Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-31 / 248. szám

rtelmagyarorszag Szombat, 1942. október 31. már kaphatók a P8I0 MIUMl!! Egész 3'—. pengő, íé! L50. A szabályozásra szoruló műkereskedelem Szakképesitest es szakvizsgát kell követelni a kultura árusítóitól denki a legna^obb takarékosság mellett használja fel készletét és ne nehezítse a szétosztást intéző szervek munkáját azzal, hogy a tűzifa felhalmozásra törekszik. Az illeti 'kes tényezők mindenesetre kiakarnak küszöbölni minden nehézséget, de a közismert háborús nehézségek miatt a zavartalan és százszázalékos ellátást nem kívánhatja senki. a kormány állandóan (A Délmagyarország munkatársától) Többször szóvátettük már, hogy Szegeden a műkereskedelem mint szabad ipar, mennyire nem áll hivatásának magaslatán. Legutóbb a •Képzőművészet ponyvája* ciniii cikkünkben kifogásoltuk az alkalmi képkeréskedők izlést rontó szegedi szereplését. Ez a képzőművészeti kultúránk védelmében irt cikkünk visszhangra talált olvasótáborunkban. Kaptunk ^ár le velet, amelyekben a levélírók nem csupán a vándorképkereskedők kiállításait kifogásolják, hanem bírálatuk tárgyává teszik az üzlethelyiséggel rendelkező szegedi műkereskedők ké tes érlékii munkáját is. Levélíróink szinte egyöntetűen kifogásolják a szegedi műkereskedők selejtes árucikkeit. s az! a megengedhetetlen nagy szabadságot, amelyet kulturális holmikkal sáfárkodva, élvfznek. Mielőtt kifejtenénk a saját véleményünket, hcflfeti fi éveli a tűzifa ellátási és minden j1vet adlink a beérkezett levetek egv hozzáérkező panaszt kivizsgál s Ka ' ^"e.kArhof ^ssuk milyen szempon , ! ,,„, .,, ból ítéli el a nagyközönség a szegedi a panasz helytálló, azonnal mtéz- ej b b la dik is. rA termelők', kereskedők és fogyasztók egyéni érdekeit tegyék félre, mert csak ez az egy mód Sri lehetőséget arra. hogy szükségTelünk kielégítésében mindannyian igazságosan részesüljünk. git-j „tó ~r» í Szened xz. kir, város közellátási hivatala ad 37Ü9/1942. k. «. sz. Hirdetmény SERTÉSHIZLALÓK FIGYELMÉBE. Közhírré teszem, hogy az 1942. évi termésű kukorica forgalmának és felhasználásának' szabályozása tárgyában kiadott 110.410/1942. K. M. sz. rendelet szerint azon termelő, akik Szeged város közellátására sertéshizlalást vállalnak, a Imko-riea beszolgáltatás! kötelezettség alól bérhízlalásl szerződésnek (kötlevől) közellátási miniszter űr jóváhagyása ntán felmentést kaphatnak. Vagyis, ha a gazda, kötelezettséget vállal arra, hogy Szeged város közellátás ára egy, vagy több; legalább 145 kg súlyú hízott sertést, szolgáltát he, a kötlevélhen megállapítandó időig, sertésenkint 350 kg szemes, illetóleg 490 kg csöves tengeri heszolgáltatágí kötelezettsége alól mentesül. Felhivom a város gazctatársadnlmát ezen állami kedvezmény igénybevételére azzal, hogy a bérhízlalásl szerződéseket i 1. a város belterületén, a város kőről! földeken, Köszk'e és Szentmihályte leffen lakó gazdák dr. Temesvár? Eása^ 1« aljegyzőnél, Bérház I. em. 5. Felsóközpont területén lakó gazdák dr. Szűcs Tstván aljegyzőnél. Felső központon, 3. Alsóközponf területén lakó gazdák 'dr, Árendás György aljegyzőnél Alsó központon köthetik meg, a lekötött sertésekre vonatkozó marha^veleknek Szeged város közönsége nevére való átirá f-a és beszolgáltatása mellett nf)t.r}átlmt"-r"" Viski János, Jusxftő képekért nagy összege! fizetek. „*10DE»N"MpsialO3 Kigyó-utca 1. ML 162 A képkereskedelwn kontárjai •'...Sajnos nemcsak alkalmi ügynökök rontják a közízlést, hanem a szegedi ügynevezett képkereskedők is Sőt ezek kártékonyabbak, mert állandó üzletük hatalmas tűkörablaka! napról-napra demonstrálják az ízléstelenséget. ök is hangzatos tirádák ban "hirdetik utolérhetetlen készletei ket. ők is megnevezik az elit festőt, akinek neve mögé bújva rásózzák rengeteg értéktelen árucikkeiket a gyanútlan közönségre. Szegeden nincs is olyan műkereskedő, akinek |a műkereskedelem tanult mestersége lenne. A legjobb esetben képkeretezők ezek, de túlnyomórészt olyanok, akik más foglalkozási ágból kikoptak", ott meg nem feleltek s az ellenőrizhetetlen nagy haszon reményében képkereskedést nyitottak. Hogyan szabad kontároknak, képesítés nélküli embereknek olyan üzletággal foglalkozniuk, amely szervesen összefügg kultúránkkal. Ami nálunk történik, nem egyéb, mint az ízléstelenség, a kulturálatlanság, a ponyva kereskedői nton való terjesztése. Csodálkozom, hogy nem figyel erre fel az iparhalóság. vagy valamelyik más szerv. Ha szükséges a szakvizsga ahhoz, hogy valaki cipész, szabó, könyvkötő, szakács, stb. legyen, mennyivel inkább szükséges az, hogv szakértelemmel rendelkezzen a kulturánk megnyilvánulásaival foglalkozó egyént. Irányításra törő műkereskedelem Levélírónknak mindenben igaza van. A hamis irányban kifejlődött műkereskedelem nemcsak Szegeden, de országszerte foJytatja ártalmas működését. Minden időben nem hogy segített volna a művészen, vagy a közönség szemléletének iráiíyításában és képzőművészeti kultúránk egészséges terjesztésében, de nagyon sokat ártott. A nemrégmúlban nemcsak a közízlést, de magát a művészetet, is befolyásolta, irányítani igyekezett, tőkéje adta erejével Mecénási és irányító szerepet vindikált magának é a sok nyomorúsággal küzdő művészek jellemileg gyöngébb rétegét befolyása alá kerítette. Olyan utat szabott nekik, amelyen haladva elkallódtak s csupán arra léttek alkalmasak, hogy zsibpiaci nivót képviselő férenninkákst gyártsanak. Nagyon reméljük, hogy a műkereskedelemnek ez a rendeltetését be nem töltő formája letüDőbon van. Az állami kultúrpolitika s a művészi szervezetek mihamarább megszűntetik az irodalmi ponyva után a képzőművészeti ponyva terjesztését is. Jól ismerjük a szegedi képkereskedök védekezésit, amikor olyanokkal találkoznak, akik 'kifogásolják árucikkeiben a művészetek semmibevevését. Arra hivatkoznak, hogy a közönség nagyobb rétegét kielégíti a kisigényű, művészietlen kép is, sőt ez közelebb áll elképzelésükhöz, mint valami mestermunka. A kispénzű embereknek ezek a csinos szobadíszek anyagilag is megközelíthetők. Fölényesen emlegetik a képkeréskedelenf üzleti részének, valamint a közízlés tendenciájának ismeretét. A képzőművészet ponyvája c. cikkünkben kifejtettük, hogy épp a kispénzű embereket féltjük legjobban a félrevezetett mfivásárlásoktól. Aki képet vesz, a szobadíszen kívül művészetet is óhajt, sőt biztosan szeretné a vásárolt műtárgyban befektetett oénze ellenértékét tudni. Az értékmérő blondel keretek A cifra, gorombán aranyozott, legtöbbször vakítóra bronzirozott keretekben elhelyezett szemsértő, bántóan kemény tarkaságokban nem kap a vásárló sem művészetei, sem értéket Ha a kereskedő a kép rámájának feldícsérésével s a kép olcsóságával igyekszik rábeszélni a vásárlói, mindig arra kell gondolni, hogy a kép rámával együtt sem képviseli a kért összegnek legcsekélyebb hányadát sem. Az ilyen cifrakeretes szobadíszekre a tulajdonosa a pillanatnyi tetszés után ráun, ráutál s szabadulni csak úgy tud tőle, ha a szemétreveti. Evvel szemben az igazi műtárgy idő ós értékálló. Sok tönkrement exisztenciát mentett meg már, a mindig értékesíthető igazi műtárgy. A kevéspénzű vásárló éppúgy, mini a sokpénzű, ne bízzon a pillanatnyi tetszés felületességében, ne hamarkodja el a vásárlást s főleg ne hízzon az eladó ízlésében vagy rábeszélésében. Mielőtt vennének, kukkantsanak be múzeumunkba, ahol pár igazán jó mfiértéket s sok középszerű, de művészi képet találnak. Tekintsék ezeket művészi normának, mert mai képkereskedelmünk viszonyában ez megfelelő alap az összehasonlításra. Kevés fáradtsággal rájönnek arra, hogy mit érdemes megvásárolni és mit nem. A műkereskedelem reformálása Természetesen tanácsunk csak egyéni védekezést jelent. A műkereskedelem egyetemes reformálása az állam, a halóság dolga. Ezen a téren az első lépés már megtörtént. Pár évvel ezelőtt rendeletet hoztak, amely előképzettséghez, engedélyhez köti a műkereskedelmet. Sajnos ez a rendelet csak részletmegoldást jeient, mert elismeri a szerzett jogokat s a rendelet előtti engedélyeket nem érinti A régi kereskedők iparengedélyének revíziója nélkül e rendelet nem jeleut eredményt Hiába jönnek a fiatal, szakképzett műkereskedők, ha a régiek megalapozott vagyonukkal, üzleteik külsőségeinek fényével. érvéjiyqs.üléshezj nem engedi őket. A műkereskedelem hasznát is szabályozni kell. Ma, amikor megkötötték minden eladásra kerülő tárgynak a haszon-maximumát, nem engedhető meg, hogy épp a kultura vámszedői, visszaélésszerű nagy profitot húzzanak. Ha megszabott haszonnal árusítanak a műkereskedők, úgy az eddigi gyakorlatban levő műkereskedelmi árak mellett * művész is megkapja munkájának megérdemelt bu^pátAmint látjuk, több megoldásra váró feladat mutatkozik a műkereskedelem rendszabályozása körül. Végleges megoldást az jelentene, ha a* államhatalom rendeletekkel szabályozná a műkereskedelem működést körét. Elképzelhető az ls, hogy Szegeden a hatóság gyakorolna valamiféle kényszert a jelenlegi műkereskedelemre, hogyha már a közre s a kul* túrára nem is hasznos működésük, nagvobb kárt se okozhassanak. (t» Farkas István • képesített szűcsmester Takaréktár-utca 8. Telefon; 28—95. Modern szabású női bundák, mindenféle szőrmeáruk. 4 szabad bírálat jogáért \ Fenti cim alatt bátor hangú, minden ép jogerzekü és hibátlan erkölcsi felfogású magyar ember véleményével egyező cikket irt a Nemzeti Újság pénteki szá mában Tóth László felelős főszerkesztő, a ragyogó tollú magyar publicista. Annak a határozatnak liapesán emelte fel szavát Tóth László a szabad bírálat jogáért, amely határozat alapján a színművészeti és filmművészeti kamara fegyelmi bírósága dr. Stand Gézát, a budapesti Madáeh-Szinház dramaturgját »a színművészeti és filmművészeti alkalmazottak® testületének tekintélyét súlyosan sértő magaviselete m:att kamarai hivatása gyakorlásától azonnali hatállyal felfüggesztette, Tóth László cikke az ész-okok, * megdönthetetlen erkötcst és jogszabályok felsorakoztatásával bizonyítja ennek a határozatnak vitathatóságát sőt tarthatatlanságát Cikkével nem a „felfüggesztett® dramaturgot védi, hanem a szabad bírálat jogáért, a sa jtószabadság sérthetetlenségéért száll sikra efvf okokból és kimutatja, hogy a *rlnészkamarának nincs Joga ön bíráskodást gyakorolni olya* tagia felett, aki egv tudományon folyóiratban megjelent cikkével Jogosan birálta a kamarát, illetve annak vezetőjét a szerinte káros hatású. azóta csúfoson megbukott vti déki stagione színházi rendszer miatt. A kamara nem vonhatja felelősségre a cikkiró dramaturgot; — irja Tóth László _ egyszerűé* azért, mert sajtó utján cikkel elkiíJ vetett állítólagos cselekményéig csak a független magyart bíróság vonhat valakit felelőH ségre, illetve, aki sértve érzi ma*i gát, csak a független magyar bir/ti ság előtt kereshet elégtételt. Minődén olyan kísérlet, ami sajtó utjá« közzétett cikknek szerzőjével szemben más ufoú keres megtorlást, kétségtelenül megsértése «< sajtószabadság gonűofalaténak, a vélemény és a birAlat szabadságának. Valóban lehetetlen, vagy legalább is visszatetsző állapot, hogy eg* erkölcsi testület, jelen esetben a* önkormányzatától felfüggesztett srt-, liészkamara (hiszen éppen olya* okok miatt függesztették tel önkormányzatát. amilyeneket a cikkíró dramaturg kifogásolt) olyan kérdésben, ahol voltaképpen az ő saj»* felelősségéről van s^ó, biró .akart jon lonni. Éppen ezért örömmel és a fels2* badultság érzetével üdvözöljük Tóth László eikbét, amely erre a közéig visszásságra rámutat örömmel üdvözöljük, mert tisztultahb légkört tereint egy végtelenül fontos orkőe esi kérdésben éH teszi ezt egy oly*f keresztény-katolikus magyar 9aJ* orgánum hasábjain, mint a Ncm»™ Újság, olyan szellemben, amely^ ** orgánum által képviselt magyar felfogásnak míndep tétben íjjfigislel és üPJ&ak.