Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-30 / 97. szám

Tömörkény István emlékezete Irta : Lendvai István Mindig öröm a szemlélődő magyar­nak, ba látja, hogy ez vagy az a váro­sunk kegyelettel ápolja a valamikor falai között élt, munkálkodott szelle­mi kiválóságok emlckezetét. Hiszen ezzel önmagát és önmagán kercsziiii a nemzeti művelődést tiszteli meg egy város, a nemzeti hivatás álérzóseröl tesz tanúságot. Most, hogy Szeged buzgólkodásat látom Tömörkény Ist­ván emlékezete körül s a Délmagyar­ország megkapó emlékezéseit olvasom a legmagyarabb irók egyikének embe­ri alakjáról, ez a mindenkori öröm külön is elmélyül bennem, mert egy­beszövődik ifjúkori emlékeim egy ré­szével. Azokban a hónapokban, amelyeket mint huszonkétéves ifjú újságíró töl­töttem 1911-ben Szegeden, az akkor mindig elevenlüktetésü, derüs-szines életű Szegeden, gyakran volt alkal­mam találkoznom Tömörkény István­nal s vagy kettesben, vagy mint ba­ráti társaságának Benjaminja halla­nom kedvesen évődő szavait. Érthe­tően nagy gyönyörűség volt számom­ra annak az atyai jóbarátnak minden megnyilatkozása a fehérasztal mel­lett, akinek írásait akkora élvezettel olvastam mindig a Szegedi Naplóban vagy a budapesti lapokban. Harraúrc évnek annyi megrázó és vidám válto­zatán át változatlanul elémfénylik az ö jellegzetes arca, belémcsendül egyik­másik kijelentése, ott lebegve az ak­kori Szeged emlékezeti ködképe fö­lött. Nem egyszer kisértenek azok az éjszakák is, amelyeken már basztajo­lanul kóboroltam jóleső emlékek iá­tavai a későbbi Szegedet, a hazajáró költőnek bele kellett nyugodnia abba, hogy /Immár Tömörkény dr is elmaradt, nem hívja poharazni az ivóba, hol szép a csaplárosné, vad a nóta, s magyar gond felhőz piros poharat*. De most nem az egykori emlékek színeit akarom idézni. Nem szeretném az egyéni líra tarka fátylával sem meghomályosítani Tömörkénynek azt a most már sirontúli arculatát, amely már senkié sem külön, egyénileg, ha­nem az egész nemzeté. Azé a magyar­ságé, amelynek nemcsak egyik leg­eredetibb irótehetségc, hanem egyik legigazabb, legtisztább szívű fia, pol­gára, szellemi zászlóvivője volt. In­kább ennek az arculatnak egy-két vo­nását szeretném erősebben beleedzéni a köztudatba. Ha majd Tömörkény írói életmű­re hibátlanul úgy áll a köztudatban, abogyan megérdemli és ahogyan azt látni, megbecsülni a nemzeti jövendő­nek érdeke, sok minden tanulság adó­dik elmélyedő magyarok számára az ö koráról is, de mai zűrzavaros át­meneti korunkról is. Valamikor jog­gal fogják megkérdezni: hogyan em­.logethettek itt hol valami értelmetlen ködevéssel, hol a nép igaz baráíni felé is szeklárius gyűlölködéssel acsarkodóan /népi/ irodalmat és /né­pi/ Írókat, miközben csak elvéi ve em­legették Tömörkény nevét s nem gon­doskodtak Tömörkény müveinek or­szágos megbecsüléséről? A magvará­BELVÁROSI MOZI Telefon 12-58 Ma is 6, 7, ö a legérdekesebb, legjobb magyar filmek eleje: Az 5-ös számú őrház zat pedig megadódik majd abban, hogy Tömörkény soha nem tartozott az önbálványozással elegyes közéleti misztifikálok, sem a szeklárius gyű­lölködés megszállottjai közé, hanem /csak/ áhitalos, tiszlalclkü és szelid­szavu szerelmese volt az irásmüvé­szetnek éppúgy, mint mindannak, ami az Alföld népének életében, lelkületé­ben magyarán és azon át emberien eredeti, igaz, jellegzetes volt. A nép szeretete és ezzel megértése lakozolt szíve melységében s nem az a jol­rosszul takargatott, irigységből forrá­sozó úrgyülölet, amely a maga mam­monizmusát messiásj álca mögé buj­tatja, sem pedig a feltűnés, az érvé­nyesülés, a mindenáron való szerep­lés féktelen vágya. Valóban /népre lévén a lclekzetátvétel természetessé­gével, valóban író is volt, tárgyának magát alárendelő, azt magábaélő ívó, tekintet nélkül minden más, irodal­monkívüli szempontra. Ezért fog a jövő nemzedék is az ő írásaiban a magyar nép korhoz, kötött és korfö­lötti vonásaiból egyaránt jóval töb­bet találni, mint akárhányakéban, akiknek nevét ma akkora lárma hon/ dozza, amilyen az övé körül soha nem verődött, de nem is verődhetett, hi­szen karaktere a lármát nem kereste, de nem is kereshette, nem vólt ab­ban semmi a csenürágók lelkialkaltá­ból. Az az eljövendő és higyjük: nem túlságosan távoli kor választ fog ta­lálni Tömörkény István emlékezeté­ben egyéb mai kérdésekre is. Döntő, eligazító választ. Mert ahogyan hiána próbálnának mai tévelygők boldogul­ni Petőfi világdicsőséges (bár egve­sek szerint /híg/ és nem /mély/) ma­gyarságával, bizonyos divatos elmé­letek és módszerek alapján, ugyanígy nem lehetne ezekből megmagyarázni; hogyan tudott ilyen mélységes lelki együttélésbe kerülni a magyar néplé­lekkel, magyar beszéddel, magyar ég­bolttal, földdel s a /legmagyarabb/ Tisza folyóval a Steingassnerek sar­jadéka. Áz az író, akinek útját más nemzetek felé éppen az rekeszti el. hogy legjava írásain elcsorbulna a legélesebb műfordítói tehetség is, any­nvira csak — magyarok az Írásai. Ha olyasvalaki mélyedt el bennük, aki nem tud szerzőjük /vérségi/ szárma, zásáról, szentül azt hiszi, hogy a leg­törzsökösebb, feltétlenül Ázsiából ide származott család gyermekének mü­veiben gyönyörködött. Mint ahogyan volt 192Ö-ban valaki, aki felháborod­va utasította el magától azt a közlé­semet, hogy Gárdonyi Géza pedig Ziegler Sándor fehérmegyei puska­müves fia volt és mintahogv a tör­zsökősen hajdúsági Móricz Pál tudta előttem leglelkesebben fejtegetni az egykori szegedi követ, Hermán Ottó Írásainak és beszédeinek ízes magyar­ságát, gondolkozásának magyar jel­legét. A magyarság áthasonító képessé­gének misztériumáról, amely iráni annyi az értetlenség itthon is, nrásu'tt is s amely mikor semmiben sem szol­gálhat a törzsökös magyarság első­szülöttségi jogainak megtépázására. ugyanakkor a léleknek a merő testi, ség fölött való erejét hirdeti, minden­kor egyik legékesebb tanúbizonyság lesz Tömörkény István élete és mű­vészete. A Tömörkény-szoborakció nagy síkere A Délmagyarország is csatlakozik a társadalmi megmoz­duláshoz Lendvai Istvánnak ez a költői szépségű cikke szinte önkéntelenül fel­veti egy széleskörű társadalmi meg­mozdulás szükségességét azzal kapcso­latosan, hogy Tömörkény István emlékét ércben, kőben is megörökit­sük, hiszen lelke örökké él az egyete­mes magyar géniusz lángolásában. . Ismeretes, hogy a szegedi Dugonics­Társaság már az év elején társadalmi akciót kezdeményezett Tömörkény Ist­ván szobrának felállítására és a nagy. szabású akció nagyszerű eredményét éppen a Dugonics-Társaság vasárnap lefolyt Tömörkény-ünnepélyén jelen­tette be dr. Banner János profesz­szor, a társaság elnöke. Alig négy hó­nap alatt több, mint 7000 pengő ön­kéntes adomány érkezett a Dugonics­Társasághoz a Tömörkény-szobor ja­vára s ez a mai viszonyok között iga­zán feltűnő eredmény a társaság tel­kes és fáradhatatlan vezetőségének szervező erejét dicséri. A Dugonics-Társaság társadalmi megmozdulást szervezett tehát, hogy a Tiszaparton, a kultúrpalota külső ol­dalánál felállíthassa Tömörkény Ist­vánnak, az alföld? magyar lélek nagv ismerőjének és poétájának szobrát. A szobrot — mint jelentettük —, valószí­nűleg Táp a y Antal szobrászművész elgondolásai szerint készítik el, ehhez csupán az Országos Műemlékek Taná­csának határozata hiányzik. És még valami... Néhány ezer pengő, bogy méltó emlékmű hirdelhesse Tömörkény István nagyságát az eljövendő nem­zedékek előtt. A »Délmagyarorezág« elérkezettnek látja az időt, hogv a. maga széleskörű publicitásával belekapcsolódjék a Tö­mörkény-szoborakciöba. Tömörkény Istvánt, a kiváló puhlicisztát, Szeg; d város és a magyar Alföld problémái­nak hűséges és szinestollu harcosát akarjuk szolgálni azzal, hogy a szo­borakció teljes sikere érdekében olva­sóinkhoz fordulunk. Járuljanak hozzá magyar szivük szavára és a. magvir irás szentségébe vetett hitükre hall­gatva ahhoz, hogy méltó emléket ál'D. hasson Szeged és az ország társadal­ma Tömörkénv Istvánnak. A /Délnia­gyarország/ kiadóhivatala rímére be­küldött önkéntes hozzájárulások ősz­szegét lapunkban készséggel nvngtáz­znk és összegyűjtve a Dugonics-Társa­ság elnökségéhez eljuttatjuk. BULLA, JÁVOR, BIHABI K o r z ó b a n Ma 5-7 és 9-kor f Az átütő sikerű PIG ER. film Dr Kovács István Az árvízkárokról interpelláltak a képviselőházban Elfogadták a hadikölcsönvalorizációs javaslatot és meg­kezdték a közéleti tisztaság biztosításáról szóló javaslat tárgyalását Budapest, április 29. Negyedtizen­egykor nyitotta meg a Ház szerdai ülését Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke. Az ülésen foly­tatták a hadikölcsönök rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Horváth Ferenc a hadikölcsön­kisjegyzők áldozatkészségéről beszélt. Remény i-Schneller Lajos pénzügyimniszter rámutatott arra, hogy a hadikölcsön valorizálásának kérdé­se benne volt programjában az első naptól kezdve, de> ez nemcsak az ő, hanem a magyar nemzet régi adóssága volt, amely adósságot meg kell fizetni. A javaslat időszerű és a magyar köz­életnek régi fájó problémája. —• A javaslat előkészítésében fi­gyelembe kell venni egyrészről az ál­lamháztartás teherviselöképességét, másrészről a méltányosság szempont­ját. a szociális szempontot és nem utolsó sorban a gyakorlati szempon­tot is. Ezeknek a szempontoknak ösz­szeegveztetéséböl eredt ez a javaslat. A javaslat az egyéni szempontokat is tekintetbe veszi a lehetőséghez képest. Ezután a felszólalásokra válaszol­va megígérte, hogv a bizottsági rész­letes tárgyalás folyamán külön sza­kasz beiktatásával olvan értelmű titó­dosilást javasol, hogy a visszacsatolt területeken azoknak a kötvénvét is valori­zálják, akiknek a kötvény nincs a birtokukban. Ez nemcsak Erdélyre, hanem az ősz szes visszacsatolt területekre vonat­kozik. Ha nem igényel nagyobb ad­minisztrációt a dolog, az ezer koronán aluli jegyzőknek kész­pénzben fognak fizetni. Szólt a gvámpénztár kérdéséről, majd arra a vita során felvetett kér­désre válaszolt, hogy miért adják ki 5000 koronán alul a zsidóknak járó illet­ményeket. Megállapította a miniszter, bogy ha minden 5000 koronán aluli jegyzőt igazoltatni kellené, akkor a kis ke­resztény magyaroknak nem tudnák ki­adni a kötvényt, mert nero lehet meg­kívánni egy ipari munkástól vagy egy falusi embertől, hogv nyolc nagyapát cs nagyanyát igazoljon. Valamilyen határt kellett szabni, amelyen alul nem vizsgálják, hogy ki zsidó, azon­felül azonban igen. Kérte, ezt ne ve­gyék ugv, hogy a zsidóság érdekében történjék; ellenkezőleg: ez a keresztények érdekében tett intézkedés. Kérte a Házat, hogy a hadikölcsönök rendezéséről szóló javaslatot, amely ezt a kérdést végre nyugvópontra hozni hivatott, • általánosságban és részleteiben fogadja cl, A miniszter nagy tapssal fogadon beszéde után a hadikölcsönök rendezéséről szóló javaslatot általánosság* ban elfogadták. A javaslatot kiadták a pénzügyi és az igazságügyi bizottságnak. Beményi-Schneller pénzügyminiszter ezután beterjesztette a biztosító vngv biztositásszerii tevékenységet folytafó egyesületek állami felügyeletére, a biz­tosító magánvállalatok díjtartalékának elhelyezésére, az écltbiztositásokka' kapcsolatban n háborús haláleseti ko-­kázat viselésére és a magyar—német, valamint a magyar—szlovák biztnsi­(ási egyezmény végrehajtására vonat kc.zó rendeletekről szóló jelentéseket A Ház ezután áttért a. közélet törvényességét és tisztaságát biztosító rendelke­zésekről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Vitéz Váczy György előadó is­Szécbenyi Mozi Ma 5, YK 8 és Í4 10 órakor DAPHNE DU MAURIER világhírű regénye! A, MANDERLEY HAZ ASSZONYA Főszereplők: Laurenee Olivier és Joan Fontaine. _ Tekintettel a hosszú műsorra, az - előadások 5, Yt8 és Vz 10 órakor kezdődnek.

Next

/
Thumbnails
Contents