyisége. Leanderes udvara a legkellemesebb, ide jártak alkonyatkor, vacsora előtt, a hivatalnoknépek Palcsi bácsi szigorú ellenőrzése mellett. A mokány kis öregről, aki nem tartozott a legnyájasabb emberek közé, az idők folyamán annyi érdekeset és jellemzőt irtak, bogy most csupán felemlítjük nevét a jelesek sorában, mert abból semmiképpen ki nem maradhat. Nem arravaló a bor. vélte, hogy azt mértéktelenül vedeljék. Ezért szigorú szúrós szemével ellenőrizve a népeket, kellő időben kurta szóval vágta el a további igények folyósítását. — Elég volt mára, haza is illik egyszer menni. Azt akarom, hogy holnip is eljöjjön. Csak az idegennel volt túlzottan előzékeny, még szekántságukat i* te tűrve. — Vidéki, aztán elviszi a várai rossz hírét. Mikor nyugalomba vonult, jó idfr ben a tanyáján élt, bekövetkezve! azonban a városba, csak a »Kis Pulcsiba * tért be egy pohár borra. Mindig az volt a gyanúm, más 1' irányította: hogyan vezeti az üzlet®1 K ü r t h y Elek, aki városi reDdőrbi* tos volt azelőtt, de nyugdíjaztat** magát s áttért a vendéglősi iparra. Palcsi bácsi aztán nézelődött, mi®' dent megfigyelt, a poharakat a világítás felé tartotta, mert ugy tetszik ki, hogy tökéletesen tiszták-e, a bort sokáig hömpölygette a szájában, ha azonban egy vendég tnár inásod' szor kocogott a palackon s n kiszól gáté leányzó él találta mereszteni ' bambáját a levegőben, indulatos** felugrott és maga szolgálta ki a re» delőt. — Ne tegyétek tönkre a Helyisége® jó hirnevét, azt az apátok mindenét' Egyszóval szigorú volt, de nagyo* JANDÓ GYULA ennél is tovább ment. ö volt egyéÜ' ként a leggorombább kocsmáros, aki' ről a szegedi legendák tudnak, típus' a németeknél szinte népszerű >Grobe7 Wirt c-nek. Az ő kocsmája a Gyöngy-utcák*1 volt, körülbelül a jezsuiták mosta®1 kápolnája helyén. Általában a kő®J nvék nem nélkülözte a jeles bormó rő helyiségeket, hiszen a bnzapiae * mai Dugonics-téren helyezkedett ® s lehúzódott egészen a későbbi Gizte la-térig. Házak nem torlasztották e' annyira a szabad kijárást, mint m*j pláne hol volt még a sokat vitatod 4 palota, amely a főreáliskola céljairt épült, aztán az Ítélőtábla használaté' ba ment át, hogy kiszorítsa az egy®" temet, mint a legújabb szegedi sz®r' zeníényt! • ' A búzapiacon fejeteket kötnekr azokra áldomást illik inni, szükség®* tehát a megfelelő helyiség. Ja®"* Gyula kitűnő bort mér, a lányai P® dig hires szépségek, akik vonzzák * 1 vendéget, ha szemüket szemérmet®* iilendőlséggel le is sütik, mikor apjuknak segítve asztalra helyezik 9* üditő italt. Tehát nem foghatni ráj"K semmit, ártatlanok a tömegelésbeu— Tehetek arról, hogy olyan szép vagyok? — tűnődik el az ilyen lány szem. Egyébként ott volt maga jan<J® j Gyula, a nagy szókimondó s ®ají adott volna ő családbelijének, dégnek egyaránt, ha csak gyan®3 nem is pajkos dolgot tapasztal!Oly9* magas tenorban kezdte a goromba^ got, hogy szinte csodálatos volt, n"" lehet azt hangban és stilmüvészetbte fokozni? Valaki fővárosi emner egyfr£ külön azért kereste fel a helyisé?9' hogy megtapasztalja a modorát. Sza dékosan kifogásolt mindent, ételt-ü9 . visszaküldött, mégis a legelőzékeny®" szeretetreméltóságba ütközött. — Meg vagvok lepve uram, m®® ta végül. Annyit hallottam a goromba természetéről, hogy akartam végre tapasztalni. Jandó végignézte, ugy felelte- _ __ Hát hiszen nem is goronibáj9 dom én akármilyen gyfitt-mentte" Névtelen levél Írójának üzeoe* hogv mondanivalójából nem az e getett kulturfok, csak' a Maiig*"0 fok gőze árad. RÉGI PTPORTf> TURUL"-doőrakt*' t'uspoKoazarpan mepnvitottam ;Kész url-, női-, gyermek- és speciális cipők raktára. Sportcipők i után. Rendeléseket vállalok. SALLAY JÓZREB! cipészm. Lakás: Ösz-U. ^ Értesítem az i. t közönséget, hogy CIPÖÜZLETEMET •» név alatt Tisza Lajos-köruton Püspök bazárban