Délmagyarország, 1942. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-27 / 219. szám

«&ogol<ák Latos: Á Közelkelet válsága A német—olasz csapatok előretörése Egyiptom határáig egész sereg oly kérdést vetett fel, melyek eddig nem nyugtalaníthatták az angolszász politikát. A közelkelcti kérdés, melynek orosz—török—angol bonyodalmai, "anynyira izgalomban tartották a 19-)k századot, 'most uj részletekkel gazda, godott. A közeikeleti kérdés többé nem orosz—angol—török kérdés snem is a tengerszorosoknak e három állam politikájával kapcsolatos problémája. Ha az 1914-es világháború küszöbén, annak előidézésében oly_ nagy szerepet játszott a Kisázsia felé való német előretörés gondja, akkor az anIgol politikának most újra ugyanezzel az aggodalommal kell megküzdenie. Ma azonban ez a fenyegetés Afrika felől érkezik; a Németországgal szövetséges Olaszország afrikai pozíciója lehetővé tette, hogy a német erők Ott álljanak Egyiptom hatórain. A köselkeleti kérdés most tehát az afrikai kérdéssel társult össze s ennek nagy problémáival gazdagodott. Egységes Afrika? Az angolszász hadviselés terveiben Afrika már régóta nagy szerepet játszott. Sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy az afrikai kérdést nem is ányayira a nemetek, vagy a tengelyhatalmak vetették fel, hanem az angolszász politika kapcsolta bele összes részleteit az európai bonyodalmakba. Ismeretesek azok az angol kisérletek, melyek Franciaország 1940 nyarán történt összeomlása után az Atlanti-óceánra nyiló középafrikai birtokok megszerzésére törekedtek, hogy, mint mondották, megakadályozzák e partvidékek nemet és olasz felhasználását, valójában azért, hogy az Atlanti-óceán afrikai partjain kikötőhelyeket, támaszpontokat létesítsenek egy későbbi előretörés számára. Az angol—amerikai politika ugyanis kezdettől foglalkozik az afrikai problémával. Szerintük Afrika ideális felvonulási bázis a tengelyhatalmak ellen, roppant gyülekezőhely, ahonnét aztán birtokba vehet nék a Földközi-tenger partvidékeit. Franciaország Vichy-ből irányított po. Wtikája keresztülhúzta ezt a számítást; a francia kormányzat fegyverszünetet kötött a németekkel, nem menekült Afrikába, nem folytatta onnét a harcot s ha a középafrikai területe* ken degaulMsta erők együtt is műkődnek az angolokkal. a többi birtokok Vichyhez kapcsolódó loyalitása megakadályozza a nyugati szövetségesek afrikai terveinek keresztülvitelét. A maradék Franciaországban ezalatt védelmi előkészületeket tettek Afrika oltalmára s a gyarmatokkal való egység, az Afrika iránti érdeklődós talán sohasem volt oly erős. mint éppen mostanában; Vichv tudatosan ragaszkodik a francia—arab együttműködés gondolatához s most is érdekes tevékenységet folytat a francia kolonizáció az algíri és marokkói lakosság civilizációja terén. Az egyesült nemzetek, illetve az angolszász államok kormányai kellemetlenül veszik tudomásul ezt az afrikai francia helytállást, mely mögött kétségtelenül német szándékot gyanítanak; azt tartják, hogy ft németek afrikai sikerei nemcsak a kihasznált szállítási lehetőségekkel, az olasz hajóhadnak a szállításokat fedező szerepével, a szicíliai német légiflotta tevékenységével magyarázhatók, hanem egyben az északafrikai francia gyarmatok közreműködésével is. Közben az angolszász politika változatlanul ragaszkodott afrikai és föidközitengeri koncepciójához. Ennek a koncepciónak lényege az olasz fastmiis iránti ellenszenvből ered. Ezek a tervek azt tartották, hogy az afrikai partokról könnven áthajózhatnak az angolszász katonai erők Itália partjaira s az olaszokat elszakítva' a tengelytől, annyi világtörténeti don fés szinterére, a Po-Síkságra Vihetik át a csatateret. Az angolszász tervek pszichológiai és taktikai része számolni volt kénytelen az olasz tehetőségekkel s nemcsak hadászatilag és külpolitikailag, de betpolitikailag is, k tengely erőinek azonban sikerült megelőzniük mindezeket a nagyon is messzi megvalósulásig kitolt tervez getések megvalósítását. A2 olasz birtokok állandó fenyegetést jelentettek az angolszász politika épített, holott a Szahara és Középafszámára. Mikor a francia-afrikai kér-| * —t*J--1—'* dések megnyugodtak, az olasz-afrikai j területekről jövő fenyegetés ott állott Egyiptom határainál. Innét volt az az erőfeszítés, ahogy — Abesszínia módjára — a többi északafrikai területekről is ki akarták küszöbölni az olasz politika jelenlétét, melyet pedig a német katonai erő már kezdettői fogva annyira támogatott. Kétségtelen, hogy az afrikai olasz birtokok ügye egyben német üggyé is változott s Egyiptom kérdése már nem is anynyíra az olasz, mint inkább a német külpolitikának dolga, hiszen elem' része mindazoknak áz arab—német koncepcióknak, melyek az arabok fórra-^ dalmasitásóval sürgetik a közelkeieti kérdések angolellenes megoldását Ez a német politikai erőfeszítés pedig J miután Irakban, Szíriában és Iránban az angol politika az arab tengelybarát nacionalizmus kárára megváltoztatta a helyzetet, elsősorban Egyiptomra támaszkodik s az állandó egyiptomi nacionalista nyugtalanságra hivatkozik. E az angolszász közelkeieti politika ra. Ha állandóan fenn is áll még mais az a koncepció, mely szerint Anglia 'legnagyobb arab hatálom*, az arab . nacionalizmus megoldatlansága magá-j ban, rejti az ellenkező lehetőségeket.» A tengelyhatalmak propagandája az arabokhoz is elért s a függetlenségi gondolat hangoztatásával a tengelyhatalmak különféle arab szövetségekre tettek szert. Egyiptom tehát egyre kevéssé illeszthető bele — már csak garantált különállásánál és függetlenségénél fogva sem — azokba az angol tervekbe, melvek Afrikát egyetlen egészként oda akarják állítani az egyesült nemzetek mögé. Nemcsak az olasz tervek hangoztatták sokat Af rika nagv telepítési és gazdasági lehetőségeit; az európai túlnépesedés és gazdasági válság megoldását ango>szász részről is szívesen keresik 'Afrika roppant kihasználatlan forrásaiban. Am Egyiptom a Közelkelet bejáratánál könnven visszájára fordíthat mihden ilyen kísérletet. Az egyiptomi kérdéssel tehát szívesen állítják szembe az angolszász politika köre? az •egységes Afrika* koncepcióját, mint amely a nyugati hatalmak nagy gyarmati és világpolitikai nyomásával semlegesítené az arab világ és a tengelyhatalmak kapcsolatait s egvben a közelkeieti kérdésre is békítően hatna, Az »egvséges Afrika* koncepciója Smuts tábornoktól. a délafrikai politikustól ered s közvetlen folytatása Cecil Ríiodes és az angol imperializmus nagy területi törekvéseinek, melyek egyetlen összefüggő egésszé tették szinte egész Keletafrikát a Fokföldtől Szudánon át Egyiptomig. A vezetést és az ellenőrzést természetesen a« angolszász hatalmak gyakorolnák. Uymódon kik üszőiből nék Dél. és Középafrikábati a faji és szociális formában egyformán ielentkező néger kérdést, mely annyira idegesitt az egységes Afrika koncepcióját hangoztató délafrikai-hur-angol államférfiakat Ugyanekkor ez a koncepció rendkivfii veszedelmes az angolszász halaimakkal szembehelyezkedett Francia Ország számára. A* angolszász ffvnr matositps mérlege nözitiv. a franciáé ellenben nCgativ, Franciaország nem rendelkezik gyarmatosításra alkalmas népfelesleggel: a francia gvarmatt gazdálkodás, mondják, kizárólag a srvarmntr.1 t»p/rln<;Wi kihasználására rika roppant lehetőségeket kínálnak az európai ember munkájának, mint azt például a belgák is megmutatták kongói birtokukon. Az északafrikai francia területeken, valamint az olasz birtokokon és Egyiptomon kivül tulajdonképpen semmi sem állana útjában az »egységes Afrika* megvalósításé nak. A portugál gyarmatok gyakorlatilag és gazdaságilag aránylag keveset számítanak; Francia-Kózépafrikában és a belga és francia Kongóban az angolszászokkal szövetséges degaulleista erőké az uralom. Ez a kérdés azonban szervezési probléma is: vájjon mily hatást fejthet ki ez a középafrikai koncepció, hogy elfogadtassa magát a Földközi-tenger peremvidékével és hogy olyan nyomást gyakoroljon a Földközi-tenger "partjaira, hogy semlegesítse akár az arab nacionalizmust. akár pedig az ottani német előretörést? Szuez és a Közelkelet DBLMAGYARORSZAÖ 7 Vasárnap, 1942 szeptember 2r>. f liwís f%é*vze> tették hajóutat Szuez és a Földközi-tenger veszede'mei miatt nem egyszer megkerülik Af rikát. Azonban Szuez jelentősége ezzel mit sem változott, sőt fokozódott azokkal a nagy előkészületekkel, melyeket az angol hadvezetés tett a Közelkeleten. Ezeknek a hosszú ideje folyt előkészületeknek hatása azonnal érezhetővé válik, mihelyt a németolasz erők átlépik Egyiptom határát. Az angol háborús tételek szerint a Közelkelet jelentősége egyre növekszik. A német keleti élőretöréssel szemben az angol hadvezetés a Kfizelkeleíet valóságos fegvverraktárrá és fellegvárrá építette ki. Ehhez a biz tonsághoz nagyban hozzájárult Sziria megszerzése 1941 folyamán. Ez a franciaellenes tény szoros kapcsolatba" állott a levert iráki forradalommal: az angol politika azt gyanította, hogv Vichv kormánya Olyan német elemek rendelkezésérc bocsájfotta Sziria tá maszpontjait. melyek azután bekapcsolódhattak az iraki angolellenes forradalomba. Tlymódon a Földközi tenger keleti medencéjéből végképpen kiszorították a francia befolyást Sziria ugyan önmagában véve nemrógóta francia gyarmat, azonban hosszú évszázadokon át a franciák kőzelkeletilevantéi érdeklődósének ielentős fókusza volt. 1920-ban szerezték meg a franciák a török birodalom e hajdani területét s rögtön heves összeütközés be kerültek az arabokkal, akiknek az angol Lawrence-szel és Feiseál király nemzeti egvségterveivel való kapcsolata félreismerhetetlen volt Emlitsük itt meg, hogv a franciák szíriai politikája igen hozzájárult, hogy Eawrénce és Foiszál arab egvségterveit feladta az angol külpolitika: az sem érdektelen, hogv az egész arab mozgalom éonen Szíriából vette ere detét. melvnek 1920 utáni rezdüléseit kemény kézzel kellett letörniök a francia gyarmatosítóknak. Franciaország ilvmödon elvesztette levantei befolyását. mely a francia királyok lörökkorbeli kereszfónyvédő politikájának volt öröksége. Az angol politika már a 19-ik század végén végleg kiszorította a franciákat Egvintoniból Most pedig világosan megfigyelhető a folyamat — Afrika és a Közelkelet szemléletén —. mint igyekszik átvenni Anglia az európai helvzél Felhasználásával a franciák maradék birtokSllománvát. hogy itt támaszpontokat teremtsen mr< ítáuflk Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Részvénytársaság Szeged, Kárász-utca 9. — Telefon: 10-81. Tudományos müvek szedésére berendezett könyvnyomdai müinlézeté ben vállalja orvosiudományi, vegyészeti, matematikai, nyelvészett könyvek készítését. _ TöbbszinnyomásU munkák, ugytnint: falragaszok, hirdető- és falitáblák, térképek, értékjegyek, bélyegek, részvények nyomása elsőrendű kivitelben. — Korszerűen föiszerelt könyv, kötészete tankönyvek bekötését soröttkivül végzi. — Díszkönvvkötés művészi kivitelben. _ Fényképalbumok, díszdobozok adott tervek, illetve elgondolások alapján Vegyen még ma. Osztálysorsjegyetl Sorsjegy-arak; mm ned FOL mu 3.50 P 7 P 14 P 28 P Húzás október 17*én! A Közelkelet fejlődésében Angliir. kivül még két másik tényező is nagyszerepet játszik. Az egyik a Szovjet unió, a másik Németország. Az angol politika a Szovjettel közösen jár el az iráni kérdésben. Perzsia pacifikációja orosz közreműködéssel történt. Oroszország hatalma most szinte a Perzsa-öbölig ér. Mialatt Európa csataterein Oroszország védekezésben van. az angol politika Ázsiában lehetőve teszi számára a terjeszkedést és a régi célok megközelítését. Aminthogy India iránt is egyre nagyobb érdeklődést tanusit Oroszország és eddig angolellenes világforradalmi politikája, melynek akkora szerepe volt soká a hindu nacionalizmus és gazdasági ellenállás élesztésében, most az angol—hindu ellentétek egyeztetési ben nyilatkozik. Ugyanígy Perzsiában is Félretették a régi ellentéteket s ugy látszik, a perzsiai Grey-Féle érdekszféra megosztás helyére a teljes angol—orosz kondominium lépett. Anglia közelkeieti politikájának tehát Oroszország egyik gáránsa. Ez különösen a török szempontjából fontosságú. A fejleményekbe itt kapcsolódik be újra Németország. A török kérdés Németország számára két okból nem volt aktuálisnak tekinthető Az egyik ok Törökország szigorú semlegessége. mely olv tökéletesen egyezteti a különféle baráti és gazdasági szerződések kedvező határozmányait. A másik ok az orosz front helyzete. Né-' metország hatalmas előretörést tett az orosz fronton s ott áll a Kaukázus küszöbén Soká azt tartották, hogy ha Németország az orosz területek felől közelítheti meg a Kaukázust, akkor a tőrök kérdés egyáltalában nem kapcsolódik bele a mostani alaknlá sokba. Azonban a Kaukázus, ha ugvar védik, éppen Oroszország felöl rend kivitt nehezen megközelíthető, mig Törökország felöl szelídebb az átrne net e vad és várszerű hegwWékf© Ha a Kaukázust védik az oroszok, akkor Törökország számáfa azonnal fellép a veszélv érzete. A német külpolitika ugvis gyakran fígvelmezlett Törökországot a határain nemeikészakról. hanem immár kelétről. Perzsiában is felsorakozott orosz erőkre Egyséa vagy nemzeti elv A Közelkelet kérdésében két felfo gás küzd egymással. A* az angolszász—orosz nézetek — ha különbözei utakon is — a teljes közelkeieti egység mellett vannak. Ez természetesen azt jelenti, hogy az illető hatalmak érdekkőre maradéktalanul azonosul ezekkel a területekkel. Oroszország különbeu már vagv százötven éve folytatja saját területén, tehát a Közeikelét északi vonalán ezt a gyár•y> n f l\i rc/fi-k I »n i nzfiro Fekete-tenger és a Káspi-tó vonalán folytatódik aztán ez az összefoglalás a délközsépázsiai roppant területeken, efféstfe* Kína és Tibit leltáráig.