Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-26 / 168. szám

IRC fifiii cúI >£«$ I > á m 'u llapufo j t önfHi ; fer^ tusul* fj webh/i'l ""Á - V í a' xy»r. f gsíi^j Ab •tníwl "'jjti v* > letlsa nagy főkapitányát, mert Móra lelki arcát senki sem ismerte nálánál jobban minden leírt sorával együtt, Mórának pedig Szalay József a baráti bőség élő szobrát jelentette, 1936 november 11-én, a szegedi tanárképző főiskola Emerieana Integra Cörporatioja »Móra-est«-et rendezett. Ezen a fényes műsoré szegedi irodalmi emlékünnepen Szalay József egy ragyogó dialektikájú, remek konstrukciójú előadást tartott »Móra és Szeged* címmel, amelyben beszámolt Móra pályafutásáról a *Nagy Forsythia virág' zás«-tól kezdve az »Aranykoporsó*-5e »Móra FerenC akkor született, amibor Szegedet elöntötte az árvíz — jegyezte meg előadása során. Több. ször mondotta »Egyidős vagyok az árvízzel.*. Amikor itt letelepedett, Szeged már jórészt kihevert© a szörnyű katasztrófát, sőt nagyváros! stílusban tollászkodott. Állami és egyéb intézmények szaporodtak, a velük beözönlő friss elem megkezdte a régi, patriarkális társadalom átalakítását; az igények sokasodtak és finomodtak; a politikai és városházi Harcok mind nagyobb hullámokat vertek; a közgazdaság föllendült; a művészet a közügyek előterébe nyomnlt; nevek; mint Békefi. Kulinyi, Kemeehey, Lipcsey, Mikssáth, Gárdonyi, Pósa, Tömörkény, Cserzy, Sz. Szigethy szikráztak a hirlapírás hőskorának horizontján. A" színes és mozgalmas szegedi élet Időnként nemcsak" a vidékieket, de a fővároisakat is ídeCsalogatta- Korszak és város minden vonatkozásban alkalmas volt, hogy egy benyomások' iránt fogékony fiatal embert, mint Móra Ferenc nemcsak magához bilincseljen, Hanem lelkileg szegedivé átgyúrjon. "A szerep azonban hamarosan megfordult és Móra Ferenc három évtizedes fiirlapírói 'és írói munkássága gyako tolt ellneállhatatlan befolyást a szegedi lélek kialakftlás'ára. Mesél a város régi történetéről, romantikus társadalmáról, megörökíti Hasznos embereinek életét, méltatja megújhodott korszakának mozzanatait, harcol új intézményekért és tisztultabb felfogásokért. Szükség szerint jóakarattal bírál s ha kell gúnnyal ostoroz, de minden sorát a város iránti rajongás sugalmaz.* Befejező szavaiban megállapította Móra Fe renC Helyét Szeged város történetében? »Ezt a várost az 'árvíz után gróf Tisza Lajos királyi biztos, Kállay Albert főispán és Lázár György polgármester építették ujja. Érdemüket. a város soha nem hálálhatja meg eléggé. Viszont a szegedi lelki séget kialakító Móra Ferencet, gróf Klehehberg Kúnó mellett, Szeged szellemi rekonstrtiktorának kell tarfanlink.* Hogy mit jelentett Mórának Szeged, Hogy lelkének minden kincsét, emberi és írói pályájának mindoa dicsőségét mennyire a városnak hí vánta adui, ennek már idézett emlékezetes egyetemi beszéde befejező szavaiban így adott kifjezést': »K?S hun ember vagyok én. makacs és még a vélt jussából se engedő, nemhogy a maga igazából! Magamról való véleményemet, se az egyetem döntése, se a rector magnificus ékesszólása nem változtathatja meg. Én, aki futottam már meg kitüntetés elől, vannak rá tanúim, ezt a felülmúlhatatlan kinüntetést csak úgy .fogadhatom el. ha nagyrészéi átháríthatom a városra, amelynek én is csak úgy befogadottja vagyok mint az egyetem s arra a tiszaparti házra, amelybe az Isten kenyeremet letette.* De verseiben is a hála koszorúját nyújtotta át Dugonics András városának: *S a legkiváltkép áldom a helyet, Ahol fészket raknom tehetett.* * ... 1922-ben jelent meg Könnyes könyv c. második verseskönyve — az tán verset már nem is igen írt. — utolsó szívével írt munkája az Aranykoporsó volt, Diocletianus Az ideális Minden este 9 órától szórakozóhely éjjel 1 óráig nyitva, Kiváló varieté műsor. Tánc! Ragyogó Sanghay görlok. Directrice: La Bella Novotha. Budapest, Horthy Miklés-ut 60. Császár és a keresztény hajnalhasa- igaz szóra -zmnjns magyart minűdás monumentális regénye- Ami addig, amíg az isteni bölcseség az közbül esik tengernyi könny és mo-légi búzamezők énekesei közé be nem Boly az éneklő magyar búzamező-porozta, egy februári fájdalomig kön, amivel gyönyörködtette nem- j virradó magyar hajnalon . . , zetét, hazáját, városát és minden1 ,V. J. 13 MILLIÓ MAGYAR A magyar nemzet népesedésének Károm nagy katasztrófája, — Magyar sziget a szláv népesedési áradatban. — A magyarság lélekszámának hullámzása halott vesztesége volt. e számhoz hozzávesszük a kiesett születéseket és a háború viszontagságé miatt megromlott morbiditási viszonyokat, állíthatjuk, hogy a világ, háború a magyarság számáru újabb népesedésbiológiai Mohácsot jelentett* — írja könyvében Antal 'Lajos, (A Délmagyarország munkatársától) Statisztikai vonatkozásokkal átszőtt tudományos műfajban régen jelent meg olyan izgalmasan érdekes olvasmány a magyar könyvpiacon, mint amilyen dr. Antal Lajos most kiadott *A magyar népesedés kérdései« című műve. A könyv a legkorszerűbb tudmoányágának, a népesedésbiológiának módszereivel és kutató eszközeivel világít rá a magyarság néhány sorsdöntő kérdésére s vizsgálódásainak anyagából nyomban le is vonja a megszív lelendő következtetéseket. Félmillió magyar letelepszik a Kárpát medencében Egyik legérdekesebb fejezete a könyvnek az a rész, ahol azt a kér-1 dókra visszazuhant a születési dést tárgyalja, hogy hány magyar j arányszám. Ebben a korban az orél a földön, mennyi volt a múltban i hzág lakossága már csak három és a magyarság létszáma s ez a szám \fél millió lehetett, a magyarok szá a történelmi idők folyamán hogyan "lí~ ~ l"t± alakult napjainkig? A honfoglaláskorabeli magyarság létszámát ülepedig 1.5—5 millió volt- Kiszániítettáfe, bogy ha a magyarság fejlődését nem akasztották volna meg az ezután következő katasztrófális körülmények s a fejlődés tényezői biztosították volna a további egyenesvopalú fejlődést, a Mátyás-korabeli magyarság létszáma a XX. század elejére 50—60 millióra növekedett volna fel. A Mátyás-korabeli magyarság nagy lélekszáma domináló erővel egyik legjelentékenyebb európai tényezővé tette a magyar nemzetei. Mátyás halála után Csakhamar ismét kegyetlenül dúló háború hadszinétrévé változott az ország. A török uralom a magyarság népesedési fejlődésének második ka. tasztrófáját jelentette. A magyarság százezrével pusztult s évszázatőleg utal Hóman Bálint becslésére, amely szerint 895-ben fél millió magyar telepedett le a Kárpátok medencéjében, megemlíti azonban, hogy ez a szám más történészek szerint nem lehetett több 100—250 ezernél. A honfoglalástól a tatájárásig szinte zavartalanul fejlődött a magyarság s a magyar nyelvterület is egyre nagyobb lett. ma pedig a két milliót sem érte el, Ujabb lendület A török uralom után következő telepítések, különböző népmozgalmak s maga a természetes szaporodás II. József korában már 8 millióra emelte az ország lakosainak szá-. mát a világháború előtti Magyarország területén, ebből a népességből azonban a magyarok létszáma még ekkor is Csak alig haladta meg Az Árpádok korában a magyarság> a hárommilliót. 1850-ben az ország Európa egyik legtekintélyesebb ési lakosainak száma 11 és fél millió legtöbb lelket számláló nemzetévé fejlődött. Ezt az egyenesvonali fejlődést első izben az 1241-ben bekövetkezett tatárjárás törte meg traA világháború, kivándorlások és Trianon De nagy veszteség volt népesedési szempontból a nagyarányú kivándorlás is, amennyiben a statisztika közel egymillió főre teszi a kivándorolt magyarok számát. Ha ebből levonjuk a 250 ezer főnyi vlazszavándorló tömeg lélekszámát, még mindig veszteségként több mint 706 ezer magyart tart számon eteklntetben is a népesedésstatisztika. Ilyen tragikus előzmények után jött az összeomlás, illetve a trianoni béke, ami az ország területének 71 százalékát, lakosainak pedig százalékát csatolta el. Az elcsato1 ássál az utódállamokhoz került a* összmagyarság 33 százaléka: 3.310.379 magyar. Osonkaország lélekszáma az 1920-as népszámlálási adatok szerint 7.990.202 volt. Azonban Csonkamagyarország népessége még Trianon után is fejlödésképesnek bieonyúlt, úgy, bogy 1937 év végére as ország létszáma 9 034.810 főre emelkedett Ez 17 év alatt 13.1 százalékos fejlődésnek felel meg. A 15 milliós Magyarorsgág és a szlpv ienger Az 1938-bpn megindult törtéiielA világháború előtti utolsó népszámlálás Magyarság területén ^ 18.265.000 lelket talált, illetve Efór iik^ eredménnyel. HómaT "Bálint - vátoí«záS»al együtt 2p.886.000 lelket. |ml folyamatok nlp^edésstatisztiká becslése szerint a magyarság ;ét.j Viszont ekkor mar a Horvátország' ban lényeges változás kezdetét jeszáma ekkor már közel három J nélküli anyaország lakosságának Bi lentet.ték. A Felvidék, a Kárpétallió fő volt. ami az akkori európai Ié* fél *gáZalétia voH m''«»ar- ja és Erdély visszatérése után az viszonyok mellett, rendkívül nagy I EljlTr| a7< u,°ben hatf,Inla-s '^ndnle ország lélekszáma 13.490.000-re emelne pi súlyt jeleniett. • let veff a magyarság szaporodása, ami elsősorban a járványyeszélypji kiküszöbölésének, a békés korszak nak s a közegészségügy uagyará A tatárjárás roppant pusztítást fejlődésének volt köszönhető végzett a nemzetben s a fejlődés 1 í)I4-beií azonban bekövetkezett a A magyarság fénykora görbéje csak hosszú idő múlva kezd ismét emelkedni, hogy Mátyás ural, kodása alatt a magyarság legragyogóbb korszakához érkezhessen el. Viszonylag sem azelőtt, sem azóta soha nem élt annyi magyar Európában, mint. ebben az időben. Különböző népesedésstatisztikai szá mítások szerint ebben az időben Anglia népessége két ós félmillió, I Németországé 9 millió. Groszorszá,'gé 2.1 millió. a magyarság létszáma harmadik nagy népesedési katasztrófa. a világháború, auileybep a magyar birodalomnak 661.000 hősi lamsum Nemcsak Üdit, hanem egészséges is a zamatos alma levéből készül kedett, 1941 év végére pedig ez a szám a közben visszatért délvidéki területekkel és a természetes szaporodással együtt 14.668.196 főre, tehát közel 15 millióra javult. Érdekes adatokat állapit meg a statisztika ezekben az időkben a magyarság vüágiptszjjmával kapcsolatban is. 1940 év végén a magyarok gzáma Magyarországon 11.09.000, az utódállamokban 1.187.000, egyéb külföldi államokban pedig 919.000. összesen tehát 13-203.000 volt Magyarország lakossága ma Európa lakosságának 3 százalékát, az emkgriség létsaá ipának pedig PJá «áa<tiékát teszi. A magyarság létszámának alakú-