Délmagyarország, 1942. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1942-11-22 / 266. szám

OK itel szemből ukat i* 0 a a •árai ílt, jó id* Lövet kezvé* i »Kis P«I­borra, un, más i' az üzletet rendőrbi* ígdijaztatt* IÍ iparra, iődött, min' ;at a vilá­igy tetszik L-e, a bort íjában, -* ár inásod' ! n kiszól1 reszteni ® indulatosáé ki a re» V, helyisége® mindenéti ie nagyo® •olt egyé*' íáros. aki' iák, tipusi •ü >GrobC cy-utcííWü íc mostari n a köP es bormé nzapiac * kedett Ibbi Gizelj ztották « mint m*1 t vitatod a céljai"' íasználatá' i az egy8" gedi szói" í Kötnekr szükség®8 g. Jan<)t Anyai P®" vonzzák 8 imérmeteí nikor yezik 9' atni rájo* 'élésben­•lyan széf lyen lánf ;a janrfJ s map lek, v®® gyann* rtalMWjJ volt, m'n ivészetb®9 egys# íelyiség®1' irát. SzáB' étel t-it"'' zékenyeb" m, a •gy Georges Ouhamel: Simone-nak, egy párisi asszonynak hősi küzdelme hajnaltól késő estig A Yoici la Francé de. Ket feunfeiedte, ezek nélkül ped'g le­ce rooia c. párisi folyóirat! hetetlen igényét uejelentenie 85 grain legutóbbi szamabau "jt-icnij szőllűeukorra. Visszaszalad, ntegkeie­tne.g az alábbi cikk. Pél­dául szolgálhat minden magyar asszony számára. A földalatti vasút első reggeli ko­mija, amint l'áiis szivébe letjübórög, '2 Amszterdami-utca mentén . vegjg felébreszti zajával az idegesen, alvó­kat, de Simoné nem ettől ébredt fel: már regen ébren van. Idönkipt meg­remeg ajka, amint mondogatja: »N'ég.v­**er bét frank ötven... négyízei hét f'ank ötven...?, mert mindén' ®zor­Msi művelet, melyet Simoné éégre­0a]t, néggyel, néggyel, ezzel a bűvös számmal történik és mindjárt meglát­ják, bogy miért. Ahogy a/, első iffctro á'zúg, magához tér iiallgatódzá'sáhól es fejtörő szárotauimüveteteiböl. Gvor­s*n, ki az ágyból De a férjet, "akt1 a sovány sajtot, melvet megígértek. üSy látszik, mintha aludna még. tjeni! Ezután előjegyeztet magának főzelék­.. . .. ... I I.----...V.I ... .,1 1. __,.!' elte. •ombá*k<> enttolf üzen®* az em" alig9" szabad felébreszteni. De a gyermeke­ket sem. Pongyolában, papucsban ki­rakodik a konyhába. Szombat van! 'ézusmária, már megint szómba'. Elő ször is. ellenőrizzük a gázt, mielőtt "icggvujtanánk: A mult héten a mée­""gedett fogyasztást két köbméterrel "átadtuk túl. Most hogyan pirítsam ">eg Jenn kenyerét, aki betecen tért haza fogságából és a pékkértveret "em tudja megemészteni? Ha 1e«alább " villamos sütőt használni lehetne, "korlátozások miatt ez is lehetetlen, "'közben ezekre a dolsokra gondol, "agy sietséggel, ragyogóra fényesíti si a jegyeket és boszorkányos gyor­sasággal már megint lent van. Bete­kint a házmesterhez, hogy van-e le­vele. Van. Jegyek a közelelmezéstől. — Istenein, már tul sok lesz be­lőle! Egy ugrással a hentesnél terem. Nos, a hentesügyet gyorsan elintézte, illetve leegyszerűsítette, ma nincs semmiféle kiosztás. Még csak egy ici-pici marhából készített véreshur­ka, dc még egy szeletecskc felvágott sincs. Van ugyan valami halpástétom­lélc, niarinirozott sós hering, na de­liát ez aztán igazán drága, nagyon drága. Ekkor, Simoné, végső kétség­beesésében vásárol egy kis üveg pap­rikái. hogy majd mecÍzesíti vele azt a sovány sajtot, melyet megígértek. konzervét, melynek valószínűleg meg kell érkeznie... a jövő hónapban. Mindezen műveletek után csakhamar a Florence-i utcában van! Még egv félóra se kellett hozzá, megkapta uj beszerzési jegyeket a jövőhónapra, Simoné sorbapáltó szomszédainak, öreg férjeknek hevesen megnyilatko­zó irigvkedése közben távoz.ik, mert­hiszen jegyei között 2 drb. J 3 jelzésű is van. Énnek birtokában tenni pe­dig mennyekbe emelő valami! Simoné két gyermekének gyönvörüséffteljes és különleges dolgokhoz van joga, mint például 2 táblácska csokoládéhoz. SE 3 négv pár cipőt. A' múltkor *zenzá- l11?™ nagyon, nagyon büszke aJ3 r'és cipőpasztára talált. Nem égeti el. jelzésű jegyeire. a bőrt. Közben a viz suhogni kezd a fa­z'kban — Uram, vigyázz a mi három yzekunkra, mert hol szereznénk má­i'.'kat, sehol a világon, igv sóhajt fel. Mielőtt a gyümölcsös bolt előtti sorhanállókhoz csatlakozna, Simoné benéz a gyógyszerészhez. Nincs már mustárliszt, se tenliszt pépesboroga­táshoz. Ezzel szemben Simoné nagvr l-Vil"1 'V.'"' ".'."tí""' -zerü köhögéselteni porokat vásárol, jelforralja a kaveseprőt es egy esi- Amj pedi;, „ saCPharint illeti, a pa­ír,*yi W™ '1,?'kínTt ,es*. bele A tik-us, aki jó ember, odasúgja neki: ^finomabb pótkávét, . melyet csak >Mfa kapok ezrn a nváron; ré,rete­"ffy tudott szerezni, hogy egv Ő'ÓXO-es SZPk magának is egv csomaggal. Si­''mtekercset adott ertc. ezenfelül ter- mone visszamegy a'vegveskereskedés '•eszetcsen az egy csomag cikória rlé és elkezdi a'sorbanállást. Ifalleat­'"ries árát is megfizette. Most Simo-tj,.,. mi» beszélnek az assz.onvok meg belekóstol a folyadékba, melyet' nj5 emberek. Simonc-nak ez az, újság­Ú'módon elkészített. A gyermekek ré- • ' ' ^ére kiutalt kis darab cukorral, va '"mint a szülők számára kapoW "mprimált szaccharinnal, talán mégis ''tak iható lesz. De jaj. a szaeeharin "'fogyott. Amig öltözködik, Simone-t '""gint rabulejti az álmodozás. Hej, {"'csoda nggvszerü ábránd ez: ngv "állotta! hogy a f a Brayere-utcában van p„y könvv. és papírkereskedő, "kinél' sós ajökát lehet kapni. Ennek invenc eledelnek a gondolatára, '.imrtnc Tündérországban érzi magát 's legalább két percig mossa a kezét. 3 szappan nagv veszedelmére. — Már "gusztus hóban vagyunk és juniusi jjtapnant még mindig nem osztották " Simoné magában évődik: miért?... Kinyitja az ablakokat, a passzív '"gvédelera matt a szurkozott papir­gondosan betakart zsalukat ki­{""ja. A két gyerek kiugrik az ágy­j'íl s amig öltözködnek, Simoné ru­jlal«í egvés darabjait' vizsgálgatja. Páni i J . -i.- "r.w —: olvasása és a rádióhallgatása. Most az egyszer nem hiába állt sorba: szerencséin volt, ö kapta meg az utolsó kárfiólt. Igaz, a gyerekek nem nngvon szeretik a karfiolt, de egy ici-pici paradicsommártással..! Gyorsan, gyorsan, dc ha már itt van s ha mér megvannak az uj jegvei, feliratkozik száraztésztára, burgonyá­ra és halra. Simoné megszámlálja ui­jain, legalább két hónapia már. hogv a halnak csak szinét látta. Ami a burgonyát illeti, falán lesz belőle valami Mindenszentek táián. Simoné megkapja boradagiát is. Ezután anél kii?, hogy fújna egyet, a péküzlelb­rohan. Innen, mivel még van egv kis ideje, benéz a tejcsarnokba, ahova köcsögét már korareggel betette Ti­tokban kan három deei fölözött telét, de csak azt is ngv. ha vásárol e?v csomag lúgot. Mindezen kívül meg­ígérik neki. ho.gv mostmár ő kerül sorra a toiásoszlásban és roppant kabátját meg ' kellene "folWniJ kT P gdlierine szoknyájából a zsirfollot. ^* &V„;„.• f„tvn venni. _ Honnap a csodából vette ' em fötre és f. a gyerek a zsirl? Érthetetlen, több 'J - ! nt í1'"' csoda! _ Mos pedig reggélizni, c^kncni ^enyedellve! lat nrk. az al­^"liznil Jean, a férj vonagfö arc- í b!m'a» műveleteknek, melyek a kony­5af .1 J. - * . . I Kanon monnrl' rímio ki' a Ij'1 ui az asztalhoz. A Masrinot-vonal­j,"" könyökén megsebesült és most jtj köszönhető, hogv otthon van. \ I " "edves, csunva idő ran és ilven­L" "agyon szenved. Az egész család "gsiitt üli meg a reggeli kávé ,.j/"-tóriumát. Ez csakugyan miszté­kfli ' s"'imholikus étkezés, kávé né.l­Hu' VaJ nélkül és lekvár nélkül Mi­ttieül-3 ""Sgf'l művelet ilvenfornián tUp , rtént. Simoné nagyon boldog, mindenki ivott és évelt. A csa­csakhamar szétszéled... Simoné egyedül marad: az igazi nap Terrnara még csak most kezdődik. h(>nVek kavarognak a fejében, miköz­7Cn,lbehozza a lakást. Egy kis megnevezhetetlen értékű fla­tj tohggyal letörölgeti a port és az­tbjfeióre Cjtp valami sapkafélét és , '«Bt is van a lépcsőházban. Még kapuig <tem ért- mikor eszéfcejut. DB és az MP-Í®liftíO hában mennek végbe. Az asztalt még szinte meg se te. rifette és vendégei már meg is érkez­nek, A gyermnkek fátogntiák száiu­kat. mint éhes freskefiókák. É5 Tstenem. Simoné milyen boldog d* miiven boldog, hogv tehet is valamit ezekbe az éhes csőröeskékbe. A kar­fiol élvezetes fogvasztása közhen. Jean. a féri elsuftngia • Pali«sot-rk ma este teára hívtak. Nekem Mehtn be kell mennem, fevekezz. hogy be­nézhess hozzájuk egy perere. Pnlissot-cknn! egv pere legalább is másfélén elvesztett Időt ielent. Si­mone-nnk még ma délután vasalni keli. fériének is akar segíteni, aki fánvkénécz. tizenkét fénvkénmásotatof S0K ^ tefttfg A m hogy a sző. -I kitejezétt eredeti gondolatot az emberek már régen elfelejtették, de a közhasználatban a szó maga még mindig a rég?, ina már téves fogalmat tükrözi, így még ma is gyakorta halljuk a pótanyag kifejezést, holott az újonnan előállított és megkedvelt árucikk már önálló ipari termék. Ilyen termék például a Franek eikóriakávé, mely a napoleoni idők kontinentális zárjának köszönheti elterjedtséget. Még a legválasz­tékosabban főző konyhákban is nagy becsületet szerzett nevének mint bármilyen kávéital zamatos cs nemes ízesítőszere. Ezenfelül mint önálló élelmi cikk — tejjel keverve — megannyi millió házi­asszony szeretetét érdemelte ki. kell készítenie, el kell intéznie egy csomó üzleti ügyet a városban, aztán a La Bniycre-utcai sós ajókáról sem szabad mégfeledkeznie, ki akarja bon­tani és újravarrni szürke ruháját, mi­velhogy igazán nagyon lesoványodott és ruhái már sehogyan sem állnak, raeg kell stoppolni a gyerekek és a saját harisnyait. melyek egy kosár­kát mestöltöttek már. De nem baj Si­moné el fog menni PalisSot-ékhor, mivel Jenn ugy találja, hogv a meg­hívást nem lehet visszautasítani. A gyerekek njra kiröppennek és a férj is üzleti ügyei elintézése végett elrohan hazulról Simoné pedig vala­mi módszeres dühfélével veti magát bele a munkába. Elmosogat, eltöröl­geti a tányérokat, összehajtja a viaszkos vásznat — asztalterítőről már csak akkor lehet szó, ha megint lesz szappan, vászon és pénz —, ósz­szesöpri a morzsákat, megkeresi a vasalódeszkát, a vasalóba begyújt és a fehérneműt belocsolja. Ebben a pil­lanatban, érdekes jelenség. Simoné énekelni kezd: vasalás közben mindig énekelt, ez már nála hagyomány. Nos, ugyancsak sietnie kell, ha szürke ru­háját is rendbe akar ja hozni. És cso­dák csodája egy kevéssel őt óraelőP mindennel készen van. Simoné mát jfel is öltözött és útra kész Simae* 'harmincöt éves; elegáns és bájos fe" .remtéi. Sőt egészen e$iw» számfc*­menne, ha nem ráncolná homlokát j|

Next

/
Thumbnails
Contents