Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-26 / 168. szám

OBI MAG V AHOKS7. A (. Vasárnap, 1942 Jollns 36. ágzis2teneiénfeat veszítjük el, de ha nem jön sürgős segítség, kénytele­nek leszünk megtenni, mert tudunk mást csinálni. nem Dr. léin Béla n. polgármester nQtiaikozatá A l>érkoesisoknak a polgármesteri hivatalhoz intézett kérelmével kap­csolatban. hogy a város segítsen rajtuk sürgős erőtakanriány-kjutf. lássál, érdeklődtünk dr. Tóth Béla h, polgármesternél, aki a következő­ket jelentette kl: — A város teljes mértékben mél­tányolja a kérés közérdekű voltát, hiszen a brkoCsisok üzembentartása nemcsak a. bérkocsisok érdeke, de ér­deke elsősorban a kocsikat hasí­náló közönségnek. Sajnos, ezidősze rint nincs Szegeden megfelelő fel­vásárolható erőtakarmány, igy a kérés teljesítése nem volt helyileg Aüatériwtt- . , j — A főispán ur maga is áttauul mányozta az ügyet, és a maga ré­széről szintén indokoltnak látta a sürgős intézkedést. Ezért az ő kezde­ményezésére a város táviratilag n közellátási minisztérium illetékes Ügyosztályához fordult a szükséges mennyiségű erőtakarmány kiutalása iránt. Remélhető, hogy a távirati kérésre a minisztérium a lehetősé­gek keretein belül sürgősen meg fogja tenni az intézkedést és ezzel biztosítani tudjuk a bérkocsisok üzemének zavartalanságát. Htypten uztcndeic induU d ízt^tfUna „Ma^ai SzcccUl* pa^a; » Máca 7-ccenc <* toctytíüa vitáivá*"-tót, az „AiOHyU<yiM&ó"-LQ. . . , 1902 tavaszán a szegedi tan­kerületi főigazgatóság «tollnok»-ot keresett. Az állásra pályázott egy fiatal, félegyházi születésű Móra Ferenö nevű fiatal tanár ie, aki már Felsőlövői; mint segédtanár nem egészen egy esztendeig műkö­dött. Mintán a fiatal tanárnak a tollnoki állást nem sikerült elnyer­nie, megpróbálkozott az állami gim­náziumnál üresedésben levő állással le, de — balszerencse üldözi olykor az embert, — az sem sikerült. Ta­lán pillanatnyi Ötletnek Indult de gyorsan valóság lett belőle: felvet­te a kapcsolatot a régi Szegedi Nap (ő-val, ott aztán azonnal szerződtet­ték — közigazgatási riporternek Móra Ferenc, a fiatal tanár, a mé legszorosabb értelmében meg­ijedt Sejtelme sem volt mi lehet a teendője egy közigazgatási rije r­terttek, de ha azt valahogy tudta is. mégínkább nem tudta azt hogy fog­ja 6 ezt a «hivatal»-t ellátni . . . Pedig a Szegedi Napló nagy reme egeket fűzhetett áj munkatársához, mert 1903 május 6-án a következő sorokkal mutatta be a város közön­ségének: «Szerkesztőségünkből. A Szegedi Napló gárdája új tagokkal szaporodott. Beléptek ngyanls la­pnak kötelékébe Móra Ferenc és Bolgár Lajos. Az első fivére Móra ístváurtak, az országos nevű költő­nek, de azon az úton van maga is, bogy fivérét a sikerekben ntol ér­je. Azok a költemények, amelyeket \ Szegedi Naplón kívül a fővárosi izépirodalmi lapok legelőkelőbbjei, köztük az TJj Idők közöltek a ritka lalentumú fiatal embertől, feljogo­sítanak bennünket arra. hogy nye­reségnek tartsuk az Ő munkásságát mely otthopos a hirlapírág mezején *. . Móra Ferenc Szegedre kerülésének történetét Nagy Forsythla virágzás városunk­ban* a. karcolatában mondotta el — így festhetett akkoriban egy köz­igazgatási riport Móra Ferenc meg­látásaiban, — de a történeti hűség kedvéért nem hallgathatjuk el, hogr Móra nemcsak Félegyházán szüle­tett, de ott iudult el hírlapiról pá­"lyájára le . • . Tőle magától tudjuk ezt. 1932 december 3-án, mint Isme­retes. a Ferenc József-Tudomány­egyetem díszdoktorává avatta és az egyetem aulájában tartott köszönő­be-zédben - W mélyről jövő emberi vallomásában — beszélt erről megejtő varázzsal. Hiszen minden leírt sora és kimondott sza­va az volt, de ebben megrázó kópét adta ifjúi küzdelmeinek is . . . •Már nagyobbacska diák voitam — mondotta befelé forduló könnyes mosollyal — hatodikos, hetedikes gimnázista, amikor a Pallas-lexikou füzetenként megjolent Ugyanak­kor nekem már verseim jelentek meg az Uj Idők-ben. de azok na­gyon fantáziátlan versek lehettek. Tudniillik nem volt annyi fantázi­ám, hogy olyan jövőt tudtam volna magamnak elképzelni, amelyben én egy lexikon tulajdonosa lehetnék. Szeroncsére egy félegyházi hetilap szerkesztője, ma is élő öreg bará­tom. megkapta a kiadóvállalattól •szíves ismertetés céljából*. S mi­vel én alkalmazásban voltam a lap­nál — annyi minden megedz mos­tanában, hogy ezt is ki merem val lani: színikritikus voltam — hono­ráriumul megkaptam a lexikon-fü­zeteket .4-tól Arany ig és Ar iphe'­tŐl Béklen-ig. Nem öröktulajrlonul csak felvágásra és átolvasásra. Ak­kor nekem merész gondolatom tá­madt. Elhatároztam, hogy berendez­kedem a jövőre és csinálok maga m­nak egy engem érdeklő iex'kunt, az igaziból, a nyomtatottból kiírom az Írók életrajzait. Persze először csak a lírikusokra gondoltam. De aztán bevettem a regényrókal és drámaírókat ls. Közben azonban a mitológiára ls étvágyat kaptam és Achillesről olyan szép hosszú cik­ket másoltam ki, hogy mire készen lettem vele, legalább felét kívülről tndtara. Aztán sor került a botani kára, a Csillagászatra, sőt a filozó­fiát is fel karoltam s a vége az lett, hogy lemásoltam a lexikon má-fél kötetét — nem hagyván ki mást. csak a számtant és a politikát. Tu­dománykedvtelósemnek nzonhau ép­pen ez a két tudomány vetett vé­get. Az édesapám kiszámította, hogy a subafoltozásbő! származó kapitálást teljesen felemészti a pet­róleum, édesanyám pedig, aki mint kenyórsütögető asszony, már hajnal­ban fölkelt dagasztani, arra fakadt sírva, hogy még mindig a lámpa mellett görnyedek. Minden asszony született politikus, ő is az volt az áldott, kijárta a szerkesztőnél, hogy állásomból fölmondás nélkül élbo­csássanak s'így megszűnt a hono­rárium, nem kaptam több lexikont.* Ez volt Móra Ferenc félegyházi úisdoirót m ultis és az a néhány fi­nom vers, amely a fővárosi szép­irodalmi lapokban tőle megjelent... • ». Hatvan forint fizetése volt a Szegedi Naplónál, de megtoldásül a Mikszáth Kálmán íróasztalánál ülhetett és Móra bol­KÖNYV- PAPÍR- IfíÖSZBft kereskedősegéd színkeresztény, FELVÉTETIK Ecker Kálmán szaküzletébe, BUDAPEST. VIII., Vas-utca IS Ajánlatokat sürgősen kórom. elé . . .» Egy ilyen jázmin virágod álmodó estén röppenhetett ki a 'ftl* kéből a legkönnyesebb magyar al­tatódal, Panka szívével virrasztott kis bölesője fölött: *S ha napom süllyed az ég peremin, Te fogod majd le az én szemeim, S én alszom majd el a fe dalodon, Csicsija, babuja én csillagom b És Móra Panka 1925-ben, viszon­zásul ezért a könnyekben fogant bölcsődalért — amelynek látomása oly fájdalmasan korán beteljese­dett, — egy fehér art>ú kisfiút fek­tetett a ragyogószemű, boldog Mó­ra Ferenc karjai közé: Ferikét, első édes unokáját, mindnyájunk cgyko* ri kedves kis barátját, a *Vadem­ber*-t, aki később tündéri kis hú­ga Mötyő követett . . , .. A zsámotyori irt ciKkektM dog volt, túlboldog. mert erre a kis j meMzlpe volt M ót a sZeffcdi ^ tem díszdnktorságóig. harminckét kemény esztendő pergett le közbe® az időgépen és Móra Ferenc febé* ragyogású.élet-egén mély fekete •»* bárok is átszántottak, de Móra * változó világ változó hangulatai kö­zött Is, megmaradt annak, akinek indult: rt »Magyar Szeretet* papié­nak. . . . Hírlapi cikkekben. kÖnT' vekben és az előadói asztal mellÓl egyaránt meg nem alkuvóan hirdet­te a szeretőt és az emberiség min* denhfitóságát és egy ország — a ha­táron túli is — egy nemzet, szívé­nek visszhangja volt minden sza­vára és mindent leírt sorára a f®­lelet . . .« Ha volt valaha magyar (ró. aki rászolgált arra. hogy ®® csupán könyvel maradjanak meg» biztos állásra már feleségül vehet te imádva szeretett mennyasszo­nyát: Walleshausen Ilonkát, aki földije is volt. Esküvőjük 1902 jú­lius 15-ón volt — fehér galambpár .indult el angyalszárnyakon — és ettől kezdve küszködő emberi sorsá­ra, a drága kenyérsütögető asszony remegő anyai szívén kívül, két asz­szony vigyázott.,. Az egyik az aranyhajú földi asszony a felesége, a másik az égi Mária, akinek finom fehér szobrocskája szép csipkés te­rítőn állt az éjjeli szekrényen. «Ug,v erezhette magát mint az oltáron —* írja egyik önvallomásszerü köny­uyes elbeszélésében -y mert gyer­tyával is udvaroltunk neki, kettő­vel is. kis törpe tartókban és sok­szor égtek a sápadt gyertyák piros i ham,m CírVéni, emberi emlékezd el»­h aj na lókig a Szűz szobra előtt Mort íróasztalom még nem volt akkori­ban. a módját pedig, a közmondás szerint, mindennek meg kell adni, hát ott írogattam a szekrényke ió hideg kövén, kis zsámolyon kupo­rogva a két asszony között. Lilio­mok nyíltak és Mária énekek mu­zsikáltak akkor hnszonhárömeazten­dős szívemben, mint Szent Eleknek a legenda anerá-ban és tudom, hogy a tengeren evezők csillaga senkire se mosolygott még oly szépen e vi­lágon, mint. akkoriban étirím. bol­dog Roblnzonra, a kis nemenjfo­vább ntCa virágos szigetén (két szo­ba közepén a konyha) fütyörészve kopácsoltam a fehér csónakot, az Is­meretién fekete vizekre.' Jutalmlll aztán a jé Isten, bizto­san a legjobb kedvében, leküldte a földre legszebbik angyalával a nor­eeltánbaba-asszony mlnlatÜr-mását, és Móra meséje most már tgy csör­gedezett: 'Klpp-kopp. bölcsőt is ko­pácsoltam aztán és uz első pólyá­ban a MártáCskának mutattam be is. Móra Ferenö az volt. írói­arlól és egyéni népszerűsége párat­lan volt. Ez a népszerűség azon * rendkívüli jelenségen alapnlt. h'"ZY benne egy egész nemzet önmagár® Ismert. Megnemesedett formábnn­Idealizálva. 6 benne testesült meg * magyar nemzet legszélesebb, legné' pesehb rétege. Igy gondolkozik. így beszél. így érez a magyar nemzet tál nyomé része és ezt az ő íráséi­ban büszkén Ismeri föl a magyB* nemzet minden egyes tagja. Az 0 szava a legtisztább magyar beszéd, az ő eszejárása a legigazibb ma­gyar érzés. Lehet-e kételkednünk a«­nak a nemzetnek a jövőjében, amelynek legtisztább, legkeveretle­nebb mélységeiből ilyen kincsek riilnek elő?»... E sorokkal vezeti® be a «Móra Ferenc Emlékbizottság Elnöksége* a Móra Ferenc emlék*' zele c. könyvecskéjét, plasztikus szobrot állítva Móra írói és om!*'r' alakjának. először Pankát, mint ahogy 0 mu-' Móra és Szeged tattá he fehér gerHce áldozatét az j n„ „ , . Urnák a Jeruzsálemi •emnW.h*. , . ml «fvünkhös nafyon kó­« én kisdeák koromban " ^nhotds is. amelyet valahányszor este', sz «(0,n T V/flb*d v"rn" 6" Mí' szeríikbő! hnza«zabudti'tai l Ft,rn,,c egymásra gyakoroltak. »!k tovább a febér vallomás i " "^'állapításnál Idéznünk karomra kaptam a wkJ f*1' ^den élő ós halott magyarok '«• odaálltam vele . Máriául' , a '^"'"'ékesebbet: dr. 9*<" *ariar..4ka hv Józsefet Szeged város felejtbe-

Next

/
Thumbnails
Contents