Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-03 / 76. szám

Rendelet a lehetséges íalusi gyerekek középiskolai oktatásának előmozdításáról Budapest, április 2. A hivatalos lap pénteki száma közli a vallás- és közoktatásügyi miniszt/r rendeletét 7 tehetsége* falusi, gyermekek gim­náziumi oktatásának előmozdításá­ra vonatkozó járulékok mértékének Ujabb ivradllapilasáról. (MTI) Békéscsabai gimnazista az ország legjobb diák­fotograíusa Ünnepi külsőségek közölt megnyüt a diák-fényképkiállitás (A Bélmagyarország munkatár­sától) A fényképező magyar diák­ság íinnepe volt nagycsütörtök dél­előttje, amikor a szegedi Baross Gá­bor-gimnáziumban ünnepi külsősé­gek között megnyílt az országos diák-fotokiállítás. A gimnázium öt termét és széles folyosóját gazda­gon díszíti az nz 500 fénykép, ame­lyet az ország sok-sok középiskolás diákja állított ki. Ez az ötödik or­szágos diák-fotokiállítá*.' amely ilyen hatalmas számban gyűjti ösz­sze az ország diákfényképészeit. A kiállítás Csütörtök délelőtti megnyitásán nagy közönség jelent meg. Ott láttuk az érdeklődők kö­zött a város társadalmának számos vezetőegyéniségét, egyetemi tanáro­kat, iskolák igazgatóit, tanárokat és másokat, akik szivükön viselik a tanulóifjúság ügyét és érdeklőd­nek megmozdulásaik iránt. Persze, legnagyobb számmal a diákság volt képviselve a látogatók között. A kiállítás fővédnökének, Hóman Bálint kiiltns-.'mlniszternek képvise­letében dr. Balogh Ányos tankerü­leti főigazgató jelent meg. A mi­niszter képviselőjét dr. Firbás Osz­kár tanügyi főtanácsos, a kiállítás elnöke üdvözölte és felkélte a kiál­lítás megnyitására Dr. Balogh Ányos megnyitóbe­szédében rámutatott, hogy pedagó­giai szempontból milyen nagy fon­tossága van a diákok fényképezésé­nek. Elismerőleg nyilatkozott arról, hogy öt éven keresztül milyen nagy munkát végzett a diák-fényképezés fejlesztése terén n. Diák Foto cimü lap. A kultuszminiszter nevében, a fényképező diákság érdekében kifej­lett nagy munkájukéit és a kiállí­tás megrendezéséért köszönetet mondott dr. Pataky Ferend igazga­tónak, valamint Simonffy János ta­nárnak. A főigazgató és a bírálóbizottság ezután a kiállítás megtekintésére indult, bogy megállapítsa a sorren­det a kiállító intézetek és diákok kö­zött. A bizottság döntése szerint az intézetek közötti versenyt a Buda­pest székesfővárosi Batfbyány-uteni polgári leányiskola nyerte, Magyar­ország ozévi dlákféiiykéoező ha.'.no­kn Berekméry Zoltán (Békéscsaba) tett. Az egyes csoportok első díjait Radtydnyi Lajos (Budapest). Csery Fiára (Budapest). Gellért Géza (Bé­késcsaba) nyerték el. A legjobban fényképező vidéki diák címet Pin­'ér Gyula (Székesfehérvár) nyerte A s-egedi d ákok közül Imre Ká­roly (felsükereskedelrdi) kapott dí­jat MEGNYÍLT hódy cioms ial Szeged, Kelenteit-u. 12. (a volt Ha-Ha helyén) D'.vaicipőkillönlegességek, női-, férfisző vetek nagy választékban. ítyty lityi tantyúi Kémboltotditáiól A táltosok, a virrasztók, meg a koppányok nem ugornak elő csak ugy találomra a semmiből, mindegyiknek van elődje, az iskoláik pedig annyi­ban változnak, hogy magukba szívják a kor valamely aktualitását, mert azzal kell maszlagolniok, ami a népe­ket izgatja, főleg foglalkoztatja. A századcleji Szeged legnagyobb népboiondilóját Engi Tüdő Vin­cének hivták, idősebb népek rnég emlékezhetnek rá. mennyi gabalyodásc okozott, főleg hogyan küzdött kárté­kony tevékenysége ellen az egyház. — Én vagyok az igazság, csakis nekem higyjetek. máskülönben nem nvilik meg előtíetek a mennyek or­szága! — rikoltotta a hosszú vékony figura a miséről hazatérő tanyaiak­nak. Voltak ott vegyesen asSzonyoR és leányok, meg gazdák, több óra járás­nyiról érkezve a központba. Mert a vasárnap szent, akkor lehet leimád­kozni az Úristen előtt az apróbb bű­nöket, bocsánatot kérni a káromko­dásért, ami önkéntelen is kiszalad az ember száján, hogy ne szaladna ki hirtelen haragban! A mise kilenckor kezdődik, hogy tehát a prédikációt is végig lehessen hallgatni, jókor kell készülődni. Akinek van, az kocsin n-egv. Aki sajnálja a jószágot gya­log. Nyáridon az utóbbiban van kelle­metesség is, szemet gyönyörködtető látvány teszem azt a domboldalról végigtekinteni mindeneken, keskei.y düllőkőn a sokféle irányból mint kö­vetkeznek a tisztaruhás népek. Török Veron fehér ruhája incselkedik a ha­ragos-zöld búzával s valami szép az, ahogy magyar pontot rajzol a pipa­csok tengerébe. Bólogatnak a fák. a füvek haík zsongásba kezdenek, a dió­fán rigó rikkant és mindent ötvöző remekébe foglal a napsugár. Mise utan általános beszélgetés kö­vetkezik, érdeklödnek egymás egész­sége után. megemlékeznek a halottak­ról, a termények áráról, aztán menné­nek haza, de ott rikoltozik az a sze­rencsétlen Engi Tüdő Vince. _ Tán próféta lőttét? — érdeklő­dik Tóth Illés Vince a szeme golyóját forgatja. — Óh halandó ember, ne csufondá­roskodj, mert nem tudod, mit cselek­szel. — Aztán mit tudsz? — folytatja a nngyon alapos Tóth, mire Engi majd­nem kiesik a komoly szerepéből. — Gvcre el, meglátod. Tényvalóságs, hogy cz a megkólya­gosodott fejü ember amolyan istenlisz­teletfélét tartolt s voltak, akik vakon esküdtek rá. mint általában minden ujszerüre a kevésbé megfontoltak. A legbalgábbak szentnek is tartották, akinek többször megjelent Szűz Mária. IIol a kútban, hol a fatörzsek közö'.t, már amint a kedve tartotta. Kiválasz­tott néhány érdemesebb lelket és megszólította őket. Legalább is igy mondták. — Mese az egész, intette le a szó­nokokat Tóth, de a hitetlenkedés fel­piszkálta az ellenkezés! kedvet s egy­re nőtt az asszonyi tábor, bizonykod­va, hogy Engi nem csal. — Van neki egy vaságya vassze­gekkel kiverve, abban alszik és sem­mi baja tőle. — Látta már valaki? — Olyan mondta, aki látta. Tóth Illés kiszolgált strázsamestert nein lehetett olyan könnyen falnak állítani. Huszár korában maga is in­tim viszonyt tartott fenn a szentek­kel, legalább is válogatás nélkül em­legette őket. — Hát jól van, estére elgyüvök, hnllod-c Vince. Akkor nem esett erről több szó, ámbár az, akt a szivekbe lát, ju«saí szomorkodhatott el, hogy nin), most mennek haza a templomból a népek, az ő igéit hallgatták és máris ennyire megtántorodnak! Veszedelmesen ki volt fejlődve Al­sótanyán ez a bolondéria. Éngi Vin­cének akkora hatalma volt, hogy ujjat mert húzni a hatóságokkal, adott be­tegség ellen orvosságok gvógyilott knruzslással, csinált hókuszpókuszo­kat, végül pedig tánvérozott. Mert va­lamiből csak muszáj élni s ha büdös a munka, kellemetes a tunyaság, ak­kor jövedelmi forrás után kell nézni. ümit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Tehát még ma vegyen sorsjegyet a Pető Bankház-ban 6 nap múlva: ápr. 9-én kezdődik az I. húzás! DÉI MAGVAK OHti'/AQ R Péntek. 1942. április 3, *» MWMMMMNMMMMMMMMMMMMMMMIIMW H.IHB Ez pedig csak az emberi butaság ki­aknázásával fejleszthető. Prédikációiba beleszóit az egyház, követelve az üzelmek megszüntetését, a rendőrség elrendelte a nyomozást. Engi uralmának mégis más vetett vé­get. A többször emiitett Tóth Illés­ugyanis elhatározta, hogy majd tisz­tázza ft a helyzetet. De komoly mun­kásember lévén, nem jutott olvan könnyen a szórakozáshoz. Egy estéjit mégis rászánta. A vén bűnös Engi ugyanis annvira forgatta a szemét, — »vctetek lészen az ur és minden ke­gyelme, ha rám hallgattok* — határozott. — Végire járok, ha addig élek Ts. Este aztán megbotránkozva latja, milyen számosak a inegt ével vedel tek, akik mondják utána Enginek a maga-* faragta imákat. Később megszólalt a. vaiákos nau­lopó. — Most pedig, kedvelt biveim, egy égi sugallat azt mondja nekem, hogy menjünk ki a szabadba, tnert a diófa lombozata közölt megjelenik S/.üz Mária. Az ólszerii helyiségből valósággal s/.édüllen támolvgott ki a tömeg. Leg­elői Engi. — Ób szent anyám, itt vagy-e köz­tünk? — Itt — sipította egy vékony hang. — Akkor mondd meg nekem, hogv igaZ szivü ember vagyok-e én, vagy se? — Te vagy az én legkedvesebb bi­vem, akit kutyaköteless'ge mindenki­nek támogatni. — Hallottátok, emberek, — dagado­zott Engi sziigye. Nézzetek csak oda, latszik is a köntöse szegélye. Az asszonyi ncp térdrerogyott és magán kivül volt meghatottságában Csak Tóth Illés csóválta a fejét, mert igaz ugyan, hogy huszárörniester kó­lában egy kissé mocskos volt az ő beszédje, a lelki üdvösségére nera gondolt, de az már régen volt, a műit­tt- lett. Illetlen szó most nem juthat a szájára, aztán az meg egyenest ab­szurdum, hogy égi jelenségek »knlya­kötclességeket* hangoztassanak, ez már tréfának is sok — ugyanazért fel­ragadott egy jókora göröngyöt és cél, bavette a falombok közt libegő fehér­ségét. — Szentségtelen, mit művelsz? — riadt rá Engi. Illés azonban akkor már elrepítet­te a göröngyöt, utána viharsebesen a másodikat, meg a harmadikat is. mi­re nyilvánvaló lett Engi Tüdő Vince legnagyobb csodája. A diófa Szűz Má­riája ugyanis megfeledkezve arról a méltóságról, amit halandó lélek jog­gal elvárhat tőle, éktelen kárornk© dásban tört ki. — Az apátok mindenit, ti csűrig éppeg a fejemet találtátok el. A célzás ugyanis igen helyes sza­bályok szerint történt, az első a fejéi találta el, de a másik keltő derékon vágta s ha meg nem kapaszkodik egy ágban, lefordul a fáról... Engi fele­sége. Szintén Mária ugyan, azonban jelző nélkül. Akkor az élelmes házaspár a gyoie futás előnyeit igyekezett kihasználni. Talán még mindig futnak, ha ugyan életben vannak. De Alsólanváról vég­képpen eltűntek s igy feleslegessé váU a rendőrség további nyomozása is Ellenben Tóth Illés vált az ünneplések központjává s ezen az sem változtat, hogv az 6 nyelvük járása szerint a szót köpszpontnak mondják. Régi Krónikás. Ujabb hideqhul'ám Finnországban Helsinki, április 2. A Stefarn­iroda jelenti: Finnországon vjahh hideghullám vonul végig. Az or­szág több vészében heves hóviharok voltak. (MTT) i

Next

/
Thumbnails
Contents