Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-25 / 294. szám

üfiljhagy arorszag ; —" 1941 diiinMr » öiamneioii: 1850. Teteion: m-83. WAGNERF.A. ÉS FIA Szegen, Klauzal-ter i Vászon és sajátkészitményü kész fehérnemű MmjraMianyl kfltnsyék. Hdzt iparilag Kezeit Kezi mmziseK. napok alatt és Schoeleher a négersxabaditó, a legbátrabb emberek egyike, kit ismertem...* És ott van a 'erem egyik szögletében L e ! 1 o tábornok, Bonaparte. Lajos számüzöttje, Pjanciani olasz ezredes, Leroux a •Roruc sociale* volt szerkesztője, Byberolles a >Befonnec, majd a •l'Hommc* szerkesztője, >a legeszesebb ember, kit valaha ismertem*, és ott van B o n n e t-D n v e r d 1 e r, Zeno Swientosklaszky, Beöthy ödön, Piacesky, a kis púpos ttucrin, a híres vepyesz, Vacqueric a íRappel* szerkesztője cs Hugó kel fia... Valóban nem utolsó társaság, mialatt Mme Hugó a párolgó levest tálalja, a társaság a piskií ("tatáról és Lafayetteről beszélget... A kis jersay-i sziget kőltői udvarában szinte az európai szabadság lelkiismerete gyűlt ftssze. az olaszok, franciák, lengyelek. magyarok mögött a 19. század •urópai színpada tárulkozik egv száműzött kóltő karáesonvi szobájában. A költő ott állt a társaság szélén >s a nagy vilák sodrában egy részletet olvasott fel legújabb Írásából a parlamentarizmusrój. • Először hallottuk öt felolvasni — frja Teleki Sándor —, fogalmunk sem volt arról, hogy ügy lehet olvasni. A lélekzel elhalt bennem, a vér sebesen vert ereimben, ideges borzadás futott végig testemen, jól és rosszul érzem magam egyszerre, mint midőn a fájdalom es gyönyör vegyülnek a kéj mámorában .. És a száműzött költő ott Alit idegen földön, idegen hainhan. árulóként proscribálva, egy kis szigetre szorítva, melynek magános sziklájáról aa ecésa vitásnak beszélt...* Bem apó A legszebb és leulelkesitöbb sorai a botra támaszkodó, bicegő, golyóverta törpe kis öregről, a magyar szabadságharc lengyel hőséről szólnak, akinek harcai, émlckei végigkísérték rksz éleién llven képel fesl a negyvennyolcas tábornok ezredese Bem a póról; • A törpe kis emberen fekete viaszkos vászon könnyű csákó, hosszú kórság tollforgó benne, tér den alól érő asztra kánnal bélelt rézgombos szürke posztó Ijunds, alatta vrres zsinóros kávészin honved atilla sötétszürke posztó flanellel bélelt pantalon nadrág, jobb kezében nád mankó, vastag talpú lapos csizmák. Sáótjkálva bicegő léptekkel haladva két ordonám- huszár téve fel lovára: rikácsoló vékony hangou osztá parancsait Bem József tábornok, nz erdrlvi hadsereg vezére* ... Hm ez a sántikáló, sebhelyes törpe ember •vs/élvt nem ismerve, másokat kímélve, magát minden percben feláldozva, gyenge. vé/na. sebekkél terhelt tpsltel* volt * branyisskói. * pir.kii bős • Ott volt a veguéj js. Világosnál. > slltngzŐ pátosz beívelt a fájdaJom - »fnet>i ezeket » sorokat; >H6gbukt!«BL Bekerültem az aradi várba. Pasktovies-Ervianski az orosz cár lábaihoz tette le Magyarországot: H a y n a n mulatta magát Pesten, Temesváron, Aradon: s ahol tetszett, ott volt kedvtelése. A pléhgalléros cseh kellnerek főispánkodtak; Baeh uram huszárjaival civilizált, s • sehonnai bitangok voltak Magyarország urai. Kimenekültem Éltem a száműzetés kenyerét olt, ahol Tóköly, Rákóczi. Bercsényi, Mikes Kelemen idegen földben nyugszanak...* »Nincsen valami butább, brutállsahlb. hárgyübb. ripőkebb, félkegyelmübb. mint a soldateska rémuralma...« Bs végezetül megírja a »cs. k. Kaditörvényszék* ftélctét, amely kimondja: »... vagyotiaiknak elkobzásán kivid kötél általi balált érdemelnek és neveik a bitófára kiszegezendök* . •Mindez a borzasztó itélet rajtam kegyetlen módon végrehajtatott, Pórisban voltam. Legközelebb »Miknr engem felakasztottak* cím alatt elcsevegem. Von* állon* rlre. — jót fogank nevetni...« • Aradon*: beszéli cl a Világos uláni várfogságot, ahonnan sikerült kimenekülnie koo*Í»4Ii4uháMan. •Szalmán rothadtnnk. mint Ubrik Borbála, — írja az emlékezést. A kazamaták ajta ja előtt állt egy törpe, kopott kinézésű kis zsidó. Felém jött: >A feleségem tiszteli, azt mondta, vigvek fel az úrnak ágyneműt, aztán ha kell valami. csak szóljon.* »Köszönöm uram — mondám meghatottan —, de nem fogadhatom el, nézze, társaim is szal mán feküsznek, hogyan feküdjem én mátráeokonf* «lgaz«. monda és távozott. Pár nap alatl mindnyájan el voltunk látva ágyneművel, a szükségeseket az aradi zsidók küldték*. — frja gróf Teleki Sándor. A szinósz kutvabőre A szeretet és megbecsülés fűti meleggé '/okat az oldalakat, amelyeken a legendás színházi idők színészeiről ir meghatott bensőségesen Teleki. BÚTORT ' l l l KERTESZLASZLO mossztalos lakberendezőm1 Szeged, Klauzál-tar 6. (imc. Bútorai szenzációsak. Arai olcsók. t-e n d v a y Márton. P r i e 11 e Kornélia, Ilunyady Margit, Blaháné soha ki nem hülő emlékei elevenednek meg e gyönyörűséges vallomásokban. >Lendváy Marcziról* cimü tárcájában olvassuk a művész mindörökre szóló nemesi levelét: • A színész kétszeresen él, mert két világa van: a való cs ábránd világai... Az iró, a szobrász, a festő, a színész, a zenész maga magának írja a kutyabőrt. Raphacl egy képe. Prlöfi egy költeménye, Canova egy szobra. Beethoven egy szonátája. Beauvalíet egy alkotása dicsőbb nemeslevél, mint a Montmorenc.yak, Medina-Celi-Sidoniak, Mediciek minden pergamentjei . Kivált nálunk, hol a színész nemcsak művész, de egyszersmind apostola a nyelvnek, ki hirdeti az igét úgy. amint azt beszélni kellene,.,* Carrel Armand, a világ hírlapirodalma büszkeségének és hősének egy végzetes párbajáról írva találjuk ezeket a sorokat: • A művészek másképpen vannak alkotva, mint mi közönséges emberek. .Tói mondja az olasz, hogy akiben nincsen meg a fuoco santo, az hagyjon fel a művészettel. TVe hát mi az a szent tfiz? Egy neme a hóbortnak a lángész tőszomszédságában: feltalálása avaSZÉCHÉNYI Nékünk, kiknek a vég. bomlás ismerős, a döblingi alkony, ahogy 9 szürke ég forr, bugyborék közt úgy viszi a nagot. mint fövö tojást s n próbált lélek, szökni látva gondjait, felnyúlik, mint a láng szakad $ a próbált férfi már csak lélek, semmi iöbb s hogy összefogja még magát, magához vonja mind a bajt, a szenvedést, (mellyel kis nép is egy világ) tt Krisztusként zsákmányával szél tárt. karja közi n végtelent ölelve küzd nekünk, kiknek a számadás is ismerős, mind ebben a szörny értelem7 mint düh könnycseppjén át a táj megfinfori'ih pisztoly-lyuk kél fel nap helyeit s a büszke lélek — legyen teljes már. a kép! — a jaj előtt, hogy „nem bírom!" zsoldost, pribéket, eszelős csürhét, teremt, köpjék rá önnön vádjait., mocskolják fennen azt. a tiszta szenvedést, hisz hasztalan volt. hasztalan, hogy azt a jajt, ha feltör mégis, hat röhej, szitok, üvöltés fojtsa el adja meg nékünk, szép kegyként n sors az ö útját, — a félelem, a szégyen és önmardosás vad elemeit, mini gőzt- munkára váltani, hogy lázas tönkön vigaszul a kéz a tett verejtékét simítsa széf, még altkor is, ha tudja elménk: hasztalan s arcunkon, az eltoYzülón kitörni e szó rángatódzik': „nem birom!" * ff bónúó lélek, mint a láng meg megszakad: száll szebb részével felfelé! — az volt talán az istené ilutés gyula lónak a szépben, az igaznak a tes» mészetben; költészet a realizmus* ban, fölülemelkedés a közönsége* sen, szárny a magasság felé, hivatás az alkotásban, szenvedély a szakmában, sejteni azt, amit még homály fed ... előrehaladni, előre törni!... A íuooo santo... világít, dc egyszersmind éget is... S nagyon gyakran elhamvasztja aztj akiben ég...« 1 ...íme igy szól és vall a 48-as ezredes, szavai egy korszakot világítanak meg, amclv körül a tizenkilen* eedik század Európájának színpadai zsong. Eltűnt világ, ahogy eltűnt és elmerült hőssé lett' gróf Teleki Sándor, a századvég ünnepelt bálványa és eszménye is. Emlékezéseinek ezt a ci* met lehetne adni: kalandok a korsze« rütlen zászló alatt... A fnoco santo azonban tovább lángol, világit, uj tibi zeket gyújt és továbbviszi gróf Te* leki Sándor emlékéi a magyar szabadságharc zászlaja alatt. VÉR GYÖRGY Erdély karácsonyfája Erdcly karácsonyfája az idén uem maradt csupasz. Alatta gyönyörű aja«». dek tornyosul: az erdélyi kölcsön százmilliója, ágain mesés csillagok ra. gyognak, vnkitó fények égnek, a lest* véri a szeretet csillagai, a hazafiúi ér* z,és tényei. í Négy rövid hétre szabták az erdélyi kölcsön jegye si idejét s a négvböt három sem telt cl, máris elkelt a fél* millió kötvény. Kik adták össze, nehéz volna elsorolni őket. A legelső magyar embertől kezdve a legszerényebb viszonyok közt élö falusi kis* emberig százezren és százezren. Királyi hercegek és főpapok, miniszterek és képviselők, bankárok, nagyiparosok és nagykereskedők, egyetemi tanárok, bírák, orvosok, mérnökök és ügyvédek, vállalatok nyugdíjpénztárai, biztosító intézetek és társadalmi egyerülctek, főképpen azonban kisemberek) VékonypénzO városi és falusi kisemberek. akik talán utolsó megtakarított fillérjeiket rakták Erdély karácsonyfája alá. Senki sem kényszerítene a jegyzőket, hogy jegyezzenek. Érett, okos értelemmel tette, aki tette és melegeö érző sz,ivvel. Mert ebben a kötvényjegyzésben éppen az volt a nagyszerű, íiogy értelem és érz s egyként egyengette útját. A józan gazdasági megfontolás szava és a felebaráti szeretel hangja egyaránt. Akármelyik irányból lendült ki a kötvényért nvu jlott kéz egy volt az eredmény: aki Erdélynek akart adni, magának szerzett és magának akarl szerezni. Erdélynek adott. Mindent egybevetve az erdélyi kölcsön i kitűnő próbája volt a magyar, társadalom lelkületének És ez a létek most. hogy megméretett, egészségesnek találtatott. A kölcsön áldásait pedig ezután fogjuk csak élvezni. A festői bércek alján megindul a serény munka, ezrek és ezrek kezében megmozdul a szerszám, utak. vasutak, kórházak. iskolák, könyvtárak, műhelyek' és holtok nőnek majd ki a földből s » százmillió nyomán izzó mozgásba jön az egész Tündérország. Ennél szebb karácsonnyal igazán nem ajándékozholtuk meg Erdélyt, de magunkat sem. Varrta Mihály ken der k í késetté, kőtélárn* gyér ét mechanikai hálógyA* SZEGED, Aradi utas 4*