Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-19 / 88. szám

tmlék&eS utazás a tégi Szeded Icővú között... l^HOfták ködlovasai a „líass-itifrado asztalainál tó (A Delmag.iartHvtns Munkatársától) A bontók nem alkalmas ax emléke* ttégorzfeáére. Nincs nemes kőanyag, márvány, nincs biztos és sziláid alap. bt emberek ia váltóiénak, a /törxsö­kriKéik* kevesednek, vagy meghúzód­nak a tanyákon, • város körül, —így aztán alig Van száné vnél régibb em­Jéfcá, Épülete Szegednek. Hiányzik a tradieió. ahogy mondani szeretjük, a /patina*, meg aztán egy kicsit — a hagyományok tisztelete is... Ami Szegeden ötven esztendőt megélt, az már körülbelül rrnlékszAmba mehet, az múg a /régi világol*, majdnem a /történelemből* való. De a gondozás. « gondoskodó emlékezés vágya hiány­zik jobbára ezért van aztán az is. hogy szinte félemheröltőnkint kicseré­lődik a város, tij arculatot kap. a régi utas. ha néháirv évtized múlva visszatér, alig ismer rá gyermekko­rának meghitt falaira, fis éppen mert kevés »r. emlék és a hagyomány, an r.ál több és mindenesetre szeretőbb gonddal kellene őrködni fölöttük Hiszen egy város rangját, knltiirszei­lemét és historiknmét azok az omln dozó. mohos falak őrzik bizonyos te­kintetben. amelyekre annyival jobbár kellene vigyázni az emlékekben olv szegény Szegeden... fe fis éppen ezért, ezen az illanó, to vaszálló, kftnyelmüen és könnyen ál szitálható homokon sokszorosan na­gyobb jelentősége van annak a ke­Tésnrk, ami megmaradt. Ballagni pró­bálunk a régi Szeged egyenetlen kö­vein, nmelveknek zökkenőiben feltá­madnak a tovatűnt tegnapok kőd lo­vagjai, ahogy a nyírségi múlt, a ma­gyar biedermeier költője: Krudy Gy.i­ia mondaná Néhány vázlatos emlé­kezésben feltámadnak a* eltűnt köd­lovagok és talán elfelejtett élettel telnek meg ezek az omladékok és mn hos maradványok, fis talán megeleve­nedik egy korszak is a maga alak jaiban. az azóta átvállorott falak kó rótt Jó emlékezni ezekre az areélek rá. amelyek valamikor, nem is olvan régen, voltaképpen még a gyorsan el­röpült félmnltban élettel levegővel, munkával, szinel és egyénsésgelH lótték meg ezekel a falakat. Ahogy holorkálunk a régi kövek között, elsőnek hadd keljen éleire a /Kasa Viendő* emléke amrlvnü­szintere majdnem érintetlenül itt van még közöttünk, éppen csak étfestet «ék szinelt. éppen csak eltűntek be jffle a szereplők Hololl ez a Vigadó félszázada nagyon is hozzátartozott Szeged életéhez. a varos életének középpontja. Szétnézett a városban, kercsgci lehetőségei a fejlődéshez és igy löi tént, bogy amikor 1883-ban krauss Jirasek építészmester elkészült a •Tisza-nagyszálló* hatalmas objeútu mának épilésével az egyre jobban k; alakuló és városias képel öltő euró pai szabású Széchenyi-téren. 6 jelent kezett első bérlőként. Megindította és megalapozta ezt a máig is nevezetes szállodát és vendéglőt, amelyet ha marosan felvirágoztatott és tizenhá rom éven keresztül bérelt. 1896-ba r azután bérdifferenciák miatt mcgváll az egyre fejlődő komplekszunttól és A ,.Fcke<e Sasitól a Kass eÖi<jadóig Az ötvenes évek elején Csehor­szágból egy törekvő, jó megérzésü vendéglős érkezeit Szegedre, aki nem­sokára már magyar hangzással irta nevét imigyen: Kass Vencel. O volt a legöregebb Kass ebben a ven riéglős dinasztiában, amelynek háiom tagja formázta tovább azt a forgal­mai. amit Miskolcon mondjuk a »Bö­eögőc, Debrecenben a nemrégen meg szűnt /Angol Királynő* képviselt. Ak kor már régi hires intézmény voit j Szegeden a .Fekete Sas*, amclycek zzobáiban, termeiben és ivóiban sok­szor döntöttek a város sorsa és poli­tikája fölött. A legidősebb Ka** ezt i hires intézményt bérelte ki először és utolsó virágzása fűződött nevéhez. I'.z az utolsó virág/ás körülbelül a •Ű-ae évekig tartott, amikor már Kass Vencel Igen jelentékeny vagyonnal és tekintéllyel is rendelkezett. A törekvő rlínaruttiafő akkor már a család fej­lődésére, fiának jövőjére, vagyonának biztos alapokra helyezésére gondolt A* tisztában volt azzal hogy a m?g­•ónült. hetywikint dohosán omladozó már nem sokáit lehel elhatározta, hogy annál is szebbéi, rlökelöbhet éa modernebbet iétesit majd a maga szakállára, a maga ere jé hői. Meg is volt a módja hoz/á. Itt szen ekkorára már fiával. Kass J á n o s s a I együtt jelentékenyen megró velte vagyonát, elképzeléseihez köny nyen kapott banktámogatást is azei, ban a* alapításokra és építésekre ol\ kedvező korszakban. így kezdődött meg a /Kass* építése Ü*es teikek es fatelepek között Hosszú ideig keresgélt a két Kass alkalmas telek után, míg vegie is megegyezett az akkori időkben jól ismert hatalmas Tombácz. fateleppel, amelynek mészégető és fatelepei majdnem a színház mai helyéig nyúl­lak el a sok üres és beépítetlen, ren­dezetlen telek között. Kassék megvá­sárolták a Tonibácz-fatelep legkülső részét és most már az, életrevaló terv vei jelentkező, vagyonos szegedi pol­gárnak szívesen adott nagyobb kői esönt a Szeged-Csongrádi lakai ek hogv megvalósíthassák álmukat: a modern Kass Vigadói. A közben tel jesen megszerzett Fekete Sas-t már korábban dr Go I d s c h m i d I Gyö'gy orvosnak adták el, egy darabig még működött, a húszas években elősző: a szálló sziínl meg, nemsokkal ké sőbb eltűnt a vendéglő Is. 1898-ban már készen állolt a Kass ™j Vigadó Sokan nem jósoltak hosszú töl.l életet ennek a gavallériával berende zett tágas és a társas élet számára emelt épületnek, hiszen abhan az idő ben a környéken szinte csak két ház állott, a többi mind üres telek, ká tyus homok, szabad gyermekjátszótér \ színházzal szemben, a sarkon a Pfann-hóz. a mai kamarai bérház mellette már készen volt az ügyvéd kamara, amely a millencunira készüli el. de a Vigadópalota mögött még ott virull a. hatalmas fatelep, mellette é' mögötte hosszú sorban rendezetlen "Icák. lápvlrágns árkok és burjánnal ékes iires telkek... Amikor az épület elkészült, Kass János még nem gondolt arra. hősi az nj modern venriéglálóipari intéz, ményt szállodával is felszerelje, erre csak jóval később, a világháború ked­vező konjunktúrájában. 1915-ban ke­rült sor. A megnyitás idején a föld­szinti nagy tágas teremben megnyílt az első modern »\Vieoer Knffé*. amely még ma is az országnak egyik leglá gnsabb. legcélszerűbb kávéházi heivi sége. a kávéház meghosszabbításában, az épület északi részén pedig beren­dezték a hamarosan nagy hirre szert tett »Kiss Kass*-t. annyi vidám este és annyi nlánnzhnlntlan történet meg­hitt színhelyét. (A mai /modern csár­dák* első ősét.1 Az emeleten podíc. nhol a mai szállodai szobák sorakoz­nak. két fontos hivatási! kaszinó ka­pott helvet: a Tisztviselők Otthona r* a Lteyd Tár-iilaf. Mindkettőnek fontos szerepe volt a város életében, az '911 bon hivatása nyilvánvaló vnll a /tiszt­viselő városban*, a T.lo'd szerepe P»dig a kereskedelmi éiel fejlődésé­vel fcgvre fokozódott. A két kaszinó békésen és a leenktfvobh harmónii­Hogy csak mondjuk el, ott az úgynevezett rattól balra, a kályha mellett, naponkinti alakjai közül l issé meghatottan is ban megféi é egymás mellett majdnem két évtizedig. A fehér teremben ren­dezték a város legelőkelőbb farsangi mulatságait, voltak bálák, amelyek­nek idejére mindkét kaszinó szívesen odaadta a maga helyiségeit, fis a két ttub .olvasó, társalgó és játékszobái­ból varázsolta busz évvel később Kass János a mai előkelő és orsz. igo­san ismert szállodai szobáit. (Ezért van azután az. a késői átalakítás miatt, hogy az ország egyik legjobb hirii szállodájának van — a legkeve­sebb fürdőszobája.) Híres asztatok Kass János a békebeli értelemben értett ahhoz, hogv a legrövidebb idő alatt az nj intézmény asztalaihoz gyűjtse a város társadalmának veze­tőit. Nem volt napszak, hogy Kass f a ni bácsi alacsony dupla gallér­jában, mindig mosolygós arccal, szc­rcletreméltóan végig ne ment volna az asztalok között és a maga legked­vesebb mosolyával ne üdvözölje, tisz­telje vendégeit Olykor maga is letilt a vendégek közé. a maga eredeti alakja is amelyről még szó lesz az alábbiakban — törzsvendége volt ennek a kávéháznak és tagja ennek a társadalomnak. így alakult ki a legrövidebb időn tjeiül a hires törzs­asztalok egész sora. a legnevezetesebbet állt hosszú éveker át •nagyasztal* a bejá­nagv ablakok és a amelynek jellegzetes emlékezzünk Ta sch 1 e r Endrére, a Nagy tatára, a város bölcs fője^vzöjére, Brauswetter Ottóra, a híres órásra, akit S p i n g I i néven nevezlek. Fe 1 m a y e r János­ra, a /tarka tímárra*, akiről Mikszáth rajzolt elfak.ilhatatlan ké­pet, itt üt E ngel Lajos, a hires sze­gedi írók kiadója, aki Compaetor r.évre hallgatott és aki ezzel a szig­nummal szeretett volna saját lapjá­ban írni. ha saját szerkesztői enged­ték volna... Volt idő. amikor a nagyhatalmú kiadó csak az npróhir­letések között mondhatta el vélemé­nyét... fis idejárt nap-nap után tiehtenegger Gyula, \V i m m e r Eillöp, Balogh Károly, a hires sze iá tor. a város pénzügyeinek művé­sze. itt tfint fel a lapát szakállú hnnkdirektor Dési Géza. akivel •ffvütt eltűnt a Szegedi Hitelbank is s a kávéházban jelent meg minden váron nébánynapra hétköznap is szürke cilinderében a város hires rl­só kerületének képviselője: há.-ó Bánffy Dezső, aki a fülledt nyári estéken kint vacsorázott a Stefániára néző rögtönzött /ferrasszon*, mert •tkkor még ide vonult ki nvaranta a Kass Vigadó étterme minden asztalá­val és messzire illatozó halnapriká­sával... A középen állott a huszártisztek asztala, örökké vidáman és minden­kor készen valami uj attakra, a tisz­tek kö/ött az első helyeken Fráter Lóránd a nótaköltő, mellette sok­szor Borhélv Maezky F.mit mos­tani borsodi főispán, akkor daliás huszárfőhadnagy és itt volt a másik legendás huszárkapitány, akit ak kor Tomhárz sógornak mon­dogattak... Az első fénykora a ká­véháznak 1S99-brn volt. a nagyszabá­sú mezőgazdasági kiállítás idején amikor itt ffvütt össze az ország as rárfflnemessége, heteken át vitatva a tenyésztés legfontosabb kérdéseit és rendületlenül fogyasztva « legfrissebb P o m m e r y-s/ai llitmányokat. .. A tágas, levegős kávéház, mellett külön fejezet illeti meg az északi szárnyon, a mély földszinten meghú­zódó csárdát, amelv a maga Vödto. ragjaival együtt. mint »Kis Kas«* ke­rült a történejemben. Ez a humornak, a színészetnek, a vcgnélkuli tráták­nak és a rekord-vadasztörténetcknek volt a helye. A Kis kass tulajdonkep­pen, hogy ma is érthető megjelöles­at'J illessük: » Gólya birodalma Joli, korpássy Elemér, a hires anekdo.a­inondó itt szítta tele magát egy gaz­dag. életre vidám történetekkel, tré­fás mesékkei, amelyeken sokszor He­tekig kacagott a félváros és amelye­ket ma is olyan jóleső ballapi, a kif Kass modorában. A Kts-Kass A vadásztörténetekre berendezett csárda lalan ott állt a híres harang, amelynek nia már külön irodalma van és amely minden olyan alka-oui­mal megszólalt, amikor az uraságok, •az, igazmondók asztalánál* rázeudi­tettek a legigazabb történetekre . Ehhez az asztalhoz iilt le minden es­te Gólya Tascblcr Jóska járas­biróval, hogy aztán hajnalidé vala­melyik valóságos tiszaparti csártía­ban kössenek ki. Itt volt törzstag B á r d o s s Béla, a tb. főjegyző, az örökké vidám szegény jó Szel ess Jóska és az igazmondók asztalánál volt verhetetlen bajfnok Almássy Endre színigazgató, akinek történetei­re talán a legtöbbször szólalt meg az igazmondók harangja... A színészekről se feledkezzünk meg, akik nem vetették meg a Kiss Kass homoki nedűit, nem nagyon tak programokat a művészetről, de annál inkább művészek voltak: U j­házv Ede, Mczey Pcler, Kenyéri Mór, Csórt os Gyula, aki abban az időben verhetetlen karanibolhajnok volt a Kass billiárdmezőin, ennek az asztalnak volt tagja többek között Müller Matyi a karmester, aki akiiv huszártisztből lett színházi dirigens és aki a világháborúban a 1-es huszá­rok egyik legszebben dekorált tisztje lett megint... Ide járt le hosszú ;dőn keresztül minden szombaton az ak­kori /Szegcdi Iliradó* szónoki publisz. tája. Lipcse y Adám, a Borsszem Jankó akkori oiiszágosan ismert szerkesztője, egy-egy paprikásért Sze­gedre utazott munkatársaival zwee. kendre és itl iilt együtt annyi esté­ken át Tömörkény Istvánnal. Kukat Nem volna világos a vázlat, ha kttclejtenök az egykori hires szegcdi cigányokat. Hiszen az utolsó béke hangos éjszakái el sem képzelhetők jó muzsika, csöndes nótázás nélkül, — sőt az arszlánok hölgyeikkel, a ma­mák kis lurkóikkal jobbára a habot kávé vagy az eperfagylalt mellett a hires cigányokért is kiültek nyári vasárnap délutánonkint a Kass terasz­szára. amelyet akkor még nem vá­lasztottak el kerítések és barrikáiiok és amely akkor még kinyúlt a Kass Vigadó előtti háromszögletű járda­sziget legvégéig, egészen az ivlámpá­ig és sürii asztalok között öt óra után már alig volt hely a későn ér­kezők részére... Itt hegedült annyi éven át a leg híresebb szegedi cigány: Kukac, lir­bán Lnjos. fis azt is el tehet monda­ni. hogyan ragadt rá erre a pöttöm­nyi árva cigánygyerekre a Kukac név. amellyel muzsikája országos hí­rűvé emelkedett. A 70-es években gróf T> á d a v Gedeon egyik enyhébb esté­jén kiült a Kuss elé levegőzni. Ott muzsikált az utca szögletén az akkor 10—12 éves" és még pöttömnyibb ci­gánygyerek. a hetvárüldöző gróf egy onrabig csak hallgatta a hegedűszót, megtetszett a gyerek a félelmetes vál­lalónak, odaintette és így szólt: — Gyere ide kis Kukac, ülj a* ölembe, ugy muzsikálj!... Kukac mellett a Kass terasszán muzsikált Erdélyi Kálmán, ké­sőbb Vajda Jancsi is. majd a hi-es bandákban felnőtt Károlyi Árpád, akinek hegediiszaVa már hozzátarto­zott a /Kass* fénykorához. Fz a fér.v­kor a nemzeti feltámadással kezdő­dik. ezt is elmondjuk legközelebb. (Tiwapzrti)

Next

/
Thumbnails
Contents