Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-26 / 168. szám

Í

OBLM AGf AflURSZAG faíáruáp, 1Ü42 jullns 26. tám, — mondja büszkén. — Mégse küldtek el, mert senki sem ismeri ágy a bányát, mini éri . . . Kacsó bácsiról csodálatos dolgok derülnek ki: 60 esztendős- még ötvennek sem látszik Ugyan és 14 éves kora óta a bánya szolgálatában áll. Volt vájár és csillés, később bányaőr lett és *idegetiveeető*. Nincs a bányának olyan tévútja, amit ne ismerne jobban, mint a tenyerét s naponta nyolcszor-tizszer is megteszi le és fel mínd az 528 lépcsőt, am: a tárna mélyébe vezet. Micsoda szív tüdő ke]! ehhezí — jegyzem meg, mire büszkén rávágja: — Magyar szív! 20 tonna s6t bányásznak naponta A falakon eleinte csöpög a nedvesség és csupa fehéren csillogó lóvirág mindenütt, ahová nyúlnak. A lépcsők veszedelmesen Csúszósak * a karfa is síkos/amibe kapaszkodhatunk. De 3(1—40 lépcső után elmarad á külvilág légköri hatása, szá raz, erősen sós levegőt szippantunk és a falépcsők nyikorgósan szárasak. A bányamécsessel megvilági tott falak szikráznak a sótól s min Jen fordulónál bevésett szám mnttaja, hány fordulót tettünk meg le félé. Az egyik báttyászlámpát a nagy galéria szélén hagyjuk s most következik a meredekebb lépcsősor 4 bánya szívébe . . . Bgyfé hűvösebb lesz s valfcmeny nyien fellélegzünk: a forró földi világ mögöttünk maradt ée a sötétben fs csillogó Só birodalmának bős 'üdülőhelyére* értünk. • — Nem fogunk é nagyon fázni idalentt — kérdezi egyik óvatos útitársam. — — Ha fáznak, majd elindulunk fölfelé s akkor az 538 lépcsőtől ugyantsak melegük leszi Hnsz pere alatt leérünk a tárna mélyére. Útközben szórakozunk áz évszámokkal, amelyek egy-egy újabb ákna megnyitásának dátumét mutatják. Gsak a Világháború alatt nem vésték be az évszámokat, a hánya fölött tehát nyomtalannl tűnlek el az első Világháborús esztendők . .. A bánya csöndes. Délnán nem dolgoznak a munkások, reggel 6 órától délfftán á-lg egyfolytában folyik á só aknázása, nap: S órai munkaidő alatt. A bányái án 86 munkás dölfontk « naponta 20 tonna sót aknáznak kb Hszeri »t fize tik őket, akkordban dolgoznak a föld mélyében ... Mennyit keres egy-egy bányamunkás faftfotttác kérdezzük s ha a rendkívül nehéz munkára gondolunk, — a románoknál a legsúlyosabb büntetések kösé tartozót! re ba sóbányára Ítéltek valakit, — biíony nem tiúgyr.f szívderítő a vá'•áSÍS! ;! — 150—180 pengét . > t)e Kácsú Mma'j hú' derűlátó természetű. megvigasztal bennünket azzal, hogy igén egésmégés fogtíttrányos és ólaidé hordók kaphatók Fogasnál Szeged, KűlsS CéOflgfádls.-üf 15. lalkózás, a só kn.zervatja a tüdőt s az egész embert- Csak rá kell nézni az öregre, Kogy igazat adjunk neki. . . Majd megtndjnk, hogy 125 méter mélységben vagyunkFélve pillantunk fel arra a gyufaíáugnak tetsző kis világosságra, amit a galérián, 116 méterrel a fejünk felett hagytunk vissza ... És néhány percnyi némasággal tisztelgünk azok előtt * munkások előtt, akik félnapjukat éhben a. sfri sötétségben töltik el egész életükön át, késő Öregségükig . .. Megtekintjük még n Csille-járatot és a felvonót, amely a sótömböket emeli magasba. Odafent, a napvilágon nyolc ló húzza a felvonót egész délelőtt, amíg a munka tart, Valami kis fény dereng a felvonó nyílásánál s felébreszti bénnünk a Bertrcm de Born :* Eloge de la guerre Á háború dicsérete Áldott Húsvét, Újult idd, Jóvitések minden vágya. Mikor zöldbe fordul mező, S száz madara kiabálja Vidámságát gyepes rétnek. Buzdult szívvel köszöntelek! Nincsen ennél szebb s jobb életi Virágos fák, zöld levelek Alatt ütni díszes sátrat S nézni havsimént, ha vágtat Szívem ujjong, hogyha látok Jószágmentő, riadt népet. Amely futna s pokol, átok? Hátukon a jóvitések. Vájjon szebbet vón ki látottt Etös várat vini bátran, S nézni, mint a külső sáncot AtnUépik vérben, lángban, Nézni, mint a meredeken, Pajzsos harcos vívva meg yen Az ae öröm, ha egy nagyút Elsőnek tőr ellenségre S hol a baj a legjobban dúl Odafordul segítségre. Vitézségről adva példát, Igy követik vízbe-tüzbe S ki ily harcot még nem élt át Ellenfelét tíz most űzze. Mert jóhire csalt annak van, Ki megállja helyét harcban. S hol az élek összecsaptuk, Cifra sisak, tört kard száza Hever szerte s piros pajzsnak Zúzott arcú holt gazdája. Holton halott s holthegy alól Félholt hörög, jaja jajdul, Kt szivében nemes vér folyl tVedd Jd részed most a bajbuli Bontsd a fejét, törd a karját, Szebb a halál, mint a rabság/» fin mondom azt; oly íst nem nyújt Sem dús asztal, sem tűzifái. Mint hallani: baljós hUJ-tiUjt, Ha tart, a tánc, a viadal. Hallani: mint nyerít, vissza L6, ha ura földre zuhant S nézni a vért, mint feli*szo A ssömjas, száraz torkú hant Nézni holtat átalverve Véres sárral bekeverve fn mondom azt: oly ízt nem nyújt Sem dús asztal, sem tüzltat. Mint hallani: baljós huj-hu.it Há tart a lánc, a viadal. Fordította: MADÁCSY LÁSZLÓ * Certraoií de Bora a legnépszerűbb francia trubadúr vólt. 1140-ben szülelelt é> 1215 körül balt meg. Változatos és mozgalmaéletet élt Dante a Divlna^ CométHában halhatatlanságot adott neki (Fokol. kXVH. 118-142.). Bertrand de Borfl a háború regőse. Dalaiban a trombita zene és a harcidobok félelmetes üteme dobban. Tzzig-Vérlg katouakölfő. t ml Balassa Bálintunkkal, lelki rokoniban van. Az itt közölt kö' " témája és alaphangulata ugyanabból a nagyszerű férfié . — - ijra)|i magfHr ^ ihlette Egy munkaszeretö nőt 'teresek 26—44 évesig, aki főzésben és háztartásban perfekt- — Bármikor jelentkezhet, Szeilgtrád János Szeged—Alsóközpont. te m után tófta é«y témája és alaphangulata Ugyanabból a^ a aybot született, mely századók tüultin az el„ő akőltŐt te úéetóí férfiú3 %úe«. Vitéz énekekre visszatérés vágyát. Kacsó báésí kristálysót szerez számunkra a bányászok *titkos< kamrájából, aztán elindultunk az 528 lépcsőn feáfelé. Csodálatos a napfény vonzó ereje? az, aki a harmadik emeletre nem képes gyalog felmenni, most égésű szépen bírja a töméntelen lépcsőfok megmászását . . . Igaz, hogy Kacsé báEsi megy előttünk bányaméesesével s ő már nyolcadszor tesZl meg ezt az úta ezen a szent napon! A» ő öreg székely szíve bírja, min* ahogy elviselte az elmúlt 20 esztendőt is . . . Hallgatagon követjük, panaszkodni szégyelnénk előtte . • • | Korond, a székely Herend A nap már lefelé Indul a hegyek ormán, amikori felkerülünk s tovább robogunk Korond felé- Korond * székely agyagipar központja, sokat fejlődött az utóbbi másfél év folyamán- Szervezettség, egységes irányítása látszik rajta. Az a 60 agyagiparos, aki szövetkezetbe tömörült itt, ma már szépen megél munkájából. Azelőtt csak Bethlen Mária grófnő, az erdélyi népművészetek apostola törődött velük s házalt árúikkal . .. Ma már másként van"? Németországba szállítanak s éppen most indnl az évi kontigens: 17.Odú darab különféle agyagedény. Már együtt van a sokezer *títkos korsó*, a sok kis esobolyó, bögre, váza, hamutartó, tálka és egyéb hasznos, kedvelt holmi, amit a szorgalmas székely kezek formáltak agyagba... Megtekintjük a székely 'herendiüzemet*: az agyagedény-gyárat tóBélerdólyből elmenekült székely munkás hajtja a formáló-korongot70 agyagkorsót mogtísinál naponta - havi keresete 150 pengő körül mozog. Megelégodett a sorsával s boldog, hogy Korondra jöhetett Az edények primitív mintáit sappadt székelyasszony festegeti másik teremben. Hat gyereke és özvegy édesanyja számára keresi ve* le a kenyeret ... A szó gyakorta" értelmében csak a kenyeret. mejj* mire telne még havi W pengőből* ... Sajnos, a szegénység még mindig nagy úr a székely falvakbanAz elmúlt 20 esztendő nagyon taszerényítette az elárvult székelyeket, ie a lelküket mégsem tudták m®?" cörní, lerongyolni ... A tnégssallas •vei alatt is agyagedényekre álmod•ük a szebbnél-szebb magyar wn' Iákat . . • Ma már mindent mcgta®* a kormányzat, hogy életszínvonal^ kat emelje s örömmel tölti el okc az is. hogy a külföld előtt doJJ rueutálhatják a magyar né/,,é'% gazdagságút, kincseiket, amelyéke senki seffl vehet el tőlük soha! ÜVEG ÉS POKCELLAN, WSZMb' ARUK, SPECIÁLIS képkereteié* Tóth l*t*»»» Tisza Lajos körút 46. Nemzeti ÍWj^ rékosság tagja. Előkelő budapesti selyem és pam«t' szövőgyár keses őskeresztény helyi képviselőket. Ajánlatok »Vönnv4 eladás* Jei nüŰOLF NtOEÉE-hőz, étatapoMErzsébet körút 23. küldendőt