Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-09 / 6. szám

Szeged hó alatt t« Négy pengő napszámért dolgoznak a hólapátolók — A Fő­varosban öt pengő és meleg étel a napszám (A Délmagyarorsgág munkatár­sától) „A hó a halott föld téli szem fedője", — mondja a költő; ez az idézet jutott eszünkbe, amikor reg­gel vastag, puha fehér takaró ter­jeszkedett az utcákon, tereken, ház­tetőkön s mindenütt, amerre csak tekinthettünk. Egész éjjel hullott a hó, többnyire nagy. sűrű pelyhek­ben, mintha esak a messzi orosz haremezőkről küldtek volna üdvöz­letet e szibériai hóesés szárnyain azok, akik folyvást hazagondolnak... Reggelre fehér' lepelbe öltözött a varos e a hajnal első hangjai a hó­lapátolás, hóseprés szimfóniáját zengték bele az ébredő utcák csönd­jébe. Vaskos szőrbekeCsbe öltözött házmesterek és sállal, kötött mel­lénnyel felszerelt „vicék" tisztítot­ták a házak előtt, a járdán tenyér­nyi magasságban felhalmozódott hóréteget. a kocsiút, csakhamar egyenlő szintre került a járdákkal, később pedig magas hóbuckák csú­csosodtak mindenfelé, ahová egy­nsásfahányták a havat, 150 napszámos takarítja a havat Hány száz tonna hó hull le ilyen­kor. egyetlen éjszakán át Szegedre s milyen nagy munkát okoz a vá­rosi köztisztasági üzemnek, amig ezt a „fehér szemfedőt" elta ka rít­ta íja!! Erről beszélgettünk vitéz Irányi Lászlóval n városi köztisz­tasági üzem igazgwfcójával. — Két motoreffövel és három lo­vas ekével takarítjuk cl a havat a lehető leggyorsabban. hogy forgal­mi zavarókat ne okozhasson. — — mondotta az igazgató. — A hó eltakarításának sorrendjét a szük­ségszerűség diktálja. Elsősorban a piacokat és a legforgalmasabb út­vonalakat szabadítják meg a sok­száz tonna hőmennyiségtől.. 150 nap­számos dolgozik a hó eltakarításán, ebből 100 a köztisztasági üzem al­kalmazottja. 50 pedig alkalmi nap­számos. Bizony, egy jó hét. belete­lik — ha közben nem jön újabb nagy hóesés —. amíg az elmúlt éj­szaka leesett havat valamennyire eltakaríthatjuk, úgy. hogy a város­nak megfelelő képet adhatunk. Az üzemigazgató információja nyomán megtudjuk, hogy elsősorban a hidat takarítják le és szabadítják meg a hóteheriől. azután a piaco­kat, a főteret és azokat a főbb útvo­nalakat, amelyek az országútokhoz ''ckötőútaknl szolgálnak. Azután kerül sor a mellékutcákra s a ke­véshbé forgalmas városrészekre. a hóeltakarítás minden télen sok" embernek ad kenyeret. Keservesen megszerzett kenyér, de mégiscsak kenyér s a mai nehéz viszonyok kö­zött őrülni keU. ha bármilyen mun­kaalkalom kínálkozik. A hóseprés egyike azoknak a munkákpak ame­lyeket a legnehezebbek között em­legetnek. „Még havat is lapátol­tam!" — mondja az. aki küzdelmes ifjúságát akarja megvilágítani - . . A Dugonics-téren; délelőtt fél 10 órától este fi óráig dolgoztak a hó eltakarításán az alkalmi insé.groun­káspk. Rongyokba burkolt, . fáradt­aflRft emberek, akik napi 8 órán ke­' --lü! lomilulfák » kardiák ha a havat, — i pengő napibérért. Erre a napi 4 pengőre ottbon több­nyire öttagú család vár. feleség és 4 apró gyermek, akiknek kenyeret kell adni és meleg szoba is kell, hogy meg ne vegye őket a jó Isten hidege •. . E^y kis telek Újszegeden — a hólapatoló napszámos álmainak netovábbja . . . Megszólítottunk néháaiy hóla­patoló alkalmi munkást s megkér­deztük, milyennek látják az életet ebben a fehér világban, amelyből nekik — a legnehezebb rész jntott ki . . . Kiírta József alkalmi nap­számos öttagú családja a város vé­gen, „egy kis lyukban" tengődik. A legidősebb gyermeke 8 éves, a többi kicsi, meg pici . . . Szorgalmasan lapátolja a havat és hordja a sar­kon felhalmozott buckára, miköz­ben kiönti a szivét előttünk: — Ezért a munkáért kéfem 4 pengő igazán nem mondható sok­nak — sóhajtozik —. tsák legalább egy kis meleg ételt kapnánk a nép konyháról, de egész nap dolgozni s még egy meleg levest sem enni. ez igazán kegyetlen munka ... A pén* kell az asszonynak, meg a gyere­keknek. azt nem költhetjük „koszt­ra" .. . Budapesten ugyanis a hólapato­ló munkások napi 5 pengőt és há­romszor meleg ételt, kapnak. A leg­több szegedi ..hóember" vágyainak netovábbja is ez. De van olyan is közöttük, aki messzebbre tekint. Ré­vész Jánosnak hívják, katonaviselt ember, megkapta az „erdélyi emlék­érmet" is. amit büszkén említ az „interjú" elején. Neki is négv kis­gyermeke van. ezeknek a jövőjét szeretné valahogy egyengetni': — Ugy halljuk, hogy a Nép- és Családvédelmi Alap Újszegeden lei­keket fog kiosztani. Én is beadtam a kérvényemet. Újszegedi ember vagyok, minden családom ott szüle­tett. szíves-örömest művelném azt a földet. Ha a kérésemet meghallgat­nák . . . Bizonyosak vagyunk benne, hogy illetékes helyen elsősorban az olyan kéréseket hallgatják meg, amelyek alapja a dolgozni és élni­akarás . . . Révész János 4 Hasznos, magyar honpolgárt akar nevelni az újszeged! föld megmunkálásából 3 hazának . . . A többiek is Csaknem mind Csa­ládos emberek. Hajnaltól napestig takarítják a „halott föld téli szem­fedőjét". a többtonnás hóréteget, arnelv Szegedet takarja. Mert a Ha­lott földből életet adó kenyér Csí­rázik ki a számukra . . , A leekisebb hólapátoló . . « Az egyik főtéri ház előtt talál­koztunk a legkisebb hólapátolő „munkással". Piroskendős, bekötött­fejű. parányi kislányba volt. lehe­tett vagy 8 éves. Apróka kezében szénlapátot tartott és lelkes buzgói kodással ütögette, vakarta. sikarnl­ta a havat. Édesanyja — valószínű­leg a vieiné volt — meleg vízzel ön­tözte a járdát, hogy g rgfggvptt. b'ó­rétf? felolvadjon. A kislány ara­nyos, üdítő lejpességgel biztatta: — Majd én feltapajom. anyütám! Kedves szimbólum volt ő, piros arcocskájával és ragyogó szemében ij a mnnk® lázivel: az új BWe'f. Wft új élet megjelenítése, amint eltaka, rítja a téli szemfedőt, a Havat . . . (es. h) Őrizetbe vettek egy niórafialmi gazdát, mert 15 pengős felárral adott el kukoricát (A Délmagyarország munkatár­sától) Szerdán délelőtt 11 óra táj­zan az egyik őrszemes rendőr a Vá­sárhelyi-sugárúton észrevette, hogy egy szánkó halad az úton és a szán­kón két zsák tengeri van. Igazolás­ra szólította fel a kocsist, aki el­mondotta, hogy Laczi János 42 éves mórahalmi gazdálkodó és morzsol! tengerit hozott be a városba eladás­ra. Mintán valószínűnek látszott, hogy LaCzi a megengedettnél drá­gábban adta el a tengerit, a rendőr bekísérte a központi ügyeletre. Laczi kihallgatása alkalmával beis­merte, hogy szerdán reggel indult el a Mórahalom 465-ös számú tanya­ból és tizenhat mázsa tengerit ho­zott be eladásra. Elmondotta, bogy a tengerit a Római-körúton Süli Mihálynak akarta eladni, de útköz­ben már a nagyobb részén túladott. A nyomozás megállapította, hogy a morzsolt tengeri mázsáját a ja­nuárra megállapított maximális 21 pengős helyett 3$ pengőért ta eb Arra a kérdésre, Hogy bonnas volt annyi kukoricája, kijelentette, hogy azt engedéllyel Vásárolta:, mert libákat akart hizlalni. Közben! azonban tiem volt annyi pénze, hogy, a libákat megvásárolhatta volna/ így el kellett adnia a tengerit. Ami­kor megkérdezték tőle, hogy miéül adta el a maximális árnál drágáb­ban, azt mondotta, Hogy nem volt tudomása a megállapított árakfői és azt bitté, hogy a 36 pengős árral nem követ el árdrágítást. A nyomo­zás során kihallgatták a vevőket, akik igazolták, hogy Laczi méter­mázsánként 15 pengős felárat kért< Laczit a rendőrség őrizetbe vei* te, lefoglalták a nála talált 54é pengő készpénzt is. Csütörtököli délelőtt adták át a szegedi ügyész­ségnek, amely árdrágítás miatt emel vádat Laczi János ellen. A megszüntetett inségmunka helyett 20 kisegítő alkalmazottat vesz fel a város az adóhivatalba (A Délmagyarország munkatár­sától) Ismeretes, Kogy az elmúlt esztendő elején megszűnt az inség­munka Ós ezzel egyidejűleg az in­ségalap. Helyébe lépett a Nép- és Családvédelmi Alap, amely azután a maga hatáskörében alkalmazta és fizette a város szolgálatába állí­tott szellemi és fizikai inségmun­kásokat. Természetesen arról nem lehetett szó. hogy a régi mértékben alkalmazzon a város inségmnnkáso­kat már csak azért sem, mert az in­tenció az volt, bogy minél előbb és minél gyökeresebben meg kell szün­tetni az inséymünha rendszerét és a lehetőség szerint az alkalmas és megfelelő tisztviselőkből, munká­sokból szerződéses alkalmazottakat és véglegesített tisztviselőket kell toborozni. Az átmenet nem ment minden zökkenő nélkül, mert marói-holnap­ra estek el igen sokan attól a mi­nimális keresettől, amelyet addig az inségmnnkai rendszer biztosí­tott. Az új rendszer előnyei azonban Csakhamar megmutatkoztak s az idő multával a Nép- és Családvédelmi Alap terhére is felvehető volt jelen­tékeny számú szellemi és fizikai munkás, akik m'ár magasabb java­dalmazást kaptak, mint az ínslg­munkarendszer idején. Megmutat­koztok az új rendszer Hibái is és ezek között előtérbe nyomult az, hogy a rendkívüli idők eseményei és követelményei miatt egyébként is kisebb létszámmal dolgozó hiva­talok tisztviselői és alkalmazotti gárdája erős mértékben megcsap­pant. Nem dolgoztak többé a kitű­nően t^yyakorlott és bevált seplle­»i SBüVUarnu akisek. Ejt az alkal­mazotti hiány különösen az adáhí* vatalban éreztette hatását és ezért vitéz dr. Szabó Géza adóügyi ta­nácsnok a mult év nyarán azt a% előterjesztést tette, hogy állíttos-i son he a város az elmaradt inség­munkások pótlására 20 ideiglenes alkalmazottat az adóhivatalba. A! város vezetősége magáévá tette a® indítványt és az 1942. évi költségve­tésbe a felveendő alkalmazottak do­tálására 20.000 pengőt irányzott elő, A költségelőirányzatot felter­jesztették a belügy minisztériumba; jóváhagyás végett. A' jóváhagyás megsürgetésére vitéz dr. Szabó Gé­za tanácsnok nemrég Budapestre utazott és kérte a belügyminiszté­riumot, Hogy soronkívül járuljon! hozzá az adóhivatali alkalmazottak felvételéhez. A belügyminiszter szó* béli felhatalmazást, adott a város polgármesterének, hogy az adóhiva* talba felveheti a szükséges alkalma* sóitokat, az írásbeli jóváhagyást pótlólag megküldi a városnak. & felhatalmazás alapján Szabó tanács­nok előterjesztése értelmében a pÖT­gármester kiadta az utasításokat a« adóhivatalnak a 20 alkalmazott fel­vételére. A jövő hét elején történ­nek meg a felvételek s még ugyan­ennek a hét folyamán megkezdik az új alkalmazottak a munkát a vá­rosi adóhivatalban. FEOCJQZSEF KESERŰVÍZ

Next

/
Thumbnails
Contents