Délmagyarország, 1942. március (18. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-08 / 55. szám

DRLMARYAttORS 7. A 0 Vasórnup, 1912. március 8. hoz. fcjvillnn előttem az a képsorozat, amint a bordeauxi állomás oszlopos előcsarnokában megpillantottam felém jönni, aztán az ut. melv házához nagy. szerűen megművelt szőílöföldek közö't vezetett, majd a tenger, a város ódon házaival, a római császárok korabeli emiekekkel, Montaigne szobrával, a könyvtár épülete, hol Montaigne emlé­keit őrzik, a kikötő, a posta, ahonnan hazairtani és az egész város, melynek életritmusában volt valami számom­ra egés en különös, franciaországi utazásaim alkalmával sohasem tapasz­talt. Még látlak tó Luoien, amint Ar­"aeho'nhan. ahova szintén elvittél, a 'rngerbeh fürdesz, a nap már éppen lernrnöhcn vnn és a tenger mintha vérré változott volna mögötted.., MADAÜHY LÁSZLÓ Ne káromkodj ! (A Délmagyarország munkaldt­sálát) Az Aktió Catolika vasárnap délelőtt rendezi Szegeden a károm­kodás elleni tömeg-gyűlését a vá­rosháza nagytermében. A gyűlés 11 órakor kezdődik. Dr. Halász Pál ka­nonok-plébános nyitja meg a gyű­lést. Az ünnepi szónok dr. Rosta Lajos országgyűlési képviselő. A város hatósága részéről dr. Tóth Béla polgármesterbőlyettes mond beszédet. Felszólalnak még dr. Csi­kós-Nagy Józsefné. Beák János, va­lamint. a munkásság és az ifjúság képviselője, Hogyan szerezhetnek a cukorbetegek inzulint (A Délmagyarország munkatár­sától) Nemrég foglalkozott a Dél­magyarország az inzulin-ellátás kér­désével. Cikkünk most érdekes nk­tualftáit kapott a Budapesti Köz­lönyben megjelent belügyminiszte­ri rendelet, kapcsán. A rendelet az iozulinellátásban a külföldi inzH­li tibebozatalnak a háború követ­keztében beállt nagyfokú csökkené­se folytán előállt hiányán akar se­gíteni. A rendelet előírja, bogv a jövőben csak a cukorbetegek kap­hatnak inzulint és azok is Vsak olyan mennyiségben, amennyire eletük fenntartása érdekében feltét­lenül szükségük van. A rendelet az inzulin kiszolgáltatását orvosi en­gedélyhez köti. A hatósági orvosi engedélyt községekben a körorvos, vagy n községi orvos, városokban a városi orvos adja ki. Hatósági orvosi engedély nékiil kaphatók in­zulint az OTT-betegck akkor, ha nz intézet terhére a biztosító intézet orvosa engedélyezte nz Inzulin ki­adását. Engedély nélkül szerezhe­tik be inznlinsziilcségleteiket a kór­házak és a tudományegyetemi kli­r 'kék is. A hazai tmuilinszüksé'jrlet meg­állapítása végett a rendelet előírja a cukorbetegek egyszeri bejelenté­sét. Minden orvos é« minden gyógy intézet vezetője köteles a március lé. és április lé közölti időszakban a kezelés alatt levő vncy jelentke­zett Pnkorbetegekot bejelenteni. Be­jelentő lapot a nyilvános gyógy­szertárak nrúsítanak. Minden Hí­korbetegnek érdeke, liogy a megje­löli idő alatt orvosnál, vagy vala­melyik gyógyintézetben jelenthez t.ék, mert. c*ak ilyen módon lesz biz­tosítható számára a szükséges ipzu­linmenriy iség. n MüGyoRossy JMZZ és ARTISTA OLJ) TRIÁSZ ma déíetőii sarakor Iesz megtavtva a Belvárosi Moziban. közreműködnek Budapest legelső művészei és szólistái Néhány jegy még a Mozi pénztáránál kapható. Nyolcvan éves Maeterlinck, a »Kék madár« költője (A Délmagyarország munkatársá­tól) Valahol Amerikában most ünnep­li nyolcvanadik születésnapját egy öregember. Érdekes feje van: fényké­pét a világ minden kirakatában muto­gatták, amikor az öregúr megkapta a Nobel-dijat. A dinamit feltalálójá­nak adományát nem azért kapta aieg, mert valami uj találmánnyal, felfede­zéssel tetle gazdagabbá a tudást és egy illúzióval szegényebbé a világot. Nem bolyongott soha ez az /great old nutn® a technika világában, az orvos­tudomány csodái közt az etnberi kuta­tóösztön egyéb gyakorlati területein. Egy Íróasztala volt csupán egy belga városkában. S naphosszat, hónapokig, évekig ült az Íróasztal mellett és írt. Furcsa mondatokat, amelyek egészen más világból jöttek elő, mini az a világ, amelyben élt. Ügyvéd volt s ha végeértek a pörös ügyek, a min­dennapi élet marakodó bajai, akkor visszavonult az Íróasztala cs nz ön­maga valódi világának bástyái mö­gé s papirra rótta a végtelenség hangjait. A csönd nem tartott sokáig körülötte. Amikor 1911-ben megkap­ta a Nobej-dijat: ezt az eseménvt már világhír név előzte meg. A flamand Származású M a e ! e r ­linek ezzel a világhírnévvel a ral­ién kelt át az Óceánon. S most éle­tének 80.ik állomásához éH. Nemcsak az fí iinnepe ez: mindenki ünnepe, aki ismeri a /Méhek életét®, a /Kék marinr»-t s Maelrrlink többi szimbo­lista drámáját cs bölcseleti müvét. AZ ÉLET nem sokat tagadott meg tőle. A bel­ga király még grófi rangra is emel­te a nemzet hálája és elismerésekép­pen. A világ mélvséges hódolattal vette körül személyét. Minden oka megvolt tehát, hogv a /napos oldal® csodáiban lássa meg az élet értelmét. S mégis, ez a költő, aki ragyogó szí­nekben csillogtatta meg az önmaga világának konglomerátumát. annyira filozófus volt. hogy vad és sötét pesz­sziniizmus szőtte át. meg át azokat a sorokat, amelyeket az emberiségnek adott. Ez a pesszimizmus azonban nem volt végzetes: inkább az önmagá­val vívódó lélek különös borongása, mintsem a világgal szemben elfoglalt elutasító álláspont megnyilatkozása. Meglátta a szépségei a földön is. de r.em tudta hinni, hogy ezek a szépsé­gek meg tudják értetni az emberiség­gel. hogv értük kell élni. Nem a szen­vedést kifogásolta, mert hiszen a szépség a benne rejlő emberi bol­dogság nem érhető el szenvedés, a küzdelem szenvedése nélkül. Csupán annak a fájdalmas hitének adott han­got. hogy az emberiség nem a szép­ség, a boldogság eléréséért szenved. Valami van a dolgok mélyén, amelyet filozófns-lelke megérez, köllő-lelke megfogalmaz, de amelyet emberi — mindennapi lelke nem ért. /A szegé­nyek kincse®, a /Méhek élete®, a /Vi­rágok intelligenciája® — mind egy-egy példája annak, hogy miképpen keres, hol kutat a költő-filozófus a szépség, a lehetséges tökéletesség, a boldog­ság megnyilatkozásai után. Valami furcsa érzés vonul végig szimbolista drámáin is: nem a görög tragédiák fátumszeriisége irányítja itt az em­beri sorsokat, hanem egész ujkeletü végzet, megállíthatatlan sodrás, is­meretlen titkos erő tartja markában az etnberi sorsokat. Csakhogy a mne­lerlineki drámákban — szemben a görög tragédiákkal — az ember a ma­ga küzdelmével megmásíthatja a vég­zet útját, de a végzet akkor is betel­jesedik. mert az emberi küzdés kép­leien arra. hogv végső eredményben jó irányba terelje a dolgok menetéi, EGYIK FRANCIA kritikusa a róla és müveiről szóló be­számolójának ezt a mottót adla: •Soha ne legyünk nyugodtak, míg a jó jnl/bá és a jobb legjobbá nem vá­lik*. Erre a törekvésre nem tudta al­kalmasnak látni Mneterlinek az embe­reket. Mint köftő. az emberek elé raj­zolta a jó. jobb és legjobb-olmélet gyakorlati eredményeit, de mint fi'o­zófus ugy látta, hogv ennek az irat­Ián törvénynek soha nem tud majd eleget tenni az ember. Pályájának kezdetén hurcol ez ellen és felliinő, hogy éppen pesszimizmusa serkenti erre a harcra. Később azonban — a lélek ismeretlen mélységeiben végbe­ment metamorfózis következtében — különös megnyugvás kap otíhont a küzdő sorok közt. A méhek és virá­gok életének adja olyan rajzát, mint senki előtte és senki utána. Szimbó­lum ez: emberi szivekhez szóló szim­bólum. Elérhetetlenség és távoli illú­zió. Ezentúl többé nem ö harcol, ha­nem a szépség megrslllogtatásáva'l nagyszerű harcra szólítja az embere­ket. Megszületik a Kék madár, amely minden idők legcsodálatosabb zmesé­- ÉFOLIK-RAJI-ÁÖ-L-'LIH V'W Spitzer Lajosné sz. Gyémánt Margit mérhetetlen fájdalommal közli, hogy egyetlen támasza és vigasza, a legodaadóbb és önfetá'dn. zóbb férj SPITZER LAJOS T. K ENI) E n N AG Y Kl.lt ES K EDÖ élele f.ít-ik és boldog házaséletének 37-ik évében hosszas betegség után f. hó 7-én elhunyt. Imádott egyetlenemet f. hó 8-án d. u. fél 1-ko: a Cinteremből temetjük felejthetetlen Pali fiunk melle. Gyászolják: testvérei, sógorai, sógornői és kiterjedt rokonsága. Részvétlálogalások mellőzését kérjük. Külön villamoskocsi a Dugonics-térről indul. m j je®. A szépséget, a boldogságot má»*' ' hol kell keresni, nem a külső csillo­gás örömei között. Muló dolgok ezek, amelyek még egyetlen nemzedék éle­iét sem tudják szebbé tenni, mert gyorsabban repülnek, mini a madár és nagyobb az iramuk, mint a tűnő idő­nek. Valahol benn, az emberi lelkek, az emberi ismeretlenség homályában húzódik meg a /kék madár®: a bol­dogság szimbóluma s hiába kerget­jük ezt a földek felett, felhők alatt: bennünk lakik, az álomtalanság nyu­galmas csendjében. Nem álmodoznunk, nem álmodnunk, nem vágynkoznu k keli. hanem csupán megismerni a sa­ját lelkünk ismeretlenségét. Ez a kin­cse a kunyhóknak s ez a nyugalma » palotáknak. HARMÓNIÁBA olvad most már minden Maelerjinek' müveiben. Nem lázad a végzet ellen, Az ember amúgy is kicsiny és jogo­sulatlan ahhoz, hogy a végzet titkait, a felsőbb hatalmak akaratát kifür­késsze s az egyetemesség rejtelmei* nek nyomára jusson. Irlozatos bör­tön lenne a világ, ha minden titkát ismernék az emberek. Ne a külső viJ lág titkait kutassa, hanem az önmaga! belső rejtélyeit. S tökéletesítse ön­magát, mert ezzel tökéletesebbé le­heti a földet is. Mig önmagát meg nem javítja, addig a világot hiana, akarja megváltani, mert csak rombol-' ni képes. Vad ösztönei vezeti, mert csak érzi — mint egv állat a dzsun­gelben — ezeket az ösztönöket, do nem ismeri őket. A belső tökéletes* ség a bölcsességgel egyenlő s a böt-j cscsség derűt ad, helyes életfelfogást/ amely táplálhatja azután a boldog-ági gyökereit. Ne a világnak kívánjunk; urai lenni, hanem önmagunknak, nz önmagunk gondolatainak. A gondo'.ktf­dás megóv a vakhiltöl és elvezet an-1 nak a világnak földjére, amelyet meg­ismerni szándékunkban van s amelyet itt akarunk magunknak berendezni. Mactcrlinck kutat az emberi isme* rctlenség erdeiben. Nem látja a vé­get: a magasságok túl messze vannak,' a mélységek félelmetesek. Az öink erő. az istenség felé vonzza minden megnyilatkozás. S hirdeti, hogy uz emberiségnek nem az a feladata, hogy crnek az örök lénynek, ennek a foly­ton ható erőnek nevével visszaélve rábízzuk minden emberi kétség clsi­mitását. hanem az, bogy az istensé­get fellelve az önmagunk lelkében; megtaláljuk a belső tökéletességet. 1 KÖNNYŰ ÉS KÖNNYELMŰ filozófia az, amit Anatole Francé az-f zal a jelenettel szimbolizál, hogy) /Kant sokáig kereste Istent s mar* már lemondott arról, hogy megtalál­ja, amikor egyszer Königsberg utcáin nagy verekedésnek és rómbolásnak ta-J nuja lön. Gyorsan hátntforditott az ut­cának s rábizta Istenre a véres ve­rekedés megszüntetését*. önmagunkat kell annyira tökélcte*' sitenünk, hogy urai legyünk mindég romboló ösztönünknek — tanítja Msie­tcrlínck s akkor megtaláljuk az egye­temes nyugalomban, a jobban és leg­jobban berendezett világban a leg­felsőbb jót * Sokat utazgat Maetertinck Am?riJ kában. Vonatok ablakán keresztül, is­meretlen és ismerős emberek beszé­dében, kinn a farmok küzdelmében s benn a gyárak szürke gépei mellől fut a szemébe, a lelkébe a világ. Aztán leül az Íróasztala mellé és ir. Mint egekor a belga városban, ahol ügyvé­deskedett. Mini költő és mini filozó­fus nézi ma már q világ gigantikus pőrét. Tolla tán meg-megáll egy pil­lanatra. Várja, hogv belülről melvik hang bújik eiő; a régi pesszimizmus é, vagy az ujabb megnyugvás? Emlékek veszik körül, a világ niindeu részé­ből jönnek ide ha]k suhnntíssnl. S az ősz Mneterlinek feláll, az ablakhoz lép. nézi a világot. Nézi, hogy ki­nvitbqtjfl-e már a Kék madár kalit­káját MARON FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents