Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-05 / 176. szám

A DE1.MA61 AfiüPUA U ™ Szerda, 1942 angnsztus 5. Nyári Egyetemei Szegednek (A Délmagyarország munkatársától) A Piazza Barbereini kis meiiék utcájának barokk-palotájában • kei estem fel Gaf far elli herceget, a Magyar-OJasz Egyesület elnökét 1934 tapaszán — Rómában. Látogatásomat okálpatriotizmus irányította. Tudtam azt, hogy a herceg a magyar nyári egyetemekre olasz fiatalokból álló népes társaságot vezet s felkértem, hogy hazánkban töltendő idejük pár napját töltsék Szegeden, hogy hirét vihessék az akkor már impozáns iné retekben rendezett Szegedi Szabadién Játékoknak. Principe Gaffarelii és felesége a magyar Nemes grófnő lekötelező kedvességgel fogadtak s érdeklődéssel hallgatták lelkes invitáló igyekezetemet. Minden olasznvclv béli tudásommal ecseteltem azt a feledbetétlen élményt, amit a szegedi Dóm-tér, mint szabadtéri szmpad nyújt. A herceg jól ismerte már Bu dapestet, a Nyári Egyetemet tartó városokat s felesége pátriáját, Erdélyt, érdeklődéssel kérdezgetett az ismeretlen Szegedről. Beszélgetésünk során kissé kellemetlenül érintett egyik kérdése, amire sehogyan sem tudtam meítfeleini: — Ha, amint mondja, Szeged Magyarország második városa, haladó szellemi életet él, egyeteme van, országosan párattan művészi játékokat rendez, — mi az oka, hogy nem tart nyári egyetemet? Én minden esztendőben többszáz fiatal olaszt viszek vagy iránvitok a három magyar nyári egyetemre. A zavarbahozó kérdés- felett igyekeztem átsiklani. Azóta eltelt nyolc esztendő. Minden év augusztusában átvonult emlékemen Gaf far elli herceg szalonjában elhangzott kérdés s azóta sem tudtam kielégítő magyarázatot találni arra, hogv miért is nincs Szegeden Nyári Egyetem? Most, amikor megnyitották Debrecenben. Keszthelyen, Pécsett a Nyári Egyetemeket, ismét meditálhatnánk ezen a kérdésen. Nem tesszük. Korunk nem kedvez a merengéseknek, a hátrapillantásoknak. Az előrehaladást, a gyors mozgású tevékenységet parancsolja.. Az, ami lehetett volna — ma —, ha jó és jogosult: feltétlen megvalósítandó, ha nem akarunk lemaradni a népek életvét jelentő szellemi versenyben! A szegedi nyár a hüsvízff szőke Tiszával, árnyas ujszegedi ligeteivel, jelent olyan vonzerőt egyetemének európahirü tanári karával, mint a nyári tanfolyamokat rendező egyetemi városok. Szeged régi „fürdővárosi? óhaját, valamint szellemi létjogosultságát ismertetheti meg az ország s a külföld előtt, ha végre lerázza magáról az álmos közönyt s a kulturális fejlődés munkát nem Rimélő energiájával használja fel természeti adott, ságát s egyetemet birtokoló helyzetét. Ez a város a Délvidék kapuja, a Nagv Magyar Alföld szive, nem hagyható ki abból a szellemi vérkeringésből, ami országunkat kelet-, középeurópai hely. zetében a nyugati keresztény kultura Védőbástyájaként élteti! A háborús nagyvilág pusztító csatái közepette találhatjuk meg a fejlődés s a pozició jövőbeli lehetőségének lélektani pillanatát, amikor a szellemi élet fegyvereivel kijelöljük a magunk helyzetét az épitendő IJi Európában. A debreceni Nyárj Egyetem XVI. évfolyamának megnyitásán Szinyei Merse Jenő kultuszminiszter beszédében kifejtette, a magyar kard s a magyar szellem áldozatos tevékenységét, amit ősi hivatásából eredően folytat az Uj Európa felépítésének gigászi müvében. „A magyar vitézség és a magyar művelődés szelleme összeíorrott?. „Nemcsák bonvédeink állanak belyt az orosz mezőkön és viviák i bajtársaink és barátaink egyre fokozódó elismerését. hanem rtt Debrecenben meggyújtjuk a magyar szellem fáklyáját is? — mondotta beszédében a kultuszminiszter. A kormányhatalom jól felismeri a jövő követelményét, amikor a világháború közepette, a magyar szellemi j életnek döntő jelentőségű szerepet je-i löl egyre fokozódó kulturális kezdeményezéseivel. Az ország legalább annyi győztes csatát nyerhet szellemi erejével a jövő Európájában, mint ahány dicső haditette] tette ismertté történelme során a magyar vitézséget. Abban a szellemi hadjáratban, amelynek előkészületeit Eurőpaszerte most szervezik, Szegednek is részt kell vállalnia. Minden tekintetben — a kultura minden területén — megállja helyéi ez a varos, ha a szervezők átérzik a kor követelte szükségességet s nem engedik a lehetőségeket elsikkadni és nem engedik a kultura kínálkozó ünnepeit a hétköznapok egyhangú unalmába veszni. A Nyári Egyetem jeb'i tősége a városra, nem csupán a mindenkori program gazdagságából adódik, dc abból a nemzetközi érdeklődésből, ami a programot körülveszi. 'Csupán a debreceni Nyári Egyetem ezévi statisztikájából azt látjuk, hogy az 590 belföldi ' hallgatón kivül 152 olasz, 33 német, 15 bolgár, 46 szlovákiai magyar, 4 spanyol, 3 japán, 3 portugál, 1 svájci és 1 arab részesül a magyar szellemiség értékeiből. Kétszázhatvanegy külföldi, világháborús időben, a tanfolyamokat tartó haro» egyetem egyikében csupán ismeretekre vágyóan, bizva egy kis nép nyos ideológiájának hitelében, tartói kodik hazánkban. .. Ennek jelentőségét, jelen s jövőn/ eredményességét nem kell bővebben magyaráznunk. Semmi okunk W"® rá, hogy Szeged a jövőben is elzárkózzon a Nyári Egyetemek rendezésétől. Mi a tudomány élményén kívül a nyári egyetemek mindekori augusztusában az irodalom s a művészet soha nem feledhető emlékét nyújthat]/ a hozzánk jövőknek: a madáchi s2"' székről, a Dóm-tér szabadtéri szinjW* dáróL a !•) A VISSZAVONULÁS Irta: Tombor Jenő ny. ezredes Mostanában sokszor hallunk „tervszerű? és „kikényszerült? visszavonulásokról, érdemesnek tartjuk tehát, hogy ezeket a katonai müveleteket megvilágítsuk elméleti alapon, de néhány gyakorlati példával is és emellett a kérdés lélektani. rejtelmeibe is bepillantsunk. A visszavanulás gondolata katona emberből általánosságban csak ellenszenvet vált ki, mert hiszen minden idők ősrégi hadviselési alapelve és célja az. hogy az ellenséget felkeressük és megsemmisítsük. Tehát az elő rehaladás, a támadás a győzelemnek igazi egyetlen eszköze, nem pedig a visszafelé mozgás, a visszavonulás. Ha valamely seregnek vagy seregrésznek mégis átmenetileg tervszerűen vissza kell mennie, ez csak azért történik, hogy később, kedvezőbb körülmények között kezdődhessék meg az előretörés. Egészen más természetű a ki kényszeritett visszavonulás, amely vad meneküléssé fajulhat el és a vereség jele. Ezért borul el a nagy hadművelet! szándékokba be nem avatott közkatona és alsóbb parancsnok' lelke, mihelyt — akár parancsra is — vissza kell vonulnia. Ha nem saját arcvonala miatt szükséges a visszavonulás, nem gondolhat másra, mint hogy afi óriási küzdőtér más helyein bizonyáru vereséget szenvedtek bajtársai és nekik visszavonulással kell kimenekedni ök a csávából. A helyszínen kikényszerített viszszavonulásra nem keli sok szót vesztegetnünk. Minden hadsereg szabályzata a legszigorúbban megtiltja, hogy a harcos önhatalmúan elhagyja a harcteret és visszavonulni csak felsőbb parancsra szabad. De a küzdők sorában természetesen igen gyakran kerekedik felül a reménytelenség, majd a gyenge lelkekben a vakrémület érzése és a sok fáradalmat, éhséget, szörnyű bombázásokat kiáltott ember a nagy számbeli, anyagi vagy erkölcsi túlerő láttára csak egy utat Iát maga előtt: a menekülést Gyakran bekövetkezhetik ez az állapot a közvetlen bekeritettség különböző eseteiben is. A tervszerű visszavonulás azonban minden ellenszenves érzés ellenére is gyakran olyan nélkülözhetetlen hadmüvelet, amelynek a hadtörténelem során sok ragyogó példáját láthattuk, • Már tankönyveinkből is tudja minden középiskolás, hogy Fabius „Cunctator'' (igazi nevén: Quintus Fabius Maximus) milyen ügyesen játszotta ki visszavonulásaival Hannibal győzelmi terveit. Mihelyt azonban később az alsóbb néposztályból felemelkedett Terentius Varró consul Gannac mellett csatába szállt a pun vezérrel, a római hadakat megsemmisítő vereség érte. Azóta a Connac melletti csatát mondják a megsemmisítő csata első iskolapéldájának. őseink hadviseléséi is tolult, hogy gyakran szinlelt visszavonulással tőrbe csalták az ellenséget és azután meglepő oldal- és háttámadással győztek. A legtöbbet emlegetett visszavonulási hadmüvelet Napoleon 1812. évi oroszországi hadjáratára esik, amibe a nagy hadvezér végül belebukott. Ebben a hadjáratban az is érdekes a közhiedelemmel szemben, hogy Sándor cár nem kezdettől fogva döntött a módszeres visszavonulás mellett, hanem Phull orosz tábornok tervei szerint már Orissától nyugatra nagy ellentámadást akart intézni Napoleon oldalába és hátába. Csak akkor, mikor már a nyugati orosz határhoz közelebb fekvő helyeken az ellentámadások tervei a nagy francia túlerővel szemben dugába dőltek, merült föl a módszeres visszavonulás gondolata. De még e közben is több súlyos öszszecsapásra került a sor, például Szmolenszknél és Borodinónál. Ebben az időben mondta Sándor cár, bogy ha kell, akár Kamcsatkáig is visszavonul, de Napoleonnal nem köt békét. Ebben a hadjáratban fönt ki az orosz fővezér: Kutuzov neve. Az első világháborúból különösen emlékezetes az 1914. év augusztusában és szeptember elején a francia nagy visszavonulás a Belga határtól délnek, egészen a Marne vonalán tul. Amikor az üldöző német hadak zöme Páris és Verdim táborvárai közé jutott, ekkor állította meg Joffre hátráló seregeit és ezeket északi irányban, a Párisban hirtelenében összegyűjtött erőket pedig keleti irányban támadásra rendelte. Igy született meg a "hires marnei csata, vagy marnei „csoda?, amely lényegében a szárazföldi erők egyensúlyához vezetett. Ugyancsak 1914 őszén Conrád is több izben rendelt el tervszerű visszavonulásokat és újbóli támadásokat Galíciában. Későbbre is kiható eredménnyel járt a november elején elrendelt visszavonulás Przemysl—Ivan. gorod területéről egyrészt a Kárpátok gerincére, másrészt nyugat felé, egészen Krakkó előterébe. Ezt a visszavonulást e sorok irója is átélte. A Boem-Erinolli vezérlete alatt álló 3. hadsereg sikeres harcokban állott Przemysltól délre, amikor a visszavonulásra parancsot kaptunk azért, mert a Varsó előtt harcoló Hindenburg-sereget az oroszok Novo-Georgievszk felől átkarolással fenyegették Hindenburg tervszerűen, nagy ugrásokkal egészen a porosz-sziléziai határig hátrált és közben a hidakat alaposan szétrombolta. Porosz területen azután Hindenburg seregét északi irányban egészen a Visztuláig eltolta, a mi 2. hadseregünk pedig magyar hadtesteivel vasuti szállítással Porosz-Szilézia határán csatlakozott a németekhez. Ekkor indultunk együttes összpontosított támadásra az orosz „gőzhenger? ellen, ekkor vivta HiiuIöuJDurg győzelmes lodzi csatáját Sz a visszavonulási hadművelet, döett * LimaBOránál. majd • Kárpátok gerincén kivívott magyar sikerekkel egyetemben állította meg az oro®9 gőzhengert és tette lehetővé később/ nagyarányú győzelmes gorlicei cs*~ tát • Igy volt a múltban, amikor t 'ég1 bombázás még csak szórványos 1" lenség és csaknem teljesen eredmény* telen volt és harcikocsikat is csak háború vége felé, korláozott mért/" ben alkalmaztak a nyugati hatalmakA mai háború visszavonulásai szen máskép festenek. Mihelyt az egyik fél visszavonulásra kényszerül, egyben nagy mélységb® üldözötté is válik. A légi fölény re""' szerint az üldöző oldalán van, aviss* szavonulót tehát az üldöző harci pülőgépek (bombázók), zuhanó bo"1' bázók és vadászgépek csaknem net nélkül bombázzák, gyorstűz/ ágyútűz alá veszik és géppuskázz/ Éjjel sem lehet állandó nyugalmuk' mert a repülök rakétái időnként nríí' világítják a harcterületet. A kezdetbe" talán még rendben menetelő oszlop/ is a tüz hatása alatt széjjelrebbennek: a rend felbomlik, a parancsnok eW4' sziti uralmát csapata fölött. A viss2*' vonulás vad meneküléssé változik, 4 életfentartási ösztön kerekedik f°® a hátrálóban, eldobja fegyverét és / szerét, cserbenhagyja nehéz hadiany3' gát. Az üldöző fél repülői szétronib"'' ják a hidakat, ezek körül összetöri"' dik a menekülök tömege. , Az üldöző harcikocsijai és pán®*' losai sem tétlenek. Ezek a hátráló os* lopok közé törnek előre és a gópk/ csikón szállított gyalogsággal, mint a gépesített tüzérséggel egy1' befejezik a pusztítás munkáját. Veszélyes túlzás volna azonban8^ hinnünk, hogy ennek a nagy zürza/9 nak minden esetben be kellene köt43' keznie. Ma is hallunk' még igen ma! utóvéd-harcokról és elszenvedett * r06égek után is még szívós ellenáll'/ ról. Bármily fölényben is van ugy/" az egyik fél, a mai óriási harck"" . jedéseknél a gépek pusztító ereje "" fésülheti át tökéletesen és álland/ a harcteriiletnek minden zugát. Eze" felül az üldözőnek is időnként pf1" nie kell. A mai harc sukkoi súlyosabb 9 vetelményeket támaszt a harcos/ lelkiereje iránt. Ha tehát valaha ' tulerővel kerülünk szembe, annál « kább kell erkölcsi erőnknek ut®|s - b? szikráját is megőriznünk és a mai héz harcmód minden mozzanatára eleve lelkileg felkészülnünk. Mi"".; rí/ az alapos kiképzés és előrelátó bf>r' nevetés feladata. g Tgv a tervszerű visszavonulás sikeres utóvédharc. még ma is e. séges. de a múlttal szemben sokká1 \ hezebb és sokkal nagyobb veszteséit jár. 13-oe Beiifia&usrorazág tetőfok