Délmagyarország, 1942. március (18. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-08 / 55. szám

Széchenyi egyik legkedvesebb irója Életünket a mult árnyékként kiséri. Nagyon sokszor észre se vesszük, de I észre se vehetjük, mert legtöbbször a hétköznapi élet szürke ege borul ránk. De mikor valami, vagv valaki szinte, len világunkra hirtelen rávillantja a megismerés, a magunkratalálás sugarát, multunk valamely szakasza verőfényesen tárul elénk. Igy jártam cn egv Montaigne-forditással, mely a minap került a kelembe. 1938 augusztus 20-at írtak. Grenoble-ban voltam. Franciaország ebben az időben élte a boldog béke bőséggel áldott utolsó napjait. A levegő a közeli vihar elektromosságával volt telilett és az emberek mintha minden igyekezetükkel azon lettek volna, hogy a tragikus jövőt sejtető jelent a szemkápráztató jólét kábuiatában feledjék. Franciaországban ezekben az időkben az életnek olyan ritmusa volt, mégmint soha. És én a megtiport kis nemzet legkisebb fia káprázó szemmel iátlam, csodáltam az élet óriási aránvu vonalait. S e nagyvonalú éleihez illően, reggel 8 órakor ébredés utáni kábulatomból, egy távirat ébreszt fel egészen: • Szerdán 7 órakor váriak a Porrteauxi állomás előcsarnokában. Lueien*. Lucien Maibot régi jó barátom fa francia vereség óta nem tudom, él-e, hal-e) lepett meg ezzel a megbivassal; Bordeaux mellett Civracen Médoe-ben lakik szép kiterjedésű szöllöföldje közepén. Aznap este már a lyon-i álló- J más várótermében vacsoráztam a !>orticauxi gyorsra várva. Elutazásom •lőtt egv könyvet is vettem: Montaicne Kssais-.jenek szemelvényes kiadását. Útitársaim egcsz éjjel változtak, ahogy a vonat meg-megálJt, de az akkor éjjel olvasott Montaigne-gondolatok elkísértek egész Bordeauxig, sőt azt hiszem, elkisérnek egy életen át. Ahogy Montaigne legszebb lapjait lapozgattam, eszembejutott. hogy Széchenyi Istvánnak ő volt az egyik legkedvesebb irója és 1825-ben Széchenyi esak azért ment el Bordeauxha, hogy láthassa azokat a helyeket, ahol Montaigne élt és gondolkodott az emberi lélek furcsaságain. Montaigne egyetlen nagy müve az: Fssais. de rebben a páratlan munkában, melyet minden szerkesztést terv, minden módszer nélkül, események és olvasmányok véletlen sodrában irt, teljesen és egészen benne vnnt. Messire Michel seigneur de Montaigne 1533-ban születelt. A francia renaissaneennk alig van érdekesebb alakja. Szélejhorizontu klasszikus műveltsége, gazdag élettapasztalata, az örök lén veget látó szellemének változatlan frissesége. miivében jelentkező embervoltáriak közvetlensége, természetessége, egyszerűségében rejlő nagyszerűsége teszi a mai ember számára is érdekessé és vonzóvá. Montaigne jelentősége és nagysága időálló gondolataiban van, mclvck egyformán gazdag lelkitáplálékot nyújtanak minden nemzet fiának. • Minden ember az emberi állapot teljességét hordja magában* — irja egy helyen és meglepő merészséggel próbálja önarcképét teljes hűséggel megrajzolni tigy, hogy abban minden ember önmagára ismerjen. >Nincs a vilAgon még egv olvan csoda és szörny, mint jómagam*... Nincs író. költő, akinek szellemi arobe|je az idő múlásával ne változnék javára, vagy rovására. Montaigne |rói arcképe is mennyi változáson rrnHlt át és éppen ebben rejlik itói ragp-sága — megmaradt még ma is olvasott, nagy Írónak. Pascal, VolInfcre. Spinoza. Kant. Goethe, Szérhenyú mind mást Iáinak benne, mert t ««n a kép változik, hanem az, aki nézi és ítéletet mond felöle. mintegy iga. /alva Montaigne egy megjegyzését iiézfieinkröl: »Mi és * ítéleteink és mindán halandó dolog folyik és hullámzik szakadatlan; igy aztán semmi bizonyosat nem tudhatunk, lévén hogy itélö és megitélt állandó változásban és forgandóságban van«. Montaigne jelentősége elsősorban az általánosan nagy hatásban van, melyet közvetlen, vagy közvetve tett a renaissance-kori nevelőkre és filozófusokra. • Ricn de Trop* hangoztatja. Nem a tulhalmozott tudás adja meg az ember igazi értékét, hanem a juzan Ítélőképesség, mely alkalmassá tesz bennünket az élet tekervényes utjain való eligazodásra. A nevelésnek is az ismeretek átadása alkalmával főképpen ezt kel] szem előtt tartania. A történelem tanításában például nem az évszám, az esemény a fontos, hanem az ok és okozat közötti összefüggés ismerete és az ebből levonható erkölcsi tanulság. A nyelvtanítással kapcsolatban felfogása egészen modern: az induktív módszert ajánlja. (AMg két évtizede, hogy a modern nyelvek tanításánál az induktív módszert általánosságban is alkalmazzák.) — Montaigneben mindenki megtalálja azt, amit keres, vagy mondjuk inkább ugy: a magának valót. Miért? Mert nem a külső-, hanem a belsővilágot rajzolja meg azokkal az eseményekkel és hibákkal. mely Montaigne előtt és után is változatlanul az ember jellegzetes I lelkijegyei maradtak. Bayle, Rousseau. Voltaire a felvilágosodás elöfu. tárát tisztelik benne. Rousseau hóbor. tos pedagógiai eszméi Montaigne 'józan, egészséges gondolatainak tulhajtásai*. A XIX. század folyamán a legolvasottabb irók egyike Sainte-Beuve-t és Renant szellemi rokonának tekinthetjük. Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy Shakespeare, Veralumi, Bacon. Locke is merítettek kimeritnetetlemil gazdag szelleméből. Goethe is egy helyen megemlíti: >Montaigne. Babelais, Marót waren meine Freunde und erregten in mir Anteil und Bewunderungc. Nietzsche igv ír róla: >lrh weis nur noch einen Schrifts. teller, den ich betrefft der Ehrlichkeit Schopenhauer gleieh, ja noch hóhér stelle; das ist Montaigne*. A magyar irodalomban Montaigne kultuszról beszélni alig lehet. Kármán József: A nemzet csinosodása című müvében vannak kétségtelen Moutaigne-nvomok és Széchenvink olvas- . gatta sokat és tisztelte nagyon. Az tl emberi lélek megismerésében, az ft egyén és a társadalom viszonyáról vallott felfogásában, a közérdek áíhatatos szeretetében az egyéni érdek háttérbe való szorításával feltétlenül hatott rá, de főképpen a forradalomról vallott felfogásával, mely szerint „...nincs egv államnak nagyobb veszedelme. mint az újítás: minden változás csak igazságtalansághoz és zsarnoksághoz: vezet*. A magyar irodalomban csak három szemel vén vqs fordítással dicsekedhetünk. Az első Nagy Totth József fordítása 1803-ból, a második csaknem 100 évvel később jelent meg. Birkás Géza 1913-ban adta ki szemelvényes fordítását, melyben Montaigne-nek főképpen a nevelésről vallott nézeteit találhatjuk meg. A fordítást sok szempontú. a lényeget kutató tanulmány előzi meg. Á fordításon nagyon meglátszik, hogy a fordító a művészi gond mellett különös szeretettel is foga!között Montaigne-el. A szavak iegfinomabb árnvalatbeli különbségeit is kellő mérlegeléssel vette figyelembe, hogv a fordítás annál hűbb és tökéletesebb legyen. A harmadik fordítás Kürti Gvörgyé. André Gide válogatásában 1911-ben jelent meg. Montaisneről való megemlékezésünknek időszerűségét adja különösen az a tény. ho»v a legyőzött Franciaországban a Montaigne-kultusznak renaissancca van és hogv Montaigne 350 évvel ezelőtt 1692. ben" halt meg jó keresztényhez illő módon. í .Visszatérve az én Lucien barátom•gof.cn gebfiordt zomjúácjxL •nnak, bogy valamelyik árú jó s bogy ezért? közkedveltségnek is örvend, az, ha lelkiismeretlen emberek másodrendű anyagok hozzákeverésével hamisítják: számukra ez dupla hasznot je» lent. Hogy ez mennyire így van, azt a napnál is fényesebben bizonyítja egy régi, kitűnő • magyar orvosszernek, a „magyar királyné vizének" története, amelyet Európa-szerte ugyancsak hamisítottak s azután „eau de la reine de Hongrie" néven árusítottak jó pénzért mindenütt a külföildön. Ilyen eset adódott az úgynevezett „kontinentális kávé"® nál is. Amikor 1806*ban vén szárazföldünk blokád alá került, Európa arra kényszerült, hogy az elmaradt tengerentúli-árúk helyébe olyan cikkeket állítson, amelyeket saját anyaföldünk termékeiből, a magunk erejéből tudunk készíteni. Éppoly jó vagy lehetőleg még jobb minőségben, mint aminők a tengeren® túlról kerültek hozzánk. így bukkantak például akkoriban a répacukorra, amely pompásan pótolta a gyarmari cukrot mát csak azért is, mert ára nem haladta me* a nagyobb tömegek vásárló erejét. Így született meg akkoriban,a „kontinentális kávé" is, ez az értékes, zamatos barna ital, melyet a CICHORIUM INTYtBUS nevű növény illatos gyökeréből főstek. Mivel pedig ezt az újfajta italt csakhamar megkedvelték s ezért nagyon elterjedt, mi sem természetesebb, hogy cgyAettörc jelentkeztek a hamisítások is. Az akkori kormányzatok azonban annyira értékesnek tartották ezt az italt s olyan nagy súlyt, helyezték arra, hogy jóhíre épségben maradjon, hogy védelmére ható® sági intézkedéseket léptettek életbe. Igy például csakis meg® bizható egyének kaphattak jogot arra, hogy ezt a „kontinen® tális kávét" gyárthassák. Ennek fejében azonban arra köte® lezték az illetőket, hogy minden egyes -csomagra rátegyék a védjegyet,'amely az árú valódiságát bizonyítja. Ezenfelül pedig miniszteriális szervek ügyeltek fel minden idevágó rendelet pontos és lelkiismeretes betartására. Ily előfeltételek közepette született meg akkoriban —• 1828*ban — a: a vállalat is, amely a Fcanck. »cikóriakávét gyártja. Ez a vállalat jó és rossz időkben egyaránt türelmesen és kitartóan munkálkodott azon, hogy ezt a pompás belföldi kávépótszert minél tökéletesebbé tegye. Sikerült is ilyenformán olyan márkás árút teremtenie, amelynek védjegye önmagáért beszél s bizonyságlevele az árú valódiságának. Joggal elmond® hatjuk, hogy a Franch rcikóriakávé az egész világ szakembe® reirtek egybehangzó véleménye szerint minden, joggal támaszt® ható igénynek tökéletesen megfelel. Akár hozzákeverjük valamelyik más kávéhoz, hogs annak zamatát fokozzuk, akár pedig tisztán vagy tejjel isszuk, mindenképen csak örülhetünk, hogy ilyen jó italunk van. S örömünk még csak öregbedik, ha arra gondolunk, hogv itt terem hazánk földjén s hogy- a magyar ipar dicsőségét és fejlettségét messze földön hirdeti.