Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-13 / 183. szám

I i! I í M A 1, » V H i> B S Z A (• Csütörtök. 1942 augusztus 1i Országos Szociális Felügyelőség kertes családi házai s a terv az, hogy a tápéig és a Horthy-telepi házakat szeptember hó folyamán egyszerre, közös nagy ünnepséggel avatják fel. Az ünnepség előkészítésére most folynak a tárgyalások s ebben az iigyhen a közeli napokban Szegedre érkezik dr. Yalkó Lajos szociális felügyelő, a szegedi kerület Vezetője, hogy a részletkérdéseket megtárgyalja a Felügyelőség szegedi szerveivel és a város hatósásra v al Ipari növények Ukrajnában Az ipari növények vetésterülete, amely 1913-ban 807.600 hektárt ölelt fel, egyenletes emelkedéssel 2,400.800 hektárra nőtt meg, vagyis 1938-ban Ssakjiem háromszorosa volt az első világháború előttinek. Az ipari növények száma is növekedett: meghonosították a pamut-, ricinus és szójatermesztést. A cukorrépa területe 1913 óta 533.600 hektárról 1938-ra 805.700 hektárra emelkedett, mindazonáltal jelentősége az ipari növények csoportjában visszafejlődött; 1913 ban még 66 százalékát tette az összes iparuövényterületnek, 1938-ban annak csak 34 százalékai A cukorrépatermesztés főleg KÍiev, Vinuica, Kamonec-Podolsk. Poltava és Charkov tartományokban központosul, ahol az éghajlat kedvez ennek a növénynek, mint a délkeleti övezetben a Csapadék elégtelensége korlátozza vagy gátolja a ctikorrépatermelési A termelési adatok csak hézagosak: 89,329-000 q 1913-ban, 84,150.000 q 1928 ban, 42,764.000 q 1932-ben és 144,346.000 q 1937-ben. A hektáronkinti hozam 1913-bau 168 q volt, 1937-ben 177 q, 1938. 1939 és 1940-ben: 164, 145, 180 q. Az utóbbi évek ev"s hullámzásai nemcsak az időjárás szeszélyeinek, hanem annak a körülménynek is tudandók be, hogy bizonyos kártékony rovarok nagy károkat okozlak, olyannyira, hogy a Vetésterület egy részén aratni sem lehetett. Az ipari növények sorában a második helyet, a napraforgó foglalja ni. ennek vetésterülete 1913-ban még Csak 73.000 hektár vot 1928-ban már 1.289.100 bektár, azután a terület erősen csökkent, ás 1958-ban 66S.40O hektárt ölelt fel. Mindazonáltal a napraforgó ma is Ukrajna legfontosabb olajnövénye. amelyet főkép a délkeleti részeken termesztenek. A napraforgó termesztés csökkenéséhez nagyban hozzájárult, a pamutnövény meghonosítása. 1913-ban még nem ismerték Ukrajnában a pamwttermelést. 1938-ban a vetésterület 228.500 hektár volt, a pamut harmadik helyen állott az ipari növények közt, A termésadatok erre a cikkre vonatkozólag is hiányosak; 1932-ben 181.000 hektáros területen a termés Csak 294 000 q. volt, a hektáronkénti hozam 1.6 q, 1937 ben 1.148.000 q termett, az egységhozam 5.1 q volt. A pamutot aránylag kis területen termelik Zaporozsjo és -Vikolajev tartományokban. A len vetésterülete 1913 óta megkétszereződött. A »dolganyee« nevü ,eüt Xoetra is, magra is termelik, vetésterülete 1938-ban 112.600 hektárnyi Volt. mi* ugyanakkor a csupán magra termeit *Kn úrias* területe Csak félannyi volt,: 60.670 hektár. A kender területe 1913-ban 105,200 hektár volt, 1938-ban 163.100-ra emelkedett és ügy látszik, hogy a kender termelését tovább fogják növelni. A szójabab és ricinus termelése is egyre halad: 1938-ban 64.400 ha. volt szójával és 50100 ha. ricinussal bevetve. A kevésbé fontos olajnövények közt megemlítendő a repüe, amelytek területe 1938-ban 69.600 h'a, volt. A dohány és machorka vetésterülete sz 1934—38-í időszak átlagban 50.000 hektár körül mozgott, tehát 1913-mal szemben két és félszeresére emelkedett. A burgonya és a zöldfőzelék termuié.-'o 1913 óta megkétszereződött. A' takarmánynövények termesztése az 1913-i 501.900 hektárról 1938ra 3,299.500 hektárra emelkedett, ez egyik jellegzetes vonása az ukrán mezőgazdaság fejlődésének, mivel a termelés e fellendülése biztosabb alapra helyezi az állattenyésztést. (Stud). (S. B.) Terményeit tűzkár ellen átalány biztosítás keretében biztosíthatja legolcsóbban! Megváltozott"* a német és ci szovjet hadviselés? Irfa dr. Tombor Jenő ny. ezredes Ezúttal olyan kérdéssel foglalkozunk, amelyről a világsajtóban számos, olykor egymásnak ellentmondó felfogás nyilatkozott meg. amely kérdést tehát nyitott szemmel és a legnagyobb józansággal kell vizsgálnunk, ha nem akarunk hamis következtetésre jutni. Óvatosan meg keli különböztetnünk egymástól azt is. ami kényszerűség és nem szándékosság volt. • A mull év nyári aéinet támadás a Keleti-tenger és Fekete-tenger közötti egész halárvonalon át egyidejűleg, hatalmas erőkkel és meglepően indult meg. A szovjetet látszólag nem maga a támadás ténye, hanem inkább annak időpontja lepte meg. Jóllehet későbbi időre a szovjet is támadásra készült és óriási erőket vonultatott fel a német és román határ közelében, előkészületeivel mégis megkésett és seregtestei a szovjet batáron belül még igen nagy mélységben voltak tagozva. A német támadás sikere különöset) a román és galieiai határtól északra fekvő nagy területen már kezdettől fogva lenyűgöző volt. Ahol a német hadvezetés a döntést kereste, a német páncélos gyors sereglestek bámulatos iramban törtek előre. Mély ékek vágódtak be a Szovjet testébe és mintha a páncélosok kezdetben nem törődtek volna azzal, ami lölük jobbra, balra történt, hanem amig nagyobb ellenállásra nem bukkantak, rohantak előre. Az ékek oldalát a páncélosokat követő, gépkocsin szállított gyalogság és gépvontatású tüzérség, majd a gyalogos seregtestek biztosították. A szovjet csapatai olt. ahol azokat a páncélosok lendülete nem söpörte el, állva maradlak, majd megtámadásukkor szívósan védekeztek és az elő retörő német ékek oldala és töve ellen páncélosokkal támogatott ellentámadásokat intézlek. Ezt mondhatjuk a szovjet akkori általános hadviselési módszerének: makacs megvédése minden talpalatnyi területnek és ismételt elkeseredett ellentámadás a benyomuló német ékek ellen. Ezek voltak a szándékok amelyek azonban nem eredménnyel. hanem nagy vereségekkel Jártak. Mivel a német ékek széjjeltépték a szovjet erők összefüggését, a szovjet eltentámadások csak hevenyészettek. erőtlenek lehettek és nem tudták a német ékeket tövüknél letörni. A német ékek csúcsai viszont kellő időpontban jobra-balra kanyarodtak, összezárultak és helyenként óriási zsákokat, katlanokat alkottak", ameIveken belül a szovjet csapatok a legtöbbször hasztalanul kísérelték meg ismételten a kitörést A katlanokat körülzáró német csapatok pedig összpontosított támadásaikkal mindinkább szorosabbra vontak a gyürüt. majd gvakran több kisebb" zsákra osztották fői a nagy katlant és az elkeseredett harcoknak vfaw * leetöhhször nagv vér- és anyagveszteség mellett a körülzártak fegyverletétele lett, eddig soha nem hallott óriási hadifogolyszámmaL * A mult évben ősszel a német elő nyomulásnak természetszerűen meg kellett lassulni már azért is, mert a Szovjet elvesztett óriási területein — amennyiben módjában állott — mindent elpusztított és igy a hidakat is felrobbantotta. A támadónak tehát kezdetben futólagosan, később véglegesebben meg kellett oldania az utánpótlás nagy kérdését. A harcvonal túlnyomó része ekkor fokozatosan állóharc jellegűvé kezdett válni. Mindez azonban több helyen csak addig tartott, amig a német hadvezetés az utánpótlás megszervezése után ujabb hatalmas támadásokat indíthatott meg Az ekkor kiharcolt katlanok olyan hatalmas méretűek voltak, hogy a hadifoglyok szédületes létszáma még a nyári eredményeket is messze felülmúlta. Hadászati és harcászati tekintetben a nyári és az őszi német hadmüveletek között az volt az alaki különbség, hogy nyáron az áttörések, ékek és katlanok inkább a mozgó háborúból, a találkozó harcból, ősszel pedig az álló harcból indultak ki. Ez a megállapítás sem tökéletesen helytálló, hanem csak megközelítően helyes, mert a nyári összecsapások «'.'m voltak jellegzetes találkozó harcok a szovjet harcvonalak azonban nyú ron mégis lazábbak voltak, mint őszszel. • A most folyó hadműveleteknél lényegében azt látjuk, hogy a német hadvezetőség ebben az évben ezideig határozottan körvonalazott céiokaí tűzött maga elé. Ilyen volt először is a Krim félsziget teljes meghódítása, amely az oldaltámadás veszélyének elhárítása végett a keresi földnyelv megtisztító sávat kezdődött és Szebasztopol ?:ös hadikikötöjének elfoglalásával végző dölt. Közben a karkovi nagysikerű né mel ellentámadással beigazolódott, hogy a szovjet haderő kedvező időjárás mellett sem volt képes támadásé val hadműveleti kihatású eredményt elérni. A junius végén Karkov és Kurszk között megindított nagy német támadásnak" is ezidöszerint még szemm?!iáthatóan határozottan körvonalazott célja van, jóllehet, ez a támadás méreteihen messze fölötte áll a krimi hadjáratnak. A cél nvilvánvalőan a szovjet arcvonal legdélibb részének elszakítása a szovfet haderő zömétől és a Kaukázus vidékére val'» 'ereié*" A további cél körvonalat láthatóak már: a szovjet központi nagv területének megfosztása a kaukázusi olajtól Nem látjuk azonban, hogy » némul hadviselés módszerei lényegükben megváltoztak volna. A német hadviselésre ugyanis már a nagy Moltke óta jellemző, hogy nem ismer semmiféle alaki megkötöttséget, hanem igen helyesen mindig alkalmazkodik az adott viszonyokhoz, számbaveszi az ellenség ellenálló erejét és szabad kezet ad az alparancsnokok öntevékenységének. Ha messzebbfekvő célokat tö* ki, ezek természetesen csak az ellenség gyengébb ellenállása esetén tuI® sithatók meg. de mégis eleve célszerű messzebbre tekinteni, nehogy esetleg a kedvező alkalmak kihasználatlanom maradjanak. Ha azonban az ellenfél ellenállása megmerevedik, akkor 9 módszer is változik, nem lényegében ugyan, hanem a végrehajtás részletethen. Ilyenkor például nem a páncél/ seregtesteket illeti meg az első s?", hanem az összes fegyvernemek tervszerű együttműködésével módszeres, biztosabb, bár valamivel lassúbb előkészítésre kerül a sor. Ezt láttuk 1940 nyarán Franciaországban is a Weygand-vonal megtámadásánál, ahol a* áttörések után ismét a páncélos gyorscsapatok törtek előre. Bizonyos hasonlóság is van az akkori franciaországi és a mai szovjethclyzct kő" zött. Ma Leningrádtól kezdve egészen Voronyezsen tul dél felé a német harcvonal közelítően ugy áll, mint ahogyan a Weygand-vcnal előtt állott addig, amig a dünkircheni es® menyek íc nem záródtak". Persze * méretek ma az időtartam, kiterjedés és a bevetett erők tekintetében 1J sokkal nagyobbak * Már a szovjet hadviselésében alapvető változásokat észlelhetünk. Ismeretes Timoscnkónak az a parancsa, amely a katlanképződés meghiúsítása érdekében a tervszerű rendezett vií?" szavonulást megengedte. Az előzőleg követelt „helytállása végsőkig? megfelelt a szovjet hadsereg kezdetlegesebb harcászati tudásának. Az alsóbb vezetőknek nem kellett sokat törődniük az általános helyzettel, hanem csak védeniök kellett akár utolsó emberükig állásaikat, ha pe^Ö ezeket elvesztették, vagy pedig a nemetek az oldalukba kerültek, a tartam ick szovjet erők egyszerűen ellentámadásokat hajtottak végre. Ez az eF járás elősegítette a körülkerítést, * nagy katlanok kialakulását és a szov? jel részére óriási veszteségekkel járó Timosenkó parancsával fejlettebb hadviselést kockáztatott meg. Ezzel elérte ugyan, hogy a folyó nyáron ne® hallottunk olyan szinte hihetetlenül nagy fogoly számról, mint a mult évben,' de azt is megfigyelhettük, hogf a szovjet csapatai több helyen olya® kor is visszavonultak, amikor még azokat a bekerítés veszélye nem í® nyegelte. Különösen feltűnő volt / például a Don alsó folyásának védelménél. de kezdetben a Don és Don/ közölt is lanyha volt a szovjet lenállás. A rendezett visszavonulás ezt követően a szívós védekezés nagy követelményeket támaszt a csapatvezetés ügyességével é- a tömeg0'5 lelkierejével szemben. A visszavon® lás gondolata igen könnyen a tertn® szettanból ismert szabad esés gyorsulásának törvényeit követi. Később Timosenkó és Szialin szükségesnek látták, hogy igen n.f® mntékos paraesokkal újból a végsők'S való ellenállást követeljék a tömeg0/ tői. Bizonyára saját elhatározásuknak tartolták fenn emellett a méf? I szükséges visszavonulás elrendelés®;/ j A szovjet hadvezetés most látstó' fing saját bőrén igyekszik tanulni, bií/ nvos merevedéseket láthatunk is f arcvonalakon, de a válságos idők 9,4 I nem multak el.