Délmagyarország, 1942. március (18. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-22 / 67. szám

Vezér!<épviselef:V/ragejCÍnos.Bp.Gr.klgbelsberg-u. 22.100 szegedi lakóház után 1,658.000 pengő házadót vetettek ki 10.556 városi és 11.544 tanyai ház — Nincs üres lakás Szegeden (A Délmagyarország munkatársától) Nagy munkát fejezett be nemrég a városi adóhivatal: elkészült a házadó kivetésével. Hogy ez milyen nagy munka, arra leginkább rávilágít az a körülmény, hogy ezúttal 22.000 ház adóját kellett megállapítani, Ennyi ngyanis Szegeden a lakóházak száma. Évről-évre mindtöbb az adózás nTá kerülő ház, egy évvel ezelőtt még 21.870 háznak az adóját állapította meg az adóhivatal, egy esztendő alatt tehát 230-cal emelkedett Szegeden a házak száma. Ez komolyabb emelkedésnek számítana, a valóság azonban az, hogy új házak főképp a tanyavilágban épültek, a belterületen 81 új ház épüli a mult esztendőben. A házadókivetés abból a szempontból is érdekes, hogy a 22.100 lakóházból milyen nagy szám jut a külterületre és mennyi a város belsőségére. Az első öt kerület képezi a város belterületét, ebben az öt kerületben a lakóházak száma 10.556. míg a tanyán 11.514 lakóház után kellett a házadót megállapítani. Ha a lakók bázankénti arányos elosztását tekintjük, úgy konstatálható, bogy Szegeden egy-egy házra hat lakó jut. Természetesen ez átlagos számítás alapja, mert hiszen vannak belvárosi házak, ahol a lakók száma meghaladja a százat is, viszont számos külvárosi és tanyai házban alig ketten, vagy hárman laknak. A házadó évenkint igenösak egyforma összeg körül mozog. Az 1042. esztendőre a szegedi lakóhazak Titán fizetendő házadó összegét a városi adóhivatal 1.658.000 pengőben állapította meg. K mnlt évben a házadó 1,593.000 pengő volt, 65.000 pengővel kevesebb, mint most. A házadó alapja a nyers házbérjSvedelem, ennek számít, a házbér és benne van a közüzemi költség is, valamint a ház tulajdonosa által igénybevett lakás és esetleg üzlethelyiség bére is. A lakásbérek már évek óta változatlanok, rendeletileg rögzítve vannak és mintán az adóalapja nem változik nem igen változhat az adóösszege sem. Sok olyan báz van Szegeden, amelyek adómentességet élveznek. Ezekre a házakra nem valóságos, hanem esak úgynevezett ..eszményi" házadót vetnek ki. A rendes házadé járulékait ugyanis az adómentességet élvező házak után is kötelezek megfizetni a tulajdonosok. A házadókivetés után joga van fi háztulajdonosnak', ba valamely lakás a házában megüresedik, a megüresedéstől számított 8 napon belül kérni az illető lakrész után a házadó törlését. Az idei házadókivetésből megállapítható az is, bogy Szegeden elenyészően kevés az fíres lakás, egy szoba-konyhás és két szobás lakások nem, is állnak ezidőtzeriut üresen, néhány nagylakás még üres, de mindgyakrabban megtörténik, hogy a négy-ötszobás lakásokat átalakíttatják a háztulajdonosok egy- ós kétszobás lakásokká, mert ezek könnyűszerrel értékesíthetők. Az idei házadókivetéaben több olyan külvárosi lakásnak törölték a házadóját, amelyeket lakhatatlanoknak kellett nyilvánítani, mert a nedvesség folytán lakhatásra már rég alkalmatlanoknak bizonyultak ezek a helyiségek. Bizonyos. hogy a tavaszi vadvízáradns után. még inkább növekedik majd azon helyiségek száma, amelyeket az adóhivatal is lakhatatlannak talál. A városi adóhivatal pontos határidőre elkészült az idei házadókivetéssel, annak ellenére, hogy az adóhivatal létszáma jelentősen Csökkent. A hivatal kisebb létszámú személyzete, vitéz dr. Szabó Géza tanácsnok irányításával lelkesen munkálkodik azon, hogy a határidős munkák idejére elkészüljenek és az adófizető polgárság teljesíthesse az állammal szembeni kötelességét. Minden este 10 órától éjjel 3 óráig. A hires budapesti szórakozó hely kiváló varieté műsor! tánc! ragyogó SdIfIglIflU-ŐörlÓh iHrectriee: la Belli No-votha mmsmmmm^msmmsmmmmmM Bnd»pe»t, Horthy Miklóa-nt 60. •BBBMMBI^^^BaaB^^M Ulti MAliV ARORs/Afl Vasárnap, 1942. márrius 22. Párolgó feketekávé és frissen sült fekete lángos. (a Délmagyarország muukata rabtól) Felejthetetlenül szép es élményszerűen izgalmas Marcel ProuM nagy életmüveben az oly sokszor emlegetett »madelrtne-epizod«. ügy koi ly tea és egy darabka, >madeleinei i ok nevezett sütemény megízlelésekor feltárul a regény hősének lelkében a csodálatos, prousti mesevilág: a niultnak mintegy varázsütésre jelenné vált világa. Mintha a dolgok és történések lelke abba a kis darab süteménybe költözött volna; a varázslatot ez a darabka madeleine idézi elő, amidőn visszaidézi a távoli gyermekkor lelki történéseit ugy, mintha az eltűnt idő visszahozható volna és ami elmúlt, jelenné változhatnék ismét... Ilyen csodálatos, prousti élménnyel találkoztam a minap, amikor a belgyógyászati klinikán jártam és az egvik. nagy kórteremben beteg, fiatal katonák ágya mellett megpillantottam az uj világháború vöröskeresztes ápoionőjelöttgeit. Febér fejkötőjükön ott csillogott az ismerős vöröskeresztes jel, izzón és a szeretet színétől pirosan ragyogott a kedves nővérkék homlokán... S ekkor, mintha az illatos teába mártott kis madelein-darabkát Ízleltem volna... illetőleg "gv másik, felejthetetlen gyermekkori ízt éreztem ajkamon — a párolgó, forró feketekávé és a frissen sült lángos fzét... És a mult kék ködéből hirtelen elémtoppant gyermekkorom legrégibb emléke: a hajnali feketekávé és a fekete lisztből készült, friss lángos üdítő illata..> Meneküléssel kezdődik ... Szinte bódult izgalommal ízlelgettem a jelenné vált múltnak ezt a felejthetetlen illatát és elém tódultak egymás után a gyermekkor legeiső képei, örök élményei; közöttük a vöröskereszt távolból világító reflektorfénye mellett egy tábori kórház kéne, ahol valamikor a jelenné vált múltban hónapokig vergődtem a kezdődő élet és az enyészet alfája és ómegája között... íme, életem legelső emléke tábori kórház kis szobájához fűződik. Mintha most is látnám: az augusztusi nap behull a nyitott ablakon és sulvos fénykévékben csüng a vöröskeresztes homolku, széparcú ápolónővér alakján... ...meneküléssel kezdődött Arra emlékezem, hogy knrahűvös hainal volt S ott feküdtem kis fehér, hálóval elzárt ágyacskáraban, amikor apám egyik kedves tiszttársa és barátja bekopogott az ablakon: Nagyságos asszonyom, öltöztesse fel a gyerekeket, meneküljenek! Anyám ment ugyanis az ablakhoz s mint később, éveken át mesélgette szegény — az élete ezekben a napokban futott zátonyra úgy, hogy soha többé nem lehetett feloldani —, azt hitte, hogy uram bocsá' — a fiatal tiszt egy kicsit felpntött a garatra. De az aggodalmas, szinte remegő férfihang megismételte: _ Meneküljenek! A várost lövetik a románok... Az Isten szerelmére, mentse a gyerekeket! ~~ Lehet, hogy csak anyám későbbi elbeszélése folytán maradt meg ez a jelenet ilyen élénken az emlékezetemben. Hiszen akkor még olyan apró kis teremtménye voltam a jó Istennek, hogy alig ízleltem még az élet forrását... A későbbi fejleményekre ts csak igy emlékezem, mintha nem is velem történt volna meg. hanem valami > rém regényben* olvastam volna később, amikor már érzékelni tudtam az eseményeket. Tudom, hogy rettenetes melegben, teherkocsiban utaztunk vagy nyolcvaoian, olyan kocsiban, amelynek faláról — hogy bennünket, gyerekeket szórakoztasson — apám lcol\asgatta ezt a furcsa mondatot: *Neevven erabet. vagy hatló« Ez a mondat később, gyermekkorom »komolyabb« évei folyamán úgy kísértett mindig, mint az emberi ha zugság jelmondata. Emlékszem, hányszor törtem a fejem éjszakákon át azon, hogy miért írták a menekülőkocsink oldatára ezt a negyvenes számot, amikor édesanyám szerint — aki sohasem hazudott életében — legalább nyolcvanan utaztunk, mint a heringek a hordóban, abban a teherkocsiban...? Éjszakákon át bántott és búsított az »írás hazugságának* ez a bizonyítéka, olyan éjszakákon át, amikor a menekülés alatt szerzett szívidegességem nem hagyott aludni.. Volt ennek azonban jó oldala is, amelyből életprogram származott nekem: az írás igazságát akartam szolgálni mindig, amióta felelősen gondolkozom és cselekszem... Node. nem erről akartam beszélni. M&mm&im lő.Teí 115732