Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-18 / 161. szám

i'ei .31 A li Y A R 0 H S L A < Szombat. 1042. j u I i u s 18. tóságu Kormányzó Ur nevét viselő Maját, egyetemünk van, mely na egyetemes magyar nemzeti kullnra és tudomány müvelésének tovább­munkálását elősegítheti. Amikor Nagy méltóságodnak az egy elemi építkezések továbbfejlesz­tése és a jogi kar felállításával ki­adott rendelkezésért és ezzel a sza­bad királyi várossal szemben is mételten tanúsított szíves jóindula­táért a szabad királyi város közön­sége nevében hálás köszönetet mon­dok. tisztelettel jelentem Excellen ciddnak, hogy a szabad királyi vá ros közönsége készséggel hoz meg minden áldozatot, hogy egyetemét Nagyméltóságod és hivatali elődje intencióinak megfelelően az egye­temes nemzeti kultura javára ki­építhesse. Mély tisztelettel kérem Nagy mái lóságodat, hogy a szabad királyi várossal szemben megnyilvánuld ki­tüntető érdeklődését és kegyes jó­indulatát továbbra is megtartani kegyeskedjék" Megkezdődön a kisajátítások előkészítése A fenti nyilatkozat és feliratszöveg :keg szavakkal bizonyítja, hogy mi­lyen rendkívül nagy fontosságot tulajdonit Szeged város az egye­lem továbbfejlesztés ügyével kap­csolatban bekövetkezett hirtelen és döntő fordulatnak s hogy a város milyen hálás ezért Hóman Bá­lintnak. A városházán mindent megragad­aak annak érdekében, hogy a lehe­tőségekhez képest a leggyorsabb tempót biztosítsák a rendelkezések megvalósulásának s minden aka­dályt elhárítsanak ag útból. A központi egyetem részére kijelölt telek, mint ismeretes a Vöm-tér, a Somogyi-ufóa, a Zrinyi-utea és az Eötvös-utca által határolt telektömb. Ezen a hatalmas telektömbön a vá­ros legmonumentálisabb és legim­pozánsabb középülete épül fel a je­lenleg 7 millió pengősre tervezett költségvetési kerettel. Tekintettel arra hogy ez a telektömb jelenleg be van épitve, a városnak gondos­ke>dn kell a telkek kisajátításáról Se tulajdonba vételéről. A kisajátí­tással kapcsolatos előzetes eljárások már megkezdődtek a városházén e a helyettes polgármester kifejezte előttük azt a reményét, hogy oly gyors tempóban folynak majd le a kisajátítási eljárások, hogy a fövő év tavaszán már meg lehet majd kezdeni a bontást s egy év múlva megkezdődhet az egyetem köz­ponti épületének építkezése. Hogyan oldható meg a könyvtári érdés Addig is azonban, amig az épít­kezés befejeződik, amit legkedve­zőbb körülmények között is egy ujabb esztendőre lehet tenni, a jövő év őszétől kezdve gon­doskodni kell az egyetem visszaállított jogi karának ideiglenes elhelyezésiről. Ebben az ügyben most keres alkal­mas megoldásokat az egyetem és a város s értesülé-önk szerint mér •tekintetben ie kialakult jogi és könyvtári- szakiráuyu tervek vnu­nak. Ugyancsak tárgyalások van­nak folyamatban az egyetemi könyvtár és a Somogyi-könyvtdr­tervbevett egyesítésére. Ebben az ügyben értesülésünk szerint alapos aggályok merültek fel azzal kapcso­latban, hogy a két hatalmas könyvállo­mány vájjon egyesithet&e? A felmerült nehézségek elhárításá­ra kialakult máris egy olyan t^rv, hogy a ket könyvtárt nem egyesí­tenék, hanem csupán egy épületbe, a központi egyetemnek erre a célra épült részébe költöztetnék, de el­különítve maradnának ós megma­radna mindkettőnek különálló szer­vezete. azonban egy helyen, egyfor­mán hozzáférhető volna mindkét bibliotéka a közönség részére. A tervek forrnak, alakulnak és ér­nek a városházán, megbeszélések és tárgyalások és intézkedések vannpk folyamatban. A jogi kar visszaálli­tása és az egyetem központi épüle­tének felépítése a uz egyetem fej­lesztésével összefüggő őszes kérdé­sek, mint például az clinoklinika felépitése, a könyvtárkérdés rende­zése, roudkivül nagy kulturális je­lentőséggel esnek latba a város fejlődésének szempontjaiból is ha mindezekért bizonyos áldozatot i» kell hozni a városnak, ebben a kér­désben ugy a hatósági tényezőknek, mint a város közönségének egy­hangúlag fejeződik kJ az az állás­pontja, hogy: szivesson hozza Sze­ged az áldozatokat­íí A KÉT TENGER CSATORNÁJA VI Hoqyan valósította meg a fáraók álmát Lesseps Ferdinánd? Copyright by Déímagyaioiszag a A képviselő még mindig nem nyug­szik, Megkockáztatja a harmadik kér­dést is: — Amennyiben a jövőben érkezne ilyen természetű ajánlat, akkor mi­lyen álláspontot szándékozik a kor­mány elfoglalni? A külügyminisztert ekkor niár el­hagyja a hidegvé e. Erre a kérdésre is válaszol, de — többet mint kelle­ne: — Azt hiszem, hogy a képviselő ur nem kíván tőlem jövendölést, vagy örök időkbe szóló határozott állás­foglalást Minden egyébtől eltekint­ve. már csak azért sem, mert ilyen állásfoglalásnak semmi értelme sem lenne. Hiszen ha egy egyszerű ma­gánembernek szándékában áll, hogy valamilyen. házat vagy telket megvá­sárol jon.' akkor sem fogja az eladó­val közölni, hogy az ingntlan meg szerzése érdekében milyen áldozatok­a hajlatjáé. A válasz nem túlságosan diplo­matikus. Hiszen mindenekelőtt kide­rül belőle hogy az angol kormány eoridol a részvények megvételére. Ez már a hasonlatból is kiderül. De lát­szik az is, hogy már az áldozatok nagyságán - is törik a fejüket. Á képviselő nem firtatja tovább az flgvet. Bizalmasan közlik vele. hogv Anglia külpolitikai érdekei nem kívánják az ügy napirenden tartását. A parlament folyosóin azonban még sokáig tárgvalják a részvényekkel kapcsolatos lehetőségeket Mi losz a részvényekkel ? Néhány nap múlva a francia követ megjelenik az angol külügymintszt& riumban. Különböző, látszólag mellé­kes kérdéseket tesz szóvá, majd be­széd közben, mintha csak véletlenül jutna eszébe, megkérdezi a külügy­minisztert: — Mi a véleménye az angol kor­mánynak a szuezi csatorna mai hely­zetéről? A külügyminiszter általánosságban mozgó választ ad. A követ ezzel nem elégszik meg. Újra visszatér az ügy­re: — Mindenfélét beszéínek a szuezi részvényekiől. Nem hiszem, hogy en­nek • mendemondának bármiféle alapja volna, de mégis érdekel, mi­niszter ur, az ön véleménye. Ha bár­mikor a jövőben — mert hiszen most igazán nem aktuális a dolog —adód­nék valamilyen francia konzorcium, amely hajlandó lenne a részvényeket az alkirálvtól megvásárolni, volna ez ellen az angol kormánynak valami­lyen kifogása? Lord Derby magában elmosolyo­dik. Olyan naiv benyomást kelt ő. hogy ilyen átlátszó kérdést intézze­nek hozzá? Határozott hangon vála­szol: — Természetes, hogy kifogásunk volna a dolog ellen. Sőt nemcsak el­méletben kifogásolnánk e részvények francia kézrs hitását. hanem ezt min­den erőnkkel megakadályoznánk. A kövei gyorsan távozik. Néhány nap múlva az alexandriai angol követ újra jelentkezik: — AB alkirály ma magához hiva­tott és közölte velem, hogy hajlandó részvényeit Angliának átengedni. Távirati válasz kérek: milyen ál­láspontot foglaljak el. A távirat nagy bonyodalmakat okoz Londonban. Lord Derby egyál­talában nincs elragadtatva a rész­vényvásárlás ötletétől. Inkább amel­lett volna, hogy a csatornát a nagy­hatalmak nemzetközi ellenőrzése alá helyezzék. Minisztertanács ül össze. A kül­ügvmtniszter nagy expozét mond: — Szerintem nem szabad a rész vé­vén veket megvásárolni. E pillanat­ban nem tudom, milyen nemzetközi komplikációk származhatnának a do­logból, hiszen már amugyis világ­szerte idegességgel figyelik az angol érdekszféra terjeszkedését, Azt taná­csolom: ne döntsünk egyelőre és ta­pogatódzunk a külföldi államoknál, mi az ő véleményük Azután a pénzügyminiszter emelke­dik szólásra: Anélkül, hogv külpolitikai kér­désekben állást akarnék foglalni, ki kell jelentenem, hogy minden tekin­tetben a külügyminiszter véleménvét fogadom, el Angliának ebben a piíia natban nincsen pénze efajta kiadá­sokra. Ha pedig, amint az előbb hal­lottuk, még esetleges komplikációkkal is kell számolnunk, akkor a magam részéről igazán nem vállalhatom a tranzakcióért a felelősségei Minden szem a miniszterelnök fe­lé néz. Tudják, hogy az ő szava cgv szempillantás alatt eldöntené a nagy problémát. Pisraelj azonban hallgat Azután felteszi a kérdést: van-e vala­kinek még mondanivalója. Amikor pe­dig senki sem jelentkezik, a tanács­kozást .meglepetésszerűen bezárja Azonnal el is távozik az ülésről. irta: Dr. Kemény István A miniszterek még sokáig egyült­maradnak óa találgatják Disraeli rej­télyes magatartásának okát. Annyna tartózkodóan viselkedett az ügy tár­gyalása 9orán, hogy még csak hozzá­vetőlegesen sem sejtik: állásfoglalá­sa merre hajlik, fcs azt sem értik, miért távozott el olyan sietve a mi­nisztertanács üléséről. Disraeli az ülés után kocsiján egyik régi barátjához hajtat. Évtize­des ez a barátság, de az utóbbi évek folyamán ritkábban találkoznak. A barát neve: Lionel Rotscbild­A bankár nagy meglepetéssel fo­gadja Anglia miniszterelnökét, Dis­raelinek azonban nincs ideje a hosz­szas bevezetésekre. Rögtön a tárgy­ra tér: — Olyan ügyről van szó, amelyet most azonnal el kell intéznünk. Fe­lesleges mondanom, hogy a legszigo­rúbb diszkréciót kérem tőled. A kor­mánynak fölajánlottak a Szuezi tár­saság részvényeit. Ugy határoztam hogy a részvényeket megvásárolom. Rotschiid arcára kiült a csodálko zás. Már-már közbeszól, de Disraeli tovább beszél: — A helyzet persze nem olyan egyszerű. Á parlamentet elnapolták és annak hozzájárulása nélkül ilyen döntőjelentőségü dologban nem volna szabad állást foglalni Meg azután őszintén megmondom azt is. hogy e pillanatban nem áll a szükséges ösz­szeg rendelkezésünkre. Ezért fordu­lok most hozzád. A formai kérdéseket is megoldhatjuk. A Rotschild-ház ve­szi meg a részvényeket, de blronyoo határideig opciót biztosit az angol kormány számára. — És ha a parlament nem szavaz­za meg a vételt? — kérdi csendesen Lionel Rothschild. — Ezt csak bízzad rám, — hang­zik a határozott válasz. És milyen ősszegre van szük­ség? -- t ymillió fontra. (Folytatjuk.) Az olvasó iria r Ofott-Kovácsék korpája Tiszteit Szerkesztő Ur! Olvasom a Délmagyarországban, hogy a hatósá­gok milyen dicséretreméltó eréllyel göngyölítették fel az első szegedi köz élelmezési visszaélést és ótott-Kovács Lajos ma már a fogházban várja jól kiérdemelt, példán büntetését, . Egy momentum azonban nem tisztázódott előttem, amikor azt olvastam, hogy Otott-Korácsék korpát használtak « kenyérsütéshez. Honnan vették a kor­pét'? A kormányzat — ezt ma minden honpolgár tudja! -- hősi küzdelmet folytat a közellátás zavartalansága ért és Ügyük hozzá teljes sikerrel! Mégis Lossonczy István miniszter U> nak sulvos gondot okoz a korpaellá­tá« s bizony nem mindenfelé jut ele gendő korpa. ótott-Kovácséknak e* nem volt probléma, ök könnyű szerrel tudtak korpát szerezni és ezzel min­dennapi kenyerünket ehetetlenné ten­ni. Embert tápláléknak nem alkalmas a korpa, de a tehenek és sertések ra­jonganak érte, Jó lenne tudni: honnan vették rttott-Kovácsék a korpál. leg alább mi, tehéntartó gazdák is odafor­dulnánk felvilágosításért, Eaetieg kor­páért. Tisztelettelr Aláírás.

Next

/
Thumbnails
Contents