Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-22 / 239. szám

0fiLMA«YARORSZAG Csütörtök, 19ÍO október 38. ftando Poo-sziget, amely ellen az angolok több hónappal ezelőtt egyfzbon már nemzetközi jogba ütköző támadást intéztek és elhurcoltak onnan három olasz és német hajót. Még inkább nyugtalanítja Spanyolországot az a körülmény, hogy a nyugatafrikai események közvetlenül érintik Spanyolország nyugatafrikai gyarmatát, Rio de Orot és az ez előtt fekvő Kanári-szigeteket ís. Mivel a libériai katonai mozdulatok Franeia-Marokkóban is viszszahatásra találnak, Spanyolország fokozott biztonság? intézkedéseket rendelt el Spanyol-Marokkóban és Tangerben. Bár a londoni sajtó igyekszik megnyugtatni Spanyolországot, hogy a küszöbön álló afrikai események semmikép sem irányulnak az afrikai spanyol gyarmatok ellen, M'adridban a legmeszszehbmenö éberséggel kisérik figyelemmel a további eseményeket. A Neues Wiener Tagblatt »Afrika mint második front* cim alatt stockholmi jelentés alapján azt írja. hogy az angolszászok afrikai mozdulatai nem egyebek, mint megtévesztő manőverek Sztálin számára. akit azzal akarnak megnyugtatni, hogy Nyugat, és Északafrikában teremtik meg a második frontot. »Az angol sajtó vezércikkei — írja a német lap — ugy irnak az ugynevezet »második frontról«, mintha annak kitalálásával Kolumbus tojását fedezték volna fel. Ugyanakkor sejtetik olvasóikkal, hogy az egyiptomi harctéren is nagy dolgok készülődnek. Pillanatnyilag a Nyugatafrika elleni angolszász hadviselés régi kétségbeesésből származó spekuláeiói Londonban magas árfolyamot értek el* — írja a német ú jság. Erűelcs terv a zsiraűcHhullaUcH Mitis megszervezésére Ái Olvasó írja A vrc.goslányok munkaideje Tekintetes Szerkesztőség! Mi virágüzleti alkalmazottak örömmel olvassuk az újságokból, miféle hasznos intézkedésekkel biztosítják a hatóságok a kereskedelmi és ipari alkalmazottak munkaidejét és hogyan szabályozzák az üzletek záróráját, ami szintén dzze 1 vau összefüggésben. A sok újságok egyikében sem találtunk azonban egyetlen intézkedést sem a virágoslányok munkaidejéről. Hiába van ugyanis este 6 órában megállapítva a virágüzletek zárórája, nekünk záróra ntán i- bent kell maradnunk dolgozni, -öt vasár- és ünnepnap délig is foglalkoztatnak bennünket, sőt sokszor délután 2 után is s hétfőn reggel 7 órakor már ismét ott kell tennünk műnk helyünkön. Azt hiszem, ma már ez teljesen egyedülálló dolog. Szíveskedjék Szerkesztő Ur levelünket leközölni. bogy ráterelődjék az illetékes hatóságok figyelme antiszociális helyzetünk tarthatatlanságára. Több virágüzleti alkalmazott. 4 Szeded Városi Nyomda és Könyvkiadó R- T, kiadásában most jelent meg Sz. Szigethy Vilmos 4 szegedi kormányok pénzügyei áca tt 5*— /tépkíté minden könyvkereskedésben. (A Délmagyarország munkatársától) Napjaink közellátási problémáinak egyik legfontosabb része a szappankérdés. Valamikor, nem is olyan régen, még a háborút megelőző időkben, volt olyan álláspont, amely egy ország kulturális fokmérőjének a szappanfogyasztást tekintette s ennek alapján annál magasabbra taksálta a kulturális előrehaladottságot, minél nagyobb szappanfogyasztást mutatott ki s statisztika. Ezt a becslési módszert j ma már bajos volna alkalmazni nem azért, mintha az emberben le- j vő természetes tisztálkodási ösziöu i ereje csökkent volna, hanem, mert i a háborús idők következményeként í a szappan egyike lett azoknak a közszükségleti cikkeknek, amelyeknek az előállítása szoros összefüggésben van a nyersanyag- és közélelmezési problémákkal. A szappan alapanyaga a zsiradék s előállításához olyan nyersanyag szükséges, a szóda, ami a háborúban ( álló országokban nem áll olyan bő-1 ségesen rendelkezésre, mint a bé-' keviszonyok között. A közellátási tényezők minden törekvése arra irányul, hogy ilyen körülmények mellett is a szükséges mértékig ki-, elégítsék a közszükségletct s ez a törekvés, mint mindenki saját tapasztaltából tudhatja, a legteljesebb eredménnyel járt. Egységesszappan elnevezés alatt ugy mosdásra, mint mosásra jó minőségű s az igényeket teljesen kielégítő szappant gyártanak és hoznak forgalomba s ennek a szappanfajtának adagolása is ha nem is bőséges, de mindenesetre kielégíti a legfontosabb szükségletet. De ezenfelül is számos kisérlet, próbálkozás és törekvés szolgálja a szappankénlés megfelelő megoldását Illetékes tényezők különböző szódanélküli szappanfőzési eljárásokat igyekeznek népszerűsíteni, egymásután kerülnek forgalomba a más anyagból előállított kéz- és ruhamosó tisztítószerek s figyelemreméltó ebből a szempontból a szegedi vegykisérleti állomás adjunktusának, M és z á r o s Ferencnek néhány hónappal ezelőtt országos feltűnést keltett szappanregeneráló eljárása, aminek a lényege mint ismerete® az, hogy az elhasznált szappant vissza lehet szerezni a vízből Miután a szappan alapanyaga a zsiradék s igy a zsiradék biztosítása a legfontosabb tényezője a szappankészítésnek, a kísérletezések legnagyobb része arra irányul, hogy miként lehetne minél több zsiradékot biztosítani erre a célra? Ebből a szempontból igen érdekes tervezetei dolgozott ki a szegedi Közjóléti Szövetkezet s ha a tervezet a megoldás stádiumába kerül, egészen bizonyos, hogy a szappanprohléma lényegesen egyszerűsödni fog. A tervezet alapgondolata a (kárbavesző) mindenféle zsirhulladék ös«szegyüjtésének mgeszervezése, éppen ugy, mint ahogy eredményesen folyik az országban a vas, a papir, a rongvhulladékok gyűjtése. A számitások szerint magánháztartásokban, egyes üzemekben, vállalatoknál nagymennyiségű zsiradék tpegy kárba még ma is Nincs még megszervezve ez elhullott állatok zsíranyagának értékesítése, a konyhahulladékok is sok zsirt tartalmaznak, amelyeket céltudatos munkával meg lehetne menteni a szappankészítés céljaira. Itt kell megemlíteni azt a többször felmerült tervet is, amelynek megvizsgálásán a szegedi torony alatt is sokat dolgoztak már, hogy a csatorna vizében lefolyó zsiradékot is fel kellene fogni alkalmas szűrőberendezés segítségével. Szakértői vélemények szerint ilyen módon igen nagymenynyiségü zsiradékot lehetne nyerni szappanfőzési célokra s ez a zsirmennyiség ma értckesitetlcniil lefolyik a Tiszába, vagy eltűnik az cmé^ztőgödrökben. A terv megvalósítását azonban egyelőre az tette ós teszi illuzóriussá, hogy a berendezés olyan sokba kerülne, hogv a befektetés semmiképpen sem vol na arányban álló a várható maximális eredménnyel sem. A Közjóléti Szövetkezet a zsirhulladékszerző tevékenység sulv-, pontját főleg a téli hónapokra akar. I ja helyezni. Ekkor vannak a ser- j tS&rágások s köztudomátéi, Hogy & sertésvágásnál igen sok olyan zsiradéktartalmu állati hulladék kerül szemétre, amit kitűnően fel lehel használni a zsiradék kivonására és szappankészítésre. A terv alapja az, hogy mindenki, aki szappanfőzéshez felhasználható zsiradékot tartalmazó anyagot beszolgáltat, mgefelelő mennyiségű kés* szappant kap majd érte cserébe. Ezzel kapcsolatban a terv részletes kidolgozása során meg kelt majd állapítani a szappaumeunyiségben kifejezett csereértéket s tekintettel arra. hogy az egy személy részére járó szappanfejadag meg van állapítva s ennél többet senki nem kaphat, milyen módon oldják meg a kérdésnek ezt a részét, illetőleg azj, hogy a zsiradékért adott csereszappant, hogyan osszák el egyenletesen a fogyasztók között? Mindezek azonban már csak részletkérdések s értesülésünk szerint a tery megvalósítására a legközelebbi jövőben sor kerül s megkezdődik városszerte a idékanyag összegyűjtése. Amennyiben a szegedi elgondolás eredményes lesz, nem kétséges, hogy bevezetik az országszerte s a lakosság szappanéilátásnak gondjai lényegesen enyhülni fognak. MAGYAR NYILVÁNOSSÁG A Magyar Nemzet legutóbbi szama első oldalán »Válasz egy román lapnak® cimen feltűnést keltő cikkben válaszol a brassói >Tribuna« cimü román lapnak. A cikk igy hangzik: •Szándékosan a lehető legritkábban szoktunk foglalkozni a román politikával kapcsolatos kérdésekkel, ezúttal asonban kivételt kell tennünk. A Brassóban megjelenő Tribuna cimü román lap ugyanis olyan cikket közöli, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Azt áliitja a román lap, hogy •Erdély földrajzi helyzete mindig elválasztotta Magyafországtól és gazdaságilag délkeletre, Muutenia és Moldova felé irányította s hogy Erdély Magyarország felé irányuló kereskedelmét csak két pontnál, Szegednél és Szolnoknál tudta lebonyolítani, míg Románia felé számtalan! utja volt®. A cikkíró tehát ignorálni óhajtja ' azokat a tényeket, hogy Erdély és az említett két vajdaság, Muutenia és Moldova közt a Kárpátok egv teljes évezreden át olyan változatlan országhatárt alkottak, mint amilyenre egész Európában tatán egyedül a Pireneusok vonala mutnf példát. Azt a közismert földrajzi tényt is negligálja a Tribuna, hogv Erdély egész vízrendszere, egyedül az Oltót és a Zsilt kivéve, a rtiagynr Alföldre folyik le, mert hiszen a Kárpátok gerince által határolt Erdély a magyar síkság felé nyilik. román terület felé mindössze vagv tíz átjárója, hágója van. ezek közű! is talán ha öt alkalmas vasúti ösz. szekötfetés fenntartására földrajz tehát hangosan ellentmond a román lap •megállapításainak®. Ami pedig Erdély gazdasági éle tét illeti, a cikkíró egészen helyte len módon állítja he a helyzetet. Mert ha igaz is, hogy az erdélyi kereskedelem különösen a középkorban bizonyos mértékben a vajdaságok felé orientálódott, ez nem azért történt, mintha politikai vagy olyan kihatású szálak fűzték volna a Kárpátoktót keletre vagv délre eső területekhez, ennek ok 3 csupán a? volt. hogy • fejlettebb Erdély iparát és kereskedelmét a nálánál sokkal elmaradottabb vajdasági területek, az azokon éppen az alacsonyabb civilizáció következtében fennálló ipari és kereskedelmi légüres tér oda vonzotta. A történelem során min* dig is meg lehetett figyelni, hogy a fejlettebb állami és társadalmi életet élö országok piacokhoz jutottak a náluknál primitívebb területeken. Hasonlóképpen, ha igaza van « a cikkírónak abban, hogy Erdélynek egy időben külön pénze volt, például a nagyszebeni márka, ezt w félremagyarázó igyekezettel áliitja be. A helyzet ugyanis az, hogy a középkorban nemcsak Magyarországon, hanem Európaszerte az uralkodók külön pénzverési joggal ruháztak fel kiváltságképpen egyes városokat. Ugy látszik, ezzel az általanos európai jelenséggel nincs tiszta ban a Tribuna cikkírója, ezért mutat rá olyan lelkesen a nagyszebeni márkára. Azt is cl akarja hitel ni olvasott? val a román lap, hogv »az erdélyi fejedelemségek viszonya Romániával mindig szorosabb volt, mint Magyarországgal®, Ezzel szemben tény, hogy amikor Erdély önálló volt, akkor is magyar fejedelemségként szerepelt a történelemben. Románia még nem is létezett, csak oláh vajdaságok voltak. Hogy pedig az erdélyi magvar fejedelemség kapcsolatban állt ezekkel a Vajdaságokkal, az szintén természetes jelenség voK az adott körülményeknél fogva, egyrészt, mert a szorosabb értelembe!" vett Magyarországtól elválasztotta a közbeékelődött török uralom, másrészt pódig mert ezek a vajdaságok ha nem a szultánnak, akkor az crdélvi magyar fejedelemnek a vazallusai voitak. miként Barcs Féte> moldvai levele vagy Vitéz Műtété havasalföldi fmunteniai1) vajda 1;,!v májusi 1509 áprilisi és 1509 juniusi szerződései bizonyítják, llogy e szerződéses kötelezettségeiket szokás szerint sorra meg is szegték, a* más lapra tartozik. A csattanója pedig a román cikknek, hogy a maga igazolására magvar történészre hivatkozik. ,Tér szerint Boeicky Bélára, aki ^erinte elismerte állításait. Sainos ímár mint a román lap szempontjából sajnos), ez a tekintélyi érv. is csődöt mond. legalább is a román V- . lam határain kivül. mert ilven vö mapvnr történészt nem ismerjlliű* még csak hasonló nevűt sem®,