Délmagyarország, 1941. november (17. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-06 / 253. szám

D£L"MAC,7A KORSZAG CSÜTÖRTÖK. 1941. november teri jóváhagyás késése miatt azonban ez az Időpont eltolódott. A város vezetősége minden­esetre szeretné még az idén megkezdeni az építkezéspknek azt a részét, amely a legszük­ségesebb ahhoz, hogy a szabályrendeletben fog­lalt jogszabályoknak érvényt szerezzen. Min­den attól függ, hogy sikerül-e majd idejében Is elegendő mennyiségben biztosítani a szük­séges építőanyagot . % rémet fi szabályrendeletei egyébként »ag­'tiein tel;<* változtatón nélkül hagyta jóvá a miniszter. Csupán stiláris változtatást eszkö­zölt. amennyiben a „birtokos" szó helyett „tu­lajdonost, a „főorvos" szó helyett pedig „or­vos" szót írt a szabályrendeletbe. Ezzel a vál­tozással most un'ár végleg jogerőre emelkedett a temetői s/ab'ályrondelet, amelynek életbelép­tetésére már sok esztendővel ezelőtt gondolt a város, tekintettel arra, hogy ennek életbelép­tetése jelentős mértékben hozzásegíti a várost a költségvetési egyensúly fenntartásához. Kai már-Maron Ferenc riportja: Téli nyitány Öreg szegedi halász kunyhója — Virágok telelése Kicsi egy ablak, még akkor is kicsi, ha na­gyon nagyra csinálják Kicsi ahhoz, hogy sokat engedjen látni a világból. De ahhoz elég terjedel­mes, hogy kinn marasztalja a novembert, a kez­dődő telet az ulcán s bezárja az embert a szobá­ba, ahol nem nyargal a szél. Már amelyikben. Mert sok olyan ház és sok olyan szoba volt. van és lesz a földön, amelyet átjárónak használ a levegő; besétál és kisétál rajta, valami csipős füstszagot visz magával s cserébe itthagy annyi hideget, amennyi jóval na­gyobb szobában is tulsok lenne. KINT VAN A HÍZ kas beljebb kerül a karók mellől, tesz egy-két lé­pést és helyet foglal a kisszobában. A vén balász szerszámai mellé ül, öreg szemmel, de soha nem muló fürgeségü kezekkel foltozza, javítgatja a hálót. A madzag pereg a kezében. Egy húzás, viasz­kenés, egy csomó. Egv burás, viaszkenés, egy cso­mó. A fonál pereg, a csomók szaporodnak s a fo­nál fogy. A hálón egyre szűkül a tátongó lyuk s mire a szürkület beáll már készen is van az a kis rész, ami a szoba földjébe tűzött két karó között várakozott arra, hogy készen legyen. IGY MEGY EZ ditott esernyőé. Mindegyik gyökéren megmsradt a rög, a föld, mert a virág elkerülhet innen, ba a közelgö tél arra kényszeríti, de a földet magá­val viszi. Ez gondozott föld, sokat adtak itt enni a virágnak, hogy szép legyen a szirma, hogy egészséges legyen, hogy hosszú élete legyen és hogy pompázzon a színek minden változatában* Öntözték, táplálták a virágokat, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt, hogy megelégedettek le­gyenek. Mert csak az a virág lehet szép, amelyik' megelégedett. Csak az a virág élhet, ami! gondoz, nak. Ezt a megelégedettséget, ezt a gondoskodást adta nekik ez a föld itt, amit gyakorta meglrá­gyáztak, megműveltek, hogy termő erejű legyen. Ezért kell a virágok gyökerén elvinni ennek a földnek egy darabját. Sok virág kerül ki a földből és sok föld ls vándorol ki az ásónyomokon. Hatalmas Íjuk tá­mad a liget pázsitja közepén. Kis kocsi áil meg a lyuk mellett s akkor tiz-husz kéz nyalábra fogr ja a kocsi tartalmát és beleszórja a gödöiiie. Száraz, sárga, lehullott, összesöpört falevél­tömeg a kis kocsi tartalma. Ezt szórják az ásó­nyomok alkotta gödörbe. Abba, ahonnan az ápolt és telelésre elszállítandó virágok kikerültek A virágokat elviszik most a kertészetbe s üveghá­zak zöldes tetői aiatt, fűtött levegőben adják visz­sza nekik az elmúlt nyarat A virágok majd szé­pen élnek tovább, nemes bántatlan példányok­ként hagyják el majd jövő tavasszal az üvegházi virágágyakat, a téli pihenőt. S ezalatt a faleve­lek lassan sárrá rohadnak a föld.alatt abban a gödörben, ahová szórták őket,, a kiszedett virá­gok helyére. Az élő virágok és a halott levelek helyet cseréltek, mert itt a tél, a november. Gon­dozott föld ápolt fáiról hordta le a szél a leve­leket. a november könyörtelen. De ezek a halotf levelek adják majd az uj életet a jövő tavaszon az újra kikerülő virágoknak. Ezek a ba'ott leve­lek az élelem, az uj élet, a minden. Az ember megtanulta a természet játékát ki­használni, megtanulta az örök körforgás nagy­szerű értelmezését. És amibor már mindent mpg­tanult. akkor az élet és a halál célszerű alkalma­zását életbeléptette a virágok megmentése, átte­leltetése érdekében. Hiszen a virágok is élőlé­nyek. Az ásó lenyomul a föld alá s a kéz. amely az ásónvelet fogja, Illa a hidegtől. A tél közeleg, november van. Tovább folyik a nyomozás a „hilózó" asszonyok ügyében (A Délmagyarország munkatársától) Jelentet­tük, hogy a szegedi rendőrség vakmerő bácskai /hilózó* cigányasszonyokat tett ártalmatlanná. Dikány Szeka vezetésével Újvidék környéké­ről érkezett Szegedre a társaság és az. volt a tér­ve, hogy végighilózza a várost a régi, de áltaink Szegeden még nem alkalmazott módszer szerint Több esetben sikerült is nagyobb vásárlások és pénzváltások ürügyével befonni több kereskedőt, az összehilózott összegekből néhány napig vígan éltek Szegeden és esténkint hangos mulatozást rendeztek a zsákmány örömére. Átlagosan napon­ta 2—300 pengőt hilóztak össze, míg aztán rend­őrkézre kerültek. A /legügyesebb* a társaság há­rom tagja közül Dikány Szeka volt. mig társai, Ritter Gizella és Hoffmann Ignáené még csak most kezdett volna beleszokni a hilózó stílusba, ök a vezérhölgy utasítása szerint jártak el és megjelenésükkel falaztak Dikány Szeka munkájá­nak. Most már teljesen tisztán áll a hilózó nők sze­gedi bünlajstroma. A detektívek megállapították a nyomozás során azt is, hogy a hilozó táisaság nem a Royal-szállóban lakott, a szállóban nem is állottak velük szóba és nem adtak szobát ré­szükre. Gondosan vigyázva minden szobára és vendégre, a legszigorúbban elutasították az /ele­gáns hölgyeket*. Dikány Szeka és társai azzal fo­rogtak azonban a városban, bogy a szállóban lak. uak. Ezzel szemben a detektívek megállapították, hogy egy kisebb szálláshelyen béreltek maguknak szobát és itt is akadtak rájuk a detektívek éppen akkor, amikor befejezték az aznapi mulatozást. Ezen a szálláson találták meg a likőrös üvegeket amelyeknek tartalmát a zsákmány örömére elfő gyasztották. A hilózó asszonyok elfogása tehát nem a szállóban történt, a Royal-szállóban nem laktak egy percig sem. Leleplezett szállásukon sok mindent megtaláltak a detektívek, amelyekből fölfedték a vakmerő cigányasszonyok eddigi mun­káját. Mielőtt a három hilózó asszonyt átadnak az ügyészségnek, a nyomozást a büniajstromok ösz­szeállitása után is tovább folytatják. Elsősorban előéletüket állapítják meg pontosan, ebből a cél­ból ujjlenyomatokat vettek róluk, azokat felküld­ték az országos bűnügyi nyilvántartónak, hogy priuszukat megállapítsák. Az adatok csütörtökön előreláthatólag megérkeznek a szegedi rendőr ségré. innen azután — ha csak ujabb fejlemény nem adódik — átkísérik őket az ügyészségre. a telep szélén, gyalogosan jó háromnegyed óra raulva ér ide az ember a városból. Debát nem is sok köze van a városnak ehhez a házhoz és ennek a háznak a városhoz. Nemigen keresik fel egy­uiat semmiféle ügyesbajos dologban: a ház is. meg a város is élik a maguk más-más életét, ügy áll itt magányosan, oldalvást pislogva a telep­üli házsor felé, mintha házőrző kutyaként lenne kikötve a határba. Még vinnyog is néha, mikor a szél keresztülszalad visítva azon a két szobaféle helyiségen, amit a kis vityilló magáénak mondhat. Nyolcvanesztendös öreg halász a lakója. Apró, szürkére égett dobkályha áll 35 egyik sa­rokban. Nem messze tőle oukrosládák hulladék­deszkáiból összetákolt ágy, rajta egy suba (töbh, mint negyven esztendős már ez ls), meg néhány szines rongydarabból álló takaró Az ággyal szemben a sárral betapasztott és heszemelt faion sét fejnek való nyilás. amit esőmarta üveg tölt be: ez az ablak Ettől jobbra harcol a széllel az ajtó, aminek hasadékain egyforma sietséggel ha­tol he a világosság hajnalban, amikor aludni ké­ne; a sötétség este. amikor látni kellene, mert az ég csillagainál egyéb világosság bem nagvon akad. dolog pedig lenne, a hideg szél télen, ami­kor elkelne egy kis meleg és a forróság nyáron, imikor célirányos lenne egy kis hűvösség ILYEN A HÁZ KÉPE már évtizedek óta. Néha több benne egy és más, néha a benniévők is megszaporodnak egy-két órá­ra, mikor eljönnek ide megbeszélni a napi dolgo­kat, de általába* nem változik sem belsejében, sem külsejében az élet Amit leharap belőle az idő, azt pótolni lehet sártapasztó kanál vagy egy kalapács segítségével. Igy aztán megmarad min­den a régiben: az is, aki benn van, meg az is, ami befogadja azt, aki benn van: vagyis az em­ber és a ház. Hanem most mégis meg kell valamelyest vál­toznia a deszkaépület képének. Nem azért, mint­ha a vityilló unta volna meg az évtizedek óta megszokott csúnyaságot, amelyért egyébként se csiifolta soha senki; még csak azért sem, mint tán uj házirend lép életbe a környéken, hanem egyszerűen azért, mert novembert ironk. A tél jön és telet illendően kell fogadni. Hát igen, a hátunk mögött maradt nyáron csak harminc pengőt tudott összeboronálni egy-egy ha­lászember, vagy alig valamivel többet. A ház környékén hegyes karók meredeznek ki a földből. Melegebb időszakban, úgy ősz eleje felé, az a rendeltetésük, hogy begyükbe akaszbó dik a varsa, meg a kivető háló szitalyuka, hogv eképpen kifeszítve nekivesse a hátát a szárító napnak. Aztán mikor változik az idő s hidegebbé válik a Tisza: megváltozik a karók célja is. Mo«t már azért feszül ki a háló. hogy a rajta esett csorbák, szakadások, hibák orvoslást nyerjenek. S amikor végre a novemberrel az első dér. meg reggeli fagy is beköszönt, akkor ezek a. karók kerítéssé változnak, a közöttük lévő ürességet ki­tölti a szalma, a sásfonat és a szalmatömeghez támasztott ólajfó: ez állja útját a határban bitan goló novemberi szélnek tU a háló. a várna, a horop. a mrrilühűló. a napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra. Egy húzás, vtaszkenés, egy csomó. Egy húzás viasz­kenés. egy csomó... És mire a tavasz beköszönt készen van a háló minden része, ami arra vára­kozott az egész tél alatt, hogy készen legyen S mivel a háló kész, lehet kezdeni a halászatol élőiről. Megy majd a munka három-, esetleg négy hónapig, aztán újra kifeszül a háló a karók kö­zött. Az öreg majd újra leül a szerszámok mellé s vén szemekkel, de m^ mindig fürge njjakkal szövögeti, foltozgatja, javilgatja azt a valamit, ami az életét biztosítja, ami lehetővé teszi neki, hogy télre idekerüljön a sárral betapasztott és fehérremeszelt falak széljárásos birodalmába. DE KICSI EGY ABLAK. még akkor is kicsi, ha nagyra csinálják. Olyan kicsi, hogy nem sokat enged látni a világéi. A világot csak innen lehet látni egy kis viskó ki­vágódó ajtajából. Lehet látni a magas házakat és látni lehet arra balfelé a város széle mellett el­terülve a temetőt is. És a temetőben — látni in­nen is, hiszen nincsen messze — a sírokat, a ke­reszteket, a hantok emlékmüveit. Vannak magas és vannak alacsony emlékmüvek. A magas em­lékmüvek jobban kiemelkednek a többi közül, igy hamarabb látható rajtuk a felírás: »... Élt nyole­t van évet. Nyugodjék békében*. A novemberi szél leszüreteli a fákról a levele­ket. Most éppen északi szél fúj s északi irányban futva nekiviszi a levéltömeget a temetőnek. Ugy viszi a halott leveleket, mint a balott embereket szokta a temető felé. Egy napon majd ide kerül a vén halász is. »... Élt nyolcvan évet. Nyugodjék békében*. Nyugodjék békében. De vájjon élt-e? * A KORZÓ SZEGÉLYÉRŐL eltűntek a székek. A tél jön. A székei elkerülnek a raktárba és tavaszig belepi őket a por. A por kevésbé ártalmas, mint a hó és a fagy. Sokszáz szék van itt a raktárban, összesen tiz kar rakta össze őket egy egész napon keresztül. Aztán a kezek, amelyek a székeket rakták, ásónyelet fog­nak meg és beledöfik a vasat a földbe. Az ásó lenyomul a felszín alá, kihasít egy nagy darab rögöt és a röggel együtt egy növényt. Á növénynek mély a gyökere, jó le kell nyomni az ásót a föld alá, gyökérnek nem szabad szakadni, mert ez a növény halálát is jelentheti. A növény felső részén nincs fekete, vagy barna rögmara­rfék, itt szirmok vannak, levelek és szinek. Viri­tóan piros, vagy mély vörös szinek, olyanok, mint a bársony. Amott sötétkék színben játszik egy-egy szirom, mntha selymet tapintana a szem A levelek élénk-zöld pompában várják az clkö vclkezendöbet: klorofiljuk még nem veszeti ki. folytatják a nyár regényét a növényszáron. Dc a regény rója meghalt s nem folytathatta az írást, vigyázni kell a megmaradt emlékekre, nehogy el felejtse az idő. bogy hol hagyta abba a mesét. Sok ásó merül a földbe és sok növény kerül • Ri a földből Eevmás mellé sorakoznak a üget jt>4ri.'!i4> » wrigok Gyökerük felteü áj] most; • szokatlan » helvzH. olvsn arcuk, mint a kifor-

Next

/
Thumbnails
Contents