Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-05 / 176. szám

ívtfyidi assmm^ak telke* Htunlcá(a Uaw/Meífrkfaí Cá Délmagyarország munkatársá­tól) Kattog a varrógép, sárgásfehér •vasaoncsíkok" szaladnak ki a tű alól, tíz méter, húsz méter, harminc mé­ter, szinte végtelen Hosszúságban. Ez azonban csak a maradékok fel Használása, a kész ingek, alsók, pi­zsamák ott tornyosulnak garmadá­val s Hosszú asztalokon, székeken, szekrények mélyén. A. munka lázas üteme vibrál a levpgőben; asszo­nyok Hajolnak Csöndes buzgalom­mal a varrógépek, asztalok fölé s esak egy pillanatra tekintenek föl munkájukról, hogy fogadják üdvöz­lésünket. A Katolikus Nővédó Egyesület emeleti nagytermében vagyunk, ahol magyar ügyhöz méltó buzga­lommal munkálkodik a Magyar Vö­röskereszt szegedalsóvárosi fiókjá­nak szociális szakosztálya. Alig két Hete Hangzott el dr. Csikós-Nagy Józsefné elnökasszony, vöröskeresz­tes főápolónő hívó szava: jöjjenek a szegedi magyar asszonyok és lá­nyok, hozzák el két kezük munká­ját, hogy elkészülhessen mielőbb az a Í00 kórházi, ing, alsó és pizsama, amit a vöröskeresztes kórház szá­mára el kell készíteni — egyelőre. Alig tíz, napja folyik a munka a Nővédó Egyesület Helyiségében s máris olyan szép eredményt tüd­nak felmutatni, amely dicsőségére váük a szegedi Vöröskereszt szociá­lis szakosztályának. TábfiCH0.knéi6l a Ufytqy­ajszOHpiy.. . . Kapuvári népviseletbe öltözött, b koszorús, derfis arfen asszony lép elénk, a munkatempó diktálója: Mária testvér. Vöröskeresztes ön­kéntes ápolónő, föllépése kedves, egyszerű és szíves szava, no meg aranyos kedélye a magyar asszony mintaképévé avatja. Ő irányítja a varrást mester ebben a szakmában s nagyszerű segítségére van Kapó­Csi János vitéz úr, a katonaszabó, akit a hölgyek Csak »Jánoskának« becéznek. Igen ked?Iyesesen, derűs Hangulatban folyik a a munka, an­nak ellenére, hogy odakint a hőmé­rő 38 fokot mutat... . — Eddig 74 munkatársnőnk volt - meséli Mária testvér a varrógé­nek kattogásának zajától kisérve. Megfordult itt a miihelyben igen gyakran tábornokné, ezredesné, ez­redes-orvos felesége. ügyvédnek, kösjegyzőnék, orvosprof es szót lá­nya, pénzügyi főtanácsosé és vas­utasok, egyszerű munkásemberek feleségei, leányai. Sőt járnak ide °lyan munkásasszoijyok, akik egész uap dolgoznak a munkahelyükön és munka után még pár órát itt tölte­nek el varrással, hogy a haza oltá­rán is áldozzanak . . . Megtudjuk, hogy leginkább a ró kusi, móravárosi és alsóvárosi asz­*8onytársadal0m vezet a buzgóság baft, az önkéntesen felajánlott, di lazás nélküli munkában. Akad né­hány kedves belvárosi asszony és leány is. de még igen sokan nem vettek tudoxhást erről a valóbau nemzeti és honleányi kötelesség­ről .. . Azok, akik vidám szível kedvvel dolgoznak kora dél­"rtántól késő estig » »mfihelvben« szeretettel várják és hívják azok'* is, akiknek nem mozdult még meg a lelkiismeretük s nem gondoltak még arra, Hogy elsőrendű köteles­ség azokért dolgozni, akik mind­nyájunk életét, biztonságát védik odakünn, a harcmezőkön . . , i 20 tteá UcMh, 6 (hála ttnü­tiná, 6 bála ftancU . •. AHogy a precízen kidolgozott, szépen megvarrt hálóingeket és pi­zsamákat nézegetjük, impozáns számadatokkal találkozunk. Ide ik­tatunk néhányat: A Vöröskereszt szociális szakosztályának derék munkásai, a lelkes magyar asszo­nyok az elmúlt 10 nap alatt felvarr­tak 20 orsó cérnát, 6 bála molinót és 6 bála flanellt. Ezekből Itészült el az az 50 ing, 150 alsó és 90 pizsama, ami előttünk tornyosul az asztato­kon. A tárgyilagosság kedvéért megjegyezzük, hogy tulajdonkép­pen 100 magyar asszony varrta meg ezt a »mennyiséget», mert 25 szege­di nó vállalt otthoni várfást, azok, okik vsaládjük, kisebb gyermekeik miatt nem tudnak hazulról elmoz­dulni huzamosabb időre. Kiszabva várja a hölgyek" mun­káját további 350 ing, 350 alsó és pizsama. Ezek is hamarosan elké­szülnének, ha — mint várható és remélhető — , az önkéntes szociális munkára jelentkező szegedi asszo­nyok és lányok száma rövidesen megnövekedne. A »műhely« munka­ideje tulajdonkópen regei 9—12 és délután B—6 között van, de délután fokkal többen dolgoznak, mint dél­előtt, mert az önkéntes munkásnők legtöbbjének családja es otthoni, há­ziasszonyi elfoglaltsága van. Érdekes az önkéntes munkára elentkezett hölgyek korszerinti megoszlása. Inkább idősebb asszo­nyok jelentkeznek és dolgoznák fia­talokat megszégyenítő szorgalom­mal, a fiatalság még várat magá­ra . . . Mindössze 8 fiatal lány akad a 74 között, aki a »tafihelybe« be­jár. ezek között viszont van még 14 éves is. Az asszonyok között van egy 74 éves — ha ugyan létezik olyan asszony, aki ilyen magas kórt beismer — ós 10 özvegy . ., TM UoUnít UáhVÓUíftlcHek? Elbeszélgetünk az asszonyokkal, akik valamennyien szeretettel ve­szik körül a »generállst«, Mária testvért. Ugy köszönnek neki, hogy Dicsértessék, parancsnok úr!« s valamennyien örülnek a jó kedélyé­nek, hozzáértésének. — Még ebben a szörnyű melegben is öröm a munka — mondja egy ró­kusi asszony —, mert túdom, hogy azokért dolgozom, akik vérüket ad­ják miértünk, hogy mi itthon csönd­ben, nyugalomban élhessünk . . . — Erre kell gondolnia minden szegedi asszonynak, aki még nincs közöttünk — teszi hozzá egy móra­városi asszony s közben szaporán dolgozik a varrógépen. Jobban hű­sülünk mi itt, a munka mellett tisz­ta lelkiismerettel, mint azok, akik négerbufíidra égetik magukat a strandon * ott töltik el a szabadide­jüket . . ­— Tessék megírni, hogy Alsóvá­ros is itt van, pedig ma kezdődik a búcsúnk! — mondja egy kedves, fe­kete, alsóvárosi hölgy. De azért este a gyertyás körmeneten mindnyájan ott leszünk! Buzgón dolgozik egy belvárosi .hölgy is, aki elmondja varrás köz­ben, Hogy két év előtt menekült Te­mesvárról Szegedre. — Én tudom, mi a magyar asz­szony legelső kötelessége — mondfla büszkén —, engem megtanított rá a kisebbségi sors ., . Végszóra belép dr. Nahóczky End­réné, a Nővédő internátusának igaz­gatónője és tolmácsolja dr. Csikós­Nagy Józsefné felhívását: gondol­janak a szegedi asszonyok a közel­gő télre is s arra, hogy katonáink számára már most gyűjtik a meleg, téli ruhaneműt. 'Akinek bármilyen nélkülözhető, használt téli fuhane­DELMAŰV AKUttMAt­Szerda, 1949 a a gusztus 5. I reszt szociális szakosztályának var ­rómüh-elyébe s ott megjavítják, szotgálmas kezek használhatóvá te­szik. — Két rongyos meleg ruhából egy újat Csinálunk! — ez a varrómű­hely legújabb programja. Ami»t el­készülnek a kórházi ruhák, ame­lyek a Vöröskereszt szegedi kórhá­zai számára készülnek most, hozzá­fognak a téli holmik foltozásához, megjavításához. És aztán össze­gyűjtve küldik a messzi orosz föld­re, ahol nemsokára már lehull a Hó, beköszönt a tél . . . Egyelőre itthon még forró, gyü­mölcsérlelő nyár van és a hazai me­leget most »tárolják* a szociális vö­röskeresztes munkát végző, derék, szegedi asszonyok, lányok a honve­müje van, hátmilyen állapotban, j eleinkért, a Hazáért lelkesülő, dobo­küldie be a Nővédő Egyesület Ko-1 ^ szívükben . .» - .lá _ ' .. 7. ^ a '7. ^ — T/ L'MnOI'M rona-utcai székházába, a Vöröske­(Cs. P.) A Budapestről efszaha induló szegedi személyvonat visszaállításai H€ri a NAVtól a kereskedelmi es iparkamara (A Délmagyarország munkatársától) A MAV igazgatósága még májusban ugy változtatta meg a Budapest és Szeged közötti vonaton a személyvo­nati forgalmat, hogy a Budapestről Szegedre este ll óra 15 perckor in­duló személyvonatot megszüntette s ehelyett beállitott egy reggeli személy­vonatot, amely Budapestről 7 óra 50 perckor indul. Tekintettel arra, hogy ebben az időben, májusban, csak egy gyorsvonatpár közlekedett Szeged és Budapest között, ha a menetrendi vál­tozás nem is volt előnyös Szegedre nézve, az igényeket részben kielégí­tette, mert azt jelentette, hogy nem­csak a délutáni gyorsvonattal, de reg­gel is lehetett Szegedre indulni Buda­pestről. Időkőzben azonban, mint ismeretes, Varga József kereskedelemügyi és iparügyi miniszter személyes támoga­tása révén visszakapta Szeged a má­sodik gyorsvonatpárt Is, amely Buda­pestről reggel, Szegedről pedig estei indul. Szeged lakossága megelégedés-1 sel vette tudomásul a vasnti közleke­désnek ezt a megjavítását, felmerült ugyanakkor azonban az a kérdés, hogy miért kell továbbra is fenntartani a gyorsvonat ntán alig néhány perccel induló budapesti reggeli személyvolta­tot? A vasúti közlekedés normális me­derbe terelődése s Szeged érdekei ál­talában azt kívánták, hogy a második gyorsvonatpár visszaállításával kap­csolatban ennek a személyvonatnak in­dulási idejét is állítsák vissza az éj­szakai érákra, mint az évtizedeken keresztül volt a menetrendbon. Ebbe* az ügyben a kereskedelmi és iparka­mara most megkeresést intézett * MÁV igazgatóságához s kéri a Buda­pestről reggel induló személy vonat in­dulási idejének visszaállítását a© ere­deti éjszakai időpontra* Ugyanebben i megkeresésben azt is kéri a kereske; delmi és iparkamara, hogy a Szabad­ka felé este 9 óra 30 perckor induld személyvonatot is állítsák vissza * menetrendbe. Németh Mária irja: A nem feledékeny énekesnő A Délmagyarország egyik ol­vasója nemrég szóvátette, hogy Németh Mária, a világhírű ma­gyar énekesnő egyik budapesti lap részére olyan nyilatkozatot adott, hogy az Aidát augusztui 10-én énekli először szabadtéren a Margitszigeten. NémeUi Mária erre a panaszos levélre a követ­kező sorokat juttatta el a Dél­magyarország szerkesztőségé­hez: Tisztelt Szerkesztő Ur! Nem tudom hol, hogyan, felröp pent egy hir, vagy napvilágot lá­tott egy közlemény, hogy én nem énekeltem még szabadtéri előadá­son, amit egy kedves szegedi tisz­telőm ugylátszik zokon vett. Az ő és a vele együtt érzők táborának üzenem: ne vegyenek tulkomolyan minden hirt, ami a színházi vi láaból kiröppen a nyilvánosságba Sokszor akaratlanul is elferdül a valóság s pont az ellenkezője iát napvilágot annak, ami a valóságot fedi. Ugyanez áll az én esetemben is. Tehát: Dehogy is nem énekeltem én még szabadtéri előadáson. Ellenke­zőleg. Úgyszólván végigénekeltem szabadtérén egész Erópát. Csak 1—2 estét mindenhol, de sok he­lyen és elég gyakran. Sőt elárul­hatom azt is: most augusztus 10-én a budapesti margitszigeti színpa­don hangversenvszerü előadás ke­retében lesz az ötvenedik szabad­téri szereplésem. S hogy én elfe­lejtkeztem volna a -szegedi szabad­téri Aidáról, vagy Turandotról? Hat elfelejtkezett-e életében cey művész, legyen az szobrász, festő, színész, vagy bármi, legszebb alko­tásairól. amire egész életében ön­telt büszkeséggel gondol s mely el­kíséri őt a sírig, melvnek emléké­ben születnek ezek áz erők, me­lyek Ujabb és uiabb tökéletes alko­tásokén serkentik? igen, a szegődi szabadtéH »Aida«, de a »Turas­dot« is. micsoda mély, maradandó

Next

/
Thumbnails
Contents