Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-23 / 190. szám

UKL MAüY AttURSíí AC Vasárnap, 1942 augusztus 25. Telefonálás tárgyában Az emberek jelentékeny része nem akarja megtanulni, hogyan kell. sőt ilit is mondhatnám: illik telefonálni, pedig ez a páratlan találmány mégsem arra való, hogy az életet rövidítse meg. Mindig azt nittem, hogy fel* árcsázom a megtelelő számot, előbb meggyőződöm, hogy azt kaptam-e, akit keresek, utána megmondom, ki vagyok és mit akarok. Ezzel szemben mi történik? Olvasok otthon csendben, mikor fellázit a csengetés, felveszem a kagylót. — Halló, ki beszél ott? — tör rám egy erős hang — Itt kérem senki sem beszél — felelem. Egyedül vagyok, a monológul pelíg ki nem állóm. Nyomban teszem is le a kagylót. Egy percen belül ujabb csengetés. — Halló, nem mondaná meg. hogy ki beszél ott? — Már felvilágosítottam az elébb, hogy ahitatos csendben ültem. Épp olvastam, ha nagyon kiváncsi. —• De miért nem mondja meg. hogy üivel beszélek? Erre kissé felemelem én is a hangomat. — Azért, mert semmi tíozc hozzá. Uraságod majd előbb bemutatkozik illendően, megmondja, hogy kit keres * ha véletlenül engem óhajt, nyújtja panaszát. De hogv minden ok .léikül ám törjön, ahhoz semmi jussa. — Dr. Bűnügyi Ferenc vagyok és a bélkiviteli behozatalt keresem. — Akkor tanuljon meg tárcsázni. Az én belemet már lebben ki akarták venni, de még senkinek sem sikerült. ón se fáradjon. A postakincstárnak tekintélyes haszna van abból, hogy az emberek rosszul tárcsáznak. Egy kis melléfogás se ide, se oda, főleg ha nők végzik. Azonban nagy iskolát jártam ki rzen a téren, nem engedek egy szikrát sem a szokásomból. Vagyok ugv. hogy tőlem csenghet « telefon nem veszem fel a kagylót. Azok. akikkel össze van kötve az életem, meg a megszokásom, tudják, hogy mikor és hol találnak meg Más nem érdekel, a rendkívüli eseményektől pedig rég elszoktam. Eötvös Károly jut erről az eszembe, annak is lióznak egyszer egy sürgönyt, gyűri a zsebébe annélkiil. hogy felbontaná. De Károly bátyám, figyelmeztetik, el kellene olvasnod. — Mire való az? — Mert sürgöny, tehát csak sürgős ügy lehet. — Lehet, hogy sürgős annak, aki küldi, de nekem nem Megvallom azt is, hogy a telefonálástól épp ugy félek, mint a sürgönytől. Ha csak lehetséges, a telegrammokat mással bontatom fel. Keserves emlékeim vannak. Ámbár található a hagyatékomban olyan levél is, amire hosszú évek óta nem vagyok kíváncsi. Máig se nyitottam ki. Igaz ugyan, látom rajta: ügyvédi irodából származik s gyanítom, hogy mi van benne. Nem olyan nagyon régen megint szól a esengő. — Halló, hallom, Dénes? — Nem, kérem, Vilmos. Nyomban teszem is le a kagylót. Hát ez alaposan megszekirozott, csak ötször hívott fel, mig a végén kisült, hogy rosz a gépe, ő becsületesen tárcsázta Dénest, a masina mégis hozzám vonzódot jobban. Elárulom végre egy régi esetemet, hatha élnek még az előttem rejtélyes szereplői. Hideg téli reggel ver fel a telefon, kisül hamarosan, hogy téve dés. Vacogva búvok vissza az ágyba, fél hat sincs, megint nyavalyog a telefop. Akkor még naivabb lélek vol tam, odamegyek másódszor is. Erélyes hang kiált rám. — Na, mi lesz* Küldhetünk már • zsákokért 1 Nem csas a labam volt hideg, art lett a vérem is. — Nézze, feleltem, meggondoltam a dolgot, nem adok maguknak zsákot. — Hát a megállapodás? — Kedves barátom, fütyülök minden megállapodásra, a zsákjaimat nem pazarolom akárkire. — Ki az az akárki? — hangzott szinte fenyegetően. — Ha ugy tetszik, legyen Jederman, dc ebben a pillanatban önök. — Észnél tetszik lenni? — Teljes mértékben, hiszen nem magától veszem kölcsön, — Ez az utolsó szava? — Annyira utolsó, mint a maguk cége. Csak arra akarom még figyelmeztetni. hogy valamiképpen ide ne küldjék az idétlen alkalmazottjukat a zsákokért, mert pórul jár szegeny. A házmesteremet kiállítottam a kapuba, nagyon erélyes legény, most szabadult a Csillagból, ahol két évet töltött verekedésért. Szakértő, kivédhetetlen fogásai vannak. Ez önnek sok pénzébe Fog kerülni, ilyen disznóságot még nem ért meg a kereskedelem. — Esküszöm, hogy egy garasomba se kerül. Ami pedig a disznóságot illeti, nézze meg a főkönyveiket. Ma sem tudom, hogy milyen üzletet storníroztam akkor. De kérem szépen, hideg tél volt, a szobám fűtetlen, a nyájas idegen pedig kíméletlen a telefonálási módjával. (JW Katonai célokra gyapjufonál kedvezményes áron Pallaynál, Klgyó-utca 4. szám CsefHfirés^eseft... A péto&i^'dcséf ácéoUnatloMvd lett egy. cserufií&zI&hdát U folytati* tcfy&twfitité tm.hkáiál a UMco* (A Délmagyarország munkatársától) A pénzügyőrség hősies harcot folytat a csempészekkel és alig múlik el nap. hogy itt, vagy ott ne tegyenek ártalmatlanná egy-egy (Csempészt, amely minden lépésével súlyosan megkárosítja az államkincstárt. A csempészés természetesen a határon keresztül folyik és mivel Szeged hála Istennek már messze került a határtó], a csempészek Csanádmegyébe tettek át székhelyüket, ahol valóságos bandák alakultak az 'üzletek* lebonyolítására. A pénzügyőrök bravúros munka után most tettek ártalmatlanná egy nagy csempésztársaságot. amely szódénak a határon való áthozatalával foglalkozott. A pénzügyőri szakasz bizálmas jelentést kapott, hogy Csauádpalota és Mezőhegyes között, mintegy 360 méterre a román határtól a kukoricásban két hordó szódát rejtettek el. A hordókon román jelzések láthatók. * Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy csempészárút rejtegetnek a kukoricásban és a pénzügyőri járőr polgári öltözékben elindult a jelzett hely felé. A nap égetően tűzött a kukoricásra. a jól megtermett 'törökbúza* azonban jó búvóhelyül Is szolgált kötelességüket teljesítő pénzügyőröknek. A megszokott, jól ismert utakon közeledtek a jelzett hely felé ós rövid keresgélés után, a kukoricásban. jól elrejtve, meg is találták a hordókat. A pénzügyőrök nem elégedtek meg a »dugárú« felfedezésével, a Csempészeket. is ártalmatlanná kellett tenni és délután 6 órakor megkezdődött a lesállás. A pénzügyőrök néAa összes iskolákban használatos szabványos fűzetek, írószerekitanszerek az Arkormánybiztosság által megállapitot legolcsóbb árban már most beszerezhetők a Katolikus Népszövetség Szent Imre Társulata könyv éa papirkereskedésében Szeged Széchenyi tér A szám. Telefon 30_3íl hány méterre a hordóktól, a mes gye melletti kukoricásban bújtak meg. Amíg világos volt, még csak eltelt az idő. Jól lehetett látni és beszélgetni is szabad volt. Amikor azonban a nap nyugovóra tért és a Csillagok milliárdjai csillogtak a fekete égbolton, nehezebbé vált a lesállás, Még cigarettázni sem lehetett, mert a felvillanó láng, a parázsló cigaretta felfedezte volna rejtekhelyüket ... A néma csendet csak a kukorica suhogása, egy-egy éjszakai bogár zúgása zavarla . . . Egymásután multak el az órák, de semmi sem volt tapasztalható, a pénzügyőrök azonban türelemmel vártak. Három óra felé járt az óramutató, amikor végre óvatos lépésekre lettok figyelmesek a lesbenállók: a kukoricás melletti mesgyen egy férfi alakja bontakozott ki. Lassan közeledett, nem nézett sc jobbra, se balta, egyenesen a határnak tartott, majd mintha meggondolta volna magát visszafordult és belépett a kukoricásba a hordók mellé. Olyan közel ment el a pénzügyőrök mellett, hogy kézzel el lehetett érni és el fs csípték. Egy elfojtott »állj« hangzott el és az éjszakai látogatót máris körülfogták a pénzügyőrök, majd leparancsolták maguk mellé a földre. Zsidó András tótkomlósi lakos minden ízében remegve feküdt a pénzügyőrük ui'M H tt földön. Az ő feladata lett vo.in, kikémlelni a terepet és jelezni a "tiszta útat.« A kukoricásban, az éjszakai csendben nyomban megkezdődött a kihallgatás: — A kocsi, amely az árúért jön — mondta az elfogott csempész remegő haugon —, már útban van és 1 óra tájban a helyszínre ér. A kocsin egy férfinek és egy asszouynnk kell ülnie. Ezekkel ogyütt kellett volna az ország belsejébe vinni a két. métermázsa szódát. Most már csak alig egy órát kellett a földön hasalni és a pénzügyőrök nagy lelkesedéssel, a jó fogás reményében tovább lestek. Az óramutató lassan közeledett a 4-es számhoz, éppen olyan lassan, mint az. a két alak, amelyik halkan b* szélgetve közeledett. — Itt kell valahol lenni . . . mondotta egy öblös haug. — Gyerünk odébb — hangzott * felelet az asszony szájából. Már a hasaló pénzügyőrök mellett mentek, amikor az egyik pénzügyőr »rápiszegett« a két emberre, mintha cinkostársuk lett volna— Na végre — mondta a férfi —» megérkeztünk. Milyen nagy volt azonban a megdöbbenése, amikor a pénzügyőrök gyűrűjében találta magát. Még szóhoz sem juthatott, amikor már ő is a kukoricásban volt a® asszonnyal együtt. Rövid halk, de határozott kérdések és alig halható, ijedt válaszok következtek ezután': — A kocsi itt van már az útke1' reszteződésnél , . . 150 méterre innen ... a hívásomat várja .. . mit tegyek ... Amíg halkan, szaggatottan elhebegte ezeket a szavakat a férgi, • hívójelet meg sem várva, a kocsis is befutott a pénzügyőrök karjai közé. Valamennyien tótkomlósiak voltak: KurucsJca György, Orszdffk György né, Lajlzleó János. Most már csaknem együtt volt a díszes társaság . . . valaki még Hiányzott a csempészbanda feje. De már menni kellett, meg lesz az is, hiszen a 'tagok* majd elmondanak mindent. A pénzügyőrök utasítására a csempészek a kocsira rakták a két Hordó szódát, amelyért annyira áhítoztak. A hordók tényleg kocsijukra kerültek, de nem úgy, ahogyan ők azt eltervezték ... És a ló poroszkálva elindult Tótkomlós felé. Amig a ló "bandukolt* a Hepe-hupás országúton, megkezdődött a 'delikvensek* kihallgatása. Kiderült, hogy a két hordó szódát már előző éjszaka átcsempészték a határon, tekiutettel azonban arra, hogy, kojjsi nem állott rendelkezésükre, a csempészek: Zsidó András és Mosiireac András, aki román állampolgár, a kukoricásban elrejtették az árút. A két csempész bement Tótkomlósra és itt megszerezte a* árú beljebbszállítását . . . Meg volt tehát a banda Ötödik tagja, Mosureac András, aki a díszes társaságban a 'tőkés* szerepét töltötte be. Most már Csak őt kellett elcsípni. Már teljes szépségében kivirult * kellemes falusi reggel, amikor ^ * pénzügyőrök a foglyokkal megérkeztek Tótkomlósra. Egyenesen Mosureac András szállására mentek » pénzügyőrök.. Ha már "feladla«, hát ki is cibálta ágyából Zsidó András a békésen és a csempészhaszonról álmodó Mosureacot, aki érthetetlenül állt, a* események előtt és aprókat pislo" gólt, amikor társait ilyen szépe" együtt látta ... Mosureac Andrást, mint román állampolgárt átadták a Csendőrségnek s az letartóztatta, tótkomlósi 'kollegái* pedig szabadlábon várják büntetésük kiszabását, amely a jele* szerint elég borsós lesz. Tekintette' ugyanis arra, hogy tiltott árú csempészéséről van szó, körülbelül 1W* pengő lesz fejenklnt a büntetés- A 2 métermázsa szódát a pénzügyőrség elkobozta. így végződött az éjszakai lesülik a csanádpalotai határban . . ,