Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-30 / 247. szám

Szinészharag A színész százféle jellemet játszik, ugyanannyi a szerep szerinti hangulata is. Ma eszményi jóság, holnap kárt tevő intrikus, egyszer népboldogító király, máskor oktondi milliomos, — ki tudná ezt mind elősorolniV Továbbá ki ne tartaná természetesnek, hogy néha belecsúszik valami mabánéielébe szerepéből is. Hirtelen felfortyan, aztán a félig-meddig indokolatlan haragot éppúgy kihúzza három felvonáson át, akárcsak a társadalmi színműben Mert összezördülés nélkül nincs színházi élet s ebben az az érdekes. hogy a nő tagok türelmesebbek egymással szemben, mint a férfiak. Az alábbi történet Altnássy Endre színigazgató idejéből való és érdekessége, hogy négy fér[i-főszereplője közül már csak egy van életben. Legelőször Körmendy Kálmán, a nagyrahivatott drámai szinész távozott el, sorrendben Szeghő Endre következett, mikor már ismertté tette a nevét a Vígszínházban. Kerner Jenő, a társulat akkori karmestere 1935 őszén halt meg. A negyedik tagja a társaságnak Ocskav Komé! volt. Hát ez a négy ember rövidebbhosszabb ideig szeretett egymással haragban lenni, éppen csak Szeghő Endre természete nem vette be a haragot. Ez nála egészség kérdése volt, megmondta mindenkinek a magáét, de haragudni is, megmondani is, az egy kicsit sök. Egy makói hangversenyre mégis négyüket kérték fel s harag ide, vagy oda, ez' csöppet sem gátolta őket az együttes szereplésben. Megvolt a hangverseny, ntána a közös vacsora, következett a lefekvés. Körmendy feleségestől volt Makón, ők baráti körben kaptak szállást s igy kikerülték a problémát. Csak két szoba állt ugyanis rendelkezésre. Szeghőt átkísérte erkölcsi és művészeti ellenőrként* a felesége, ott volt tovább elhelyezendőként Ocskay és Kerner, a két haragos. A szobák közül az egyik egy ágyas, a másik kettős. Sok közvetített beszéd, kombináció merült fel. Szeghőék végül is meghúzódlak a kisebbik szobában, Ocskay és Kerner bevonultak a két ágyasba." Lefeküdtek, elfordultak estvmásól, — Én még olvasok! — jelentette <1 pár pillanat múlva Ocskay. — Olvasás, művelődés! — mondta nagy általánosságban Kerner. — Lámpavilág sok embert zavar alvásban, — folytatta Ocskay, mire Kernernck fs volt egy aforizmája. — Szoba ára nyolc koronaOcskay: Felét én. Kerner: Nün'á, majd a negyedét! Nem tudom, megbélyegző-e egy tenoristára, hogy hortyog, de ezt a részt már kívül álló mesélte el, nem szemann. Állítólag ugyanis Kerner hajnal tájban valami fönt vázolt hangra ébredt, kezébe vette a karmesteri pálcáját és ütötte hozzá a taktust. Egyszer nagyot is kiáltott: — Lassabb' tempóban. — Mi az? _ riadt fel Ocskay. — A nagy áriát előlrül, dirigálta a karmester. Ocskay elfordult, aludt reggelig. Kerner motoszkálása költötte fel. — Utazás! — Én délben. Szoba felét éjjeliszekrényre. Kerner elhelyezett négy koronát, aztán apró pénzt is csörgetett. — Kiszolgálás fele szintén. Körmendvéket magánfogat vitte Makóra, azon is tértek vissza Szegedre. Akkor már a szálló előtt járt Oeskay és látta haragosaínak készülődését. Körmendy Kálmán áttekintett a széles piacon, mintha határozott helyre—a levegőbe — intézné szavait. — Kocsin üres hely valakit elylFetfink. Szép az idő. Ocskav magvarázni kezdte a portásnak. de feltünüő hangosan: — Mikor is megv a vonatom? Nagyon szeretem az ACSEV-et. ...Hát igy utaztak régen a hangversenyező haragos színészek. •ok. Budapest bombázása — száz évvel ezelőtt Már 1849 ben is jól viselte a főváros lakossága a bombázást Most, hogy Budapest népe olyan imponáló fegyelemmel és példaadó nyugalommal fogadja a háborús megpróbáltatásokkal együttjáró bombázásokat, időszerű, hogy viszszaemlékezzünk egy korábbi bombázásra. Kilencvenhárom esztendővel ezelőtt, 18-19 májusában is bombák robbantak a város felett s ha e támadás körülményei mások is voltak, mint a mostaniak, nem érdektelen visszapillantást vetni az akkori eseményekre. Elsősorban az indokolja ezt a kései riportot, bogy már akkor is, 1849-ben, nagy lelki nyugalommal, higgadtsággal és bátran fogadta Budapest lakossága az ellenséges bombák pusztítását. Görgei 1849-cs diadalmas tavaszi hadjárata után az osztrák seregek kénytelenek voltak kiüríteni Budapestet. El is vonult az ellenséges megszálló hadsereg, de a budai várban Hentzi tábornok ült 3500 emberrel és 198 ágyúval. Görgei, mindenekelőtt presztizs-okokból. elkerülhetetlennek látta a vár ostromát, mielőtt tovább indul Bécs felé s ezért 1849 május 4-én felszólította Hentzit, bogy adja meg magát. Az osztrák tábornok a kapituácwt visszautasította, sőt levelében ő ajánlotta Görgőinek, bogy sürgősen vonuljon el Buda vára alól. •Ezért felszólítom önt, tábornok úr — hangzott a levél —, hagyjon fel tüstént teljesen hiábavaló tüzelésével Buda várfalai ellen : mert máskép kénytelen leszek néhány nap múlva Pestet szintén ágyútűzzel megtámadni, amihez olv hatalmas eszközeim vannak, hogy Pest romlása elkerülHetetlenné válik. S erre a támadásra már most is kény szer itettem. miután Pest felől ágyúkkal támadtak meg.® Hentzi hamar beváltotta fenyegetését és május 4-én a pesti Dunaparton tolongó nép közé lövetett. Mikor a nép szétfutott, a házakat kezdte lövetni. Hiteles feljegyzés szerint ipar e7Pn napon 316 ágyúlövést intézett a várból Pestre. A bombázás óriási elkeseredést váltott ki s erről az Opposition cimü lap a következőket irta: —- Délután 3 órakor: Henlzi, a budai vár kétségbeesett parancsnoka belátva, hogy nincs lőbbé menekvés, ágyuztatni kezdte Pestet, ahonnan ő meg nem támadtatott; löveti bombával, kartáccsal, tüzes röppentyűvel; s lövetett a Dunaparton sereglő néptömegre, 24 fontosokkal és gránátokkal. Négy órakor: több épület meg van rongálva a bombázástól. Azonban a Vérszopó még nem érte el főcélját: városokra szórt tüzes röppentyűi még eddig nem gyújtottak. Polgártársai közül már többen részint megsebesültek, részint lelövette. Városunk nagy veszedelme dacára is élénk, vigad. Az utcákon fel s alá sétálnak: az ablakokból szép nők néznek ki. csupán a Dunapartra tilos a menetel, ott őrök állnak. Budapest első bombázása csaknem éjfélig tartott s ezen az éjszakán a főváros lakossága alig hunyta le a szemét, de jókedvét ez nem törte meg. A bombázás után Hentzi kiáltvánnyal fordult Pest lakosaihoz, melyben azt állította, hogy eddig szántszándékkal kimélte és 'óvta a várost s nem akarta a Lánchidat felgyújtani, de ha Buda lővetése tovább tart, »úgy minden kíméletnek vége lesz s a vandalizmusért feleljenek azok, kik egy idegen fondorlatnak ördögi dühével saját belsejükben. dúlnak s bizonyára nem is fogják elkerülni az ütőkor átkát.® Május 6-án az ágyuharc lanyhább, a város nagyon mozgalmas, de azért számos család, az újabb bombázástól tartva, sietve vidéke költözik. Aki pedig nem költözik vidékre, az a Városligetben keres szállást, vagv Pest környékére megy. az új piacon, az ideiglenes nemet színház, a Redoute a Lipót-templom, a Nemzeti Kaszinó épületének dunafelöli oldalán 67 lövés volt. A bombázás komolyságáról fogalmat alkothatunk magunknak, ha elképzeljük, hogy még a különben hidegvérű Görgei is megdöbben. A kormányhoz küldött jelentésében leírja, hogy a bombázás okozta tüzet a nagy szél élesztette, az egész várost lángtcngerbe borította és »a füslgotnolyok közepette az égő gránátok csiílagzái>orként, iszonyatos dörgéssel zuhantak a szerencsétlen városra. Nincs toll, mely a látványt egész valóságában leírhatná.® A pesti lapok is a legnagyobb felháborodás hangján írnak a bombázásról s ez éribelő is, ha elképzeljük, hogv a keletkezett tüzeket még másnap, június 14-én sem tudták eloltani. Korszerű védekezés, óvóhely-rendszer akkor még ismeretlen fogalom volt s igy érthető, ha a főváros bombázása számtalan halálos áldozatot követelt. "A pestiek kedélyességét azonban ez az orvtámadás sem törte meg s ahogy napjainkban megszületett « nép száján a »Sztalin-gyertya« és i más elnevezés, úgy tréfálkoztak akkor Moszjő Hentzi röppentyűin. A' következő éjszaka egész Pest találgatta, bogy lesz-e bombázás vagy sem, óvatos emberek a Ligetbe költöztek, de Hentzinek hirtelen elment a kedve a támadástól és nem is jött meg többé. Az tőrtént, hogy a tábornok kezdte belátni szorongatott helyzetét. rA várparancsnok mindezideig azt hitte, hogy Jellasich valahol a közelben tartózkodik s őt hamarosan felmenti, de amikor belátta, hogy fejmento seregének se hire, se hamva, megijedt, félt Pest bombázásának következményeitől s a vár elestéig nem irányította többé ágyúit a sokat szenvedett város felé. A nagy hagyományok azonban fennmaradtak ~s Pest lakossága ma is csak olyan nyugodt lélekkel fogadja az ellenséges bombákat, mint 1849-ben . . . (-) A május 9-iki bombázás A következő napokban csak ritkán hull egy-egy löveg Pestre, 'de május 9-ének hajnalán Hentzi isméi tűz alá fogja Pestet. 'Az emberek rémülten ugrálnak ki ágyaikból és mindenki a Városliget felé menekül. A Márczius Tizenötödike című lap ígv frja le az eseményeket: —• Iszonyú hajnalra ébredtünk. A mieink már éjjel kezdték a begyekről lőni a budai várat s csakhamar tetemes tűz támadt benne. A gyáva Hentzi bosszúból Pestéi kezdi lövetni s reggel 4 órától 6 óra utánig repül golyó, bomba, gránát, srapnel és röppentyű váró sunk" felett. A pusztítás nagyobb a minapinál, de Hála Istenünknek, nem olvan irtózatos, mint a földet rázó 'dörgés után következtetni lehetett. A Trattner Károlyi-Káz lángbaborult s nagyrésze már a tűz martaléka lőn s még folyvást ég. A Redoute homlokzala s igy hihetőleg a nemzetgyűlési terem s a fehér Hajó egy része, a Brunsvik- s Boskovicz-házak, a még néhány feldunasori épület kisebb-nagyobb mértékben romboltatott. Ismét néhány emberélet vesztél kell gyászolnunk. Isten örök átka érje a pusztítás szerzőit. Május 10-ike ismét csendes nap. Mindenki a Városligetbe siet s egykori lapfel jegyzések szerint »a mi gvöngédnembelí lakosságunk igen 'ól érzi magát a zöldben és megbékül már a Moszjő Hentzi állal ráparancsol! •Falura kell menni* vígjátékkal. Pest nehéz éjszak őia Május 13-ára virradó éjszaka élte át Pest legsúlyosabb bombázását. 'A lecsapódó bombák különösen a Belvárosban okoztak' nagy pusztítást s a Pester Zeitung igv frja le a szörnyű éjszakát: — Este 7 órakor a szörnyeteg ismét pusztítani kezdte túzokádóival városunkat. A rombolás irtóztató. A Lipót-templomból csak a falak merednek az écnek. A szép, új Vásár-tér teljesen romban Bever. A legszebb házak, igv az Űrményi ház. a lángok martalékai a közeli házak szintén rútul meg vannaak zúzva. És most. mikor e sorokat írjuk. sötét füst felbök gornolvognük a városunk felett é« viszik a magasba a nép á'kái Leértek a nevezetesebb épületek közül: az Angol királvné. Emerlina fogadója. 82 Ürménvi. Derra. Rosenfeld-házak Az Olvasó irja Az ui záróra és a fodrász" ipari alkalmazottak Tisztelt Szerkesztő ur! Szíveskedjek helyt adni panaszunknak, amely valószínűleg magában áll a« egész országban. Az ország valamennyi városában megyan ugyani* a fodrásziparban a vasárnapi munkaszünet, az uj záróratörvény pedig a déli ebédidőt és az esti zárást szabályozta 6 órában, Szegeden azonban még mindig nincs meg-* egyezés ezek körül a dolgok körül. A vasárnapi munkaszünetet * mesterek véleménye szerint nern letíet megvalósítani és a déli zárórát sem vezették be ezideig. A 6 órai zárás tekintetében nincs még megoldás. Pedig a szegedi mesterek 70 százaléka a vasárnapi *árvatartás, az ebédszünet és a 6 óra' zárás mellett van s csak 30 száz»' lék az, amely ezt ellenzi. Szeret' nénék, ha az illetékes hatósági figyelme ráterelődne erre a dolog'' ra é,s rendeznék a kérdést. Tiszteletlel: Több fodrászmester és fodrászipari alkalma®0** 13-01 Dtimaayaf DTSZÜII IBIÍIW® ül