Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-21 / 16. szám

ILLEMTAN, — esztettkai világnézet MJ. Gonda Béla. a >Jó modor, jé társaság* eimü s »Az uri elegáns éíet m&vésrete* alrimmel ellátott könyvének második kiadását vezette be ezekkel az •aktuális* szavakkal, midőn arról számolt he. hogy az első kiadás fiőOO példáévá igen rövid idő alatt elfogyott. • Könyvemnek mí a nagy sikerét xnnvk tulajdonit®* — indokolja a sikert —. hogy a forrásban levő mai nagy vilA^átalaktilás hántó szélsőségei közepette, a művelt közönség szívesen menekül a művészi szépnek öröktől fogva derűs harmóniát sugárzó világába.* Nos, lássuk hát. milyen volt húsz érvel ezelőtt az a »deröt sugárzó világ?* A könyv a mindennapok életmű vég* léről szól s hangszerelése • olvan. mint egy visszaesőn dűlő spinétHallam a rokokóból, bár helyenként ma hi érvénres igazságokat pendít meg. A hővezetés egy német illrmtanVönwre hivatkozik, amely kimondja, hogy az ember az adósaival embersége® és udvarias jegyen, a hitelezőiJANI {( vendéglőben minden csütörtökön és szombaton erdélyi flekken és vargabéles. vei pedig legyen különbséget aszerint, hogy azok becsületes kamatra, vagy *Az udvariasság olyan, mint egy szép dallam^ 1 allózás egy ill«mtankönyvben, amely a regi idők szépségeit mozaikszerűen csillogtatja felenk (A Délnmgyurország munkatársától) Érdekűn kis könyv akadt a kezembe. I öbb. mint husz esztendő előtt irták, az első, nagv európai háború után, imít akkor /világháború* elenevezésse.i tiszteltek meg. Bevezetése ma ismét ngy hangzik, mintha csak napjainkbán irták volna: •Olyan kort élűnk, amikor külső "létünk folytonos robbanékonyság* gyötör, fáraszt: kétszeresen jól esik tehát az otthon csendje, nyugalma » ott az asztali lámpásnak egy-egy olyan olvasmányra vetődő fénye, amelyben a régi idők szépségei mozaik szerűen csillognak felénk s amely az étet művészetének jegyében egy egy szebb jelen és jövő kárpitját lebbenti M az olvasó előtt* ... uzsorára dolgoznak. A szerző ugy érzi. hogy ezzel a kis könyvvel ő tartozik embertársainak, tehát udvarias formában nyújtja át annak tanulságait... • Munkám m m illemkönyv — írja —• majd megokolja, miért: >A magyar embernek nincs szüksége paragrafusokba szedett illemszabályokra. Miudig azt vallottam: ahogy a magyar paraszt belép a szobába, vagy ahogy egy magyar w az ellenségének megbocsájt, abban annyi keltűre van. mint krvés más fajtában.* Igy tehát megismertük máris a szerző fajtáját szerető, nobilis gondolkozását, érdemes rá, hogy meghallgassuk. mit regél a jó modorról és az illem ről, amelyet ő »esztétikai világnézet«-nek nevez. Csak szemelvényéket ragadunk ki a közel 300 oldalas könyvből, szórakoztató, kedves és helyenként ma is aktuális szemelvényeket. AZ UDVARIASSÁGRÓL azt írja a szerző, hogy még a legmesterkéltehb cs feltétlenül egy szükséges, belső érzés megnyilvánulása. Ellenben — a legderekabb embernek is lehet rossz modora, ez azonban nem annyira bün, mint szerencsétlenség... Az udvariasságnak is vannak hafá. rui s aki átlépi őket — karrikaturát csinál magából... Az udvariasságot igy dicsőíti a könyvecske: • Az udvariasság olyan, mint egy suÉutásba 30.000 ezüstpénzt azóraton: Toulous gróf 1174-ben egy lovag bajtársának 100.000 aranyat ajándékoz, amit az >udvarias gesztussal* srJ\7 más lovag között egyenletesen feloszt... De Martello lovag 400 lovagtársának olyan ebédet tálal, amelyhez mindén ételt — fáklyalángon melegít tetett... Ma már az udvariasság, a mással való törődés nem lovagi torna, hanem — kötelesség, még pedig szociális kötelesség — mondja a szerző. A LOVAGIASSÁG sainten a jó modorhoz tartozik. Ebi virágzott ki az elmúlt századok folya. mán a nők iránti tisztelet, amely sokszor túlzott arányokat öltött, hogy aztán az ellenkező' végletbe csapjon át. Már a régi páncélos lovagok jelmondatába is beleszőtték az asszonyok iránti tiszteletet, mondván: >A lelkem Istené, életem királyomé, szivem az asszonyoké, becsületem az enyém.* Ez a kor a uöt minden igaz férfi szeméböü magas piedesztálra emelte. A középkori keresztény, mély vallásosság gyújtópontjában rendkívül erős Mária-kultusz állt, amely a férfi szemében szentté avatott minden nőt ós anyát » a nőt társadalmilag a férfi fölé helyezte. Ebből keletkezett azután m egyre nagyobb szabadság, amely — a szerző szerint — megártott mindig a nőknek. A modern kor uj fogalma, a kereső, dolgozó nő, nagy női proletariátust teremtett. A nők tizezrei szakadtak ki a családi körből szép dallam: bármilyen hangszeren •Éfipargkau. Ma ^MtfB^É lik udvarias mosolyra, vagv beszédre, játsszuk is, megk: la az ajkunk nyirnáskor a szemünk pillantásában, a tekintetünkben villan fel az udvariasság. Majd a kezünk gesztusa, a fejünk bircenlése. a derekunk könnyed meghajlása. egy előzékeny lépés oldalt, vagy előre jelzik, hogy az udvariasság. mint valami ezerkerekü motor, folyton hajt bennünket*., Boldog idők, amikor ez volt a legnagyobb gondja az embernek, a • társas és társaságbeli lénynek* .. Megtudjuk, hogy a lovagkorban az volt a legudvariasabb, aki minél több embert megvendégelt és megajándékozott. Persze, ez a divatos szokás is szertelcnségbe ment át. Raibaux Berttrand lovag egy lovagi torna mezejét 12 pár ökörrel szántatta fel és a ferencjozsef KESERŰVÍZ helyesli indokolja, hogy a feministák jelentékenyen csökkentették a férfinemnek a _ nők iránt érzett tiszteletét... Ehhez i a kérdéshez nem szólunk hozzá, lévén az érdekelt nem tagja... FÜRDŐZÉS. SZÉPSÉGÁPOLÁS persze nagy szerepet játszik az >illemtan*-ban. Érdekes tudni, hogy a XIV. században gyakran szerepelt a kötelező fürdőzés á — házassági szerződésekben. A fürdőzés, a fürdőhelyekre járás ebben a korban annyira divatos volt, hogy a házassági szerződésekben gyakran kikötötte a menyasszony, hogy évente legalább négy helet tölthessen a már akkor népszerű fürdőhelyek: Baden, Gastcin. Karlsbad valamelyikén. Az akkoriban ismert fürdőhelyek közül nem egy arról volt nevezetes, hogy az oda ellátogató asszonynak gyermekáldást biztosit... Ez a >babona* még ma is érvényben van... Az arcfestés vagy kendőzés szertartásáról megtudjuk a könyvecskéből, hogv keleti eredetű. A régi. egviptomi nő kékre festette az ajkát és az arcát. A keleti, inkább kreol arcszinü nők körében leküzdhetetlen vágy élt a fehér arcszim után, ez teremtette ,„ az arc rizsporozásának, puderezéséuel» divatját, ősanyáink még kréta és bab® liszt keverékéből készült púdert hasa* náltak... A középkorban túlzásba meni kew» előzés gyakran a fürdés mellőzését voi| hivatva »elkendözni«. Navarrai Mar« git például dicsekedve mondotta cgyi* udvarlójának, hogy: _ Nézze, a kezem mily szép, pedig _ már nyolc napja meg sem mos® Á rokokó hanyatlásával a'kendőzési divatja is alábbhagyott A szociális élet fellendülésével a higiénia került előtérbe és a kendözést inkább a fal* asszonvai tartották meg A könyv kw emeli, hogy különösen Szegeden, Sza* badka, Szolnok és Sárköz vidékén hm gyon sok fiatal leány és aszony kendőzi m»gét - • • egy husz év előtti szegedi népszokás ... Gyanítjuk, hogj még ma is divalos erre, mifélénk..., AZ OLVASÁS m ÜVÉSZETÉRöH, különösképpen az újságolvasásról ige* kedvesen Ös ma is időszerfien ir ifj. Gonda Béla. Megemlékezik a különféle könyolvasó típusokról és nagyou haragszik az >olvasás napszámosaira* akik hetet-havat összeolvasnak rendszertelenül és gondolkozás nélkül, csak az a fontos, hogy egy évben hány könvvet tudnak keresztülfutni... ».\z újságolvasásnak is meg van A maga művészete* _ mondja és küló* nös nyomatékkal emeli ki jazt a kulturális szerepet, amit a »kőnnyelmüeu vagy tájékozatlanságból olv sokszoí ócsárolt namlapok betöltenek.* • Azok, akik a napilapokat egv keresztnévnek téves használata miatt már íelszincssóggcl vádolják gondoljanak csak arra, bnay az újság ma a" képzelhető legnagyobb kulturfényezS s hogv semminek á világon nincs olyart nevelő hatása, mint a lakoknak * Ezek a szavak husz esztendő távlatából sem mosódnak el s jól esneK minden tollforgatónak, a kultura terjesztésének szolgálatába állott újságírónak .. fea. p.) Elsőrangú bútorok a saját készi'ésü gyönyörű Lakberendezési Vállalatnál Hál.k, kombinált szobák, rekamirek és konyhák, legolcsóbban kaphatók, Dugonics tér 3. Párisi elégia áru: GHORGHS DUHAMHL Sok-sok ezer év luulva, ha lellkiwndofc halottaim közül a őrangyalom Yégigvraet, bekötött szemmel, régi emlékeim között, biztosan meg fogom állítani agyhrijtt a igy szólok hozzá; •Tudom, h<W vagyok! Felismerem Szent Genovéva magaslatának köveit, hajlatát te zajait. Várj még. várj még, kedve* Angyal, barátom, hadd szívjam csal; be még egyezer ennek aa én legigazibb hazámnak ar. illatát. Aztán kérlek, vezess még el a Jardiu dcs itantes kapujáig, hadd sétáljak meg egyszer a labirintus fái alatt s hadd imádkozzam megint ezért a nagy városért, as éa szülővárosomért*:. Mert éa sbbca a városba* szirtet erei, nrm vagyok véletlen-párisi, mint */ok, akik vidékről jöttek, mert vonzotta őket az élvezőt vagy e gazdag par.izahalom izzó fénye. Nem. én Párfshaa születtem. Párisnak egyik déli dombján. Itt éltem egész ifjúságomat, azok körött a kisemberek között, akik itt dolgoztak éa szenvedtek akkor, e • sodálatos hangyaboly mélyeiben. Mimkájnknak és szenvedésüknek bizony ma ainesen még vége s é* is itt vagyok még kőztük, itt állok, mint egy pásztor a nyája körött, telve haltratag szeretettel. * Hetenként háromszor járom be most Pártet, mivel dolgom van a Faipartón, olvan dolgom, arauöl np^ae*. távoli bai'áUtuinuiv a nagyvilágban. Háromszor hetenként végzem el ezt a n ár megszokott szép utazást. Gyalog járok, mint mostanában majdnem mindegyik polgártársam, megvallom kedvem telik ebben. Ma nincs itt az ideje azoknak a kényelmes antoniobiloknak, amelyeknek segítségével egyetlen rövidke napon ezer haszontalan dolgot végezhetünk. Gyalog járok, mint fiatalkoromban, még mindig eleven léptekkel, melyeket olykor meglassít a» ábránd, estefelé pedig a fáradtság. Mint mondtam, szívese* járok gyalog s amíg a cipőm megengedi, tovább is majd igy gyalogolok ebben a nagy, gondoktól terhelt és majdnem néma tömegben, amelynek, ngy érzem, szivemből osztom gondjait és nyugtalanságát. A párisi gyalogjárókon végig újra kesdtem a meditálást és kezdtem megérteni, hogy Párist, az én Párisomat elrabolták volt tőlem. Sokáig nemláttam, egyszerűen nem is tudtam meglátni. Mindig sietős dolgom vOIL Nem mondom azt, hogy boldog voltam. mert azok közé tartozom, akik régóta hallották már egy lihegő civilizáció zsúfoltságában a tragikus trombiták zörejét Igeu, mindig siettem s tféH nem láttam azt. a mi nyilvánvaló és ezért nem élveztem ezt az emberi nagyszerűséget. De lám, e mostani nyomorúságunkban megint visszakaptam Párist. mint valami fenséges vigasztalást. Este. abban az órában, amikor ránk borul a homály és olykor még éjszaka is, amikor a köituyü hold futva menekül 8 felhők mögött, • magár* hagyott Pária wszerre kitárul előttem vonalai páratlan szépségében. Ezekben a pillanatokban szivemmel érzem a geometriát, mint valami szeretetteljes és természetfölötti jelenlétet. Egy város sajátos szépsége nem pompás épületeiben rejlik, hanem szabad tereinek formájában és választékossága ban. Mint már egyik könyvemben is mondtam, a városépítők elsősorban a térségek nagy szobrászai. A kocsiforgalom azelőtt eltakarta elölünk Parisnak e gyönyörű tereit, este viszont a földi fények mindig elkápráztattak bennünket egy kissé. Mostanában a meztelen távlatoknak tündéri hangversenyében élünk. Parisról mintegy lehullott minden múlékony látszata. Az arca esontos, komoly és nemes, mint apáiné volt. kihűltén, a ravatalán. Olyan ebben aa uj meztelenségében, mini egy megkövesült csontváz. De Páris, az én Parisom mégsem halott. Csak most másmilyen életet él, mint bármikor is azelőtt. A meglepetés és a fájdalom egészen átalakítják a lelkét. Nem egyszer, ha már meguntam füzeteimet és könyveimet, bejárom az északi, koromtól fekete városrészeket, amikor a háziasszonyok egy kis élelmiszert keresgélnek, pár falatka sovány ennivalót, hangos és türelmetlen apróságaiknak. Amikor így sétátok e dolgos és tiszteletremél tó tömeg között, valami mély és fái flalmns rokonszenvet ér/.rk iránta.. Ilyenkor egybeolvadok városom minden lakójával, nem csupán szivemmel é« értelmemmel, hanem minden véremmel ás idegemmel. ftodes ejsémi hetfea* a*t ac eleven r u e d A msterdam-nt, amikor Moutmartre és a kiüvA. rosok népessége elárasztja a gyalog, járókat, de meg az üres kocsiutat in s aztán njra hazatér, mint egy hatalmas áramú folyó, amely visszasiet forrása felé. Tegnap, séta és merengés közben, eljutottam a Szajna partjáig. A folyó oly kedves volt, olyan nyugodt s oly nemesen mendegélt örök végző, te felé, hogy egyszerre szólnom kellett hozzá: »Ó, barátom, kedves barátom! Mi történt velünk, szelid jóbarátoin?« A Szajna csak mosolygott a iák közt. melyeket az első fagy már minden levelüktől megfosztott. Mosolygott, oly kedvesen, hogy én egyszeriben sirní kezdtem, egyedül, a( Louvre rakpartján, egészen egyedül. Szerencsémre; mert igaz. mindenki megértett volna, mégis szégyeltem volna magam. Esténként, a homályban, próbálom kitalálni a házak sötét arcát. De most nein látni, mint régen, mint gyulladnak ki a lámpák az ablakokban, mert mindenki szigorúan megtartja a rendeleteket. De a mogorva papirossal betömött redőnyök mögött azért eí tudom képzelni az egybegyűlt családokat. már amilyenek ma lehetnek. * vékonyka leves körül s mindegyikkel külön-külön gondolatban forró imát mondok. A párisi éjszakának csodálatos csendjében elmondom m i u d e a emberi lét legmélyebb hár« i»a»vaUomA*át: a hitéi, 41 reményét és a * z erefe tét-