Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-25 / 294. szám

DÉLM AGY AR0RSZA6 x 1941 KARÁCSON* kisleány Arbeban csöndben üldögélt crálí hoszs/at egy Sviela nevíí horvát kisleánnyal, kivel e^yttleri közös szót sem értett s hallgatta az íiies templomban a vak öreg papot, hogy föut a kaizaton, a harmoniumon össze-vissza mennyit koinyikáí. zenél. Lent a padsorokban Apa dolgozott millió cédulával, akkor írta Magyar Balázs hadjáratát, a Sutciai püspökséget és Tengerfehérvár történetéi Alkonyatkor narancsszin nap úszott a fekete ciprusok marta kék cg fölött, sós tengeri szél étkezett, majd a piacról halszag s nehéz mirtuszillat a hegyoldal felöl. Az öreg vak lelkész botja kopogva kongott a lapos sírköveken, sa ternplomajtóban Svieta pénzt kapott, amit rá két percre elvettek tőle otthon, mert az utcafordulónál u.ái hallani lehetett hogy Svieta miként sivalkodott. Rákövetkező években egyszer sorfalat alít */. iskola a Keleti-pályaudvar előtt. A király ériezett és a királyné. Oly szépek voltak! A királynén fekete bársonykalap volt fehér gyöngyvirággal — és — ö Apa. hát miért nem hiszed el igazán, — * király énnekem egészen külön köszönt! Az unokatestvéreink raarhavaggonban érkeztek váratlanul egy nap. Ez volt az igazi! Egy Iiélig nem kellett mosakodniok. Pausaniast és Bizantiont tanultuk éppen, antikul a forradalom kitört. És jó volt megfogni Apa kezét a forró nyári napsugárban ijedten és kapaszkodón. Románok vonultak végig az ÜIlóiuton. Ezüst kürtökből az Aida indulóját fújtak, szakadatlanul és állandóan. —Apa. ez úgy fáj — s még hozzá miért fújják állandóan ugyanezt? Az erdőt jártuk s semerre nem leltük a tisztásra vezető ösvények nyitját. És Istennek szentje is késlekedett. Apa ellenben velünk volt, s próbált vigyázni reánk. Megírta egyszer mennyi pénzt keresett világéletében. Ugy "körülbelül vette a summát és hozzátette, — >szép pénz. de ebben viszont a gyerekek vílágnéalete is benne van®. Hogy mi a világ és mi az élet, _ azt tartotta lobb. ha nem magyarázzák, hanem a gyermekei .maguk szemlélik®. Azt kívánta becsületes és értelmes nézetűnk legyen az emberekről. —8 mindez sokba került. Valóban sokba, megfizettünk érte nagyon. At kellett kelnünk például az óceánon s hogy tudjuk a színek forgandóságát, a világ ízét — hamburgi ácsokat kellett hallanunk, mint énekeink ezüstpitykés. bő. fekete bársonynadrágjukbnn, szőke fejüket holdfénvbe mártva idegen vizek feleit. angol hajó hátán suhanva az éjben. Spanyolokra is emlékszünk. Tarka bugyraik, Aatyuik között folyton tépték és szidták egymást, óttandóan zavart csináltak az összes harmadikosztálybeli fedélzeten Virágos szoknyája karcsú íeányok tartoztak hozzájuk és elbízott, kócos, pipázó. köpködő öregasszonyok. Holland hittérítő tartotta a vasárnapi áhítatot s az elsőosztálvon egy igazi bindu hercegnő utazott. Négy kis majma volt ezüstláncra fűzve, ezek rikoltoztak, mert nem birták a tengert s a hercegnő fantasztikus selymeiben és felékszerezve éjjel és nappal folyton zokogott Hogy odakint mit találtunk? Tüzet és vizet például. Tüzel egy óriási felhőkarcoló tetején Szemben aktunk — és végig rémüldöztök —. mint ugrállak belőle a menekülők a ponyva mellé s mint terültek el véres pépként az utcán a sikoltozva ugráló emberek Az árvíz szelíd kis dombot hömpölygött körül. A lélekharang hisztérikusan jajgatva csiliiir gelt, lent a fehér lakk faházak rozsabokrait tajr lékózva túrta tetején az ár. A papné kezét tördelve sírt, s a vasárnapi iskola négergyerekei vi, songva nevettek. Láttam revoiveres banditát a földalatti állomás, Kingsbridgo vasoszlopához kikötve. Rendőrök őrizték s a földön olt feküdt a hosszú villamosnak egyetlen kalauza, akit >kold-up« előtt a bandita természetesen lelőtt. Az eskető papunk, odakint egyetlen barátunk, letérdeli mellé a véres, iszamos keramitra és feloldozta szépen. Még ránézett a papra, azután fennakadt a szeme. Huszonegy éves voltam. Láttam papot, halottal, s megkötözött embert, rossz napokon hallom néha az ordítását. Rettenetesen ordított, mert lincselni kezdték. Ez az élet iskolá ja volt. Apa azt mondta, sajnálja, de nem igazolhat. Ezt ki kell járnom, ki kell járnunk, öt is /beadták®, vígasztalt És megmagyarázta, hogy /mulasztott óráinak száma® — ilyén ebben az iskolában nincs. Részt kell venni mindenben és egyetlen percet sem mulaszthatunk. Születéstől halálig tart a tanfolyam, s kés/ülnünk kell, oda kell figyelnünk az — /örömben® — /keserűségben® — >enyhületben« — /munkában® — /sikerben és sikertelenségben® — /fájdalomban® és a /hiábavalóságok® összes tantárgyaiban Felmentés pedig nincs! Sem egi-szségben. sem betegségben, sem éberen, sem álomban igazán. Még álmodom a kínai asszonnyal néha Mosodásné volt a Van Courtland park szélén, s kf« nai jegyekkel rólta lele vilámgyorsan előbb a cédulát, _ aztán nyögve leírta az- arab számjegyeket. — s végül sóhajtva, selypesen kimondta angolul: három dollár hetven! Apa egyszer végignézte ezt velem és figyelmeztetett — Látod, ez is nehéz! És felvetít a unit mellől a kis gyereket, aki kék \ ászonkötényben és piros posztócipöben az anvja körül tapiskált. Az arcához szorította a homlokba vágott hajú, kis bazári kínai baba fejét. — »NeU) hasniilítank? Nézd csak. nem rokon?* Mindkettőjük bőre egyforma barna volt s Apa szeme is abban a percben egy kicsit a rendesnél ferdébb vágásúnak tünt Á gyerek azonnal hozzásimult, fagyon szerették az apró gyerekek. Most megjött Westfaliáhól a rokoni levél, mely csöndesen sajnálkozik, hogv a /Licbei Ónkéit® ezen a karácsonyon nem üdvözölheti rr.ár. zLichPr Onkel® ezt is írták neki és így is szólították a legbarnább kun arcút itt az Alföld közepén. »My mont reverend brother® /nagyon tisztelendő tesivérem® —, így pedig csak AH Aya* beszélt vele, de a megszólítás előtt a lázasszemtl mohamedán pap. mindig egv kicsit meghajolt Anya ősei között németek, dánok, hollandusok vannak. — apáé között görögök El kéltért nnnni tehát és körbej/irkálni a világot. — de minden bizonvtalan lépésnél olt volt a kéz, az apai kz. amibe halálos biztonsággal kapaszkodni lehetett. Annyit írták róla a nekrológok, hogy puritán volt és becsületes. Mi ezt természetesnek vettük, mert tudtuk, istenfélő volt és egyszerű. Ezért is bírta ki 67 esztendeig a könyörtelen életet Elküldetett. élt. dolgozott, itt járt az emberek kőzött, írt. Ugy írt sokszor, mintha prédikálna. És még cgvet vallok it* róla. A halálos ászyún. a beteg1941 KARÁCSONY 7 HÉLMAGYAR ORSZÁG szíves szóval invitálja ebédre a képrendelő magyarokai Húszan ültek a tágas ebédlő tisztára súrolt asztalához. Kör é9 érdem szeriut. A háziúr mellett a vendégek, majd az öreg-segédek, segédek, inasok. Daka uramék tisztességgel elmondták az asztali imát, majd nagy körültekintéssel, nekitelepedtek. Gruberné a Cselédje hozták nagy tálakon a gőzölgő káposztás gombócokat. Gáspár gazdáék kóstolgatták a „nimöt" eledelt, nem nagyon illett az az alföldi gyomornak, dehogy hiba ne essék az illemben, — jobb meggyőződésük ellenére ettek derekasan. Hazafelé Eltelt 3 hét. elfogyott a türelmük is. Eleiníe élvezettel elbámészkodlak a rengeteg nagy városban. Hamar elteltek vele, - hazavágytak. Családjaikhoz, kis fehérre meszelt házaikhoz, javaikhoz, jószágaikhoz. Utolsó hetük minden percét Gruber mester házában töltötték, siettették-sürgették. A hazautazás hajnalán, nagy óvatos-Aggal pakolták a képet szalma és gyalúforgács közé Vigyázva fektették a megnagyobbított tengelyre, pokrócokkal, ponyvákkal takargatták, majd kifizették a mester járandóságát, e Isten nevébeu nagy boldogaD elindultak hazafelé. December volt már. havas a vidék, az idő erősen csikorgóra fordult. Nem fáztak. Fűtötte őket az otthon melegének reménye és a megelégedett nyugalom, hogy dolgukat ily szépszerivel jól elintézték. Útjukban nem egyszer: találkoztak kíváncsi idegenekkel, akik nem győzték találgatni a tengely különösalakú szokatlan terhét: — Hát kendtek mi a gsudát visznek ebben a kegyetlen időbeni — Csudát! Csudatévő szent Öt. Bécsi s zentöt l — Hm. Osz megmutatnák-él — Hafizet kend egy meszely bort,... szívesen J A decemberi fehérségben .végre megpillantják az ősi Mátyás templomot, házaikat, kertjeiket... Megérkeztek... Szent karácsony dél utánján • . . Az éjféli misén, már oltár mögött függött aa áldozatos „nagy költségűn mög fáradságon szorzott" szent kép. Megenyhült csodál váró mosolygós arcok, kegyelmet remélő bizakodással tekintenek a pásztorok szentjére, s nyugodtabb boldog idők bizodalmán, áhítatos buzgó fohásszal fordulnak hozzá. Az alsóvárosi templom szentélyének baloldalán, ma is látható a Szent Vendel-oltárkép, melynek hátsó felén a következő kopott, hiányos szöveg olvasható: „írattatott Bétsben Daka Gáspár Mohra... (több hiányos név.) és egyébb bötsiifetes gazeták ssögénségös kétségeivel "A. D (hiány), ber, 1777. Temesvár} Józ„ef A szegedi legenda Szegednek nincsenek legendái, a boszorkányégetés valóság volt. (Kár, hogy kiment a divatból, ma sokkal nagyobb lenne az aratás, psak jól körül kell nézni.) Legendák helyett mi anekdótaezerű történeteken rágódunk, amiket úgy húzunk rá alkalomadtán a soros kiválóságra, mint faluhelyen mindig más és más fejébe a bírói sapkát. A lelkiismeret ezen a té5ren éppenséggel nem nevezhető pontosnak, yagy akAs szűkkeblűnek. tVolua még egry témakör, ama Sándor nevéhez fűződő, akinek nevében hófúvás nélkül is megállt Péterin a yonat, de őt jól nevelt fisaládokban nem illik szóba hozni, mert sosem lehet tudni, mikor és hol sért érzékenységet jóindulatában is a művelt gsevegö. Akárhogyan forgassuk is a dolgokat, egyetlen szállóigénk maradt, amelyen édeskésen elcsámcsogunk évtizedek óta. Hogy milyen lát coki szemmel jövendölte meg Ferencz József: Szeged szebb lesz, mint volt. Az idők folyamán kiaknázták ennek az öt szónak minden mélységét és odasorakostatták a „mindent megfontoltam" mellé. Mikor temetéseken a káutoft a búcsúztatéban elzengi, hogy