Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-03 / 76. szám

Nagypénteken n e ni mossa már holló sem a fiát ő is eIk iM di ff ff ROYAL kelmefestő és vegytisztitóhoz Üzlet: Mérey utca 6b. Ipartelep: Csaba u. 46. Telefon: 30-67. Költők beszélnek a költőről Remenvik Sándor, József Attila versei Juhász Gyuláról I) EL ki A(j V A H O R SZ AU P é « 1 r k. 1942. * p r i H • g. anyagi lehetőségei nem nagyok és e/ért árra volna szílkréír. hogy hcl tigyminiszteri rendelettel minden községnek írjük elő, hogy köteles beküldeni az intézetbe vakjait. Igen sokan az ellátási díj miatt nem kül­dik be vak gyermekeiket, hozzátar­tozóikat s inkább otthon tartják, még a módosak is. A községek pe­dig sok esetben koldulni hagyják a szegénysorán vakokat, de tietn akarnak az intézetben fizetni értük. A Vakok Intézetének ebben a kérdésben nagy « gítségére varinak a zöldknresztea védőnők, akik ha szefénygorsó vakról tudnak, azon­nal jelentik az intézetnek s az köz­benjár a községnél, hogy beadják a világtalant. Itt megtanítják Bra\V«­írrfst olvasni s minden egyéb szük­séges tudnivalóra és az ipari fog­lalkoztató üzemben mesterséget ad nak a kezébe, hogy a társadalomnak ne legyen terhére, hanem hasznos f ultrára legven FERENCJOZSEF keserűvíz Buócz Béla főkapitány­helyettes átvette a szegedi rendőrség vezetését (A Délmagyarország munkatár­séi ól) Jelentette a Délmagyarar­szag, hogy dr. Buóftó Béla fökapi­(ányhelyeftles befejezte délvidéki küldetését, és visszatért Szegedre, hogy elfoglalja helyét a szegedi rendőrkapitányság élén. ahonnan 1 évvel ezelőtt Szabadkára rendelte ki a. belügyminiszter. Dr. Buóez Bé­la fökapitúnylielyettes csütörtökön vette at a hivatal vezetését Lám Dezső ny. főkapitányhelyettestől, akit a belügyminiszter a szegedi rendőrség élére delegált arra az idő­re. amíg Buóez Béla délvidéki kül deféséf teljesíti. Lám főkapitány­helyettes kitűnően végezte feladatát és egyéves Mtrirtózkodasn alatt meg­nyerte a város közönségének szere­tetét. Itt. említjük inog. hogy dr. Szá­mon Tstván rendőrfőtanácsos, aki a szegedi kapitány-ág bűnügyi osz­tályának éléről távozott Szabadká­ra. ahol a knpitányság vezetője lett, április 1 én elfoglalta hivatalát. Szimon főtanácsos Szabadkán adott nyilatkozatában kijelentette, hogy első dolga les/,, hogy a szabadkai kapitányságnak megfelelő elhelye­zést biztosítson. Erre vonatkozólag már meg is történt nz intézkedés és a szabadkai rendőrség néhány hó­nap múlva már új otthonában fog működni a volt Takarékpénztár és Népbank Kölvös utcai épületében. m • .'.Vil Mindazon rokonok, jöbaiá tok. ismerősök és kartársak, kik drága jó férjem, illetve édesapánk végtlaitesséfén fájdalmunkat megjelenésük­kel, koszorú- és virágadomá­nvaikkal enyhíteni igyekez­tek, ezúton fogadják hálás­köszönetünket. ftzv. PA MIK ISTVÁN NÉ *• USALADJA í-'-•„'• Szeged nem nagyon bőkezű az em­lékezéssel. Nemcsak életükben, de oly­kor halálukban is kissé mostohán öle­ti keblére legnagyobb fiait, llolott pe­dig volt egy korszak, a félmúlt kor­szaka, amikor a magyar irodalom leg­tisztábban magyar tollú énekesei a szegedi tájat és a szegedi földet éne­kelték, — volna egy korszak, amikor a nagy szegcdi triász fejezetet Irt be a magyar irodalomtörténetbe — Szegedről. Volt vagy harminc esz­tendő, amikor szegedi tollal, szegedi redakciókból egymásmclletí énekelt Tömörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula... Ám néha ngy tű­nik. ebben a városban az élük gyor­sabban lovagolnak a hollaknál... sze­retünk diszcsen temetkezni és átkos hamarsággal felejteni... hololt minél messzibbre vannak a bollak, annál na. gyobbra nő alakjuk, annál tisztábban szól énekük... Huszonöt esztendeig tar­tott. atnig a kevés beszédű vizenjá ó emberek magyar Hokuszája: Tömör­kény István emléke eljut Ián a már­ványszoborig. (Ha egyáltalán öszegyül majd annyi pénz a Dugonics-Társaság késői nemes megmozdulására, hogy halálának negyedszázados fordulója­kor hozzá lehet majd kezdeni a már­ványemlék kitcrveléséhez és megfara­gásához...) A szegedi ősök vállalójá­nak, a szegedi föld nagy mesélüjének annyi emlékezés sem jutott, hogy egy Utcatábla került Volna valamelyik sa­rokra helvétté az >ismerellen polgár®, a >névtelen járókelő® nevezte el a ti­szaparti rózsák kertjét »Móra-park­nak®. És a holnapos költő. Juhász Gyula, akinek helye nfár régen tisztá­zott Ady Endre, Babits Mihály, Tóth Árpád és Kosztolányi Drzső mellett, Juhász Gyula Immár ölödik éve költözött el bus Nákonxlpánjába egy szeles áprilisi hajnalon anclkiil. hogy sírkereszttel áldozna Szeged nagv köt* tőfia emlékének. Ötödik éve éppen, hogy Juhász Gyula kilencedik kísérle­tére elbúcsúzott a részvételen élők közül, de még ma is az ötödik évfor­dulón csak egy repedezett és korhadó fakereszt őrködik hamvai fölött A feledékenység mit sem árt a költőnek, rimei halhatatlanul hirdetik Szeged szellemét. Hogy mit jelent a költő szenvedése és alkotása a ma­gyar szellemiségnek, azt legjobban a költök érzik és mutatják meg, a köl­tök. >akik kámzsájukban a kor barri­kúdjain járnak®. Alig van olyan uj magyar költő, aki ne küldött volna verset a szegedi bánatok dalosa felé, már Juhász Gyula életében egymás­után szóltak róla a köllök, érezve, hogv a magyar bánat bus dalosa a költők élén jár. lís talán nem írtak még annyi halotti rímet, annyi sír­verset, mint éppen Juhász Gyuláról, aki kilencszer kísérelt meg elszakad­ni ettől a világtól és akiről emellett nemegyszer tul a határsorompókon Ha­lálhírét költötték. Aki csak költő élt és irt a magyar tájakon mind felsó­hajtott ilyenkor, búcsúztatva a költő­ben saját magét, a magyar riinct is. Fgész kötetbe gyűjthető a Juhász Gyu­láról irott versek sora, amelyek még életében íródtak és amikor öt éveiőtt a végzetes ánrilisi bainálón végül ts elbúcsúzott közülünk a költő, szinte minden élő iró szivében megmozdu1­tak a legfájdalmasabb húrok. Ha most elővesszük ezeket a verseket, kirajzo­lódik belőlük: vájjon mit is je­lentett Juhász Gyula szenvedése és dalolása a tnagyar tájakon. Talán érdemes lesz most az ötödik évfordulón végiglapozni néhány ilyen verset, amlékeztetöül, Szeged számára. Reményik Sándor A házsongárdtetői remete talán nem is ismerte szegedi társát, de rimei el­jutottak hozzá a magyar árvaságban és legmélyebbre jutottak a szivébe. A szabad, bus magyar Alföldről a bilin­cses, kincses Erdélybe. Az >Eredj. ha tudsz®, az »Ahogy lehet® költője, Ke­ményik Sándor, akit a fájó közelmúlt közelségéhen temetett országos meg­rendülés mellett Kolozsvár, Erdély és vele az ország, a Házsoflgárdtető re­metei kertjében irt verset Juhász Gyu­la halálakor >11 a 1 ott poéta® cí­men. Megrendítő mélységgel, drámai erővel kapcsolja össze a két rokonsor­su léleknek és testvéri köllőnek sor­sát, a rabsorsban szabadon szárnyaló költő sorsát, a szabad ország bús éj­szakájában búcsúzó költő életével, halálával. Remcnyik Sándor ezt az üzenetet küldte Kolozsvárról a sze­gedi ravatalra: Halott poéta versét olvasom. Ki tegnap élt még. Ugye furcsa cz? Lelke szépsége reám permetez, Mint aranyharmat hűs hajnali tájra, Fürdik a lelkem áldott aranyába. Belőle belém árad az erő. Koporsó, hol van itt a te fullánkod? Igaz. igaz — De vájjon tudja 61 Elgondolom: e csöndes hegytetőn, Mint most én, úgy fog majd bolyongani. Ha engem eltemellek. — valaki. Kezében enyém: könyv és költe­mény: Gyászom árnya és gyözedelmem fenva Igaz, igaz. — Dc fogom tudni cu?... József Attilla Mint gyermek a mesterhez, úgy hajlott-vonzódott Juhász Gyulához az új magyar lira raiásodlk generációjá­nak® legizmosabb egyénisége: a tra­gikus sorsú József Attila. Már a ke­serű szegedi egyetemi évek idején ösztönösen kereste a költőt, aki baráti megértéssel és gyors felismeréssel egyengette-bontogalla az akkor ébre­dö-vivódó fiatal költő önuiagárataiá­lását. E-z a meghitt szeretetteljes ba­rátság végigkísérte mindkél költő éle­tét. A kemény és dacos fiatal költő mindvégig olthatatlan érzéssel keres­te a szegedi mestert még akkor ís, amikor Juhász Gyula már saját bör­tönének foglva volt. Azan az éjszaka pedig, amikor Peslre ért a szegedi költő halálának híre, József Altila ezt a verset irta mesteréről: •Meg­halt Juhász Gyula® Szól a telelőn, fáj a hir, hogy urogólted magad, barátom. hogy konokul fekszel az ágyon A bolondok között sc birt szived a sorssal. Sehol írt uein leltél arra, hogy ae fájjoP a képzelt kín a földi tájon, mely békén nyitja, lám, a sírt. Mit mondjak? ílogy ég veled? Hogy rég megölt a képzelet? Még nő szép szakállad s hajad Fölmondjuk sok szép versedet, Mosdatnak most, Anyád sirat, s társadtól jöu egy sírirab Kilencszer A költő olthatatlan vágyát a költö­zéshez, a sok búcsúzkodás!, kísérletet, mérget, tüzet, golyót, cletuélküli éle­tet, a kilenc kísérletet Györgyj Oszkár irta meg megrendítő rávilá­gitással. Ezek a ritrjek fájdalmas erő­vel Világítják meg a kilenc kísérte­tet, a kilenc kórházi ágyat, mig az­tán a kilencedik sikerült, az ölévclől­ti áprilisi hajnalon. Kilencszer mentél a halál elébe, dc a halál mindig azl mondta: nemi És egyre szebb lett, csábilóbb a képev cs egyre több a földi téreken gáncs és bogáncs és minden újrakezdés ijesztve sirt föl benned csecsemő­fájdalommal, mely csak halált nö­veszt és gyorsan megint halál elcbe nő. De ő, mintha a szép versekhez értő s szépségét becéző földi nő lenne: vágyta, bogy újra s még di­csérd őt. És vúgyln, hogy minden mást szépei* átkozz, s csak mikor ncrna lettél, mint a kŐ» fogadta életed végkép magához­Ot évig -És végezetül hadd álljon itt még egy vers, amit már az uj ifjúság köl­tője irt a költőhöz, akit már nem ismerhetett, aki ekkor mar hiába dalolta titokban »Fiatalok, még itt vagyok®, akkor már boldogtalanul és mozdulatlanul búcsúzkodott ifjúságtól, élettől és álmoktól. Radnóti Mik­lós, a kitűnő fiatal költő, aki szegedi egyetemi évei alatt már nem jutha­tott bc Juhász Gyula bús börtönébe igy irt »E légi át Juhász Gyula halálára®. üt évig laktam városodban költő, s nctn láttalak sosem. Négy fal közöltj csomós sötétben éltél távol és nem érdekelt c földi tartomány s a folyton mást dajkáló diadal: immár a rémes sár ölében fekszel, csőtől nedves deszkaszál takar. Régóta inár csak éjjel ablakodból néztél az égre és a fellegek lutása ért a szivedig talán; tudom, hogy évek óta nem beszéltél, mint hallgató barát, ki megfogadta, oly némán éltél és szakállasan, ahogy kegyetlen szárán él a barka. Tavasz van és a fényes mély Tisza tovább folyik s árad tovább a fény­telen nyomor tanyáidon; nem változott mióta földbe tettek scinmi sem: akárha élnél, ugy vonul a felleg s fehér virágban álló fák felől az Utalok éjente utrakelnek... lm a költök emlékeznek a köl-* tőről cs rímeikből márványiriagasság"* építenek... pótolva talán azt is, amU iöl Szeged olv gyorsan feledkezik... És az ötéves fakeresztnél, a szegedi) temetőben talán elmondják azt, arait magyarság és irodalom érez cs ami-®, röf mások megfeledkeznek. Hiszen b» huszonötévet tudott várni Tömörkény® István cmlckc... (—) Előfizetőink havi 8 O fillérért mindennap Meríthetnek könyvet N DÉLIM AGY AítOKSZAG köíckünkpnyv . tárában. A

Next

/
Thumbnails
Contents