Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-09 / 6. szám

ki abbevilleí fomeggyílkosság bünpere az amiensí német haditörvényszék előtt Brüsszel, január 8. As NST jelenti: 'Amlensben a német haditörvényszék most kezdte meg az abbevilleí tömeggyilkosság bűnperének tárgyalását. A tömeggyilkosságot még 1940. május 20-án követték el A tömeggyilkosság 21 áldozata egy internált-szállítmányhoz taftoaott. Belgiumban 1940. május 10-én a nyugati Hadjárat megindulásakor sok különböző nemzetiségű polgári személyt letartóztattak és később szeket az internáltakat Franciaországba vitték. Egy 78 tagú fogolyszállítmány a május 20-ára virradó éjszaka érkezett Abbeville városkába. Mivel a város börtönében nem volt hely, a foglyokat a városi zenepavillon pincéjébe zárták. Másnap Cafon népiskolai tanító, akkori tartalékos Hadnagy parancsára a foglyokat kis Csoportokban kiengedték a zenepavillonból és puskalövésekkel és Hajonettszűrásokkal lemészárolták. Huszonegy embert gyilkoltak le, köztük hat belgát, öt olaszt, négy németet, három hollandot, léét magyart és egy kanadait. X meggyilkoltak között volt a flamand Dinaso-mozgalom alapítója és vezetője Jovis van Severen. —ooo~Szigorú intézkedések a mezei és tanyai lopások megakadályozására (A Bélmagyarország munkatársától) Igen gyakori panasz a gazdaközönség körében, hogy alkalmi és szervezett tolvajok garázdálkodnak a földeken. A tolvajok rendszerint az esti órákat választják ki, hogy lopásokat kövessenek él. Sajnos, azonban, hogy nemcsak az úgynevezett kis tolvajokról van szó, akik némi kis zsákmánnyal megelégednek, hanem szervezett bánIákról is, amelyek sokszor kocsikkal felszerelve gyakran a gazdákat megelőzőleg aratják le a termést és gyümölcsöket a tulajdonosok elől. A földművelésügyi miniszterhez és az illetékes szakfelügyelöségekhez is igen gyakran és egyre több oldalról érkeztek panaszok és szigora rendelkezések kiadását kérik az illetékesektől. Több helyen az érdekelt gazdák összeállva, külön memorandumban tárták fel a tarthatatlan helyzetet és elmondották, hosy sokszor több hónapi munkájuk válik semmivé a tolvajok munkája nyomán. A memorandumban kifejtik, hogy helyenkint már olvan méreteket öltöttek ezek a lopások, hogy a gazdák kénytelenek voltak terményeiket még a teljes Heérés előtt leszedni, hogv megelőzzék a tolvajokat. Sok esetben a mezőörök tehetetleneknek bizonyultak a tolvajokkal szemben. Kifejtették a gazdák, hogy mennyi károsodás éri őket azzal, hogy egyes terményeikel, gyümölcseiket a heérésnél hamarabb kell leszedniök. A több felől befutott kérés és a szakfelügyelöségek intervenciója révén most báró Bánffy Dániel földmüvelésügyi miniszter az ország közgazdasági érdek cinek megóvása végett rendeletet adott ki és ezt a rendeletét közölte az illetékes hatóságokkal A rendelet felhívja a hatóságok figyelmét, hogy azonnal és a legszigorúbban utasítsák a mezőőröket, hogy a mezei fonások megakadályozására.' fokozottabb' éberséget tanúsítsanak. Az érdekelt birtokosokkal karöltve, a rendelkezésre álló eszközökkel mindent kövessenek el a tolvajok távoltartására. A rendelet a továbbiakban kimondja, bogy a tettenért tolvajokkal szemben a hatóságok a legnagyobb gyorsasággal és a legnagyobb szigorral járjanak el. A rendelet a szegedi rendőrségre is megérkezett, ahol azonnal megkezdték * mmirifrt v<§gr«h'»ttásit4 Szokatlan harci vita Korényi Károly szegedi professzor ókortudományi megállapításai körül Támadások, védelmek és nyilatkozatok a hellászi szellem és a vallástörténet uj szempontjairól — Kerényi professzor nyilatkozata tudományos munkájáról és a szabad kritikáról (A Dflmagyarország munkatársától) Feltűnést keltő és bizonyos vonatkozásban — olykor hangban és formában is — szokatlan irodalmi és kritikai vita folyik a magyar szellemi élei egyik előkelő fórumán. A támadások, védelmek és feleletek középpontjában a szegedi Horthy Miklr.s1tudományegyetem kiváló ókortudományi professzora: dr. Kerényi Károly az egyelem művészettörténeti és ókori történeti intézőiének vezetője áll. Illetőleg Kerényi professzor munkássága, helyesebben azok a könyvei és tanulmányai, amelyekben kifejtette tudományos állásfoglalását a görög mítoszról, a hellászi szellemről és kifejtette tudományos felfogását az uj vallástörténetről. A professzor tanulmányai körül keletkezett szokatlanul intenzív vita annál is inkább feltűnést keltő, mert munkáit széles körben a legnagyobb figyelem, olvasmánynak is vonzó Írásait nagy népszerűség kisérte. Mindenesetre a magyar szellemi élet legújabb eseménye ez a szokatlan vita és ha másra nem is, de arra mindenesetre alkalmas, hogy a szellem, az érvek erejével közelebb hozzon fogalmakat a homályból a tisztázás felé. A vita első láncszeme az Illyés Gyula és Schöpflin Aladár szerkesztésében megjelenő magas színvonalú és mindenkeppen előkelő szellemi szempontokat szem előtt tartó /Magyar Csillag® novemberi számában jelentkezett, amikor Szentkuthy Miklós kemény, helyenkint éles bírálat alá vette Kerényi professzor tanulmányait. A /Magyar Csillag® következő számában azután egyre szélesebb hullámokban bontakozott ki a vita. Á védelem /A mítosz mítosza® címen három hozzászólás is foglalkozott a /Magyar Csillag® decemberi számában a Kerényi Károly professzor vallástörténeti fejtegetéseivel és tudományos, irodalmi eredményeivel. Az első hozzászólást Szerb Antal, a kiváló irodalomtörténész, az ismert iró, egyetemi magántanár irta Kerényi professzor állásfoglalásának és tudományos munkásságának védelmében. Tanulmányszerü vitairatában energikusan utasítja vissza a támadásokat. /Valamennyi többi egyetemi tanárunkat együttvéve nem érte annyi támadás az utóbbi években — irja —, mint Kerényi Károlyt. Ezeket a támadásokat általában ugy kellett tekintenünk, mint együgyűek önkéntelen és irigy hódolatát az igazán jelentékeny szellem előtt, reagálni rájuk teljesen fölösleges iett volna®. Szentkuthy Miklós kárhoztatóan állapítja meg — folytatja fejtegetéseit —, hogy az /élet®, az ősvaló ságok rajongó kultusza, ami Kerényi tanainak egyik fontos vonása, késői, fáradt civilizáció jele, dekadenciatünet. /Az uj vallástörténetre azt mondani, hogy banális — folytatja Szerb Antal —, tehát olyan dolog, mintha valaki unalmasnak és feleslegesnek találná az egész bakteorologiát azon az alapon, hogy Leuwenhoek már a XVII. században rájött arra, hogy vannak a világon mikrobák. Ha minden banális volna, aminek az alapgondolatát valaha már kimondta valaki, a tudomány letchctné a fegyvert®. Szerb Antal azután Szentkuthy ellen folytatja mondanivalóját és kijelenti, hogy /a tudománynak Szentkutbyhoz kevés köze van®. Cikkének egyetlen igazán elfogadható mondatának ezt tartja: Kerényi előadásai és müvei /ihletforrás és izgatószer lehet azoknak, akik el akarnak indulni Hellász utjain®. És ez nem kis eredmény..., mert — folytatja Szerb — /a klasszikus ókor legtöbbünk számára. valljuk be, a történelem legsivárabb kora volt, hősei és szobrai mind ugy éltek tudatunkban, mintha •egy középiskolai tankönyv lapjairól téptek vt»w ki és még Nagy Sjpdor kMt lé •Őiképzeltfik mindig »z esernyőt, amelyet egy unalmas óra alatt odarajzoltunk neki... Kerényi eléggé meg nem köszönhető érdeme, hogy az utóbbi években fiatal intellektüellek számára az ókor megint izgalmasan élő aktualitás lett. Egyetemi oktatásunkban _ folytatja —, amely a normálisnál is laposabb és élettelenebb, tudományos világunkban, amely az aggkori vegeigyengülés jeleit mutatja, Kerényi az újszerű szín, az eleven gesztus, a teremtő nyugtalanság...® Vitairatát azzal fejezi be Szerb Antal, hogy /amikor bálvánnyá duzzasztott szellemi középszerűségeinkről nap mint nap magasztaló hódolatot rebeg a függő viszonyban lévő tudományos kritika, nem volna szabad az egy-két maradék független embernek elkövetni a Szentlélek ellen való vétket, bántani azt a tudóst, aki halálmegvető bátorsággal mer nem középszerű lenni.. .* Szerb Antal védelmi vitairata mindenesetre nemcsak lelkes kiállás a kiváló tudós mellett, de amennyire szellemes és energikus, éppen ánynyira odatalál szellemi életünk kéllősközepébe Á vád >A mitosz mítosza® eimen kialakult disputában most Devecseri Gábor fejtegetései következnek, majd megszólal Szentkuthy Miklós, aki támadó bírálatával elindította a szokatlan vitát. Azzal kezdi, hogy cikke nem támadás volt, hanem közönséges birálat. /Különben sem hiszem — irja —, hogy Kerényi afféle nebántsvirág-fajta volna, akit /bántlaknembántlak® gyerekes szempontjából kellene néznünk®. Azzal folytatja, hogy teljes joggal szólt hozzá a kérdéshez, hiszen egyetemes jellegű, általános bölcseleti és történelemtudományi alapelvekről van szó, majd azzal folytatja a vádiratot, hogy a Kerényi-könyvek maguk is nemegyszer tudatosan' szakitanak a szigorúan vett tudományosság módszerével és Stílusával, irodalmi alkotások akarnak lenni s ehhez hogyne kellene az irodalomnak is hozzászólnia. A továbbiakban azzal folytatja támadó bírálatát, hogy /ami nagyszerű, mint költészet, az még abszurdum lehet, mint tudományt. Azzal indokolja meg támadó álláspontját, hogy egyáltalán nem az uj vallástörténétet nevezte banálisnak, hanem Kerényi tulhangszereit /Grundlegungt-ját, aminthogy — irja — /Szerb is kétségtelenül banálisnak találná azt a bakteorologiai könyvet, amely nagy fanfárokkal ma is még csak arról beszélne, hogy /vannak mikrobák®. Ha egy tudós magátólértetődő és régmegszókott igazságként kezei egy százéves alapelvet — kinek jutna eszébe ezt bírálni? De nem hivja-e ki a kritikát az, aki ezt a felfedezést pubertás-kori lármájával csinálja?® Szentkuthy támadó kritikájának további pontja az, hogy régóta tapasztalt tényeket alaptörvényekké és felfedezésekké kár erőszakolni, még hozzá ilven dinamikával és retorikával dj5lmagy akükózag e Péntek, 1942. január 9. •hotiilhmi bwv^wwt?/^'* Aztán azzal védelmezi álláspontját, /ha Kerényi nem Grundlegung-ot ír, a tudományos igény belső és külső apparátusával, hanem csak buzdító kalauzt Hellász szeretetére — ki bírálná bölcselet és történettudomány elvi szempontjaiból? Avagy mivel Kerényi lelkesít — teszi hozzá tehát ne is törődjünk, ho£y igaza van-e vagy sem?® Végül azzal hárítja & Szerb tanulmányát, hogy annak ma gyarázatát az adja meg, hogy /hozzászólását Kerényi barátainak, nem pedig a történettudomány barátainak nevében tette®. Azzal fejezi be kiss? dühös vádiratát, hogy /ha kihúzzuk Kerényi nevét a címlapról, X átlag német u. n. tudományos könyvvel öszszetéveszthető®. Kerényi professzor válaszé Egy hónap mult el a heves disputa után és a /Magyar Csillag® januári számában megszólal maga Kerényi Károly professzor, levelet intézve a folyóirat szerkesztőihez, ügyvédje utján és a sajtótörvényre való hivatkozással kéri sorai közléséé Hogy meuynyire szokatlan hangú és bizonyos tekintetben szokatlan formájúvá lett a harcos vita, igazolja az is, hogy a kiváló tudós a sajtotörvényre való hivatkozás jogi formáját találta alkalmasnak. Ezt hangsúlyozza a /Magyar Csillag® Disputa rovatának néhány soros bevezetője is, mondván: /Kaptuk és adjuk az alábbi két levelet, azzal a megjegyzéssel, hogy Kerényi Károly sorainak természetesei akkor is helytadtunk volna, ha nem a sajtótörvényre való figyelmeztetéssel kapjuk®. Ezután következik Kerényi professzor jogi képviselőjének, dr, Berki Zoltán ügyvédnek a szerkesztőkhöz intézett levele, ügyfele megbízásából és utána közli a /Magyar Csillag® Kerényi professzor válasznyilatkozatát. A levél elsősorban megállapítja a sajtótörvényre való hivatkozással. hogy Szentkuthy Miklós fentebb idézett vádiratában /könyveivel és személyével kapcsolatban valótlanságok jelentek meg®. /Azzal, hogy itt csak a legrövidebben elintézhetőket és részben formájukban is a legdurvábbakat igazítom helyre — irja —, természetesen nem ismerem el, hogy az engem támadónak könyveimre és reám vonatkozó többi állításai helyesek és jogosak volnának®. Megállapítja a professzor, /valótlanság, hogv könyveimben nem egyszer szakitok a szigorú tudományosság módszerével. Ellenkezőleg: állandóan e módszer fejlesztésén és finomításán dolgozom még ott is. ahol ezt fel nem ismerheti az olyan laikus disputáló, aki még azt sem vette észre, hogy a neki annyira imponáló G'ruppe-féle kézikönyvet teljesen elavult módszere miatt maga a kiadó helyettesitette előrehaladottabb módszerű kötetekkel.® /Valótlanság — folytatja a nyilatkozat —, hogy könyveimmel kényelmes bnjócskát' játszanék. Ezt még akaratlanul sem tehetném. Könyveim ' részben több nyelven is, mini csak magyarul és németül, olyan nemzetközi nyilvánosság előtt jelennek meg, hogy bőven van alkalmuk minden árnyalatú tudományos és irodalmi igénnyel olvasó szellemiemberekhez az utat megtalálni és nyilván meg is találták, különben nem jelenhetnének meg ujabb kiadásokban. Á kritika alól való kibúvásról szó sincs«. Kerénvi professzor ezután igv foly.