Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-10 / 154. szám

ásí ügyek a táblán (A Délmagyar ország munkatársától) Árdrágítás! ügyek egész sora került ma fellebbezés folytán az ítélőtábla Ciírrí/-tanácsa elé. Az első ügy Hirschmann József kulai földműves és Schmitt József külai hentesmester árdrágitási ügye voltA vád szerint Hirschmann ez év február 26-án hízott sertést adott el Schmittnek kilogramonként egy pengő hatvanegy fillérért, a hivatalosan megállapított egy pengő ötvennégy filléres maximális ár helyett. Á járásbíróság Scbmittet üzletszerűen elkövetett árdrágító viszszaélés elmén hathavi börtönre, ftdtomévi hivatalvesztésre, 200 pengő vagyoni elégtétel megfizetésére és 50 pengő pénzbüntetésre itélte, Hirschmann Józsefet pedig hatszáz pengő pénzbüntetésre és száznegyvenhat pengő harminc fillért érő el nem kobozható áru árának mégfS*9>tésére. A táhla most az Ítéletet in dokolásával együtt helybenhagyta, igy az jogerőssé vált Mu'es Perenö kulai földműves és Kraemef. Ádám kulai hentes ugyancsak sertéshús drágítása miatt került bíróság elé, Mucs kétizben is adott el Kraemernek sertéshxíst, mégpedig ez év január 17-én egy pengő hetvenhárom és egy pengő hetvennégy fillérért. február 9-én pedig egy pengő hatvan fillérért kilónkint. A járásbíróság Ítélete Kraemert hathavi börtönnel, 200 pengő pénzbüntetéssel, 900 pengő vagyoni elégtétel megtérítésével, továbbá az el nem kobozható áru értékének megtérítése elmén négyszázharminönégy pengő megtérítésével, Mucsot pedig ezerhétszáz pengő pénzbüntetéssel sújtotta. A tábla most ezt az Ítéletet is helybenhagyta, így az jogérős lett. Torna Sándor, Klebik Pál és Gábris Károly orosházi baromfiés tojáskereskedők tojásdrágitással voltak vádolva mert a kilónkinti két pengő hatvan filléres engedélyezett ár helyett három pengő tiz fillérért árusították a tojást. A járásbíróság a vádlottak közül Tornát egyhavi elzárásra itélte, míg a iöbiek ügyében nem hozott marasztaló ítéletet. A tábla Curry tanácsa a Csütörtökön megtartott fellehftviteli tárgyalásén nem látta tisztázottnak az árdrági ügyet, ezért ugy határozott, hogy uj eljárás lefolytása céljából visszautalja az ügyet a járásbírósághoz. Hegedűs Lajos hódmező vásár helyi nagykereskedő'ellen aa voR a rád, hogy a mákot, nagykereskedői •ír helyett két pengő husz filléres kiskereskedői áron árusította. A járásbíróság felmentő ítéletet hatott a kereskedő ügyében, mert á kiskereskedői ár felszámításával »m látta bebizonyitpltnak az ár. drágító Visszaélés elkövetését. Ezt ítéletet is helybenhagyta « láb e*íel Hegedűs ellen most jogerős«8 megszűnt az eljárás. Szerencsés számok _ ó 48. m. kir. Osztáiysorsjáték negyedik osztályának csütörtöki másoüapi húzásán az alábbi nyereményeket és számokat sorsolták ki: 1Q-000 pengőt nyert: 57232 70231 JOPO pengői nyert: 32200 43378 75584 500 pengőt nvert: 22150 22477 42950 4SV25 58608 81301 86570 pengőt nyárt 5763 JÖ07P WJ8Ő mm » mn mm ivm 7S@SF mm 75945 rm\ rt w 87150 0018? Mt a bummmkúi 194Z-Un\li'iiií». idén etmaeadnak az aiatounne^ségek — T.cte-feie a talián a g-yuitólap&keót, meg- a JJÁatnka-Uaezáiát (A Délmagyarország munkatársától) Szinte aranyesőt szikrázik a nap a kánikula fülledtségében elalélt tájra. A világoskék ég és végtelenségét sehol még egy felhőfoszlány se zavarja. A szélcsend abszolút, a levelek meg se rezzenek a fákon, a táj néma és mozdulatlan, mint a fák levelei. A perzselő napsütésben mintha minden kihalt volna. A táj mozdulatlan némaságát csak ez a néhány ember zavarja meg, akik a hajnal óta vágják a búzát ennek a hatalmas táblának a szélén. Ma reggel indultak, ez a vágás az első búzaaratás a határban. A nap perzselőn izzik a kék égen, a táj fürdik az aranyesőben- Énekelnek a bűzamezőb, éneklik a kényét himnuszát. Az aratás a magyar élek legmélyéről fakadt tradícióival díszített munkája ennek a népnek. A búzáért, mindennapi kenyerünkért ragad kaszát ezekbe a napokban a magyar föld népe, hogy aratástól aratásig való időre begyűjtse nemcsak a maga, de az egész ország népének megélhetéséhez való búzát, rozsot, a kenyérmagvakat, amit itt „élet"-nek neveznek. Az aroRis a magyar kanyér áhítatos nagy ünnepe az Alföldön,. ígg- kis késés- w>il a beesésben Más években ilyenkor már vége volt az aratásnak. A kaszák visszakerültek a kamrába, a levágott keresztek katonás glódába sorakoztak a búzamezőkön s végig az egész alföldi ég alatt búgtak a cséplőgépek s a gépek mellett hegymagas, k'iz lakba tornyosult az acélkemény magtól megfosztott szalma. Az idén, mint a múlt, években, ismét késett néhány hetet a természet. Mostoha idők jártak a télen és a tavasszal, későn erősödőt meg az ő*zi vetés és későn kerültek földbe a tavasziak, így azután megkésett az aratás is, aminek tradicionális kezdőnapja évszázadok óta Péter-Pál ünnepe volt. Az idei Péter-Pálkor nem csendült fel a nóta és nem pendültek a kaszák a Alföldön s csak most, ezekben a napokban kezdik vágni az aranysárga érett szalmát. Ma hajnalban indult a munka. Különös, hogy a háborús állapot mindenre rányomja bélyegét, még a nap időszakaira is. Négy óra és most kezd pitymallani. Az aratók: i'.ek, cselédek, béresek és bérmunkások gyülekeznek a tanyán. Azt m midi a az aratógazda'. — Igazság szerint még csak három óra van- De. fene nagy ppnk lettünk. Most már Csak négykor kezdünk, — De estére megint csak parasztok leszünk, mert nyolc helyett kileimig i® vágunk — feleli pá az egyik béres. Huszuuháropi-husztmnégy éves, feketeképű, afféle kunfajta, keménykötésű legény. Katona a fiu. aratási szabadságon van. M FFIOIIILJ.! ÍQVÁHB; » ODÁBBI ffiég aagyebb ^agynak, ett ül \m KELFIUK i BóBsaswuh féklv&val óvakodik elő keleten a nap. Először az ég alját színesíti meg, azután lassan maga is felkúszik a felhőtlen égre. Sehol egy foszlány az egész határ felett. — Na emberek ma megint nem fogunk fázni — mondja valaki. Végeláthatatlan tábla áll előttünk. Messziről olyan mint egy sárga homoktenger. Köszörükövek zi zegnek a pengéken, aztán feláll a sor és az acél nagyot suhan a levegőben. Dőlnek a rendek, olyanok, mint a hullámok a tenger vizén. Egyszerre kezdenek a nótába az aratók és a nyárfasorba egy pacsirta, ftlitg-en tesz a teitnés ? A föld egy ötvenholdas gazdáé. Jóeszü, tekintélyes ember. Ott van ő is aratók között pitymallattól napszálltáig. A termésről beszélgetünk, — Nálam nagyon jónak Ígérkezik — mondja. — Szépek, kövérek a szemek, bizom benne, bár az eredmény Csak a cséplés után mutatkozik majd meg. De ugy látom, hogy mindenütt igy van ez, ahol megmaradt, vagy idejében fpldhe kerülhetett a vetés. Sajnos ott, ahol víz volt, most nem aratnak. Vannak ikik pohánkát, meg kukorieát vetettek a Via eltakarodása után s talán ebből valamit kárpótolnak. Az aratók sora aekihevülten imbolyog, amint ütemesen suhintja a kaszát Mondom, hogy sok szó volt az utóbbi időkben a Thomka 'féle fa lálmányról, arról a kaszáról és kaszálási módról, ami nem kíván any. nyi hajladozást mert egyenes testtartással lehet dolgozni. — Hát igen — feleli a gazda —, mi is kipróbáltuk, bemutatták ná lünk is az uj kaszálást, de tudja ez Ugy van, hogy nehezen lehet rá szoktatni az nj módra azokat, akik maguk is, meg minden ősük is igy dolgozott. Az valami nj dolog, amit levágni, nehogy kiperegjenek a szemek. Most még puha, nagy nedvtartalmn a szem 8 csak a cséplésre acélosodik meg a levágott keresztben. — A csépléshez mikor lehet hozzákezdeni? — Azelőtt ugy volt, hogy általában az aratás után két hétre kezdődött a Cséplés. Ezalatt megérett, megkeményedett a szem a kalász ban s jöhetett a Cséplőgép. Most mindenki akkor csépel, amikorra megkapja rá az engedélyt. Engedély nélkül ngyanis nem lehet Csépelni, minden adatot pontosan he kell jelenteni, engedélyt kell kérni, mire kijelölik a eséplésnél müködf ellenőrt s a kitűzött napon meg lehet majd kezdeni a munkát. Valószínű azonban, hogy gondja leé| a hatóságoknak, hogy az aratástól számított körülbelüli két heti idő rnulva most is mindenki megkezdhesse a Cséplést. Me^miíozait a búzamezők éneke Más nyugodalmas időkben a buzavágás napjainak legszebb momentumai az aratóünnepélyek voltak. Amikor már levágták és betakarították a gabonát, a nagyobb gazdaságokban, tanyaközpontokban, falvakban ősi népszokás^ ú* hagyományok alapján ünnepet f{irtott a föld népe. Legtöbb helyen vallásos, bőt egyházi motívumokká ia átszövődtek ezzek a háladásszqrö ünnepségek. Az aratóünnepéjíe'f rigmusmondással, vidékenként Vétózó szokásokkal, az uj kényéi; megszegésével, a buzakosíjpndf templomi elhelyezésével, örömteli • " — , — — - • - -----, ... ^ , .... [, tannln} kell, meg szokni kell hozzá, j vigadozással voltak össaekapajfdgá; r> om ovi irocon odinlr «n mn<milT.->4- VT. Q T\n nn nlÁKk: Á-r.^.l. I, —.1 4 nem szívesen adják rá magukat, bár azt mondják, ogy aki begyakorolta, sokkal könnyebben veszi a munkát Teze-fae eg-y-tól-ynásr-át Kilenc óra tájban pihenőt tartanak az aratók. Összeülnek az árokparton a nyárfák hqsszu árnyékában- A pap már szikrázva tüzel a tájra s a csendes heszélgetésbe aktuális témák vegyülnek. Egyik mondja, hogy olvasta az ellenséges gyujtólapokkal kapcsolatos közleményt. ej is meséli, hogyan kell viselkedni, ba szembekerülnek a modern háborúnak ezzel a veszedelmes találmányával- Aztán megvitatják a kenyérgabonajegyek igénylésének és igénybevételének eljárásait, majd felcihelődnek ós ismét nekivágnak a buzarengetegnek. Hatósági emberek vetődnek arra, megkérdezzük, milyennek látják « terméshelyzetet? — Ma még nem lehet áttekinteni, majd csak qz első próbacséplés utas alakul ki a Wtsléxre alka'pa^ KÉP, 4 BÚZÁNAK LEVÁGÁS FFIÉS tí8*hu8í! sasát érái tál a kere^ ben. 4ié?t kell a teljes beét-áa előtt v-a, De aa utóbbi években egyxjp yijkábbak az aratóünnepélyek az alföldi vidékeken. A gondtalanság a jól végzett munka utáni nyugodalmas pihenés ideje elmúlt, a hangsnly egyre jobban a köteleségekre helyeződik s nem tartják méltónak a hejehujázást. Csak ipnep, onnan lehet hallani egy-egy csendesebb, áhítatosabb hálaadást, de a szórakozásjellegü nagy aratási népünnepélyek lekerültek « napirendről. A búzamezők éneke az Ur 1942. évében megváltozott- A buza ós a föld szeretete mélyebb Iptt, a hangulat esöndesehb és komolyabb, méltók aa időkhöz, amelyben élünk. A messzetekintő szem nemcsak ezt a dus kalászrengeteget látja, de Iája ott tul az árvízben elpusztult földet is, a lélek kötelességeket ás feladatokat érez önmagával és egéfa népével szemben, gondolatai messze kalandoznak s nem ér rá vigadozni. De a lényeg, az aratásban fogant, milliós tömegeket összeölelő, felemelő, áhítatos nagy érzés, az megmaradt ás nem változott. 4 lélekueb ©hői a pggábsgzájfp^ akitatáiél miekelüek « büiMMi^ Wadim, íratás idolénOSVATU TIBOR 0TT0