Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-31 / 248. szám

Levél egy jövendő pártvezérhez^ Irta: Herczes Ferenc Kedves öcsémuram! Olvastam tiaiagos szép cikkét a háborueiőtti nemzedék tévedéseiről és bűneitől. Általánosságban igazat adok Önnek, kár volna kimélni az öregeket, ük sem kímélték az apui­kat, amikor meg fiatalok voltak. Egyik nemzedéknek sem szabad be­érni azzal, hogy tétlenül kamatoz­tassa az apai örökséget, szükséges, hogy mindegyik elszántan hátat for­dítson a múltnak es eJüliöl kezdje az életet Fiuk és apák ősi ellentétje egy kulturális törvény beteljesülése. A haladás jelszava: Üsd, mert apád! Tagadhatatlan azonban, hogy az Ön nemzedéke mégiscsak a háboru­eiötlienk törvényes leszármazottja. Ezt minden sértő szándék nélkül mon­dóin! Mármost a modern biológia ta­nítása szerint az egyén szükségképen örökli őseinek vérmérsékletét és ösz­töneit, vagy mondjuk igy: lelki disz­pozícióit, nrert hiszen minden ember a saját nemzetségének folytatása, a bőréből sem az egyén, sem a nemzet nem mászhat ki. Az eredendő biin szerencsére csak bűnös hajlamok alakjában öröklődik, tehát igen is le­hetséges, hogy egyik nemzedék a má­sik fölé emelkedjék. Százszor elmondták már és 'egyen szabad százegyedszer ismételnem : a magyarság történelmi katasztrófái főleg két átöröklött nemzeti bűnre vezethetők vissza: az egyik a pártos­kodás szenvedélye, — jóízűen gvü- j lölni a magyar csak saját faját tud­ja! — a másik az a tehetetlenség, amellyel ez az egyébként olyan eszes nép bedől a demagóg jelszavaknak.' A vádak közt, amelyeket Ön ráol­vas a régi nemzedék fejére, ez a két vádpont is szerepel. Szó van a cikk­ben a páilgyülölet szennyes hullá­máról, amellyel a levitézlett szabad­elvű rendszer elárasztotta az orszá­got. Ön, kedves Öcsémuram, egyéb­ként a liberájiztyusban a szervezett fosztogatás gépezetet látja. A liberális rendszeren nincs mit Sajnálni és nincs mit védeni, az meg­halt és: llalál a halottakra! A rend­szert el kell temetni, de az igazságot nem, mert az a föld alatt nem oszlik fel, hanem puskaporos aknává válto­zik és a legalkalmatlanabb pillanat­ban felrobban! Az igazság az, hogy a liberalizmus Deák Ferenccel kez­dődött és Tisza Istvánnal végződött. Az önzés és romlottság képzeteit kel­ti fel önben a két név? Ön, kedves öcsémuram, azt mondja: a szabadel­vű rendszernek nem minden politi­kusa volt Deák, tneg Tisza. Persze, hogv nem! De vájjon a háboruutáni politizáló nemzedék minden tagja, ha feljutna .a hatalom csúcsára, beérné az Öreg Ur ölkrajcáros kubaszivar­jával és valamennyien ugy tudnának farkasszemet nézni a halállal, mint Tisza István? Higyje el, kedves öcsémuram, a szabadelvűsig a maga idejében nem volt szégyenletes epi­Aid a nemzet életében, hanem fejlő­dési stádium, az volt nemcsak miná­lunk, hanem jóformán minden kul­tiirállamban. Mikor elvénült, külön­böző betegségei és gyöngeséget je­lentkeztek és ezekbe bele is halt. Az ön másik vádja a demagógia, ön is. de mások is elég gyakran mondják és írják, hogy a háború­előtti nemzedék hazafiassága üres szólamokban élte ki magát, ön egész buffogó frázisgyfijteményt közöl a cik­kéhen. a frázisok állítólag a háború­előtti hazafias nvelvkincséből valók. Ezzel szemben ön, kedves öcsém­uram, komoly önérzettel tudtokra ad­ja azoknak, akiket illet, hogy ön ir­b'zik a puffőgó szólamoktól, ön a tettek' hazafiságának híve ós egyálta­lában a halálos komolysága, mellyel közéleti kötelességeit végezni hajlan­dó, előnyösen különbözik a régiek lé­haságáitöl. Igazán kár, hogy az apákat nem a fiaik nevelték, akkor talán jobban sikerültek volna és utólag.nem kelle­ne miattuk szégyenkezni. Szeretném azonban tudni, hogy ön, kedves öcsém­uram, komolyan biszi-e, hocy az öre­gek különös kedvüket lelték volna ha­zafias frázisok puffogtatásában?. Egy­általában, kedves Öcsémuram, jó vol­na megbékülnünk a gondolattal, hogv az apák sem tudatlanabbak, sem lé­hábbak nem voltak, mint fiaik, csak éppen mások voltak, mert más kor­ban éltek. Ezt meg kell érteni, mert aki nem érti meg a multat, az nem hivatott arra, hogy megteremtse a jövendőt. Beszéljünk most már egész őszin­tén, Öcsémuram: nem az a baj. bogy ön bírálja és támadja a háboriíelötli nemzedéket, hanem igen aggasztó és elszomorító, hogy ön semmiképpen sem tud megszabadulni annak az, ön­magát túlélt nemzedéknek káros ha­tása alól. Átvette tőle az üres jel­szavakban és a nemzeti gyűlölködés­ben való kedvtelést. Mert ha Ön el­lenőrizhetetlen szóbeszéd alapján e!­ílélt egy korszakot és egy egész nem­zedéket, amelyet alaposan soha nem igyekezett megismerni, mi az, ha nem demagógia? És ha Ön ádáz megvetés­sel beszél magyar emberekről, mi az. ha nem gyűlölködés? Valamikor ku­rucok és labancok undorodtak ennyi­j re egymástól, később kossuthisták és pecsovicsok, ma pedig — nem tudni, niilele elvi alapon — ön teszi ugyan­ezt. Szóval a magyar minden korban talál rá ürügyet, hogy szíve szerint utálhassa honfitársát. Ha ön. kedves öcsémuram, különb akar lenni az apjánál, ami minden­képpen kívánatos dolog volna, akkor vesse 'le az ősöktől örökölt gonosz hajlamokat. Ha pedig érvényesülni kí­ván a közéletben, akkor indítson ir­tóliari,járatot a demagógia és a nem­zeti gyűlölködés ellen. Ha ezeket csakugyan sikerűi kiirtania önmagá­ból és szabaddá tudja magát tenni az ősi átok alól, akkor, még ba nem is 'esz hamarosan pártvezér, de minden­esetre méltóvá teszi magát, hogv sza­vát hallassa a magyar fórumon. Szegeden sej van számos utca . . . Csodabogarak, tévedések, hibák, tur'ózumok a szegedi utcanevek útvesztőiben * Hcrc:eg Ferenc, a magyar frófe­'•Melem „Gondok és gondolatok"' e. *'áirv* most jelent, meg. Abból, közpljiib a tanulmányt. (A Délmagyarország munkatársá­tól) A szerdai közgyűlésen, sőt már a iictfői kisgyiilésen is nagy érdeklő­déssel fogadiák a törvényhatósági bi­zottság tagjai az utcaelnevezésekről, illetve átkeresztelésekről szóló indít­ványokat. A város egész lakosságá­nak érzését tolmácsolta vitéz dr. Meskó Zoltán, amikor azt/in^iVvá­hyozta, bogy a hősi halt vitéz H o r­thy István kormányzóhelvetlesről nevezzen el utcát a közgyűlés, hogy részben ezzel is kifejezze a város tiszteletét és emlékezését. Nagy he­lyeslés fogadta Henny Ferenc ja­vaslatát Jászav Géza emlékének ut­caelnevezésben való megörökítésére s dr. Pálfy György indítványát, amelyben előterjesztést tett egy-egy utca elnevezésére Juhász Gyuláról, Nyilasy Sándorról, Babits Mi­hályról és Gutenberg Jánosról. A közgyűlés mint • ismeretes magáévá tette az indítványokat, azonban egyik esetben sem mondotta ki azt, bogy melyik legyen az az utca, amelyiknek nevét megváltoztatják? Dr. Pálfy Jó­zsef polgármester ezt azzal indokol­la meg a közgyűlésen, hogy az utca­elnevezéseket döntés előtt alapos vizs­gálat alá kell venni s csak megfelelő mérlegelés után lehet majd megálla­pítani, hogy melyek legyenek az át­keresztelendő utcák. Evégből össze­állítanak fel egv ad hoc bizottságot, amely ugy a javaslatokat, mint a kö­rülményeket és a lehetőségeket meg­vizsgálja s ezekben az ügyekben in­dítványt tesz a legközelebbi közgyű­lésnek, A hasonló nevü uicák A bizottság összeállításával , kap­csolatban felmerült az a kívánság is, hogy ha már bizonyára az arra leg­inkább hivatott és kellő szakértelem­mel rendelkező városatyákból össze­állítanak egy bizottságot az utcanév­változtatások előkészítése végett, en­nek a bizottságnak a figyelme ter­jedjen ki az eléje kerülő indítványo­kon tul egyéb utcaiiévügyckre is, ame­lyek évtizedek óta állandó zavarok okai. Már a kisg\iilcsben megemlítet­te dr. Szél! Gyula, hogy álapos kö­rültekintéssel kell eljárni az utcael­nevezések során. Számos kellemetlen . félreértés adódik például abból, hogy Szegeden van Kossuth-ntra is, meg! Koesuth Lajos-sugárut is. Ugyanigv volt ez abban az időben, amikor volt Petőfi-utca és volt Petőfi Sándor-su­gárut. Ez az utóbbi zavar megszűnt, amikor a Petőfi-utcát átkeresztelték Horthy Miklós-utcára, figyelemmel kell leniji azonban arra is, hogy a Horthy Miklóe-Htca és a Horthy Ist­ván-utca ujabb összetévcsztési lehető­ségebet ne adjon. Vitéz Meskó Zol­tán ennek az esetleges zavarnak kikü­szöbölése érdekében a közgyűlésen azt kérte, hogy Horthy Istvánról a Rudolf-teret nevezzék el s igy a Hor­thy István-tér és a Horthy Miklós­utca elnevezés eléggé különbözik ah­hoz egymástól, hogy ne lehessen ösz­szetéveszteni őket. Igen ám, de rög­tön kiderült, hogy ez a megoldás sem jó, mert dr. Pálfy József polgár­mester felhivta a közgyűlés figyelmét arra, hogy a Rudolf-tér már kapott más nevet s vitéz dr. Gárgyán Im­re bejelentette, hogy a tér egyik ol­dala Hitlerről, a másik oldala Mussoliniról van elnevezve. Hol van ez kiirva a téren? — kérdezte Meskó Zcltán, SehoL Sok ilyen és ehhez Hasonló észre­vételt lehet tenni a szegedi utcaelne­vezések dzsungeljében s ha mát egy­szer végre összeül egy bizottság az utcaelnevezések ügyében, nagy hiba volna, ha figyelmen kivül hagyná a legtöbb esetben bosszantó és igen sok félreértésre alkalmat adó ntcanév za­varokat és meg nem vizsgálná az ut­cacévügvekben keletkezett, de végre nem hajtott közgyűlési határozatokat Mert igen sok ilyen határozat van s ezek között akadnak olyanok, ame­lyek talán már cl is évültek, de lehet­nek olyanok is, amelyeknek végrehaj­tása még ma is időszerű volna. Elfelejtett és elévült határozatok Ki tudja például Szegeden azt, hogy hoj van a Lázár György-tér? Közgyűlési határozat szerint ez a Dóm-tér neve, de se ki írva nincs, se pedig nem használja senki ezt az el­nevezést. Ennek a határozatnak a végrehajtása, ha már idejében nem történt meg, ma már nem tatszik szük­ségesnek. A Dóm-ter elnevezés felszí­Szeged liirasi iMa js inpüda RT. Öszi újdonságai a magyar könyv­piac eseménye Legjobb magyar írónőnk Gulócsy Itén Á magyar család című müvében új oldaláról mutatkozik be: a családvéde­lemnek ennek a ma különösen fontos problémának, fejlődését, eddigi kialakulását rajzolja meg'és a követendő utakat je­löli ki. A tanulmány alapos tudományos felkészültségről és elmélyülésről taüuskodik, de emellett magán viseli a nagy irónő kimagasló tehetségének minden jegyét: emelkedett szel­lemben, lendülettel, izzó ma­gyar lélekkel, a család szerete­tének benső átérzésével es ko­moly tárgyilagossággal dol­gozta fel anyagát Mindenki, aki a családvédelem iránt ér­deklődik, nagy haszonnal és él­vezettel fogja olvasni a tanul­ságos müvet.. A KÖNYV BOLTI ARA P «.­Laczltó Géza áj könyva Körösi Csorna Sándoi költői mnnka. valóságos gyöngyszem a Körösi Csorna halálának századik évforduló- 1 ján kiadott müvek között. A ki­váló regény- és esszéírónak 1" ebben az aránylag kis kötet- ­ben sikerült kedvelt bősét meg­ismertetni és megszerettetni az olvasóval s egyúttal észrevét- ­lenül, minden tendencia nélkül sok mindenre meg is tanítja azt. aki a nemzeti lét nagy problémát között útmutntótke­res. A könyv, amelynek kitűnő, igazi népies stflu®a is mintául szolgálhat, minden sorában tiszta magyar érzés megnyilat­kozása. Nemcsak példaszerű if- ' jósági és népies olvasmány lesz. hanem örömet fog okozni 1 minden müveit magyar olva- 1 sónak. A KÖNYV BOLTI ARA P f.— Sz, Szíqethy Vilmos A szee*edi kormányok pénzügyei Az 1919. évi szegedi nemzeti kor­mányok 100 napi működése sors­döntő hatást gyakorolt Magyaror­szág további jövőjére. Ezeknek a, kormányoknak pénzügyeit írta meg most beható részletességgel, az összes rendelkezésre álló forrá­sok gondos tanulmányozása alap­ján Sz. Szigethv Vilmos író, Sze­ged város főlevéltárnoka. A könyv részletesen tárja fel. hogy cróT Károlyi Gyula, majd a P. Ábra­hám Dezső elnöklete alatt álló kormányok hogyan voltak képe­sek szűkre zárt területen, külső és belső kölcsönök felvételének és bankjegyek kibocsátásának lehe­tősége nélkül csupán takarékos­sággal, találékonysággal és s Horthy Miklós fővezér által élet­re keltett izzó nemzeti szellemmel azokat az anyagi eszközöket elő­teremteni. amelyekkel a magyar nemzet, hadsereg alapjai le vol­tak fektethetők. V tanulságos é" érdekes ' KÖNYV K PENGŐÉRT KAPHATÓ minden könyvkereskedésben.

Next

/
Thumbnails
Contents