Délmagyarország, 1942. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-27 / 219. szám

0 EL M A « V AKURSZAG Vasárnap, 1942 szeptember 2? Az őr azonban a szabályokra hivatkozik, mire a százados maga veszi át helyette az őrállást. Rákóczi besurran a százados szobájába és dragonyos-ruhába öltözik át. Előrektiídi Lehmann öccsét, ő maga pedig zsákot vet a vállára és követi a zászlóst. A magyar történelemnek cérnára fűzölt láncszeme ez a néhány perc. Mi lesz, ha elszakad a lánc? A szökevények hét őrtanyán jutnak keresztül és végre kiszabadulnak a várból. Rákóczi nem találja a városkaput. Hogy gyanút ne keltsen, részegséget színfel, népdalokat dúdol, düledezik a nyeregben. Már gyújtogatták a városkában a lámpákat és a kaput éppen zárni akarták, mire Rákóczi odaért. A fönséges herceg közlegényi köpenyben kocsizik a Fertő-tó felé.. * Rákóczi fejére vérdíj vau kitűzve, dé nem akad magyarországi ember, aki elfogja. Varsóban a ghettó ad menedéket a hontalannak. akit francia ruha is álcáz. Azlán a lazaristák kolostorában rejtőzik. Bercsényi ugyanott bujkál, züllött külse jű litván nemes álruhájában. Sírva-zokogva borulnak egymás nyakába. Szinte groteszk tragikum van ezekben a jelenetekben. Galíciában bujdosik Rákóczi, mint francia hadi-mérnök, mikor két, szegény-magyarnak öltözött nemes keresi föl és kéri őt a fölkelés vezetésére. Megtörténik, hogy mint hadvezér is szahnákunyhóban hál, parasztszekéren utazik. A szabadságharc összeomlása után viszszautasitja a fölkínált kegyelmet és ismét a bújdosás útjára lép, a szimbolikus vereckei hágón kérésziül. Sók nemes követi őt, reménytelen, éhező, rongyokban járó száműzetésbe, olyanok, akik békés, gazdag udvarházaikban élhették volna le életüket. Lengyelországból Anglia felé hálózik Rákóczi, de bebocsátást nem nyer, mert időközben az angol kormányzat kibékült Béccsel és nem tartja kívánatosnak a rebellis Fejedelem partraszállását. Erdély íé jedelme az elcsöndesedett, saját érdékeit ridegen számoló Európának politikai sakktábláján már fölösleges bábú volt, aki hiába várta, hogv ismét cselekvésre szólítsa a sors. Valami vigasztalót mégis találhatott Rákóczi abban, hogy a francia udvarnál vele egyidőben az európai háborúságoknak és belviszályoknák más fejedelmi hajótöröttjéi is refugiumot találtak: a földönfutó bajor választó és az uralkodásból kizárt JStuart-ház trónkövetelője, tíl. Jakab. A pretendenS kísérletét, mikor 1716-ban, titkos francia előkészítéssel, Skóciában pártraszáll, bizonyára részvéttel és reménykedve figyelte az erdélyi trónkövetelő... A bújdosás tragikumához hozzátartozik, hogy a visszatérés remé» áve időnként fölcsillan, hogy utána annál kesergőbb legyen a reménytelenség. Föllobbanó lidércfény gyanánt hívja a Bujdosót új és új utakra a zarándokság végzete. Előbb XIV. Lajos udvarában, aztán Törökország különböző állomásain várja ez európai helyzet kedvezőre, azaz háborúra fordulását. Az igazságban bízott, pedig Magyarország 'sorsá nem az igazságtól, hanem az európai egyensúlytól függött. Rákóczi élete dicsőségben és szenvedésben gazdag élet volt, amelyet legnagyobb részben országos ügyeknek és Istennek szentelt. Az idilli boldogság hiányzik életéből. Hőse volt az önfegyelemnek, de a nemzeti legenda inkább a romantikus hősi látja benne, aki epikus küldetéssel a Szabadság felé indul, reménytelenül is végső diádalt remélve. Az út a gyötrelmek zarándoklásán keresztül vezetett, a földúlt Magyarországon, amely — egykorit Jpó szavai szerint — a háborúk küzdőtere volt. ' Halál színpada, Végzet játékszere, forgandó Szerencsénk színiláza hajdani Dicsőségének csupán árnyéka. Vérzivatarban, Nyugat és Kelet összecsapó hullámaiban kellett harcolnia Rákóczinak is, mint Zrínyinek, a saját népe üdvösségeért. Ez a harc, amelyben megkapta és vállalta a Vezérlő szerepét, óriássá nőteti spirituális finomságokból és gyöngéd emberi vonásokból szőtt humánus alakját. Mintha a dinamikus bárok kornak démoni erői emelték volna egy ország fölé fausti, emberiség-megváltó szerepre, és száműzték volna, égi szabadságfényt hozó Promethéüszként bűnhődni. barbár keleti sziklapartnkra. Az 194;,43. évi kibocsáftásu Rádiókészülékek kaphatók: S z a n i s z I ó Béla ráíiéiaboraióriuma&an Kelemen-utca 7., I. emelet. Telefon 14—24. Az ö=s'er tipusu rádiókészüléket gyári service-utasítás alapján javloin. Hu^ed Utaipitka ifámí ÜKtbÚM,... IfKfytniníeüék az élőinek az önyyilkas- ládányi (A Déiniagyaroiszág munkatársától) Augusztus egyik vasárnapjának csillagfényes éjszakáján egy tizenhatévcs kis varrólány a szőregi állomás közelében a vonat elé vetette magát. A borzalmas eset még bizonyára emlékezetes lesz olvasóink előtt és az is, hogy a gyors orvosi beavatkozás megakadályozta a szerencsétlen gyermek elvérzésct. Azóta Hubert Margit, a kis varrólány a sebészeti klinika egyik emeleti kórtermének lakója. Az első amputálás után még két újabb sebészi beavatkozásra volt szükség, mert a sebe nem gyógyult és vágni kellett. Most már a javulás útján van és az orvosok véleménye szerint rövidesen elhagyhatja a kórházat... azaz csak elhagyhatná, de hogyan, amikor hiányzik mindakét lába és eZek hij ján a betegágyában is Csak úgy tild megfordulni, ba az ápolónők gyengéden megfordítják ... Meglátogattuk ismét a kórházban. Már nem olyan sápadt, mint amikor a szerencsétlenség Utáni másodnapon fölkerestük, haja sem lóg csapzottan az arcába. A kiállott betegek lábra tudnak állni, ki bottal, ki mankóval, ki meg támogatás nélkül megy el, de mit csináljon a szegény lábtalan kislány, akinek a törzse alatt a lába helyén csak két hegedő sebű csonk meredez .'.. Pedig a kórház már nem tarthatja sokáig bent Hubert Margitot, mert kevés-a helv és kell az új betegeknek. Néhány napig pihenhet még, azután... az ágyat át kell adnia másnak. De hogyan? Ha hordágyra teszik, hogy elvigyék, hova szállítsák? özvegy édesanyjának lakására nem vihetik, egyrészt, mert mint ismeretes, a háziúr fiának brutalizálása kergette ki otthonából a vasúti sínekre és rettegve gondol arra, hogy megveretésének és mcgkinzásánsjk színhelyét és azokat az embereket, akik a halálos elkeseredésbe kergették, viszont kelljen látnia. Másrészt pedig, anyja kora hajnaltól késő éjszakáig távol az otthonától dolgozik, munkába jár, nincs, aki ügyeljen a magával tehetetlen, levágottlábú kislányra. De nem is lenne ez élet Így, mert Hubert Marizgalmakat már kiheverte, rózsás jgitka dolgozni szeretne, folytatni a arccal mosolyog és nevet is olykor, j varrás és szabástanulást ott. ahol Nem egyedül fekszik az ágyban,!abbahagyni kényszerült. Erre tftinegy fitosotrít, modern francia baba den reménye megvan, mert főnökREX kéxi szövőszékek, u] es htsznílt Kötö-, kötjzövo- és szövöflűpek. KELEN LÁSZLÓ textilipari gépek Buöspest V, Csáky-utc* 14. Telefon 111-586. van mellette; akkora, mint egy hároméves gyermek. Brüsszelből küldte a nővére, aki ott keresi a kenyerét már évek óta. idegenben ... Orvosától és az ápolónövéi eklől halljuk, hogy a kis Margitka a kórterem üdvöskéje Vidámsága derűvel aranyozza be a betegek nehéz perceit is. Csak olyankor komorul el faz arcocskája, amikor a kórházból való kimenetele kerül szóba. Visszaemlékszik arra, amit hat hét előtti látogatásunkkor a kezelő orvosa mondott: — Amíg a gyógykezelés ágybanfekvésre kényszeríti, valahogy csak el fogja viselni a sorsát. A2. igael tragédia az lesz, há majd el kel! nője, M a 11 v a n e k Erzsébet, aki gyakran meglátogatja a kórházban, megígérte, hogy visszafogadja és taíioiiclársnői is szeretettél Várják vissza a kárászutcai szalón munkaműhelyébe.,. fgen, de mindehhez az kellene, hogy valami elmésén szerkesztett mechanizmus pótolja at elvesztett lábait. Van is ilyen szerkezet, csak éppen }>énzbc kerül. — Azt hiszem, nagyon sok pénzbe — suttogja elgondolkozva — és nem tudom, honnan vegyük, hiszen nekem nincs semmitn, de sem ] mim! Pedig olyan jó lenne, még ha kél mankóval is kellene járnom.; mindegy, csak járhatnék! Gfcak megkereshetném a kenyeremet'' láncolni, sétálni, mint más lányok, csak azt szeretném, ha fel tudnék botorkálni a szalonba, az emeletre, hogy megcsókoljam a főnöknőm jóságos kezét é3 leülhetnék ott meg int szépen a varrógép mellé. Dolgozni ... Azután vasárnaponként.. elmehetnék megint a templomba... És talán... Itt pillanatig szünetet tart. Habozik kimondani, mintha maga is megriadna gondolata merészségétől, majd egészen halkan mégis folytatja: — És talán egyszer-egyszer moziba is... Elhallgat, hátrahanyatlik feje a párnán és lecsukja a szemeit... Szegény kis Hubert Margitka már akkor is megelégedett lenne, ha két mankóval sántikálhatna keresztül az életen. Hát mégha azt megtudja, amit velünk közölt Balogh Géza orvosi műszerész, akinél aziránt érdeklődtünk, hogyan lehelné az életnek megmentett öngyilkos kislány elvesztett lábait pótolni. — Tudunk olyan művégtagokai csinálni — mondotta BalogH Géza —, amihez nem kell mankó Segítségül, sőt még botot sem kell majd használnia. Egyenes testtartással, éppoly könnyedén és biztosan járhat majd vele, mintha a saját lábai vinnék. Ez a művégtagpár azonban sok, nagyon sok pénzbe kerül: 950 pengőbe. Kérésünkre a műszerész átkalkulálta a költségvetési és kijelentette, hogy Hubert Margitka tragikus sorsa annyira meghatotta, hogy hajlandó önköltségi árban, 880 pengőért elkészíteni a művégtagokat golyóscsapággyal, finom kivitelben. Ám 880 pengő is igenigen sok pénz. Az OTI legjobb esetben 50—IzO pengős hozzájárulást adhat csak. mert nem üzemi baleset történt, hanem öngyilkossági kisérlet következtében vesztette el a lábait a kis varrólány. Amikor elmondottuk, hogy ft szerencsétlen kislánynak semmi pénze nincs, Balogh műszerész meghatódottan kijelentette, hogy a maga részéről a 100 pengővel kész hozzájárulni a költséghez. A nagylelkű felajánlást a kislány nevében is köszönettel tudomásulvetlük és most mindenkihez fordulunk: jó emberek tegyétek lehetővé, högy a kis Hubert Margit visszatérhessen az életbe. Hubert Margitka járni szeretne... (k. b.) Köszönetnyilvánítás Mindazon rokonoknak, kortársaknak, jóbarátoknak és ismerősöknek, akik felejthetetlen emlékű drága halottunk, dr. Tamás András rendőrfogalmazó elhunyta alkalmából részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, koporsójára koszorút, vagy virágot helyeztek, fogadják hálás köszöne tűnket. GYÁSZOLŐ 'CSALÁD txea gcuxa CLÜ ILOÚ, u«t rnoju vi ntu a nuiijwvuivi hagynia a kórházat. A gyógyult ITessék elhinni, én nem vágyok<