Délmagyarország, 1942. május (18. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-29 / 120. szám

T» KI M • (i \ Uinité / * ' Ezer pengőre ítéltek tgj kisteleki pékmestert a 70 filléres kenyér miatt (A Délmagyar ország munkatár­iától) A szeged! törvényszék uzso ratai -tosa már több ízben tartott főtárgyalást abban az árdrágitási ügyben, amelynek Hirschl Gyula kisteleki sütőmester és Löwy Imre nevű 59 éves alkalmazottja voltak a vádlottjai. Hirschlt és Löwyt ár­drágítás bűntettével vádolta az ügyészség, mert tavaly júniusban és júliusban, amikor kenyérhlány volt a faluban, a lakosság kényszer­helyzetét kihasználva 70 fillérért árusították a nullás lisztből sütött kenyér kilóját, majd később az egy­séges lisztből készült kenyeret is ennyiért adták. Nullás lisztet is adott el a vádírat szerint Hirschl, ennek 80 fillért kért kilójáért, a zsernlemórzsát pedig 1 pengő 60 fillérért árúsltotta. 'Jrúrejtegetéssel is megvádolta az ügyészség Hirschl Gyulát, mert a házánál tartott kii tatás alkalmával több zsák olyan nullás lisztet találtok, nmi nem volt bejelentve. Hirschl az első tárgyaláson meg­tartott kihallgatása alkalmával ta­gadta, hogy árdrágítást követelt volna el. Azt állította, hogy soha sem adta 70 fillérért a kenyeret. sem szt amit nullás lisztből, sem aít, amit egységes lisztből sütött Azt elismerte, hogy a törvényes rendelkezések ellenére nullás lisztet használt fel a sütésnél, de ezt azért tette — mondotta — mert nem volt a községben kenyér és hogy segítse­nek tt lakosságon, a községi elöljá róság beleegyezett nullásliszt kész­leiének lehűtésébe. A vádat egy el­bocsátott alkalmazottja koholta el­lene bosszúból — mondotta. Löwy Ímr8 hasonló értelemben vallott, tagadta, hogy 70 filléres ke­nyeret árultak A tárgyalások során mintegy 30 tanúi hallgatott ki az uzsoratanács, ezek egyrészt terhelően, másrésze mentően vallott Hirschl Gyulára nézve. LÖwyre vonatkozóan nem akadt terhelő vallomás. Kihallgat­ták a község vezetőségének több tagját, akik igazolták, hogy ők ad tak engedélyt Hirschlnek nüllds liszt felhasználására. Arról nem tudtak, hogy a sütőmester 70 fillért kert volri8 a kenyér kilójáért. Há­rom tanú azonban határozottan ál­lította és eskü alatt vallotta, hogy 70 fillérért vettek kenyeret Hirschi üzletiből. Az uzsoratanáös ezeknek a varé másoknak alapján bizonyí tottnak fogadta el az árdrágítás vádját és Hirschl Gyulát 1000 pen­gő pénzbüntetésre, három évi poli­tikai jog- és hivatalvesztésre ítélte, valamint kötelezte, hogy az ítélet rendelkező részé hírlapilag tétesse közzé. Löwy Imrét, mivel ellene semmi­féle bizonyíték nem akadt, felmen­tették az ellene emelt vád alól. Az ítélet jogerői. Földbirtokosok! 500000 fejlett paraföem, paprika és más palánta olcsón eladó vagv résziből kiadó termelésre. Dr. Csapó Ferenc kertgazdasá­ga BUDAPEST, III, Miixakózi­u. 2—4. (Rózsadomb.) Telefon: 167-340. Ügynököt díjazok. 6 Á szegedi vendéglősök a sörszükséglet biztositásóiért (A Dólniagyaror-zag munkatársától) Nemrég még dideregtünk az idei ta­vasz >enyhc telébenr, most meg pár nap óta rekkenő nyári meleg köszön­tött ránk. A nagv meleg ugrásszerűen megnövelte a hüsittí italok for­galmát. A fagy lalt mellett főként a söiTogya-z­tás emelkedett, azaz inkább a sörke­reslet. Mert a vendéglősöket és sörle­rakatokat olyan váratlanul érte a hő­mérő higanyának felszökése, hogy sok­helyütt fél sem tudtak készülni a hir­telen megélénkült forgalomra, igy elő­lordult, hogy egyes helyeken tt kifogyott sör­készleteket nem tudták rögtön pótolni és a később érkező vendégeket nem tudták kiszolgálni. A szegedi vendéglősök, kocsmái ó­sok és kávésok ipari szakosztálya csü­törtökön délután 3 órakor ülést tar­tott, amelyen megbeszélték a sörszük­séglet ellátásának kérdését. Egyes sörgyári képviseletek és lerakatok már napokkal előbb jelezlek, hogy az id<'n a rendelkezésre álló esökkent mennyi­ségű nyersanyag miatt • sörgyárak termelése mennyiség dolgában alatta marad a tavalyinak, így tehát számol­ni kell azzal, hogy nem lesznek abban a helyzetben, hogy minden igényt ki­elégíthessenek. Az egyik budapesti sörgyár Ica kata bejelentette, hogy a mult év nyári hónapiaiban forgalomba került sör­utennyiségnek az idén csak a hatvan százalékát tudja szállítani, de más képviseletek is hasonló értelmű tájé­koztatást adtak a vendéglátóipari szakosztálynak anélkül azonban, hogy a várható csökkentés mértékét közöl­ni tudták volna. A szakosztályi ülés ezekre a beje­lentésekre való tekintettel elhatároz­ta, hogy a fogyasztókőzőnség zavarta­lan kiszolgálásának biztosilá­sára önként csökkenteni fogják a* egy-egy személynek kiszol­gáltatható sörmennyiséget A megbeszélés eredményeként javas­latot készítettek, amelynek értelmében a nyári melegebb idényben a korsó sö. lök kiszolgálatásának átmeneti beszün­tetésére tesznek javaslatot. A törekvés az, hogy minden ven­dégnek legalább egy pohár sört juttat­hassanak minden időben, a második és a további pohár sörök kiszolgálta­tása pedig attól Tflgg. hogy minden vendég egyszeri kiszolgálása után még mennyi készlet marad. A szakosztályi ülésen nagy szám­ban megjelentek ehhez az indítvány­hoz egyértelmüleg hozzájárultak. A \ határozatot a vendéglátó iparosok ja­' vaslat formájában sürgősen eljuttat­ják az elsőfokú iparhatósághoz és kérni fogják a polgármestert, hogy rendelje el a vendéglátó ipari üzemekben kiszolgáltat­ható sör mennyiségének a min­denkori pillanatnyi készlethez arányított mértékű kiszolgál­tatását és a korsó söröket to­vábbi Intézkedésig tiltsa be. Lehet, hogy ez az elhatározás s sörcsaták ki iglicmelgető bajvívóit el­keseríti, de viszont érvényesitt az igazságosság és > egyenlő elbánás* el­vét. A /keveseknek többet* helyett ezen­túl ha kevesebbet is, de mindenkinrk tudnak majd juttatni. Cso-Cso-Szán íia irta : Csánvt Piroska Sbarplcss konzul örcgcinbci vuil már, hetven felé ballagott és majd nem husz éve, hogy átjött az óceánon s letelepedett Ohiohan. Ki sem moz­dult kis kertes házából, a Newyork limest járatta és kertjét ápolgatta, cz volt minden életöröme, szórakozá­sa. Miért is nem nősült meg? Ja igaz, Pinkerton esete miatt. Több, niinl 25 évig élt Japánban s ott elvehetett volna ő is valami kedves, kecses kis pipán gésál, amolyan exolikus virá­got, amelynek illatát pár évig élvez­hette volna... De Pinkerton esete visszatartotta, helyesebben. amikor »> megtörtént, már éltesebb úriember ként vett részt a drámában, de ez vette el örökre kedvét hasonló Dalié pésekWL — Nem, nem való a mandu­lavirág a golfütő mellé, -­s/okta mondogatni s aprókat neve­tett, ahogy már öregkorára, magános napjaiban megszokta. Lassanként elfelejtette Japánt, a cse. resznvevirágzás bűbájos nnzájál, el­feledte ferdeszemti. mandula nézésű, apró gésákat, el a csöndes, illatos es léket és elfeledte már F. s o - 6 » o Szánt Is Azt a szánalmas, végs? tessorsn kicsi asszonyt, akt meghalt •gy szép. áprilist napon, meri rá eílett jönnie, hogy — u amert­<ai isten nem ismerte és nem segítette öt soha... Sharpless konzul kj sem mozdu't s házából, csak egyszer évente indult el látogatóba. Ilyenkar nagy utat vállalt, "Washingtonba ment, mert ott .nk<itt Pinkerton és családja (Valami l ozzájnkfüate, csak velük tudott né­•n elbeszélgetni Japánról, a csereíZ­nyevirágzásról és Cso-Cso-Szánról... A /Pillangó* jelenlette életébcD a nagy regényt, nem a saját életének regényéi ugyan, de találkozást a ro­mantikával a tragikummal, az iga­zi élettel... De nuóta Pinkerton meghalt s az Ö lábai is' egyre köszvényesebbek let­tek. nem vállalkozott a nagy ütia, csak néha levelezgetett Mrs. Piiik-r­tonnal. Határozotljcllemü, férfias fel­lépésű. imponálóan akaraterős asa­szony volt Mrs. Pinkerton. S az, ami igazán vonzóvá telte Sharpless előtt, nem volt más. minthogy — imánta Pinkerton és Cso-Cso-Szán fiát. Aho­gyan ez az asszony ragaszkodni tu­dott ahhoz a sötéthajú, kékszemű és vasizmú. bár kislerinelü fiúhoz, az meghntó és imponáló volt. Sharpless nem tudott rá más kifejezést talá ni. imponáló. Az idén még a háborús hirek ts hátráltatták az utalását. Ha nem iött volna közbe a japán-amerikai kon­fliktus, talán elment volna Washing­tonba. De így? Nem. jobb neki itthon; szépen, nyugodtan bevárja Mrs. Pin­kerton levelét ö majd beszámol a washingtoni állapotokról. Minthacsak megérezte volna, hogy ma levelet kap PÍnkertonnétól. Alig találta helyét a házban, tett-veit a kertben, ki-kilesett az utcára és — várta a levélhordót. Megjött és né­hány könyvtárjegyzéken Vivül Mrs Pinkerton levelét hozta. Sharpless nyugalomba helyezkedett papucsot húzott és a verandán, kényelmes vősrékben nvugtatta meg köszváaves lábát. Aztán olvasta: •N< dttr Sharelcssl Hosa­szabb ideje nem jutottam bozzá, bogy levélben üdvözöljem, de higyje el, annyi minden jött közbe. Például cz a háború. Apropos, ezzel kapcsolatos az is, amiről most be akarok szá­molui. Hát hallgassa Barátom: Valamelyik nap beállít hozzám Tommy és azt mondja; — Mámray, beállok a repü­lőkhöz. Megyek Japánba. Tudja, úgy ért engem ez a kije­lentése, mint egy villanyosütés. Hir­telen nagyot fordult velem a világ és — Japánban voltam, Cso-Cso-Szán hazában, amelyben az április minden virága illatozott s amelyben a sze­gény kis /Pillangó* egykor bol­dog volt... Aztán inagamelőtt láttam egy szőke gyermeket, kékszemüt és sáppadtarcút — most rá sem lehtine ismerni benne a feketehajú, napsütöt­te arcú, zömök és erőteljes Tommyra —, akit édesanyja rámbizott, de azl mondta: /Jöjjön érte az apja..* Sohasem felejlhelcni el azt a jele­netet. Akkor még aranyszínű halam azóta szürkévé lett és drága férjein Pinkerton eltávozott az élők sorúból, elment Cso-Cso-Szán után... De azt a jelenetet ma sem felejtettem el. Amikor Tonimv azzal jött. hogy beáll n repülőkhöz és elmegy Tokióba ve­lük, úgy állolt előliem az a jelenet, mintha tegnap történt volna. Drága jó Sharpless. maga jól tudja, hogv Tommy nincs tisztában szárma Búsával. Nem is sejti, hogy anyja vé­re a Fiizsijámn hideg lávatiizét rejti ereibe, azt hiszi, hogv az én gyermekem s mondja meg édes Baiá tom igaz lelkére, nem úgy neveltem e. mintha anyja lettem volna? Hát képzelje, Tommy odaáll elém ' azzal az ártatlan-kék szemével és azt mondja, hogv elmesrv Tokióba... Mit szóljon erre az anyja? Én, aki Cso­Cso-Szán helyett lettem az anyja és maga tudja, hogy igazi édesanyja... Azt mondtam Tommynak: «Tecsak fiain, ne menj Tokióba. Tudod-e, hogy, ott papírból épültek a házak ésgyerJ mekszívü, mandulaszemű kis japáni asszonyok, anyák szórják a papírfa­lak közé a szépséget, április il­latát? Inkább mondok neked egy mesét. Cso-Cso-Szánról, a gésáiól szól, aki valamikor olyun nagyon bí­zott az amerikai istenben... S a a amerikai isten megcsalta őt...« És elmondta neki a történetét. Nem úgy, mintha vele történt volna, do úgy, mintha a szivemről csavargal­t a ni volna le azt a papírtekercset, amelyre ezt a történetet az élet fe kelt, japán belükkel, elmoshatallan liissal rajzolgatta... Este volt, késő este, mire meséméi befejeztem. Akkor Tommy a vállaln­ia hajtotta finomvonású, szép, feke­te fejét, mint valamikor régen, gyer­mekkorában, amikor még aranyszőke volt és azt mondta: zMammy, nem megyek Tokióba. TuUod-e, hogy most úgy érzem, mint­ha az a kicsi japán asszony, az a Cso-Cso-Szán, vagy hogy Is hívták... az édesanyám lett volna... Az ame­rikai isten rútul heesapta, megcsalta... M a m m y, nem meg y e k To­kióba...* * Sbarpless végigolvasta a levetet. A szeme már könnyen fáradt — hiába, öregszem, gondolta —, könnyes lett. mire végigolvasta... Aztán lenézel! g kertbe, ahol apró barackvirágszii­mok keringték a levegőben. Mint cso­dálatos, tavaszi hóesés hordták és I szórták szanaszét április illatút.

Next

/
Thumbnails
Contents