Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-18 / 236. szám

Harmincöt év a rendőrség szolgálatában u-iy -o eves s/svyedi juűiieuw íuuil ei iiiit- un külsőség nélkül, zajtalanul, méltóm. annak szerény egyéniségé­hez; akii illet Harmincöt éve ugyan­is, hogy dr. Horváth József rendörta­uácsos a rendőrség szolgálatába lé­pett a ott becsületet és tisztességet szerzett egyaránt a pályájának és ntuganak. Eredetileg tényleges állományú katonatiszt volt, szolgait Erdélyben, .Sopronban, Nagykanizsán és Bécsben s lüU7-ben tépett Sopronban a határ­rendőrség kötelékébe. Mikor aztán a határrendőrség beolvadt az államren­dőrségbe, Horváth József itt folytat­ta pályaját,majdnem mindig vezető aüásban Zalaegerszegen, Csongrádon, Jászberényben és Orsován, ahol a belépő állomás fontos főnöki pozíció­jában szerzett érdemeket. Később a szegedi kerületi kapitánysághoz ka­pott beosztást, mig most ismét Sze­geden működik, vezetve a bünügyi, majd u külföldi osztályt, mig leg­újabban rátermettsége a légoltalmi parancsnokság vezetésére tette érde­messé , EX EK IGY SZÁRAZ ADATOK, de belsejükben egy bosszú élet mun­kásságát, sok kötelességtudását, lel­kiismeretességét takarják. Mennyi le­het az eseménye, emléke, az bajosan állapítható meg. mert Horváth Jó­zsef — aki rendőri szolgálata közben megszerezte az ügyvédi oklevelet is — meglehetősen szűkszavú s ugy te­kint az emberre, mintha azt akarná mondani. — Ilogy jön az ur hozza, hogy en­gem faggasson, mikor eZ az én mes­terségem! Nyíltan viszont ennyit mond — Honnan tudja évfordulómat? igaz is. nü Rendőrt meginterjúvol­ni nem olyan könnyű feladat, 'hál mit csináljunk, hogy tökéletességre ver­gődjünk? Engedelmet kérünk, de a bűnügyi riporter épp ugy nyomoz, mint a rendőr, legfeljebb célszerűségi szem­pontból s érthető kényszerhelyzetben nem hozza nyilvánosságra az eredmé­nyeit. Egyszerűen nem hozhatja Hor­váth Józseffel is csak annyira jut: — Szolgáltam, végeztem a köteles­ségemet, ez az egész életrajzom. A legkisebb tennivaló épp olyan fontos.. mint a legnagyobb, lobbot nem mond­hatok. _ Talán anyit mégis, hogy n pá lya mozgalmassága össze van forrva az állomáshelyek sürü felcserélésével Hányadik helyen van most a taná­csos ur? Előbb nagyot hallga?. pompásan ért hozzá' aztán még némábbat néz. mintha azt méricskélné, hogy mi szár­mazhatik ebből? Nyilván javamra dön­tött. mert ugy mondja kegyelemből j A harmincharmadikon, de most már engedelmet kérek . . Ahá. értem, mi akar ez lenni, de ha< az. ember kitanulta n bűnügyi nvomo I /ás tudományát, izz.al is tisztában von uogv mit jelent n keresztkérdés, vagv aláné egy nonsalánsz szál odadobott szó Igaz. kell hozzá egy kis memó­ria. inog arc-isme. hogv évtizedek mul­tával se tagadhassa le masat valaki. A NYOMOZÓ RIPORTER tehát nagyot sóhajt, hogv nszongya: Szegény jó Fábrv Géza! Horváth József tanácsos ur ke zöben megáll a tollszár. ő maga is kiegeivesedik ugy mondja meglepet­ve, ami határozottan benső elégtétel­•«>t '' *'i el a riportert: — Mi köze Fábry Gézához, bonban ismerte? Most már muszáj vallani. — Egyik legkedvesebb jóbarátom volt kevevári főszolgabíró korában. A helyzet meginl Felcserélődött, most engem faggatnak. — Hogyan került ön oda? — Ugy, hogy jártam én a Délvidé­ket. amig lehetett, sőt jártam azután is, mikor megnehezült a lehetősége. Sül tovább megyek, találkoztam én a tanácsos úrral is Kevevárán, azt hi­szem 1915-ben. — Lehetetlen! — csodálkozik Hor­váth József. Hiszen én akkor — Az ottani határrendőrség vezc tője volt. tudom, hogy ezt akarja mon­dani. Nem olyan tenger az a rongyos — mennyi is? — eszíendö, hogy ne le­hessen rá emlékezni Legfeljebb da llásabbak voltunk valamivel, azóta pe­dig megszürkültünk, De arcvonást, pláne jellegzetesei, nem tudok elfelej­teni. Horváth József egvré jobban néz, kutal bennem, végül is abban nyugszik meg. — Végtére annyi emberrel kellet' érintkeznem! Szegény Géza! — Ismerem a tragédiáját is Fáb rynak, mondom, a húszas évek elején Kalocsán öngyilkos lett hazafias bá­natában Ez se mindennapi dolog, a modern ember elszokott az ilyesmitől. Szegeden egy minorita pap őrült bele a megcsonkított Magyarorszác gon­dolatának szenvedéséhe. Régi riportjaimat, feljegyzéseimet kell kikutatnom. — mikor megkezdő­dött a világháború. Kevevárán egy vegyes gyalog brigád kelt ét a Du uán Szetnendria felé. A vállalkozás rosszul végződött, mert a dandár télé volt eseti tiszttel és legénységgel s a szerbek minden hadititkot megtud­tak előre Ahány cseh intelleUtUel fegyverbe kényszerült, az. mind itt hú­zódott meg és szörnyen unta a há­borút. Egyetemi tanárok, magas mi­niszteriális tisztviselők, aminthogy az átmenetileg Szögeden állomásozó s később feloszlatott cseh 28-asok zene karában legalább is zeneigazgató döf­ködte a nagybőgőt. (Tényvaló azon­ban. hogy azóta sem került össze en­nél magasabb nivóju zenekar Közép­Európában. Senki se tudott ugy >ösz­s/.ejátszani*. mint a csehek). A HAZAÁRULÓ titkos erőket akkor Horváth Jó­zsef leplezte lé, Szendrőnél ő is át­ment a dandárral, részvett a tűzben a csehek közt s megmenekülve, az 6 gyors eljárása mentette meg a mái behajózott lovasdandárt a biztos pusz­tulástól. 1915. elején a Bánátban állornáso­7,0 osztrák-magyar hadsereg úgyneve­zett Abschnttz-Commandójának épüle­tére titkos kezek szerb nemzetiszínű zászlót tűztek ki ilyen felírásokkal: — Pusztuljon Magyarország, ad­ják vissza a szerbeknek ezt a te.üle­let. mint öröktől fogva az övékét. A bűnügy kinyoniozására a monar­chia minden közbiztonsági szerve mii ködésbe lépett. Külön-külön folyt a nyomozás. Horváth a kevevári határ rendőrség személyzetével nyomozott és harminc napi megfeszített mtmkn "fán. kötetekre menő próbairást véve — 12 ezer lakos! kellett kihallgatni — meg­találta a szervezkedés lelkét, egv szerb kereskedőt A tettesek nyomravezetőjének 5000 korona jutalom volt kitflzvp. ezt azon hun Horváth nem fogadta el. —- Nem pénzért tettem amit tettem, hanem kötelességböL Ellenben nem zárkózhatott el » most már felszabadult ártatlan 21 tusz hálája elöl. Ezek aranyóra va' lepték meg: >Emlékbc a hotnokhálvá­nyosi, (bavanistei) túszok. 191$. 1. 30.* gravirozással. NEHEÜrEN I/HHET ezeket az adatokat összeszedni és le­egyeztetni, »sulyos eset* Horváth tanácsos ur, áki most a >Légó< ezer­féle vezető ügyeinek a főparancsnoka. Talán sose volt még felelősségtelje­sebb pozícióban, mint ezidő szerint, amikor mindannyiunk élete fölött őr­ködik, kifáradni nem tud, intézkedése ket kell pillanatok alatt végrehajtania, közben igényekkel birkózik s mindezt idegesség nélkül Hogyan csinálja? _ az ő tfíke, jobban mindva az idegrendszeréé. Azonban vagy tetszik neki, vagf sem mégis eláruljuk, hogy a tavaly áprilisi szerb légitámadás dugába d»­íése. a támadó gépek megsemmisülése, a* ő pillanatnyi gyorsasággal vég­zett ébor munkájának az eredménye. Mint ahogy ilyen esetben minden a gyors intézkedéseken múlik. Légi­riadó, villámszerű telefonálás a meg­felelő helyekre, — ezeket a részleteket azonban már nem kötik az orrunkra Azt mondtuk, hogy idegkérdés az egész? Feltétlenül az, de nem utolsó mellette az uri egyéniség sem. ami ( szintén szükséges hozzá, hogy 35 sú­lyos szolgálati év teljes erőben tart­| son meg valakit. Régi riporter. F r f P C i f » m az 1 ? e n tisztelt közönséget, ho«?y a " 1 t c N 1 t c in űjgénia minden követelményének megfelelő ur?- és h81<~yfodrásztfz*etet nyitottam Szentgyörcy utca Ab. szám alalt, villamos-kitérő mellett, a most épült Franki­házban. — Tartós ondolálás, hajfestés, manikűr. Bérletren dszer. Sz.ives támogatás' kér: Varga Ferenc fodrászmester. Az orszá' lejti, vesebb ifáftlf S4KlítélS9 40 esf-tniivés/Gi-k 8 na nos ^ SJ? F |tS||9lCi9Ci ma ti itt nie-. 3-/. KtttösUi efben. BelépŐ-dii nincs 1 Vásárolhat világrilárkás képekéi, 12 havi r.szJéttc s Szivesen lát mindenkit a renqjízoSEG Az uj zaioratörvény és a polgár­mester ennek nyomán kiadott ren dclkezése élénk visszhangot keltet: Szegeden. Erről tanúskodik az két le vél, amelyet a szombati postával kap­tunk s amelyet alább közlünk: •Tekintetes szerkesztőség! Tisztelettel kérem, az Olvasó ro­vatában alantirt soraimnak helyt adni szíveskedjék: A polgármester ur meegáílapilol­ta az üzleték záróráját a fűszer és élelmiszerkereskedők kivételével oly­képpen, hogy a többi szakma üzlete! reggel 7 órától 1 óráig és 3-tól esti 6-ig tarthatók nyitva. Ez a rendeike zés megfelel a nyári zárórának, mert nyáron a hőségben tényleg nincs for­galom az üzletekben t órától 3-ig. Most azonban tekintettel az első telítésre és sötét téli estékre, helye­sebb volna októbertől március köze péig az osztatlan zárást, vagyis az osztatlan munkaidőt bevezetni, olv képpen, hogy a fűszer- és élelmiszer­üzletek kivételével az összes többi üzletek reggel 8 órától délután 4 ólá­ig lennének nyitvatarthatók. Ez a rendelkezés ngy a munka­adóknak, mint aí alkalmazottaknak sokkal jobban megfelelné. Elesösorban az alkalmazottaknak a téli rossz, nedves, hideg időben délben nem kellene hazamenniök, isv fáradtságot és lábbelit takaritanán ek meg és világos időben mehetnének Másodsorban a munkaadó a 4 órai zárással 2 órai fűtést és világítást takarít meg, ami a mai szűkös ellá­tási viszonyok között szintén jelentő.-, tényező. Harmadsorban a közönség sem fog 4 és 6 óra kőzött vásárolni men­ni azért, hóigy a téli sikos járdákon Vaksőtétségben lépésröl-lépészre tapo­gatózva ménjén haza. Soraimat az illetékesek figyelmébe ajánlva, vagyok tisztelettel: Régi előfizető* A másik levél a kővetkezőként szól: Tisztelt Főszerkesztő Ur! Mi ke­reskedők örömmel üdvözöljük az» a törvény, amely erös kézzel ország­szerte egységesen óhajt rendet terem teni a mindenki egyéni érdekeit szol­gálé üzlet kinyitás' és z.árás rendje nek nagy kaoszában. A rendelet ér felniében az üzletek nyitva tarthatók reggel 7 óráfől esfe 6 éráig, illetőleg nz éielmiszerszakmánál 7 éráig, déli t-től S-ig betartandé kőtelező ebéd szünettel A déli bezárással szemben a következő 'avaslatot teszem: Azt hiszem, hogv az összes keres­kedők nevében emelek szót amikor «.» osztatlan munkaidő mellett fogla lok állást, amelyet a következőkben indokolok meg. A kereskedők renge­teg fötanyagot és világítást takaríta­nának meg, ha reggel 7-től délutáB 5 óráig tartanának nyitva. Egy kisebb jelentőségű kérdés is van, a kereskedő is rendelkezne idővel, például elme hetne színházba, ahová ma nehezen juthat el, mert a zárás maga elhúzó dik a színház kezdetéig. Hálásak len­nénk az illetékes hatóságoknak, ba mód lenne rá s megfontolás tárgyává tenné kívánságunkat a téli időre. Egy régi olvasó Az Olvasó irja Osztatlan munkaidőt kérnek a kereskedők Kötött, szövött rövidáru üzletemet november 1-én áthelyezem Tábor u« 3. $7. alá adóhivatal!*! ixsntbcn. VADASZ GÉ55ANÉ Szeged sz. kir. város polgármeste­rétől­Ad. 46.951-1942. E. sz. Tárgy: A th. útalap 1941. évi zárszámadásá­nak megállapítása. hirdess Szeged sz. kir. város törvényha­tósága közutainak 1941. évi épiési, kezelési és fenntartási kiadásairól, másrészt az érintett kiadások fede­zésére szükséges bevételekről szóló zárszámadását a közigazgatási bi­zottság előkészitőleg megvizsgálta. Ezt a zárszámadást a közutakfól szóló 1890. évi I. t. c. 28-, illetve 22. §-aiban foglalt rendelkezéseknek megfelelően a mai naptól kezdődő­leg október hó 31-ig bezárólag 15 napi időre a polgármesteri hivatal­ban, Széchenyi-tér 11. II. em. 23. ajtó — közszemlére tettem ki. A zárszámadásban foglaltak el­len felszólalásank van helye, a fel­szólamlásokat írásban a kitételi idő tartamának lejárta napjáig hivata­; lomhoz lehet benyújtani. A zárszámadást az esetleg beér­kező felszólamlásokkal együtt a törvényhalósági bizottság közgyű­lése elé fogom terjeszteni. Szeged, 1942. évi október lio 17. Dr. Pálfy József polgármester.

Next

/
Thumbnails
Contents