Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-02 / 75. szám
4 U E I. M A G Y AHORSZAtv C » * t f> r l 5 k. 1912 április 2. Gergő látogatóban teétigu Gergő, Szatymuz bot- w> székváros poigara, meg akarja látogatni a testvérét, akit nem latolt a szerb megszállás óta, azért lupogaióziú kezd, hogyan juthatna el Horgosra-.' Kitapasztalja a helyzetet, felkészülődik s megjelenik az állomáson. A vonat ugyan csak hajnal felé indul, de Gergő ott van már este, mert hátha meggondolják a bagonyok és elindulnak nélküle. A vasutas ember a masináit kopogtatja. — Aggyisten mondja Gergő, mék a testvéremhez. Lehet-e bilétát kapni? — De csak a vonat indulása elől!, most még korai. — Azt se tudom, hány gyereke van azóta. A vasúti ember rovatos papírokra hajol, azokat nézi. ir is közben valamit. — Hm. _ feleli mégis udvariasan. — Négyen voltunk testvérek. fo>ytatja Gergő, aztán elszakadtunk ki erre, ki arra. Mennyi Horgosig a biléU? — Két pengő. Gergő meghökken, ránt egyet a subán. — Kettőt mondott? — Annyit. Belelelik néhány pillanatba, amíg valaszol. — Sok — Már pedig annak az az ára. Igy a vasúti férfiú, aki egyre többet ir. Fölfelé is szalad a plajbászszal a papíron, néha éppenséggel Keresztbe. közben a rsilingelö valamihez lép Ezt nézni alkalmatos dolog. ugy sem látni ilyet minden nap, mert hogv rnnvi furcsasággal van teli a világ. Hát még mikor hosszú vékony cédulát nuz kl a masinából s ugy olvassa, mintha írtak volna rá — Mond-e esőt? — érdeklődik Gergő — Azt is. — Adja egy buszért — tör most rá a világutazó. — Nem lelie.t. tatám, szabott ára van itt mindennek - Már hogy ne lehetne! A Nejű is enged alkudni, ha szépen kérem, miért különb maga? — Hiszen ha rajtam állana! De el kell számolnom. .— Mongya hogy szögénnyel tött jól. A víz sokat ártott a termésemnek, két malacom elhullott. Maga is tuggya, milyen nehéz az élet! — Tudom. (És tovább ir, meg kattog) A kenyér megdrágult, igaz ni, a lovat is eladtuk, mert nem eszik. — Ühüm ... — Három családom van. két gye rek. egy jány. mindig ennének s addig se tart. mig két tót megcsókolja egymást. vége a cipónak. — Ilin A nagyobbik ti/ éves olyan szépen veti a belül hogy kántor is lehet belőle. A kisebbik hitvány, sokszor rázza a hideg. — Hej. hai... A plajbász most alulról száguld felfelé, majd Ujabb papirpántlikát olvas a vasuli férfin, meri s/örnven kopog a masina Mikor én gyerök voltam, folytatja Gergő, nem unszolták annyira az. oskolát. Manapság lettek nagyon szigorúak. Vén fejjel nckiadtam én is magam a betűnek, de nem ment. Gergőt most átmenetileg elfoglalja a pipagy ujtás. hirtelen kap utána szólva. •— \l3ga is engedjen, én is engedek. Legyen egyharminc, ha már ugy köti magát. \ jegyek ura jó kedvében van, csak mosolyog. — Volt már biró elöttt — Én nem, de a keres/.Irtanám — Aztán mire végezte? — Másfél esztendőt kapott, mert a bálban szoldas üveggel holttá nyilvánítottá a cimboráját. — Alkudott a biróval? — Nem lehetséges az, hallja-e! — Hát látja, ill se lehet. Ami az ára a jegynek, azt meg kell fizetni. — Meg? — Meg ám! Persze csak akkor, ha utazni akar. Mert nem muszáj. — Hogy mondhat ilyet az ur. már hogy ne volna muszáj! Nem megmondtam. hogy látni akarom a testvéremet? Tuggya meg ha éppen nkatja, hir gyütt róla. hogy beteg. Isten neki, ncfok egy negyvenet. . Most nagyon zörög a gép, — Jön a gyors, utána én lefekszem. dc ha akarja, kiadom már most a jegyét — Égyötven ... — Kell, vagy nem? Két pengő az ára. Gergő iszonyú sóhajtások közt leolvassa n pénzt. — Legalább egv tizcst adjon viszsza. Jó lesz. az a fekete is. Nem kap választ. Már közelről dübörög a vasbika, piroslik a tüz-szeme. megreszket tőle a föld. — Gergő menedéket keres, ahol meghúzódik hajnalig. ugy méltatlankodik. — Kifaggati itt mindenről az embert, aztán hiába az egész. Egy hatost sem engedett cl. I ffWíarfne finfflnláláct'e£uiab^ francia gépemmel csináltasson. I <11IU9 UllUUldlflM A haj nem törik és természetes fényt kap. Estélyi frizurák gyönyörűen készülnek. Herédi Gizella fényt kap. Szeged, Kossnth Lafos sugárut 23. Látogatás szovjetmunkások között i-t honvéd haditudósító század | közlése.) A „munkástelep", amelyen járunk, a szovjetbirodalom egyik legmozgalmasabb szélén terül el. Magyarországi, vagy általában európai hasonlattal alig élhetünk, ha fogalmat akarunk nyújtani az olvasónak erről a munkástelepről. A régi falusi eigánysorok képének hasonlata közelíti meg még leginkább ezt a telepet. Az épületek javarésze vályogház. jócskán akad közöttük deszkából és kátránypapírból összetákolt viskó is. Azok, akik ilyenekben luknak, még boldogok, mert. legtöbbször csak magok, vagyis egy-egy család él bennük. Ez ugyan személylétszám tekintetében nem nagy előnyt jelent, mert hatan nyolcan is laknak egy-egy szobában, de mégis tűrhetőbb sors. mint azoké, akik a mnukástelep két hosszú, barakszerü faépületében kaptak hajlékot. — Azelőtt mi is olyanban laktunk — mondja az egyik külön-viskó gazdája —, dc olyan tűrhetetlen volt a velünk együtt lakó két család. hogy inkább kiköltöztünk onnét és egy összedőlt szivattyúház deszkáiból és kátránypapir-bcléséből felépítettük ezt itt, Vasárnap van s a szövetséges csapatok által újra üzembehelyezett vasgyár munkásai nyújtózkodással töltik a munkaszünet napját. Eddigi tapasztalataink szerint a falusi nép általában szívesen fogadott bennünket, a városi lakosság, főként azonban az ipari munkások hosszú ideig gyanakodva néztek ós bizalmatlanok voltak irántunk. Amióta azonban néhány honvédegység közelebb táborozik a városhoz. a volt szovjet munkásságnak ez a magatartása is láthatóan meg enyhült. Most, hogy az imént kijöttünk közéjük, határozottan barátsággal fogadtak. — Eleinte — moudják —, amikor még hittünk a belénkpropagandáz.ot szrovjetmeséknek, reszketve vártuk. hogy ránkszakadjanak mindazok a borzalmak, amelyeket a szovjet politikai szemináriumaiban anynyiszor emlegettek, a nyugati államok életének ecsetelése során. Mert azt bizonyára hallották már. hogy a szovjetbiztosok mindig úgy beszéltek a nyugati országok állapotairól, mir.t az emberteleuség, állati kegyetlenkedés, szándékos népbutítás és proletár-rabszolgaság iszonyatos földjéről. AH tehát a vörös hadsereg visszavonulása ntán óráról-órára, majd napról-napra * utóbb hétrőlhétre vártuk rettegő lélekkel, mikor kezdődik itt is ez a borzasztó rendszer? Mikor azután azt láttuk, hogy az üzemeket újból megindítják, keresetünk több, mint amennyit a szovjet alatt kerestünk, betegségünkben orvosok gondoznak s gyerekeinket gondosan számbaveszik, táplálóbb élelmezésük végett, akkor kezdtünk rájönni, hogy 25 esztendőn át minden esak hazugság volt és hogy minden állítássá] ellenkezően, mi éltünk a legnyomorúságosabban egész Európában. Bottal bicegő, nagyon öreg, ukrán anyóka szólal most meg, foghíjjas szájából szinfe esak sipítanak a szavak: — Most már persze, nekem is van szavam! De bezzeg, amikor meg az istentelen szovjetrendszer alatt, százszor, is belekezdtem a bolsevikok szidásába, akkor nyQmban letorkolt: fiam, menyem és minden unokám. Még jó. hogy föl nem jelentettek a vörösöknél. De most már elhiszik, hogy igazam volt, amikor azt mondottam, hogy a fcáratyuska idejében földi mennyország volt az élet ehhez képest, pedig akkor is eleget szenvedett az ember. Most szinte egyszerre beszél az egész család. Magam persze, nem értek egy szót sem. dc a tolmácsunk nevetve igyekszik legalább általánosságban jelezni, hogy mit mondanak. Annyit azonban az ukránul nem értőnek is látnia kell^ hogy ezek a szerencsétlenek valóban örülnek. Valami felszabadulteág érzése lelkesíti őket. Pedig ez a mostani életük is még csak olyan, hogy együtt sem említhető, a modern európai államok munkásságának életével. Az, amit mondanak, alapjábanvóve régen ismert dolog s haditudósítók, valamint az erre járt polgári újságírók számtalanszor meg is írták. De megrázó az az egyöntetűség, amellyel panaszaik mindenütt ugyanazokkal a szavakkal megnyilatkoznak. Hogy 12—15 órát is kellett egyes üzemekben dolgozniuk s mégis oly keveset kerestek, hogy a pártadó ée *x államtól bérelt ..il>en lakás" bérének levonása ntá n lía.}szólván semmi sem maradt a munkáscsalád kezében. A kereset fokozása végett — de meg természetese® a rendszer szigorú parancsára is — az, asszonynép ugyancsak munkára járt. A szovjet a szigorú muukakötelezettség tekintetében nem tett különbséget a férfiak és nők között Ugy látszik, Lenin és Sztálin szociális tanácsadói mit sem hallottak azokról a magasabb szempontokról és törvényekről, amelyeket a uyngati államok már a húszas évek elejétől kezdve egyre szélesebb ke retekben érvényesítették a nők év gyermekek védelme terén. Itt olyan üzemekben is dolgoztatták a nőket, még több gyermekes, sőt szopta tóanyákat is. amelyekre nézve az európai törvények csupán orvosi vizsgálattal erre alkalmasnak talált fér fiak .alkalmazását engedik meg, ezeknél is szigorú feltételként kötv* ki a gyakori váltást. Még embertelenebbé tette * szov jetiállapotokat a nők munkábahajtása tekintetében az, hogy a mnnkásuő csak akkor kapta meg amúgy) is ijesztő fukarsággal megállapított órabérének teljes összegét, ha árvaleán®*. hajadon, elvált, vagy özvegy volt. Vagyis nem tartozott családkötelékbe. Mihelyt családkötelckbe tartozó nő munkájáról vu^t szó, nyomban felére értékelték a munkáját, azzal a meglepő szociális indokolással, hogy hiszen többen t» keresnek, tehát nem illeti meg • teljes órabér. — Nem lehet azt elmondani kérem. — mondja egy fejkendős középkorú asszony, aki az imént jött meg a húszesztendős elnyomás utan ismét rendszeresített vasárnapi mi' sóről —, milyen szörnyetegek voltak a bolsevikok! Csak most látjuk ai óriási különbséget. Állatnak nézték a férfit, de még szánandóbb állatnak tartották a nőt. Agyonhajszoltak bennünket a munkával és mégis éhezni kellett. Arról nem gondoskodtak, hogy esak valamennyire is megélhessünk, de hacsak öt percet is késett valaki a gyárból, azt büntetésből legott bányamunkára os/.tottáb be. ahol órabért, illetve fizetést egyáltalán nem kapott s élelmet is csupán annyit, hogy éppen éhen nem halt. Az uram most a nikolajewi út építésénél dolgozik ét többet keres egy uap alatt, mint azelőtt egy hét alatt. Hála legyen a» Istennek, aki ide küldte magukat, hogy megszabadítsanak rettenete* nyomor úságunkbóL Kizárólag fogyasztóknak és feldolgozóknak ajánlja választékos rokfaróf férfi és női ruhaszövetekben, selymekben, valamint az összes textilárukban nolízer s. ís fiai KÁLLAY ALBERT UTCA 8. Főpostával szemben. 971 .Előfizetőink havi 80 fillérért mindennap cserélhetnek könyvet * DÉLMAGYAttORSZAG köloapnjköavr Iái-Aba*.
