Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-25 / 294. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 6 4911 KARAGSONY né akármi embörfia lögyön annak a mestörede münjünk a fejihen, a legjobbhoz. — Bétsbet Szólottam! Makra János uram veti fel a szót; —- A kőtség nagy, az út hosszú, oszt télidé* nieseyéjin vagyunk. Magyar-é a szent? — Magyarnak épp nem magyar, mivel hogy cseh, — adja a választ Gáspár gazda. De ügön jelentős szent az, beszélte a gvárdián atya rula, hogy királi gyermök vala, de ott hagyta a királyságot, oszt pásztorrá lőtt. Szép isteuös életet élt, sok Sandát tött, oszt így lőtt szent beliile ! A szent-keresök eltnduln.uk 1777 október 20-a volt a nagy nap hajnala, mikor a gazdák megbizottjai névszerinti Daka Gáspár, Kisguci Péter, Istenes Nagy Szilveszter és Makra János, két jó mokány lóval, elindulta k a halasi tanyákon keresztül, egyenes irányban meggélozva a császárvárost, hogy hosszú fáradtságos döcögéssel, őszi sárban, téli fagyban, heteken át utazgatva, felkeressék azt a mestert, ki a „bötsületös gazdák szögéuségös kőtségeibiil" Isten dicsőségére életük védclmezésére, szent oltárképet fessen. Az öszszegynjtött pénz, aranyban-ezüstben, birkabőfl zacskóba varrva hasaskodott Gáspár gazda szalonnás tarisznyájában. Az őszi, barátságtalan idő, utazásnak nem nagyon kedvezett, deltát gazdaemberek nem kóborolhatnak munkaidőben, a „Szent" is sürgős, a baj nagy, a küldöttek pedig vasból teremtett kemény magyarok. Tervük az volt, hegy karácsonyra visszaérnek. képpel együtt. Sok viszontagságos nap ntán, Solt felé haladva. valahol Danaföldvár körül átkeltek a Dnuán, s vagy egy hét után Székesfehérváron át vették tovább útjukat. Csak annyit pihentek, amennyit feltétlenül szükséges volt úgy a maguk, mint lovaik testi épségéhez. Győrön s Pozsonyon keresztül, 3 hét után elértek Bécsbe. A szegedi pótét? gvárdián bőven ellátta őket útravalótanáecsal, nemkülönben ajánlólevelekkel, melyeket az útba ejtett kolostorokban újabb .célirányításokkal bővítették, A bécsi németekkel való sök vesződés, két napi mérges keresgetés, valamint káromkodás után, végre tolmácsot is kaptak egy fiatal gárdista személyében, ki felkalauzolta Gáspár gazdát a gárda kapitányához. Az jólélekkel hallgatta meg Gáspár gazdát, tetszett neki az egyszerű magyarok bátor elhatározása, s fá íadsúgot nem ismerő „szent-keresése" A gárda fiatal hadnagyát, Pdpay Istvánt bízta meg, a derék szegediek további kalauzolásával. A fiatal hadnagy ismerős volt a bécsi szépinüvészetekben, sőt pár képírót e kőfaragót aze« mélyesen is ismert. A Graben-en a „Schwarza Adler" beszállóban keresett helyet- nekik, most már, nem késlekedtek, elindultak István hadnaggyal „célszerű" képírót keresni. Jó pár műhelyt megjártak, de dolguk végezetlen maradt. Egyik az időt találta rövidnek, mi alatl Gáspár gazdáék a kép elkészítését kívánták, másik meg a költséget nem találta elegendő® nek. Egy becsi festő műtermében Másnap hajnalban uiár a külváros lankáin jártak, keresve Anton Gruber képíró házát. Gfiubeii mester a város határán, a bécsi hegyek tövében lakott saját emeletes házában. Ismert s közkedvelt templomfestő volt, s István hadnagynak barátja. A tága3 többműhe® lyes házban lázas munka folyt. Már a folyosón elfisodálkozott a négy magyar, mikor látják, hogy 2 surbankó legényke, kenyóvdagasztó teknőben havat gyúr. — Tán ebből lesz a béCsi kenyér-? — István hadnagy elmagyarázta, hogy lenből főzött olajat gyúrnak a hóval össze, azt kifagyasztjúk, majd felmelegítik, hogy a festékkészítéshez szükséges olajanyagot kristálytisztává finomítsák, A folyosóról teremszerű helyiségbe léptek, itt vagy, hatan dolgoztak. Öregek, fiatalok. Egyik nagy, kőmozsárban festéket tört. Másik sortéból ecsetet készített, lúdtollba ragasztva. Harmadik marhahóyagba tömködte a kész színeket, negyedik vásznat feszített nagy farámára, ötödik félig kész képen dolgozott A terem faláu köröskörül rajzok, vázlatok. Kisebb műhelyben találták meg «>Gruber mestert, egy oltárkép előtt, kezét hosszú íestőpálcán nyugtatva, dolgozott. Illendő parola* zások ntán, István hadnagy tolmácsolásával megbeszélték a megrendelő kép ügyét. Előadták minden kívánságukat: Szent Vendel alakja a középen legyen. Pajta legyen a képen aa is, hogy királyfi volt annakelőtte, meg az is, högy otthagyta a királyságot a „szögén pásztotságért." Szent Vendel pásztor, ruhát viseljen. De mellette a földön heverjeu királyi palástja is és a háttérben ott legyen az ott hagyott királyi palota. Órákat magyaráztak, — tanakodtak, vitatkoztak. István hadnagy türelemmel tolmácsolt, Gruber mester türelemmel bólogatott. Megegyeztek. A kép árának felét leszámolták a felhasított bőrzsákból, a másik felét majdha vi« szik. Három hét múlva. Közbea délidó lett. eUL került Gruberné asszonyság ie a konyhából, § 1941 KARÁCSONY DÉL*AGYAROR3ZA* szobában egy kis bőrkötéses könyv volt vele: VVedres Istvány 1809 Az haza szeretete avagy Nemes Szeged városának a törököktől való ©! vétele*. Gondoltam, elmondom ezt itt Szegeden, ahol az esti csöndben úgy hallani még a hangját! Tisztán és halkan, ahogy írt, ahogy beszélt. Ahogy Szegedről Irt: Ez az a föld. amelyből lettem. A mező szerény vadvirága, ha leszakítom, az én kalapom dísze. Minden elődöm itt szakított virágot a kalapja mellé, mikor kapával, vagy kaszával a vállán az alkonyatban hazafelé ballagott, ki tudja nem bizonytalanabb és még rosszabb korban-e. mint amilyenben mi élünk? »jN> szidd tehit sorsodat, hao*m dicsérd m* Istent!* Dicsérd az istent! Adj néki örök nyugodalmat Uram — mi dicsérünk az angyalok "hirdette karácsonyon, a pftsistorok és az.' elköltözött szavával. Dicsérünk itt Szegeden, ahol született s ahol tulailonképpe* szeretett volna élni... Te tudod és Te méred a* életet Urain és mi könnyben és bánatban az első árva karácsonyon »az erdei misére* gondoiva dicsérünk Téged! A gyermekbiró beszél a bűnöző gyermek világáról J\ „rr.odern gyerek", a nélkülözés, a vágy, a lányok es fiuk problémái Amikor 5 eves gyereket es „színésznőt" jelentenek fei (A Dciinagyai ország munkatársától) Az élet legfájdalmasabb jelenségei közé tartozik a bűnöző gyermek. Mi viszi a bűnre: valamerről beszűrődött, örökölt hajlam, vagy maga az élet készíti ki, lépte'n-nyomon kéznél levő tőrvetéseivelV — még sok vita zajlik le a kérdés körül annak tisztázásáig. Lehet, hogy soha nem is tudjuk meg, hiszen az emberi lélek sokkal titokzatosabb, mint a csillagok járása, a természet számtalan rejtélye. Vitéz dr. Gárdonyi Gyula tanácselnökkel. a szegedi gvermekbiróság vezetőjével beszélgetünk erről a generációról, a dolgairól, a bíró tapasztalatairól. A téma magunknak sem új. valamikor ott ültünk dr. Márton .Iózsof szobájában számtalan tárgyaláson s hol elhültünk a korán érett borzalomtól, hol megkönveztük azt a sok körülményt, amely kilenditi egvenesnek szánt pályájából a gyermeket. Tudjuk jól, hogv a gyermekbírónak melegebb szívre van szüksége, mint bárki másnak, hiszen nem a büntetés, a kifejezésileg is torz és rideg megtorlás vezeti, hanem az a szándék, hogy valakit megállítson a lejtőn, megérttesse a kis bűnözővel, hova jut, ha nem szól bele dolgába a biró? Változtak-e a gyermekbünözők Jól ismerjük minden tekintetben a gyermeket, a multak adatait. — most azl szeretnők tudni, hogy az abnormális idők mit változtattak rajta? Ha divat és modernség alatt a má-t értjük, hogvan halad a gverek-bűn a divattal? — Majdnem minden eset lopással kezdődik, — mondja Gárdonyi tanácselnök. A gyerek mee akarja szerezni azt. amiben hiányt szenved. Előbb a társa játékát cseni el. aztán rájön a pénz hatalmára, meglopja szü leit, családi ismerőseit, ha hozzájut, minden zsebet kikutat. Az inasok a gazdájukat lopják s egyáltalában nem számolnak cselekmé • nyük liorderejével. A kifutó fiúk valósággal beleőrülnek a kerékpározás-adta örömbe, azt szeretnék, ha maguknak is volna biciklijük. Hogy tudnák megvenni? Hát ellopják mástól, leselkedve órákon át a kellő pillanatra. Aztán valósággal művészei lesznek a kérdésnek. Tudják, hogy igazolvány nélkül hamar elcsípik őket. hát leszerelik a gépet, csak a puszta vázat hagyva meg. Azt eldobják. A ló a gumikerék, a lámpa az összekötő lánc. _ Honnan kerülnek ki ezek a gyerekek? — A legalsó társadalmi osztályból. Az anya a kenyérkereső, egész nap munkába jár. a gyerek kényszeredetten válik csavargóvá. Nem igaz. bogy nincs elée munka, a magam tapasztalatából mondhatom, milyen válogatósak az emberek, főleg morgók és mindennel, elégedetlenek. Hantházáról fuvaroztattam be a fámat, 35 pengőt fizettem érte. De mit kellett hallanom! — Barátom, én nem keresek meg egy napon 35 pengőt, mondtam neki. Nagy pénz az az én zsebemben is. — Egy, kezein alól kikerült, fiún akartam segíteni. Gyere, vágj tuskót. Kérdezd meg másoktól. hogy fizetik, ugyanazt megadom én ia neked, A második mázsa hasogatásánál. hogy jobb legyen a kedve, ígértem neki használt felöltőt. Kapott rajta. — Adja ide most mingvárt. — Ma jd ha kész leszel. Attól kezdve nem láttam.