Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-10 / 154. szám

I Az irja Keresem a csendet Igen tisztelt Szerkesztő ur, engedje meg, hogy én is részleteket mondjak ei a nyár gyönyörűségeiből. Imára serkentő isteni csend, áhitalak és kerestek szivdobogva, botladozva a a sok robotban, ahol jobban elfárad a lélek, mint a test, hiszen egy perced drága kincset ér. De nyilván téged is maximáltak, mert eltűntél. Az emberek meg vannak gabalyodva, olyan rikácsoló lett a hangjuk. Gyakran látok két idős hölgyet, akik utcai találkozásukkor közlik egymással bizalmas értesüléseiket. Előrehaladott siketségnek örvendenek, tehát ordítva tárgyalják meg a dolgokat. — Igaz, hogy a lánya ott hagyta az urát? — Fenét hagyta. Az a gazember fajgyalázó vőm szökött meg a Trendedlinével. — Hát ahhoz a szépséges háziaszszonvhoz mit szól? Megszámlálta a fán a zöld barackokat és fél éjszakákat nem alszik, mert a házmesterék Pöszéjének ez a kedvenc csemegéje. Tudom minden titkukat, mert kiorriilják. De miért bömböl az is, aki nem siket? A korzón divat lett, hogy álkiáltanak egymáshoz az emberek a lulsó oldalra, szerelmes legény a viselkedésével is üvölti az érzelmeit, nem csupán a szavaival, éjszaka mozihói, vagy ivásból hazatérő népek mintha rekordot akarnának elérni, olvan viháncolást visznek véghez. Főleg a nők, túlfűtötten rejtelmes okoktól. Pillanatra sem állítom, hogy ezek rbsztingvált uri népek, de mondd meg nekik, hogy nem azok. aztán biztosítsd a szemed a kikaparás ellen. A jókedvük sem igazi, mert erőltetik a kacagást és példátlan bárgyuságokon lelkesednek fel. Muszáj nekik, hiszen a Manci azt mondta egyszer rájuk, hogy, jó pofák, tehát kénytelenek állani a dicsőséget. A színház felső »Tgiáiában is ők a leghangosabbak és gyászosan végzett négy elemijük gőgös tudatában állapítják, meg, hogy ki játszott jól, ki rosszul. Aztán légy oly szives és aludj tőlük nyári hőségben nyitott ablakkal, pláne ha sarkon van a lakásod és épp alatta d állanak meg bucsuröhögésre, bogy szétszóródjanak. Sajnos, sohasem olyan intenziv darabszámra, hogy a feltámadás napján a legkeservesebb probléma legyen a testrészeik re konstruálása. Á lakásod volna az a menedékhely, amelyben kipihened magad és bizton ságba jutsz. De keptelen vagy rá, még hozzá nem is szorosan véve az utca átvonuló egyedeitől, sokkal inkább a közeli körzetektől. Először is ott a rádió, amelyet bölcs óvatossággal nem engedtél be kis lakodba. Rádiózik házad népe nr yis eleget, az igazi büntetest mégis oil kapod meg, hogy jobb szomszédod, bal szomszédod, szemközti nyájasod reggeltől kezdve működteti. Ha még ugyanaz a műsor járná, Isten neki. De mindegyik mást fog s hol jobb sorsra érdemes dilettánsok állítják makacs vakmerőséggel, hogy ők a nap nak ezen előrehaladott órájában énekelnek, hol vészes ordítás fagyasztja meg benned a vért. — Gyilkolnak! — ugrasz fel szendergésedből, hol a kampós botom? Ám felvilágosítanak, hogy a vifág leglehetetlenebb műélvezetében van részed, mégérted a fából vaskarikát: színdarabot közvetít a rádió. Megtudhatod, milyen a szegény vakok élvezete, akik' nélkülözik - a színmű legtöbb kellékét, a szemed előtt történő alakítást, a P'ozgást, amely érthetővé teszi a cselekményt, de a siketségie törekvő igyekezetben is van részed, mert teszem azt a Sárga csikó címszereplője ugy ordít a mikrofonba, mintha politikai körök megvesztegették volna, hogy tönkre tegyen egy ellenkező párti népgyűlést. Qrdit a szerelmes leányzó is, pedig tudhatja a szerepéből, hogy nem lesz végzetes baja és üvölt a kórus, amely igy akarja ledolgozni a szerény gázsit Alig hogy véget ért ez az istentelenség, megszólal a cimbalom. Azt merted álmodni, hogy mára már vége, mert kezdte reggel, kiszolgált ebédnél, dléutáni nyugalmadat megrabolta, az alkonyat szelid szellőjét kísérleti hullámokkal fertőzte. De nem, neki éjszakai zengzetek is kellenek! Határozottan tehetséges muzsikus, lesz jövője is, csak még beie kell jönnie cgybe-másba. Teszem azt szerezzen magának másik fület. Nem mintha a meglevő nem volna elég bájos, de, hát nem szeret hallani. Művészete a tremészet ősgvermekeinek nívóján mozog, csakis népdalokat ver ki ám ha nagy értékünk, a nép, ennyire hamis, becsületes eredetiségéből ilyen kifordított, vérszomjasán megcsonkított volna, — kétségbeesetten kellene imádkoznunk: Uram, miért gyilkolod, torzítod a magyart? Mit vétett neked ez a sorsüldözött szegény nép, amelyet ezeréves szenvedésen kívül most a cimbalom is rabságba készül sodorni? Felhívom az összes népköröket, lépjenek velem érintkezésbe, hallgassák meg a cimbalomszót, aztán szövetkezzünk további eljárásra, — mindenesetre figyelembe véve, hogy statárium van. Van pihenője ís, már hogy ne volna! A művészi szüneteket azonban kitölti az ablakban nyugtalankodó kutya. Hát én szerelem az állatot, különösen a kutyát, mert sokukban több jóságot tapasztaltam, mint egyes emberekben. A legdrágább kedvencemnek is megvolt a maga vacka, odáig mégse szemtelenkedhetett, hogy az ablakba ültessem s megengedjem, bogy ráugasson mindenkire, idegen kutyák arrajárásakor idegsokkot kapjon. Persze, hogy szemet szúr a gyerekeknek, akik feléje böknek, de hogy tárgyilagosságomnak is bizonyságát adjam, erről eszembe jut egy régi vicc, valamikor a bécsi Ronacherben hallottam. A városon át jön haza a vadász a vizslájával. Az egyik boltajtóban szelid házinyúl ül, a vizsla nekiugiik és széttépi. Ebből kártérítési pör lesz s azt mondja a vadász. — Alaptalan a kereset, mert az összeveszést a nyul jogtalan magatartása idézte elő. —• A nyúlé? _ csodálkozik a boltos. — Igenis, ő kezdte, mert csúfolta a kutyámat, rezgő, fitymáló szájmozdulatokkal. Igy ni Meglehet, hogy ezt a szegény ablakbelit is idegesiti a ráros. nem tudja megszokni, jobb volt neki mezitlábatlankodni a végtelen nagy pusztaságokon, szabadságban. Ha költői hasonlatot keresnék, azt mondanám, hogy átültetett virág ő, hiába fognak rá pedigrét, micsodát, képtelen gyökeret ereszteni a neki idegen talaiban. Megesik az emberekkel ls. Elég egyetlen szó, vagy mozdulat s kiderül minden. De nagv csendkereséseniben nem ajánlom, hogy sokáig zavarjon vagy csillapíthatatlan neve'etlenségéhen nekem ugorjon, mert kurtán elintézem. Akkor aztán kereshetik egv régi szólásmondás alapján, hogy hol van a kutya elásva? (Aláírás.) dímcmtuli baltáit dattyamittása a sQ&tyd áttá$G>lt ettfa (A m. kir. haditudósitószázad közlése) 19-12 junius 27. Este 8 óra körül érkezem az egyik zalamegyei gyalogezred szálláshelyére. A nagy orosz síkságot jellemző vidék. Dombok, síkságok és erdők ideális rendetlenségben váltják egymást. Itt él a gyalogezred néhány hónap óta és tartja az állásokat az oroszokkal szemben, akik 10 hónapon át megerősített állásokból nem egyszer próbáltak kitörni, de minden ilyen kitörésük véres kudarcba fulladt a zalaiak állásai előtt. Az erdős lankákon nagy a mozgolódás. Az ezred hajnalban támadásra indul. A századok felszerelve, menetkész állapotban várják, hogy készenléti helyeikre vonuljanak. A parancsnokok utolsó utasításaikat végzik, megérkezik a legfrissebb tábori posta is. Este 9 órakor jelentkezem az ezred parancsnokánál, megtudom tőle, hogy az ezred támad hajnalban. Tizenegv óra körül az ezredparancsnokkal és törzsével az ezredparancsnok harcálláspontjára indulunk Javában folyik már a készenléti helyekre való felvonulás. Néma csend mindenütt, csak a rádiós vagy távbeszélő állomásokról hallatszik néha az öszeköttetés ellenőrzésére vonatkozó rövid beszélgetés. 12 ÓRA ELMÚLT A készenléti helvekről megindulnak a rohamutászok, hogy átvágják a drótakadályokat, azokon rést biztosítsanak, az, előnvomulási utakon felkutassák az aknákat, az utakat jólláthatóan megjelöljék. Mindennek percnyi pontossággal kell megtői tennie 500 méterig az ellenséges védővonal előtt Az akadálvréseken azután megindul az átszivárgó*. A szakaszok sorra átlopakodnak. Éjfél után egy óra. Idegfeszítő pillanatok. Az ezredparancsnok fedezéke előtt állunk és csendben beszélgetünk. — Most dől el a támadás sorsa — mondja ez ezredparancsnok". — Ha az ellenség észrevesz valamit és tüz alá veszi a készenléti helyekről előiecsoportosult egységeket, akkor ugyancsak melegünk lesz... Csigalassúsággal múlnak a percek. — Minden katonai vállalkozáshoz szerencse is kelti Átsétálunk egy másik Harcálláspontra. Az ezredparancsnok, a segédtiszt, az árkászszáadparancsnok. a tüzérségi összekötő tiszt, a távbeszélőelőadó és én. Az ezredparancsnok eleLgondolkozik. Látom arcán a támadás részletei foglalkoztatják. Két óra felé visszatérünk' eredeti helyünkre. Meg nem magyarázható pillanatok következnek. Még 20 perc, még 15, még 10. Mindenki idegesen topog, mindenki néma. 3 óra 12 perc. Irtózatos erővel elbődülnek ágyúink. Felszabadult sóhaj száll az ég felé: Sikerült! Sikerült az ellenség figyelmét elkerülni. A tüzérség okádta a tüzet az ellenséges állásokra, mialatt az egységek szorosan felfejlődnek. Meghatározott időben, amikor a tüzérség tüzét az ellenséges védelmi állások mőgc helyezi, megindul a gyalogság támadása. Élén a roham járőrök. Mint a fergeteg, törnek az ellenséges védőállásokra. Repülnek a kézigránátok s lángszórók a poklok tüzét okádják a bunkerekre és árok mélyére. Ropognak a gyalogsági tűzfegyverek. A golyószóró és géppuska tüze előrerántja a gyalogságot és elkeseredett rövid, de annál véresebb ellenállás után megkezdődik az ellenség visszavonulása. Zalai, vasi és somogyi bakáink vihara zuriul az ellenség ujabb és ujabb vonalaira. Tompa bugás hallatszik mely mindig erősebb lesz. Feltekintek az. égre. Megérkeztek a stukák Lenyűgöző látvány következik. Mindent betöltő sivítással — mint a vércse csapnak le és. az egymást követő tompa moiajlások és egekig csapó tüz és füstcsóvák Jelzik a bombák becsapódását Hajnali négy óra. Az élen küzdő zászlóaljak elvesznek a távolságban. Csak a fegyverek ropogása és a tüzérségi becsapódások jelzik, hol áll » harc. Megérkezik az első sebesült. Pirospozsgás. tagbaszakadt, somogyi gyerek: Szmodics Pál. géppuskakezelő. Láblövéssel cipeli egyik bajtársa a segélyhelyre. Megindulok a lőszerpótlással előre) Lőszerrel megrakott szekerek és állásukat változtató lövegek között haladok. A könnyebb sebesültek egyre nagyobb számban igyekeznek a segélyhely felé. Az egvik század parancsnoka, egy hadnagy görcsösen kapaszkodik ugyancsak sebesült legénye karjába. — Megsebesültem pajlás. de győzünk! — mondja és látom arcán örök magvar katona hitét és lelki erejót Az. ntászok műszaki felderítést végeznek, Gondosan fésülik a terepet és hizonv nem etrv elhagvott bunkerből vagy fészekből puskáznak még rájuk a megbújt bolsik. Egvre tovább kerülök a mögöttem bagvott katonáktól. Már senkit sem látok. Valami furcsa kénvszer űzött előre. Néma csend, csak a távoli fegyverek ropogása és az ágyuk dörgés® emlékeztet arra a nacv küzdelemre, amely itt áthömpolygött és amely néhánv száz méterre előttem most is foIvik. SEBESÜLT-MENTÉS Továbbmegyek. Neszt hallok! Hirtelen megfordulok. Látom a kiszáradt napraforgószárak között egy muszka vágódik a földre. Kezemben levő pisztolyommal néhány lövést küldök feléje. Piszlolv! Villámként cikázik át agyamon: minden segitségíő! íávo!, 3-10 méternyire innen hét sebesült katona, kezemben pisztolv, melyben azonban alig néhány töltény van Vágódom ® földre. Néhány percig feszült figyelemmel fekszem egy honvéd melleit Muszkám is fekszik tőlem ta:án 40— 5ó méternyire. Én tőle, ő tőlem tart. Felugróm és visszafutok sebesültjeimhez. összeszedek néhány kézigránátot, megtöltők egy puskát és egy gránáttölcsérben várom a fejleményeket. Kézigránát, lőszer, van elég. ört álltam mellettük. Negyedórai megfeszült várakozás után muszkám ugylát-' szik megunta a várakozást mert a napraforgószárak között villámgyorsan szökni próbált. Gyors egymásutánban néhány jól célzott lövést küldtem utána, mire ismét elvágódott. Találtam-e, nem-e, nem tudom, mert szekérzörgésre lettem figyelmes. Itt a Várvavárt segítség! A négy legsúlyosabb' sebesültet felraktuk a szekérre és elindultam velük az ezredsegélyhelyre, mig a viszamaradottak mellett egy közben érkező kerékpáros jelentőt hagytam. Kimerülve érkeztem a segélyhelyre, ahol elbúcsúztam sebesültjeimtől éa visszamentem az ezredparancsnok harcálláspontjára. Tiz óra délelőtt. F.gész nap tartott a támadás, iletve az ezt kővető előnyomulás. Megérkeztek az első foglyok, 1 ínszsu. zárt sorokban vonultak bátra. E-láltatiaspdott, vad tekintetű, komof pofák valamennvien. Később kettesével, fizeséve! kerülnek hátra olyanok, akiknek sikerült visszamaradva elrejtőzni. A balszárny elakadt. Ezen azonban csakhamar segítenek a stukák. HM óra után mintegy harminc stuka víP lámgvorsan csap le az ellenálló részre és olv pokoli bomba- és géppuskatüzet zudit rájuk, hogv minden kétséget kizáróan megpuhultak. Valóban ® bombázás után csakhamar jelenté'' érkezik, hogy a balszárny is felzárkózott. Beesteledett! Tüzérségünk állandó zavaró tűzzel akadálvozza az ellensé' get abban, hogy megvesse lábát Közeledik,az éiszaka. Szürke, kos köpenyét ráborítja a tájra. Kenéz Károly karp. szk*'