Délmagyarország, 1942. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-25 / 45. szám

D ÜL M AC.V AROflSZA 0 Szerda. 1912. Ifhrnii r ?« Vásárhelyi hirek A vásárhelyi Gazdasági Egyesület nagv érdeklődés mellett megtartóit évi rendes közgyűlésén az elnöklő dr T o m e s v á r v Imre országgyűlési képviselő nagv beszédben számolt be az elmnlt évnek a mezőgazdaságot érintő eseményeiről. Foglalkozott a különböző kormányrendeletekkel, amelyek a mezőgazdasági termelést szabú lyozzák. Kifogásolta, hogy a rendelkezések fogalmazása sokszor nem elég világos és különbözően magyarázható. A hosszú rendelkezések áttanulmányozására a gazdakózönségnek leatöbbször sem ideje, sem alkalma nines A gazdatársadalom kötclesség-/rrüen mindig igyekszik eleget tenni a kormány szükségrendeleteinek — mondotta az elnök — és a rendkívüli holvzetre való tokintetlel az irnnvi tott gazdálkodás ellen sem tesz kifo. pást. meri tud!a és átérzi a helvzel íviranesoló szükségességét, mint pél dánt most az nlnjosmagvnk termelésének elrendelésé alkalmával Azonban snlvosnn érinti a gazdatársadalmat. bogy ez nz egvéhként üdvös in tézkedés akkor történt. amikor az őszi vetésekkel egyidejűleg minije*' gazda elkészítette egész évi vetéste iTiletének tervét Az elkésett rendel ke7ést most már TH»V a tavaszi ve lésterületek esőt; 1.öntésével vagv az ősziekkel bevetett területek kiszántó s.ával lobét vécmhajtani. Beszédét az zal felezte b> hnT a kormány m'n dent elkövet a tavaszi fenvegető ár tizveszélr elb*rtt*töra A natv tans sal fogadott beszed ntán T, á z n r F" tene a titkári telenlísf teriesztp'te elő maid TCaráesonvi Sündnr alelnök szé lalt fel és elismerését, köszönetét fe ierte ki dr. Temosvfiry Tmre elnöknél az egvesülef érdekében kitelt-tét bnznz m n n Vá s sTÍ tr'áé r t 'K Baross-Szövetség vásárhely1 szervereiének közTölésén Tóth' "Jő nos elnök megnvitó beszédében kitér' arra a tnlrott támogatásra, amelybea kormány a magánkereskedelem ká rára a különb"/-" szövetkezeteket 'A mogatla. Felszólalt a közgyűlésen dSimO Flemér főispán és Fndrev l'é-la polgármester is. A' tísztujitás során a közgyűlés isméf Tóth János mníomignzgatőt választotta elnökké. "A Vöröskereszt Egylet vásárhely! szervezetének most megtartott köz gyűlésén Vécsi Flemér titkári jelen léséből kjiünt, hogv a vásárhelyi szer rezeiének 200 ágyas kórház felállté* sára való felszerelése van. Endrel''dáné elnök nő és dr. Esákv Tininelnök ezntán kiosztották a kitüntet-'sek-et. A honvédség egészségügyi szo' g*'atn érdekéhen kifeifetf eredménye* 'nü'-ödés elismeréseképpen diszoklev let és jelvényt kantnk özv. S z. a b é yéndorné. dr+Cagv Háborné. Mark "ráf Károlv. E Tóth Tstvánn" 'Vársi Flemér és Vh i 1 i n n István elismerő oklevelet a Pnmo'-ns-renil nővérek \f a V- ó Józsefné. K r ti z e11 e z Káro'vné. özv Besenvj Ferenené és Veres flvnláné Az országos elnökség a mult ev folvamár lezajlott gvüitrsben való részvélelér' ! '-szőnetét és elismerését fnjpzte k' dr Horváth A mádnak, özv. K z a hé S-ródorné-mk. Kémeri Mátvásnén-ik. Danii a user Tstvánnénnk. a t eeenet Fgvesületnek G'vőri D.ani cái dórnak Konrz Fáinak. Borkő '•AH Ferencnek, a Római Katoliku* Társaskörnek, a Knkron-gvári munka soknak és Sportkörnek és a nváruteai iskolának SIETŐ IDŐK Itta: ILLYcS GYULA 1918 karácsonya előtt történi cz: tizenhat éves voltam. Az asszonyok a konyhában ültek, anyánk és nagyanya széken, Rozika zsámolyon, Mariska és- Krisztina a küszöbön. Egy hatalmas frissenszőtt asztalkendőt tartottak kifeszítve; a megkezdett kézimunkát — Krisztin öltésejt — vizsgálgatták rajta a lámpavilágnál. Minden helyet elfoglaltak vele, átmenni sem lehetett a konyhán. Megálltam a szobaajtóbnn. Áz udvar felőli ajtóban Pál jelent meg. — Itt végig megcsinálod, leányom? - mondta anyánk. Kétsorosán? Az gészen? — Nyárára meg leszek vele, mondta Krisztin és Pálra tekintett. — De azért egyszer igy is föl lehet terileni? — kérdezte mosolyogva Pál. Egyszer, ha nagyon sürgős? Egy lakodalomra, mondjuk. fis egv kicsit félrchtizódott. Mögötte torzonborz, szakállas katona állt, majdnem derékbahajolva az óriási hátizsák alatt. A Pintér-fin volt. Alig ismertük meg. Pintér Mátyás, Pál várva-várt vőfély-jelöltje. Krisztina felugrott, mindent megtételt. de olyan egyszerre, hogy belesápadt. Az asszonyok körülvették^ Mátyást. — Hát te mikor érkeztél haza? Az esak nevetelt. — Ha leülhetek, megmondom Helyet adtak neki. — Most. mondta, ahogy letelcneett és ültéhen kibújt a hátizsákból Most végrP megjöttem. Adjon Isten. Aznap délután érkezett meg a faHiba. De mielőtt a sajál húzekig intett volna, az utcán összetalálkozott életlenül Pállal. — Mindjárt a tiszteletes urhriz te beszóltunk, mngvnrázla Pál. Tiszta az i kendő, vagv ki ke]] mosni? — Ki kell még mosni, mondta nagyanya. —Három nap alatt megszárad? — Tűz fölött. — Akkor holiiíinutá.n Psk.ndhrlünk. Krisztina? — Jaj. édesarivám. mondta Krisztina és sírva anvánk keblére horuil. De mire arrnt megint felemelte, akkor már nevetett. Mátvás előszedte a bádocdobozát. "igarettát esavart. rágyújtott, esak kkor tekintett körül. — Pardon, mondta, mikor tekinteté Rozikánkra ért. mi még nem is" érjük egymást. Fölkelt. Nyakúban rövid zöld knrbonarj. '"menv volt. Európa minden egyenuhájáhól diszlett rajta valami, de sznnvntos állanotbnn Tgv lötvösö't •ajta az a sokféle gönc. a zubbony 'allérja olyan istentelenül hő volt. >ogv az ember ntlól tartolt. bogy tündén lemarad róla és Mátyás mez -lenül áll tel. De rettenetes bakancsai sem hníy'ák el. összecsapta bokáit, bemutat'-ozott annak rendje-módin szerint — Nem láttam én Döhröntén már a szinyoritátt — kérdezte. Anno daumal? Rozika csak fejét ingatta és el-irult. — Akkor jó. mondta Mátyás, nk' nr én elvehetem feleségül magát Hun vori tolt egyet az asszonyok felé. — Mert velem ott egyszer ugv kihárilak egy hajadon miatt, de ugv, bogv uti Jéz.us elölt fogadtam, hogyha a világon sehol se marad lány, akkor sem nősülök onnan. Hát akkor jó. ha maga nem odavalósi, — Nem lány ez már, te, mondta anyánk. Szegény hadiözvegy ez. Megkapta már az uráról a cédulát is. — De ugye, hogv benne volt, hogy küldenek másat helyibe? — Nem volt benne, mosolyogta Rozika és esak járt a szeme ezen a uts e-siipas/.ör emberen. — Hát ilyen az adminisztráció, lássák. Azt is kihagyták. Említve sc voltam? Cugszfirer Mathiász G. Pintér, dritte batajon firundfircigszle infanterlsztregtment? Mindenki nevetett. Krisztin majdnem ugrált, ugy nevetett; tekintetét már egyenesen Pálra szögezte, tigy mulatott, egyedül csak annak, ahogy a kiskutya a legnagyobb társaságban is csak a gazdájának csóválta a farkát. Rozika is nevetett. — Nem is ismerem magát, mondta. Az a szerencséje magának. — Azt se tudom, ki lakik ezalatt a nagv szakáll alatt, meg ezalatt a sok gúnya alatt. — Mondtam, hogy az a maga szerencséje. Mert én most olvan vagyok, mini a pille, amikor még báb. minta majom a fán, aki még nem ember, de nz lesz. mert ugye tudja, hogy mindnyájan... egyszóval, hogy az ember egyszer majom volt- De holnapra ember leszek, dc milyen helyre egy legény. Mert ugye, hogv az voltam cn, anyám? — fordult nagyanya felé. — Az voltál, de milyen. Olvan nyalka, mint egy huszár a subickos skatulyán. — Szóval én most épp olvan lehe. tek, amilyennek maga akar. Milyen frizurát hagyjak, oldali, fölfelé? A znjongásra nagyapa is előtipegelt. Mátyás összecsőrrintettc sarkán az óriási patkókat; olyan ünnepélyességgel üdvözölte nagyapót, akár egy ellenőrző tábornokot. — örülök, hogv a jókedvedet is visszahoztad, fiam. mondta nagyapa. \ztáfi honnan? Mátvás rövid, szabályszerű rnporfbn kapta össze azt a négv esztendőt. A végén csak városneveket hadart, akár egy vnsut kalauz: Asiago. Görz, ! aihach, Wienerneusladt. Gvőr, Komárom... Sárbogárdtól fogva a fellételes megállókat sem hagyta el. — Szép ut tehetett. Szén tapasztalat. — Az. Jani bátyám. De hát igy kell fogadni a megtérő vitézt? — Hát fiam ... Nagyapa komolyan vette a panaszt. már menteni is próbálta a megszenvedett magyar nemzetet. De Mátyás Rozika felé fordította a szót. — Azt hiszi, tréfálok én. Rozika? Megengedi, hogy ugy mondja magának: Rozika? Rozika szégyenlősen nagyanyánkra nézett. Csak most tünf tel nekem, milyen kislánvosan gőámoltatan ez a mi Rozikánk. — Ugyan ne cifráid már. vágott vissza Mátyásra nngyanva. de azért most is nevetett. Mátvás nagvanva felé nézett _ Mert én két héttel ezelőtt Is förtelmes bajban voltam, anyám, de olyanban... Egy tvukketreeben ültem át egy álló éjszakát ugy. hogv recgclre az én nyakamat is kitekerik, akár egv csirkéét... Hát mit is éltem én eddig? Csak ezen gondolkodtam ottan. Aztán meg azon. hogyha én onnan eljöhetek, hát én már egv alkalmat se mulasztok el, nem én mert ki tudja, meddig élhet az ember? Szóval megfogadtam én, akár egy szentélétii pápista ... — Te! Hallgass. F.n is az vagyok. — Hát mint egy szent kálomista, anvám. hogy az első nőszemély!, aki nekem megtetszik, azt én abba nyomba elveszem. — Aztán oiroantúl fogva senkit se találtál? — Néztem, anyám, néztem, csavargattam a nyakamat még a vonatból is. Aztán azt mondtam, hogv csak Magyarországtól fogva áll a vásár. Pál, a szótlan Pál, csak ugy hajlongott a nevetéstől. Ezek he vannak rúgva, gondoftam ott az ajtóban. De én is mosolyogtam. Nem tehetett ránézni se nevelés nélkül erre a hunyort kis Pintérre — Hát igy van ez, Rozika. Mert uézze c.sak. Hozma megint ess* nagyanya p» | lantását kereste. ' _ Nézze, ne szóljon nekem semmit holnapig, amig meg nem beretválkozok. Csak azt mondja meg: ketf bajusz? Vagy egészen anélkül? Mondóin. ez egyszer olyan embert kaphat/ amilyen éppen magának kell. Telik itt még olvan szép szakái! is. nnr»* Kossuth apánknak volt. Rozikának egyszerre megjött • fesz.telcnsége. — Nem, szakáll nem. Azt nem szeretem. — Bajusz, szóval. Hegyesen? Karikába pödörve? —Pödörve! pödörve! — kiabálta Krisztina, de aztán Pálra tekintve, hirtelen elhallgatott; annak csak olvan tatárosan a szója sarkától nőtt ki egy. kis bajusza s lengett lefel.é isten aka-i rata szerint. — Hegyesen, Rozika? — Hegyesen.,., — No akkor... dc akkor áll ání az a 'szó, Rozika!... No akkor, egy pajtásom Pál, elő a szerszámot, meg* berctválkozok én itt tüstént Már indult is befelé, az asszonyok utána. Nem beszélgettem többet tií percnél nagyapával és anyámmal^ még egyre az ajtót támasz'va, amiké* nagyanya már újra köztünk volt. Ige? vidám volt. — Te atyus. Ez komolyan köti aa ebet a karóhoz. Ivz niár nem boloi-dozik. — Miért is bolondozna* — mondta egyszerűen nagyapa. — Nyanya, nyanya, öltöztesse feli — kiabálták az asszonyok. Egy-kettőre előttük állt Matyói, megfésftlw, megborotválkozva, he'.y ke legénves bajusszal, Bálin' ünneplőjében. — Igy! Ide a páromat! kiáltott* és karja alá kapta Rozika kezét. Még mindig azt hittem tréfa ez Bejött apánk Még a lánykérési is tréfának vettem. Valóban, agy látszott. apánk is csak tréíáhő!_ megy bele a dologba. Nem volt tréfa. Vagy ha valaki, bál az idő tréfált vejünk, sz egész világgal. Ott egyhelyben állva az aj tóban, igy lehettem szemtanuja elejétől végig egv megismerkedésnek s rögtön rá egy eljegyzésnek. Nem is nagyon lepődtem még rajta. Inkább azon. ami azután következeti. Már asztalnál ültünk, mikor megjött Bálint. — Egyszerre esküszünk, komám, mondta neki Mátyás. Egyszerre Pali-; ékkal . — Mikor? Hát ha lehet, még a jövő béles. Bálint egv kicsit elgondolkodott — No. akkor talán én is beszállok. Ugy még olcsóbb lesz. Egy pap. egy cigány. — A Barát Erzsit venném el, tette hozzá. — Oh, édes gyermekeim, mondta, nagyapa, van itten hely. Síefan Zweií* és feleségének öngyilkossága Buenos-Aires, február 24. A Nemet Ti jelenti: Stefan Zweig hétfőn Rio de Janetróban a Metrnpolis-szállo-dában feleségével egyiitfl öngyilkos lett. Németországból történt kivándorlása után megszerezte a brit állampolgárságot. (MTI) Btefnn Zweig 1933-bau hagyta ef Néntetországot. Leginkább olvasott regényel nz ..Ámok" és „Az érzések zűrzavara", valamint Romait! Hollandról írott könyve. „Maria! Antoinette", „Rotterdami Erazmus". „Fouehe, a rendőrminiszte/:" ég eg/'b autobiografikus művei a lé* lekelemzés módszerével megírt életregények. Legutolsó könyvét Brazíliáról írta, ez a müve nemrég magyar nyelveu is megjelent ír FERENCJÓZSEF KESERÜVÜ