Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-19 / 88. szám

Porrogi György: A tengeri háború lDÉLMAüV AROHSA4 . c • Vasárnap, 11912. á p r i 11 a 19. A ho6swt tél megbénította vagy legalább is eiüsen korlatozta a szárazföldi hadviselést. A most duló világháború súlypontja a tengerekre tolódott át. Mint Roosevelt találóan mondotta: >llét tengerek csatáját éljük most át.< Az atlantióceáni csata soha nein lótott hevességgel tombol, ebben az angolszász hatalmak közti összeköttetés megzavarása. A csendesóceáni csata eddigi győztese Japán, melynek hajóhada most már az Indiai-óceánra vitte a tengeri hábo rut. Ezek után nem lesz felesleges a tengeri háborúk céljairól elmondani egyetmást A szabad tengerek felé való törekvés minden időben egyik legnagyobb hajtóereje volt a világtörténelemnek. Mackinder neves angol földrajztudós mutatott rá a niult század végén először arra a történelmi jelenségre, hogy a szárazföld belsejében élő népek időnként felkerekednek és igyekeznek kijutni a szabad tengeredre. Természetesen ilyen törekvés csak vérrel és vassal, háborúk utján valósulhat meg. Az emberiség nagv háborúi, népek élet-halál küzdelmei az! bizonyítják, hogy azok indítóok a legtöbbször valamely tenger feletti nralnm megszerzése volt. Sajnos minálunk is. mint a legtöbb szárazföldi népnél az a helyzet, hogy közönségünk szárazföldi "beállítottságú, a szá'rnzföld horizontjában nézi a történelmet és a jelen eseményei. Ezeknek tulajdonit ja a legnagvohb jelentőséget, nem tud óceánokban gondolkodni és nem tudja felfogni, hogy a tenger és igv a tenderen folyó eisászi küzdelmek sokkal inkább történelemformáló erők, mint a szárazföldi harcok és csaták. Á nagyhatalmak és a világtengerek Állításunk bizonyítására elég, ba rámutatunk arra, hogy a mai nagyhatalmak problémái lényegükben a tengerrel vannak összefüggésben. Anglia elsősorban azért harcolt a múltban éppúgy, mint jelenleg is, hogy megőrizze a »Naval suprcmacyU, a tengeri fölénvét. Németország pedig azért, hogy Volk ohne Raum jellege alól a világtengereken való szabad érvényesülésével, a világkereskedelemben való részvételével, a világ nyersanyagjai elosztásában való részesedéssel, vagyis gyarmatok szerzéséve! felszabaduljon. Bismarck korában Németország kizárólag kontinentális, szárazföldi hatalom akart lenni, Bismarck tudatosan mondolt le a gyarmatosításról és ellensége volt a túlzott flottafejlesztésnek, mert tudta, bogv ez kikerülhetetlenül Angliával hozza összeütközésbe Németországot. Mikor arra a veszclvrc mutatlak^rá előtte a flottafejlesztés hívei, bogv az angolok bármikor partraszállbatnak német flotta híján Hamburgban, azt felelte: >akkor'lc fogom tartóztatni az angolokat*. If. Vilmos Bismarckkal ellentétben kimondotta a sulvos következményekkel járó jelszót: Németország jövője a tengereken van. Ennek a jövőnek az alátámasztása érdekében kezdte meg Tirpitz nagyadmirális a német hadiflotta fejlesztését. aminek főrésze volt abban, hogy VII. Eduárd angol királv irányításává I megkezdődött Németország bekerítése és hogy 1911-ben Németország ellenségei sorába belepett Anglia is. Ma isméi a világbalalmi pozíciót jelentő tengerekért dul a harc Albion és a harmadik birodalom között. \z nla«z probléma is szinte kizárólag tengeri vonatkozású. 1915-ben Olaszország, azért lépett elsősorban a háborúba, mert az antanthatalmak odaígérték neki az 1915 április 25-iki ütkos egyezményben az Adria tengerfafetti egyeduralmat Igaz, hogy a világháború után ezt az uralmat nteg .kellett osztani Jugoszláviával- Mussolini elkeseredve mondotta: »Belefullasztottak bennünket az Adriai-lengei mosdótálába*. De nemcsak az adriai uralom kényszerű megoszlása rejletté magában Olaszorszag uj háborújának csiráját, de az is, hogy a fasiszta Olaszország nrmcsnk az Adriai-trngrrt, hanrm a Földközi-tengert is szűknek érezte maga körül. Az ókorban még ez a tenger volt a világtenger, amelynek partvidékén az akkori emberiség történelme lejátszódott. Amióta 1713-ban az utrerhti békében Anglia megszerezte magának Gibraltár birtokát, 1875-ben pedig Dizraeii biztosította' Anglia számára a Szuczicsatorna feletti uralmát, a Földközitenger »Mare claiisum*, zárt tenger lett, amelyben a hajózás angol ellen, őrzés alá került. Olaszországot érért oiár a század elején elnevezték >La grandé prisoniere de la Méditerranée<-nak, a Földközi-tenger nagy foglyának. Mussolini 1940 június 10iki heszédében. amelyben bejelentette Olaszország hadbalépését, elsősorban a Földközi-tenger rabságából való szabadulásban jelölte mee az olasz hadicélokat. Ezalatt elsősorban azt az olasz követelést kell érteni, hogv Gibraltárban, Maltában, Ciprusban és Egyiptomban meg kell szüntetni Ansrlia uralmát, Tuniszban Franciaországét. Áz orosz és japán probléma Az orosz probléma Nagy Péter cár óta egyetlen törekvésben fejezhető t.: a szabadtragerekre való kijutás olthatatlan vagyaban Nagy p'eter ezért alapította a Néva torkolatabau lövárosát, Nzentpétervárat és ezért igyekezett az orosz birodalom számara ablakot vágni a Balti-tenger íelé. Ezért terjeszkedett elsősorban a Baltikumban. Később Katalin cárnő uz azóta is állandóan virulens orosz törekvés irányában: a Fekete-tenger és Konstantinápoly felé terjeszkedett, liogy kitűzhesse az istaubuli ilagöi Szófia mecsetre a félhold helyébe a paroszláv keresztet. A mult században ébredt i'el Oroszországban az az akarat, hogy a Távolkeleten és a l'erzsaöbölben jusson ki a világóceánokra. Kiépítette ezért Vladivosztokot, a Kelet Uralkodónőjét és megkezdte terjeszkedését a meleg Kinai-tenger felé. Ez az aspiráció robbantotta ki az 1904. évi japán—orosz háborút. Az orosz politikának a Perzsa-öböllel kapcsolatos tervei, melyek ismét felelevenedni látszanak, teremtették meg az orosz—angol feszültséget, ameiy csak 1907-ben tünt el a németellenes oiosz—angol egyezmény megkötése által, amelyben Oroszország és Anglia érdekterületekre osztotta fel Perzsiát. Végül még egy olyan orosz törekvésről kell megemlékeznünk, ainelv szintén a világóceánokra való kijutással áll összefüggésben és ez Finnország és Észak-Skandinávia felé igyekezett éivényesülni. Célja az voit^ hogv Oroszország Európa északnvugali csücskében a svéd vasérctelepeken át átjárót kapjon az Atlanti-óceánhoz, amely a Golf-áram következtében a norvég partokon kitűnő jégmentes kikötőket alkot. A szovjet következetes maradt a cári politikának eme aspirációihoz és ezt lpginkább bizonvitja balti kiírni, finnországi, besszarábiui terjeszkedése az 1939 augusztus 23-iki német—szovjet barátsági szerződés megkötése után. ' Ha a japán külpolitika és a jelenlegi angolszász—japán mérkőzés lényegét keressük, szintén a tengeri terjeszkedés feszítő erejét találjuk benne főrugóként. Látszólag a világba ború után Japán az, ázsiai szárazföldön terjeszkedett. Mandzsúriában és Kínában. Erre azonban csak azért került sör, mert ebben az irányban i*. tenikezeft » legkisebb ellenállás. A iapán Politika. Isazá céliai a déli tengerekben találhatók fel: a hollandindiai szigetvilágban, a Fülöp-szigeteken, n maláji félszigeten, aboi nemcsak a nélkülözhetetlen nyersanyagok, olaj, gumi, ón, wolfram, réz, rizs, kopra, amelyek Kirtában cs Mandzsúriában nem találhatók, van bőségben, hanem meleg klímájuk miatt japán ncpfeles|rg letelepítésére is kitűnően alkalmaSok, ainit nem lehet elmondani a zordklitnáju Mandzsúriáról és a túlzsúfolt Kínáról. A déli irányú japán expanziót a világháború óta elsősorban a japán haditengerészet sürgette, de sokáig nem kerülhetett megvalósításra az angol—szász ellenállás miatt. Franciaország összeomlása azonban hatalmas rést ütött a fehér faj távolkeléti japánellcnes frontián, amennyiben Franciaország 1911 augusztusában létrejött szerződésében kénytelen volt átengedni Indókina feletti tényleges uralmat Japánnak és magának csupán látszat szuverenitást tartott fenn. Ezáltal Japán ugródeszkát nyert a további déli irányú terjeszkedés felé. melyre 1911 december 7-ikcn került sor. Az Egyesült-Allam legnagyobb gondjai ugyancsak tengeri vonatkozásúak." Biztosítani kell mindenekelőtt a japán terjeszkedéssel szemben csendesóceáni és kínai érdekeit és az Angliába, a szövetbe vezető uton pótlási vonalakat. Ezért jelenti az Egyesült-Államok számára a legnagyobb gondot a »két óceáni hadiflotta fejlesztése és a kereskedelmi bajok gyártása*. Tengeri csaták a múltban E rövid vázlatokból is világosan látszik, hogy a nagyhatalmak mai külpolitikájának és nagy leszámolásának középpontjában a tengereken való szabad érvényesülés és terjeszkedés problémája áll. E tények pedig alátámasztják azoknak a geopolitikusoknak, földrajztudósoknak, stratégáknak a tanításait, akik szerint az emberiség döntő harcai a tengereken dőlnek el és hogy mint az angol hajóköteleken a piros fonal, ugy húzódik végig a világtörténelemben a szárazföld és a tenger meg nem szűnő harca. Tenger nélkül a legnagyobb szárazföldi hatalom is agyaglábon járó kolosz. szns, vagy bevarrt kabátujju, mozdulni képtelen óriás, mintahngy azt találóan mondják a világtengeri kijáróknélküli orosz birodalomról. Csak a tenger biztosítja valamely hatalom számára az icazi »Grassraumot», a nagytérséget. R a t z e 1 a modern földrajztudomány legnagyobb német úttörője mondotta: >Tier Raum ist lrbenserhaltend*. a tér az életfenntartó elem. Viszont ilyen életfenntartó tér nem képzelhető el tenger nélkül. Ezért kell a nagyhatalmi igényre számottarfó országoknak újból és újból megkisérelmük, hogv biztosítsák maguk szániára az életfenntartó teret biztosító tengerek szabadságát. C a s t e x francia admirális, aki történelmi példák alapjón bizonyítja be, hogy a tens-eri csaták és győzelmek sokkal nagvobb jelentőségűek, mint a szárazföldiek. eredeti elméletet dolgozott ki, amely az egész történelem lényegét a tengeri és a szárazföldi küzdelmére (|a mer contre la térre) vezeti visza. Ugyanezen a nézeten van a legnevesebb amerikai tengerészeti szakértő: Mahnm is, aki a mult szá zadlian mutatott már rá erre az igazságra. Napjainkban csatlakoztak ezekhez a tanításokhoz a geopolitikai iskola megalapítói, a svéd K j e 11 é n a német Hau.shplfer tábornok ;s. Ezek a tudósok és szakértők a ttidoroánv és a stratégia eszközeivel bizonyítják azt. amit a régi mondák é« legendák tartalmazták valamikor E rv i a t h a n a k. a tengeri szörnynek és Behemótnak, a szárazIplcfLszőriiTnvek örökös küzdelméről. Szalamiszfól Szingapúrig Ha visszatekintünk a múltba, akkor valóban sok illusztrációját, táljuk annak az igazságnak. Iiog^ a tengeri küzdelmek milyen nagv szerepet játszottak az emberiség történelmében. Temisztoklcsz az athéni hős, a szalamisZi tengeri esafáhan tönkreverte a pc/rzsa hajóhadat és ezáltal biztnsitmttr? hosszu időre a görög államok szabad és Tiiggetfen fejlődését és az f Égei-tengernek görög jellegét. A szalamiszi tengqri gyözc. lem nélkül elképzelhetetlen a görög civiliáeió, enéj'kül perzsa barbárok bölcsőjében fojtották volna meg az egész európai civilizációt. Később Athennek tengeri hatalma szerezte meg a jóval nagyobb szárazföldi Hadsereggel rendelkező' és szigorú katonai fegyelem alapján mcgszervez"tt Spártával szeroben a görög államok feletti szellem! és politikai vezetést. A Róma és, Karthago között dulc élet-halál harc is csak akkor dölt el Róma javára, amidőn rómaiak megfogadták CaJo íanácsát, aki megjósolta, hogv addijg nem gvőzheti ie Ró ma Karthágót ós nem lehet az akkori világ ura, amig magát Kartbagót el ne ni pusztifja. Hallgassuk csak meg Catonak akkori szavait: >Ti rómaiak hiába köttök szövetséget Szicília görög városaiva'J: ebben a játékban Karthago megverhet benneteket. Hiába támadjátok a kartbagói gyarmatokat, hiába építetek flottákat, hogy üldözzétek a mozgékonyabb karthagói hajókat. Tengeri hatalmakat esik a hazai vizeken lehet komolyan legyőzni és megsemmisíteni. Tehát: Ceterum censeo Charthago esse delendam. Catonak igaza volt. Nagy pun riválisát és világtörténelmi törekvéseinek ellenlábasát1 Róma csak akkor tudta megsemmisíteni, amidőn olyan erős flottája volt, hogy partra szállhatott az afrikai partokon és ostrom alá foghatta magát Karthagot A történelmi jelentőségű nagy fengeri csatákból kiemelhetők még a lepantoi ütközetet 1571-ben, amikor a török hajóhadat semmisítette meg a keresztény flotta teljesen és ezáltal lehetetlenné tették a törökök előnyomulását a Földközi-tenger irányában. Napoleon és Anglia közötti évtizedes élet-halál harcot az 1805 október 21-iki trafalgári csatában döntötte el Nelson admirális Anglia javára, amidőn mrgsemmüsitettei az egyesült spanyol—francia flottát é* ezáltal lehetetlenné vált, hogy Napoleon átszállítsa az angol partokra Boulognenál összegyűjtött 150 ezei elitharcosát és végrehajtsa Anglia invázióját. A legujabbkori történelem bői elég. ha hivatkozunk a csúzi ni ró tengeri csatára, amely az orosz szárazföldi túlerő ellenére az orosz flotta megsemmisítése után Japán javára döntötte cl az orosz—japán háborut. E történelmi példák eléggé meggyőzően hirdetik a tengeri csatáknak sokszor népek történelmét, kulturék sorsát eldöntő nagv jelentőségét. Dc talán a multheti példáknál is eröte1jesebben domborítják ki a tengeri erőmérközések snlyos fontosságát a mostani háború tengeri csatái. A Ila. wai-szigetek váratlan megtámadása japán részről megbénította akció szabadságában a esendesóceani USAflottát, amely nemcsak hogy nem siethetett Honkong. Singapore. llollard india segítségére, de kénytelen volt tétlenül nézni, mint foglalják cl a japánok G'uam, AVafce és a Fülöp-szigetek amerikai birtokait. A Rrince of "Wales és a Repu|s» brit csatahajók elsüllyesztése megpecsételte Singapore sorsát, a mak"*snri szoros tengeri csatájának elvesztése Rorneo, Celebesz. Timor, Ujguinea szigetek megszállására, a já vai tengeri csata viszont Jáva sr .gr. tét szerezte meg a japánoknak. Mori folyik a Bengali-öbölből kiinduló Irdiai-óceáni tengeri csata távolkeleti háború legújabb tétjéért: Indiáért