Délmagyarország, 1942. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-24 / 216. szám

NagQ mntt mellett temdíeh el «r. Tamás András rendárfodaimazát (A Délmagyarország munkatársától) Saérdán délután helyezték örök nyu­galomra a repülőszerencsétlenség kö­vetkeztében tragikus hirtelenséggel el­hunyt dr. Tamás András rendörfo­galmazó földi maradványait. A gyász­szertartás délután 4 órakor kezdődött a helyőrségi kórház udvarán, ahol a ravatalozó helyiség előtt gyászdrapé­riával bevont katafalkon állott a vi­lágosszinü tölgyfakoporsó, rajta a fiatalon elhunyt rendőrtiszt kardja és diszcsákója. A ravatal mellett két ol­dalt négy-négy díszruhás, 'diszsisakos rendőr kivont karddal állott őrséget. A koporsó oldalán néhány egyszerű szó hirdette a fiatalon elmúlt élet tragédiáját: »Dr. Tamás András, élt 37 évet* A koporsótól jobbra a gyászoló Család foglalt helyet. Elöl a zokogó fiatal özvegy, akit dr. Oroszlány Endre főkapitányhelyettes, az elhunyt közeli rokona, dr. Jeszenszky Andor vidéki főkapitány kiküldöttje támogatott. Mellettük a gyászbaborult szívű szülők: az utóbbi napok szen­vedéseitől megviselt arcú édesapa, az elcsukló sírással egyre kedves fiát szólítgató édesanya, körülvéve Tamás fogalmazó kisirtszcmfl nőtestvéreitől. Velük szemben, a koporsó másik oldalán a bajtársak sorakoztak fel. Ott volt a rendőrtisztikar teljes szám­mal, a gyászkarszalagot viselő tarnói dr. Buócz Béla főkapitányhelyettes vezetésével és a detektivtestület vala mennyi tagja. Szabadkáról, ahol az elhunyt a közelmúltban tizenegy hó­napot töltött, dr. Szimon István fő­kapitányhelyettes, a kapitányság ve­zetőjének vezetésévei rendőrtiszti kül­döttség jött el a Szabadkán is kima­gasló szolgálati érdemeket szerzett és ott is általánosan népszerű Tamás fogalmazó végtisztességere. A szabad­kai küldöttség soraiban ott láttuk töb­bek kőzött dr. Kolozsváry An­dor rendőrtanácsost, dr. Vikor Gyu­la fogalmazót, továbbá a szabadkai tűzoltók kiküldötteit. A csendőrség tisztikara részéről Tuczédy Ágos­ton alezredes és <jr. Rácz Jenő szá­zados jelent meg. A szegedi tűzoltóság küldöttségét Horváth István főpa­rancsnok vezette. A koporsó fejénél a rondőraltisztikar és a legénység tag­jai sorakoztak fel, hátrább pedig szé­les gyűrűben az elhunyt tisztelői és a gyászban lesújtott családdal osztozó részvétes szivü közönség. Néhány perccel 4 óra után lépett a koporsóhoz Láncz László tábori lel­kész és megkezdte a gyászszertartást. A koporsó b'eszentelése után beszédet intézett a gyászoló gyülekezethez, amelyben a halál zsarnoki kegyetlen­séggél elragadott fiatal áldozatának elvesztése feletti fájdalomra vigaszul az égi rendelésre utalt, majd az el­hunyt érdemelt említve, rámutatott ar­ra, hogy dr. Tamás András önként vállalt nagv feladatok megoldására készült, amikor a végzetes tragédia megakadályozta öt a további kötcles­scgtoljositésben. A tábori lelkész beszéde alatt egy fskolarepülögép közeledett a magas­ban a gyászoló csoport fOlé, és diszkő­röket irt le, majd mikor a menet meg­indult a temető felé. körözéseivel el­kísérte a gyászolókat. Lassú lépésben haladt végig a menet a Kálvária-utón. majd a Bajai-uton. Elől, Palócz fel­ügyelő vezetésével a kivezényelt rend­őrdisszázad nyitotta meg a menetet, utána haladt a tábori lelbcsz, majd a koszorúkkal roskadásig megrakott gyásgkocsi kftvetkezett, amely mögött a gyászoló család tagjai lépkedtek. A rendőrtisztikar, a detektivtestület tag­fai és a küldöttségek után a gyászoló közönség'hosszú sora következett. Ne­gyed 6 is elmúlt már, mire a temető kapuja elé érkezve, a gyászhajduk le­emelték a koporsót a kocsiról és a sirhóz vitték. Itt még rövid szertartás következett, közös ima éa fél tkor utolsót csillant a szeptemberi nap­fény dr. Tamás András fogalmazónak a koporsójára helyezett diszsisakján. amelyet a kardjával együtt a sirba temettek. A hitves és a" szülők szivet­tépő bucsuzása közben megindultak a göröngyök, tompán zuhogtak Tamás András koporsójára és fél hatra már egy sirral több domborult, a belvá­rosi temetőben. Az özvegy égőpiros ség, a szabadkaiak, továbbá a rokonok, barátok és tisztelők koszorúit a hant­ra helyezték, a sírdomb fejéhez oda­tüzték a fakeresztet és ezzel Tamás András végtisztessége váget ért. A szertartás és az elhantolás egész ide­je alatt a repülőgép egyre a temető fölött keringett, irva a köröket utolsó tiszteletadásul annak, akit vágyai, a magasba késztettek, de Tkároszként zuhant vissza az anyaföldre, amely ezzel a virágos sirdombbal zárta ma­gába dr. Tamás András fiatalon ki­lobbant életét. A repülőszerencsétlenség másik ál­szekfükből kötött hatalmas koszorúját dozatának, Tóth Mátyás pilótának a sirba helyezték, a szülők, a rendőr- j holttetemét szerdán Diósgyőrbe szálli tisztikar, a detektivtestület, a legény-! tották, ahol pénteken temetik. Á hordák ura" fi A német véderő hivatalos lapja, a Dic Wehrmaeht legutóbbi számában Heinz Diestelmann, ismert kato­nai szakíró tollából >A hordák ura* cim alatt Timosenko személyével fog­lalkozik és ezeket irja: — Budjeni, Vorosilov és Timosen­ko, az első világháborúnak még agyon r.em lőtt káplárjai közül, akikre Sztá­lin rábízta hordáit a Németország el­leni háborúban, Semjon Konstan'.ino­vics Timosenko a legfiatalabb. Csak meg kell nézni a fejét és már tudjuk, milyen szellemnek a gyermeke ez a férfiú. Rövid nyakán négyszögletű fej ül. Homlokától a nyakáig simára van borotválva és már messziről világit, jellemezve c férfiút. Két széles és éles homlokránc fenyegető külsőt kölcsö­nöz arcának. Vastag, sürü szemöldöke alatt keskeny, éles szemek tekintenek gyanakvóan, keményen és megvetően a világba. Mindenkit a legnagyobb elővigyázatosságra hivnak fel, aki kö­zeledik feléje, A nagy, vastagajku száj, valamint a csontos áll, brutali­tást árul el. Az arc pontosan vissza­tükrözi hordozójának jellemét. Jeges hidegség, elszántság, brutalitás, csel­vetés, elővigyázatosság, angolnasima­ságu ügyesség és nem utolsósorban okosság. Olyan férfiú tehát Timosen­ko, akit a civilizált országokban szi­vesebben kikerülnek, mint összetalál­koznak vele. Kétségtelen, hogy Timo­senko. a kivégzett Tuhaesevszki mar­sall mellett egyike ama egészen ke­vésszámú katonai szakértőknek, ame­lyekkel a Szovjet rendelkezett. — Habár korai mar most a mar­salt katonai teljesítményei felett vég leges Ítéletet mondani, mégis már ma is biztos, hogy ő volt a katonai Útter­vezője az Európa és főleg Németor­szág elleni hadműveleteknek és nem a rangban ugyan felette álló. Vorosi­lov szalon-militarista, sem pedig Bud jeni. Ebiből az okból érthető, hogy a Kremlben különös várakozásokkal voltak eltelve a katonai hatalom csú­csára tört "káplár* iránt. — A volt honvédelmi miniszter és középoroszországi hadsercgföparancs­nok, a déli szovjet hadseregek jelen­legi főparancsnoka egy Kiev-környé­ki faluból származik, Furmankábót. 1895-ben született, béres volt, majd mint kovács dolgozott, mig 1914-ben bevonult katonának. Mivel Semjon Konstanttnovics Timosenko már a ré­gi Cári hadseregben is kivált jó kato­nai tulajdonságaival, tisztté léptették elő. Egész páívafutása alatt sosem fejtett ki politikai működést. A ké­sőbbi esztendőkben is rendkívül tar­tózkodó volt politikai ügyekben. Ezen a téren sohasem voltak becsvágyai. Munkaköre mindi.? a katonaság volt — 19t7-hen mint hadnagy Vofosi lo\'hoz és Sztálinhoz csatlakozik. In­dok: azt remélte, hogy rajtuk keresz­tfii nagyobb katonai hatáskört fog el nyerni. Ha a fehérek hasonló aján­latot tettek volna neki. Timosenko valószínűleg ezt is elfogadta volna. támadásnál már befolyásos katonai helyen találta. Mindenesetre kevesebb sikerrel harcolt a lengyelek ellen, mint a fehérek ellen, mert Lengyel­ország mögött akkor ott állt az eu­tente hatalma, különösen pedig maga Weygand tábornok, a szövetségesek kimeríthetetlen hadianyagával. —• Amikor Vorosilov és Sztálin karrierje felfelé indult, az övé is ve­lük emelkedett. iMár 1924-ben had­osztályparancsnok és Vorosilov egyik legbizalmasabb munkatársa lett, meri jeghideg természete miatt Vorosilov nagyrabecsülte. El is küldte a vezér kar uj alapítású katonai akadémiáiá­ra, Timosenko igazi tudásszomjjal és vas energiával temetkezett el a kato­nai szakirodalom terén, hogy elérje nagy célját, azt, hogy a szocialista szovjet köztársaságok szövetségének nagy <hadvezére* lehessen. Nem mu­lasztott el semmit, hogy erősen hiá­nyos, általános tudását kiegészítse. Égy év múlva a fiatal Timosenko tá­bornok kitűnő bizonyítvánnyal hagyta el a katonai akadémiát, ahol minden vizsgát mint első állt ki. Most mái­szervező lett belőle. — Először a kievi, majd a szmo­lenszki hadtestet szervezi ujjá. Pa­rancsnoka lesz az északi kaukázusi kerületnek, majd a cliarkovi katonai kerületnek. Érdekes, hogy Timosenko minden elődjét valamilyen okból ki­folyólag elintézték, ő azonban soha­sem csúszott cl. * — 1939 szeptemberében az időköz ben nagy befolyásra szert tett Timo­senko ama csapatok élére került, me­lyek bevonultak Kelet-Lengyelország­ba és ezt annektálták a Szovjet-Unio számára, ö szervezte itt meg a pol­gári közigazgatást is, addig, amtg Sztálin végül is az északi frontra küldte azzal a megbízatással, hogy hozza újra mozgásba a finnek kicsi hősi népe ellen indított és elakadt szovjet támadást. A Finnország elleni szovjet háború végső szakaszában ő volt a főparancsnoka a botsevita tá­madó hadseregeknek. A kevéssé ra­gyogó finn hadjárat, amely Vorosilov csiliagát némileg elhomályosította, az ő számára kedvezően alakult. >Ha Timosenko kezdettől fogva Irányította volna a hadműveleteket, a finn kalandot gyorsabban és eredmé­nvesehben fejezhettük volna be*. — »Most kipróbált szervezőre, a hadl­niesterséahcz értő férfiúra van szük­ségünk, hogy talpraállitsuk hadsere­günket" — igv hangzott a Kreml ko­mor falai közül a hősi ének a derék férfiúról és ezt az éneket az ország­ban Buzgón terjesztették. Tgv lépett be Timosenko. a Szovjet-Unió újonnan kinevezett hőse mint hadinépbiztos és védelmi népbiztos a kormányba, n marsall címmel feldíszítve, brillián­snkkel teletűzdelt rendjelekkel deko­rálva, noha a finn—szovjet háború lit'knl kihatásai vééül is Németor­szág beavatkozása folvtán naffv esn lódást jelentettek a bolsevisták szá­D»Ii*fAfc YARU B.8ZAG Csütörtök, 1942. Szeptember 24 Csak katonai becsvágyát akarta k' elégiteni és ezt inkább elérhette »{mára. a szovjetnél, mint a fehéreknél. Igy! _ Timosenko nevével uj működési tehát a nyerő lóra tett Az 1920 év? ivének első napla óta egész sor el­orosz—lengvel hábo i'u Varsó elleni kerjesztő svorsaságfidl végrehajtott in­tézkedés kapcsolódott össze; amelye jelentősége most vált csak világossá, amidőn azokra visszapillantunk. Az uj katonai fegyelem, a tisztelgési kö­telezettség. a cim- és rendjéladomó­nyozás bevezetése révén Timosenko tudatosan a cári hadsereg hagyomá­nyaihoz tért vissza. A ládából ismét előszedték a haza, a hazai föld, a har­ciasság, katonai rátermettség fogal­mát. Az eddig elátkozott cári törté­nelmet ismét elővették és a bolseviz­must a cárizmus utódjául nevezték ki. Timosenko e reformjai által támo­gassa Sztálin személyes becsvágyát és örült rögeszméjét, azt, hogy ö Nagy Péter utóda és Nagy Péter mü­vének befejezője. E reformoknak természetesen megfelelő követelmé­nyei támadtak a gazdasági és polgári életben. A még hivatalosan létező hatnapos munkahetet felfüggesztették és a Szojvetunió hadiiparát- még erő­sebben felfokozták. Mindezeknek a re­formoknak oka nyilvánvaló volt: ha egy népet be akarnak sodorni a há­borúba, mindenekelőtt háborús célt kell nyújtani neki. A lejátszott forra­dalmi nemzetközi eszmék már nem voltak ehhez elegendők. Ezért a Szov­jetunió népeinek nacionalizmusról és szovjethazafiságról kezdtek hasalni. Ezek a reformok azonban megakadtak a gyermekcipőkben. Végrehajtásuk é« előkészítésük ideje a háború kitöré­ségi tulrövidnek bizonyult. • Amidőn a Kreml diktátora Né­metország és a Szovjetunió közötti há­ború kitörésekor maga vette át aa összes bolsevista haderők feletti fő­parancsnokságot," ez semmiesetre sem jelentette Timosenko marsallnak mint háborús, biztosnak elfürészelését. Mint a középső front szovjet haderőinek főparancsnoka és mint Moszkva védő­je ismét kifejthette Finnországban bebizonyított képességeit és résztve­hetett á gyakorlati hadvezetésben. A német tábornoki kar házmagasságú hadvezetési fölényén és a német ka­tonai erényeken zátonyra futottak Ti­mosenko reformjai és ő maga is. Vjaz­ma és Brianszk olyan mérföldkövek, amelyeken Összeomlottak TtmöséiikO nagy álmai, arról, hogy majd "hadve­zér* lesz. _ Amidőn a szovjeturalom elleni fenyegetés az 1942. évi ukrajnai né­met sikerek következtében egyre ve­szélyesebbé vált, Sztálin a Szovjet­unió első hadvezérét azzal a sulvos feladattal bizta meg, hogy szerezze vissza Déloroszorszá.got, szabadítsa fel a német erőktől. Egész télen ter­vezgetett Timosenko, tartalékokat szer­zett Szibériából és máshonnan, meg­tett minden emberileg lehetőt és vé­gül támadott Charkovnál. De ismét megsemmisitően megverték. Azok a hadosztályok, amelyekkel Timosenko meg akarta hódítani Euró­pát, a Szovjetunió csatatéréin feküsz­nek. A világ egyik legerősebb száraz­földi és tengeri várát, Szebasztopoit elképzelhetetlen módon berendezte a védelemre, úgyhogy minden katonai szakértő számára bevehetetlennek lát­szott. A német katonák Timosenkőnak ezt a bástyáját is szétverték. Áttörték a hosszú ól alatt erősen kiépített erőd. rendszert, kiverték hordáit Rosztov­ból, behatottak a steppébe és még to­vább a Kaukázusba, noha a marsall­nak rendelkezésére álltak a világ leg­nagyobb országa összes erőforrásai, A németek egyik vereséget a másik után mérték reá és elüldözték a Don ós a Volga közé. Ugy látszik, hogy Timosenkónak eddig akadálytalan életpályája túlhaladt a tetőzési pon­ton, mert amióta a német katonákba" fölényes ellenfél akadt számára, * liordák urának sikere tűnőben van. Lassan, de biztosan. Csillaga elhal­ványul. A német véderő kezeskedik azért, hogy nemsokára felébred a nagy hadvezéri karrierről szőtt álmából — fejezi be cikkét a német véderő hiva­talos lapja. PARR AGI ŰYiiROY

Next

/
Thumbnails
Contents