Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-25 / 294. szám

A SZENTCSALÁD (Legenda) Irta: Babay József — Nem megyei, nem és nem és téred — kiáltotta Lazarro úr, s még is állott egy pillanatra, Hogy dobbantson a ballábával. Ment Laaaffo Urnái, Ka dobbantani akart, meg kellett állnia. Sánta volt A jcbbía. 'Azt szinte maga se tndta, hogy így született, vagy igen régen, < messziségbe feledett gyermekkorba sántnlt-e meg, de sánta volt. Bitegett s már ez is elkeserítette. Emellett rengeteg egyéb" keserűlegc volti A legállandóbb az, bogy szoba'estÖsegiédbént kereste a kenyerét, Sefibéí mellett. Kakán Gyöla szob'afestőmester úr alkalmazásában. Nétía azonban megbomlik a világ. 3enki a világon nem gondol rá, Kogy festetni kellene. Ott yan az a gazdag VinCeiné. Kifejezetten pisak'osai mar a tornácfalak. Meg a belsőbb szobák falai is. Hiába. Hagyja, Hogy tovább piszkosodjanak. Négy Héttel ezelőtt volt személyes alknn Kukán úrnál Rezeda SukrSsz. Hogy így, meg úgy ő csuparűasás mintákkal akarja ejjávarássoltatni a Cukrászdát. Ebből se lett temmi..» Még Húsvét táján megjárja. De így. Haráesonyidőn, bocsánat, t fene se festet. Piszkos kisváros. Őpska falak közé várja Jézust. —* Ö JczUs! Segíts meg engem •Téxus. Egy félfillér kevés, annyi sínes a tarsolyomban. Igen, édes •Jéznskám, a tarsolyomban ... Ebkor gondolt arra. Kogy bemegy Bőbm kisasszonyfioz, akinek kalaposboltja van itt, a Vcrcb-utea sark'án és kölcsön kér. Bőbm kisasszonynak tetszik ő, L'azarTo, aki ttlasz származású, vándoreirkuszosok voltak a szülei s itt érte utol okét a Halál, Dombováron. Lazarro akkor négy éves volt. Ittragadt szecénykc. Valami bakter vette pártfogásba, még iskolába is járatta. Aztán egyszerre Csak arra ébredt, hogy sánta, busz éves és szobafestősegéd Kukán Gyula úrnálÉs aHojry Bőbm kisasszonyra Tnmlolf, meg Harminc pengőre, amivel mégis Csak meg lebet. úszni a Karácsonyt, ekkor állott meg és kVáltWtta? — Nem megyek, nem és nem és nem! — s dobbantott. Micsoda mély keserűség, Ha valaki sánta, nőtlen és szoba Feslőseg'éd. Munka sinös, pénz sincs és jön i Karácsony. Esteledett. Már elhaladt Bőh'm kisasszony kivilágított kirakatu ka'aposboltja előtt, tehát csakugyan nem ment. be. Esni kezdett » Hú. Csípni kezdett a hideg. Gondolta, Hazamegy. Fája ninüs, dc ennivaló még akad. Kis darab hideg burka, kolbász és kenyér. Egy tánta, pénztelen, elkallódott olasz cirkuszosoktól származó szeg'étfy íte-ba festősegéd elégedjék meg ilyen vscserával is. Különöskép ő- TJazarro Ferdinánd. Végigbicegett az Iskola-utcán « befordult a Cujidy-közbe. Ott lakott a Gu»dy-köa alján, Panni nénivel. Panni néninél. Helyesebben özvegy Tisgta Sándorné, született Sokk Panna, valamikor volt péknénéL Panni néni derék nö, mert nagyon kövér és síiket. Sajnos, kimondhatatlanul utálja a meleget Igy hát alig fűt Csikorgó télben is. Hol melegedjék Lazarro, aki sánta, magányos és fillértelen szobafestősegéd! Két szép, karcsú, feherfalú ház állt a Gundy-köz elején. Az elsőben a nyugalmazott ezredesek laktak, igen zárkózott nagyúri család. A kapujuk örökké zárva. Lehet laknak még mások is benn, az edvari részben. Lazarro, a segéd egyszerre megriadt. Hófehér Homlokú kisgyermek állott előtte. Esteledett már, de azőrt egészen tisztán látta az arcát. Haja selyemből, s a szája! Valami két, vékony, egymás mellett fekvő rózsaszirom. — Bácsi kérem, tessék segíteni rajtunk. Tereik tudni, itt a karácsony és oly nagy bajb'a jutottunk. — No! Hát osztán mi van! j — Tessék olyan jó lenni, talán | Csak pár perc az egész. Édes szüleim nagyon hálásak lesznek kegyednek. Itt lakunk mi, tetszik látni, már nyitva is van a kapu. Csakugyan, a kapa kínyilt. Középtermetű, szakállas, idősödő férfi nyitotta. Az idősödő férfi így szólt: — Valóban kedves Lazarro úr a gyermek Hozzánk tartozik. Nem vagyunk vétkesek a dolögban. — Dc Hát miről volna szó! — ékelődött a kíváncsiság raindméIvebben a bicegőbe, akinek egy fillérje se volt. v- Megfizetjük. Csak egyszerű fehér legyen minden fal. Tetszik érteni! Nos, bementek", a kapu becsukódott. igen, csakugyan volt a Házb'nn, — aHogy Lazarro hallotta is, — mé^ egy lakás az ezredes úrék lakása mellett. Két szoba, előszoba, konyha. A bútorok mind a szobák közepére gyűjtve, a bútorok mind letakarva. Csolálatösan szép arcú asszony állt az előszobában, — Én vagyok e gyermeknek anyja, — szólt, — köszönöm. Hogy megsegít bennünket. , Mindössze arról volt szó, Hogy elé készítettek már mindent ott állt a kamrában a sok fehér falfesték, a meszelők is, Ó nem is kértek mást Lnzarrótól, a bicegőtől és a szegénytől csak annyit, Hogy meszelje fehérre a falakat. Mert ugye. karácsony jő s ő szoba festősegéd . . , Lazarro nagyon jól érezte ma* gát. Tudja Tsterf. ez a gyönyörű, muzsikáló tebintésű asszony, meg az a kopasz, de bő szakállú, egyszerű, szinte íparoskülsejű férfi, aztán a gyermek, ó, Csodálatos hatással voltak reá. Elkezdett meszelni. NéKa megállt, mert úgy vélte, högy muzsikálnak a falak. A család mindig ott állott mögötte. S mosolyogtak. Hihetetlenül gyorsan dolgozott. — Fogadja Uram s köszönjük, Hegy illendő falak között várhatjuk Karácsonyt — A Gyermekat, — mondta halkan az asszony. SZILVESZTERRE UJEVRE Könyv Papír Hanglemezül donságok VÁROSI NYOMDA Kárász-utca 9* Bejárat a kapu alatt. 335 Száz pengőt adtak Lazarronak s hogy Lazarro Csodálkozott a meg szabadkozott is, gyengéden kifosztották a kapun. X bleegő segéd künn aa afoán megállt. Bódultan. Nem álmodik! Egyszerre, aHogy továbbment, hazafelé, hogy otthon örüljön és boldog legyen, érezte hátra kell néznie. Ekkor- léptek ki a kapun: a gyeflmek, a szakállas férfi s a 'csodálatosan szép arcú asszony. Középen ment a gyermek. Siettek. Valamfényesség ragyttgott körülöttük. Lazarro utánuk ffltott, de egyszerre valahogy eltűntek. S Lazacra sápadtan látta, Kogy erpőjttfc nem Hagy nyomot a Hóban . . , A wápyité kis pihen•• • tődélyi "hh&, a UáhUá>z táwzá ftoivosa ctnléíceiiol btvzél (A Délmagyarország munkatársától) Szorongó s önmagam előtt is titkolt félelemmel és remegő szívem izomrostjai között egy kevés, de állandóan kellemetlenkedő méreggel léptem be a közkórbáz földszinti, kis fehér szobába, ahol az Orvos várt rám. Az Orvos, akinek gyógyító kése eltávolítja majd a mérgezés forrását, azt a két kis mirigyet, amely összesküdött az egészségem ellen. Fehérfőkötős apáca tevékenykedett a műszerek körül és az Orvos ott állt a lámpák erős fényében z jóságos kék szeme bíztatóan mosolygott rám . . . « Pontosan egy esztendő telt el ezóta az első látogatásom óta. Egy éve annak, hogy elindultam az új élet, az egészség útján s az évfordulón újra itt állok a kis fehérfalú rendelőben, a kórházi ambulancia helyiségében, ahol úgy tűnik nekem, aemmi sem változott ... A megviselt karosszék is ott áll még a helyén; ngyanaz a szék, amelyben ogy evvel ezelőtt remegve ültem •.. Az íróasztal mellett pétiig ott ül aa Orvos és iratait rendezi. Semmisem változott ugyanis, csak az Orvos hagyja itt ezt a kis fehérfalú helységet. ahol életének javarészét, 34 esztendőt töltött el. A gyógyító kés P'ben, az Orvos távozik s távozása előtt egy élet emlékeit rendezgeti... Egy orvos emléket fölé hajol •.. Erdélyi Jenő. a közkórbáz rendelő főorvosa, — mint erfől a Déimagyarország már megemlékezett, — 34 évi nagyszerű münkásság ntán távozik a közbórházból. Távozása szomorú visszhangot keltett különösen azoknak a szegény betegeknek herében, akik még mindig nem akarják elhinni, hogy szeretett orvosunk gyógyító keze nem vezeti őket többé az egészség felé. Délelőttönként ott sereglenek minden áld->tt nap az ambulancia előtt, strn«k és könyörögnek, bogy csak még ők sorra kerülhessenek, mielőtt Erdélyi Jenő végleg kilép a közkórbáz kapuján. A? egy év előtti mütét-alany roott mint Újságíró áll a fehér szo bábán, szemben az Orvossal, aki emlékei fölé hajol... Három hatalmas kazetta sorakozik az íróasztalon s egy Halmaz különféle tudományos folyóirat. A távozó orvos emlékei fűződnek mindegyikhez, érdekes és tudományos szempontból értékes esetek százai, ezrei, amelyek Erdélyi Jenő, az európaszerte elismert sebész, fül, orr és gégeszakotvos működésének állomásait jelentik. Fehérfőkötős apáca nesztelen léptekkel megy át a szobán, rendezgeti a műszereket, amelyeket a Hosszú évek folyamán annyiszor rendezgetett s amelyek most az orvossal együtt elmennek. A kis fehér szoba Csaknem teljesen üresen marad, mert Erdélyi Jenő a hosszú évek folyamán saját műszereit használta a többnyire elsőként szerezte He a külföldön időnként megjelent legújabb' és legmodernebb műszereket, amelyekre nehéz és gyakran Csodálatos, bravúros műtéteinél szüksége volt. Dr. Erdélyi Jenó pedig jóságos, mindig derűsen Csengő n most mégis kissé megilletődött hangján válaszol az újságíró kérdéseire": — Praktizáló Of.vasnak nehéz interjút adni, hogy a frklamirozás vádja ne érje, — mondja szabadkozva. — Egész életemben kerültem a nyilvánosságot. Mig orvostársaimat ünnepeltem s mint ünnepi szónok', de sokszor szerepeltem, addig a magam ünnepetetését mindig sikerült elkerülnöm. Pedig megértem a közkórházhan a 20, 25, 30 éves szolgálati időt. — most a harmincötödikben vagyok, — s ezek oly állomások". amelyek minden pályán egy-egy percre megállásra késztetik az embereket, sőt ma az 5 és 10 éves noTitt után is elég gyakori a nyilvános ünnepelteté6 • . . Oly csöndben dolgoztam, hogy mindez az idő észrevétlenül haladt el fölöttem . . . Kis szünet következik, az orvos elgondolkozik a csöndben, észrevétlenül elsuhant idő fölött, majd arra tér rá. Hogy a közkórházból január 1-ével történő távozása állította most, — 34 év utáu, — a nyilvánosság reflektorfényébe. Az a néhány adat, amit érdeklődésünkre Uirutóbb között velünk, iniodeaejél