Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-25 / 294. szám

réumaoyarorszag 4 1911 KA 14ÁCSONY Riasztó pisztoly, cigaretta Néha mulatni kell a lelkivilágukon, akármilyen szomorú is az. Ügyes tornászó fiuk a villámhárítón kúsztak lel az emeletre,, betörték a dróthálót, a szobában felfeszítették a ládát, a benne levő pénzt elvitték. Vásároltak riasztó pisztolyt, pénztárcát, cigarettát, apróbb luxusdolgokat, a megmaradt pénzt elásták a balárban. Hamar kézrekerüllek, bevallottak mindent, ezérl a rendőrség odaadta a károsultnak a tőle lopott pénzen vett holmikat. Másnap aztán a gyerekek megint betörtek ugyanazon a helyén, elvitték a riasztó pisztolyt, az apróságokat. — Ez a miénk, nem loptuk, mi vettük, jogtalanul szedték el tőlünk. Lehetetlen volt meggyőzni őket a tévedésükről. Makacsul kitartottak az álláspontjuk mellett. — Minden a miénk, csak azt menlünk elhozni, nem n másét. A lánvok — Hát a lányokkal bogy állunk? — Nagyon rosszul, — feleli Gárdonyi tanácselnök. Rövid praxisomban akadt már 13 éves anya fe. A züllött gyerekek sorában a lány süllyed mélyebbre. Sokan vannak, az egyik rontia a másikat, valóságos kerilő szerepet játszik akárhány 15—16 éves. Aztán meg se tudják mondani, ki a gyermekük apja? Van. aki vadászik rájuk, rendkívül könyj»vü zsákmányok, hihetetlenül könnyelműek, elbuknak egy olcsó vacsoráért, elrongyosodnak, elletvesednek, akármennyire is a cifráikodási vácv az elindítójuk. A cifrálkndássnl pedig természetesen egviitt jár a lopás. Ez mindennek a kezdete. Ezeket a gyermekvédő liga leánvosztályába küldöm; — a fiukat a jótékonysági egylet gondjaira bizom —, ott megtíszlitják és dologra fogják őkefc Csakis linói intézkedésre jöhetnek' ki. Epvébként a JŰnügvi átalánvból fizetünk az eltartásukért. — Nagv a bűnös gverekek forgalma? — Évcnkinl átlag 1000—1109 esetem va»r Javulás- 80 százalék r '— Javulást lapasztal-e elnök úr? — Híitározotlan. Először is százalék nem tér többé vissza. A tárgyalásra beidézem « szülőket, a gondozókat is. akárhányszor sírra mepv el a társaság, mert megértették szavaimhé)!, hogy jót akarunk és voltaképpen elkiismeretes prevenliv-mnnkát végzünk, egvnránt a társadalom érdekében és az ő érdekükben. 'Jellemző, bogy alig van az ítéleteim íllen fellebbezé". 'A próbára bocsátott gyeineket a próbaidő alatt is magam elé idézem. figyelem a lelki fejlődéséf, szóval látnia kell, hogy a tárgyalással még nem intéztünk cl mindent, ilt nem üres formai intézkedés történt. A megmaradt 20 százalék azonban rendkívül nehezen formálható, ezeknél mélyen fekszenek a romboló okok. Ha aztán látom, bogy sem a jó szó, sem a javító, nem használ, csak megrögzött csökönyösségét kapok, el van rontva a gyerek nevelése, mert a szülei is romlottak, maguk nevelnek tolvajt a gyerekükből, — rájuk húzok hat hónapot is. J)e ezt legutoljára hagyom, amikor az erélytelen, sőt ártó szüléktől elvett gyerekkel a pártfogók sem boldogulnak. Lelkes, derék, tanilók végzik többnyire ezt a munkát. Van még egy fontos kérdésünk. — Hát jól van, ezek a bűnök a prolelárvilágban tenyésznek. Hogyan állunk a középosztállyal? — Ott nincs baj. gimnazisták nem sodródnak a bűn felé. ezeket lelkileg helyesen irányítják. Sőt tovább megyek: mióta nekilendült a mostani drágaság s a lerinclő nagyobb jövedelemhez jut, csökken a gyermekek bűnözése. Amire eddig a nyomor vitte rá őket. A falusi gyerek már nem lop, legalább: is nem kerül hozzám az ügyük. Annál bosszantóbb, hogy egyes túlzásba vitt vidéki igyekezet, minlba statisztika javításra dolgoznék, 5—6 éves gyerekeket is feljelent. Már pedig ezek nz apróságok nincsenek vétőképes korban, a cselekményük nem alkalmas hivatalos eljárásra.. Egyszóval a bűnök mindig egyformák maradnak .legfeljebb a tehnika fejlődik és az emberek alkalmazkodnak a modern kor úgynevezett vívmányaihoz. Főpróba Különösebb eset? Az is kerül. Az egyik színésznő (már amennyire színésznőnek szabad nevezni a fiatalkorú kisasszonyt, aki beleesett a forró deszkák kálűdatába), múlatás közben ellopta a gavalléria bukszáját. (Főpróba Henry Bernstein •Tóivajdából.) A másik /művésznő*, szintén innen még a korhatáron, nemkülönben a felfedezletéseiv azonban — sajnos — rég túl a nemzetueveló családi pofonokon, először a gavallérjával lépett a divatárúházba. Rövid, de erélyes unszolás után kiválasztott magának különféle női álmokat, a gavallér előkelően kifizette a holmik árát. • A tövises pálya azonban, amelyen valamikor a nemzet napszámosai lv.ikas satukban baktattak, ambíciókat értei és igényeket": övek, Ugyanezért a tehetséges kezdő egy könny iV, 1911 KARÁCSONY 5 DÉLMA6YARORSS5AÍÍ •majd* sóhajjal, de imtnár egyedül megjelent később is a tetthelyen, bevásárlásait folytatta és megnyugtatott mindenkit, hogy a gavallérja hamarosan bejön fizetni, de most akadályozva van. 'Azonban valami szívbeli üzemzavar támadhatott, mert a gavallér késelt s mikor nógatni kezdték a fizetésre, arra hivatkozott, hogy ő csak azért fizet, amit maga vásárol, már pedig erre a költekezésre senkinek sem adott felhatalmazást. Egész csinos hitelezési csalás lelt a dologból, mivel pedig a színházban nem irtak ki próbát a művésznőnek, Gárdonyi tanácselnök volt kénytelen beleavatkozni a művezetésbe, •próbára* bocsátván a /gyermeket*. Hát nincs igaza a modern sóhajnak, hogy nincsenek már gyerekek? Lim Ttstmífrtyí i&tdel'á atsévÁw&i tnagi/aiok ítyf ú-ttáikíp, me^sze\zésínek tö-déntie, Szelíd ^tsiisiáda esztendeiéten} mikacis az elszedi yazdanip sze^ént^s-i^es. költethet „Szentel* üazott ten%ely.en, Béesb'ót (A Délmagyarország munkatársától) Daka Gáspár uram volt a felszólaló- A nagy kocsmahelyiségben, vagy 51) komortekintetű, csontosarcú, szikár, ünneplőbe öltözött gazdaember hallgatta, az alsóvárosiak eszes, katonakorában világot látott Gáspár gazdát. Az ünnepi csendet pár vészterhes sóhaj zavarja, Csüggedt tekintetű arcok várják a segítést ígérő szózatot. i . t Az utolsó évtizedek erősen próbára tették a jó alsóvárosiaknak nagy terhek viseléséhez szokott ősmagyar erejét. Az örökösen fenyegető Tisza, a mocsaras környék, a rengeteg jár,vány, a vármegye hatalmaskodása, nagy adók. keserűvé? nehezen viselhetővé tették az életet. Három hónapja ismét tizedeli a lakosságot, az állatállományt, a már oly sokszor átvészelt pestis. A fereiicreudiek ősi templomában az imént fejeződött be a mise. Könyörgésre gyűlt öfisze Alsóváros népe, hogy terelje el az Ur az újabb csapást, s vegye oltalmába a Boldogságos Segítő Szűz Anya, az istenes gazdanépet. A mise után Daba uram tanácskozásra hívta a férfiakat, mondván: eszméje van, miben a bajnak orvoslását találják, valamint útját állhatják újabb Csapásoknak. Daka Gáspár köhint, s belekezd kigondolt tervének előadásába: — Tisztölt gyülekezet! A magasságbéli űristen nehéz időkkel sújtotta a szögedi magyart. Egyik bajbúi épp, hogy kivergődüuk, beléesünk újabb nyavalyákba. Körösztényi türe lömmel viseltük, sorsunkat minden időkben. Ha a Tisza fenyögetött, ástuk a tőtést. ha a dögvész pusztított ástuk a sírt. Hun a török nyúzott, hun a dézsina, mög nz adói Imádkoztunk. oszt reménykedtünk, hogy egyszer esak ránk mosolyog az Úristen. Pár csekély. esztendeje, — úgy látszott — mög is javul már a gazdák szögenségös élete. Hittük, hogy töméntelen keserű szenvedés után, ránkvirrad, oszt ránk tekint kegyelmesen a magyarok' Istene, élhetünk békés nyugalomban, testi épségben. Ez esztendőben esmeg pusztít a dögvész ! Tűnni kő valamit. Én kigoudultam, — mit! Turygya a mi népünkből mindönki, hogy a temi -. lcmnukban őrzött Segitő Boldogasszony képe mennyi nagy csudát tött már velünk. A törökidőben mily sok időt a mocsári vízben töltött, oszt, mégis tiszta, ragyogós! Sok bájunkba segítött már, aszoitdanáin, né terheljük jelöu bajunkkal is, — heszen neki az egész világ imádságát mög köjl hallgatnia Hanem ml, szögedi alsóvárosi pásztor-uemzettség, szőrözzünk magunknak olyan szeutöt, kinek hivatala, hogy a mi mesterségünkhöz tartozókkal terőggyön. — Mögbeszéliein én ezt mán a tisztelendő gvardiáu atyával, oszt az eszinejárásomat tigön jónak találta. Mög is nevezte azt a szeutöt, aki rajtunk segít, mert hogy Szent Vendelnek hívják, oszt a pásztorok bajaival bíbelődik. Most mán azt javasolom, hogy összeadott költséggel, csináltassunk ület ábrázoló szent képet. Továbbá azt is javaslatba töozóm. hogy ha mán költséggel szeutöt festetünk hat