Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-26 / 245. szám

HcUótn év crtatt 50 o^nadaadás* •» Szegeden Altná sy, idciítet* Az. Otskap-Uávtopác viwzau»téktzist a 25 év dUti Szeded vzihLázmüvísztii acahykM&zakáia(A Dölmagyarország munka tar sátoj) UaDoius időkben, tegyverzaj közepette hallgatnak a múzsák... Elavult moűdás, a háború legsúlyosabb és legküzdelmegenb napjait élő államokban sem szünetelnek ma a színhazak cs nem zárják be a hangversenytermeket. A komoly és nemes művészeteknek ma kétszeresen jelentős szerepük van: a kultúra faklyajanak lohogtatasa mellett az emberi lelkek megnyugtatása és íelemelése a mindennapok gondjaj, fájdalmai és szenvedései íőlé . . . Ma sokkal inkább és sokkal féltettebben kell őrködnünk a kultúra fejlődése cs a művészetek fejlesztése fölött, mint békeidőkben, amikor a művészet önmagáért is élhet Ma a művészetek nem önmagukért, de mindnyájunk lelki értékeinek, finomságának cs szépségének tncgőrzcscéi t kell, bogy létezzenek, dolgozzanak, fejlődjenek, A művészetek közül talán legközvetlenebb hatású a muzsika. A muzsika, amely nyelvi és gon•Jolati kötöttség nélkül mindenisihez szól és mindenkié . , . Szegednek minden időkben magasszinvonalú zencélcte volt, amely nemcsak egy síkon mozgott, mint manapság. Hangoztatni kell és emlékezetbe kell idézni ezt míuél gyakrabban, mert cnélkül talán Szeged, a szabadtéri Aida, Turandot és Háry János városa a könnyű jazz-operettek zsongító mámorába merülve elfelejtené a dicső multat s azt, hogy volt idő, amikör rendszeresen és megszervezetten hódolt a komoly muzsikának. Volt idő- és éppen az elmúlt világháború várzivataros esztendei alatt! _ amikor két bét alatt öt estén át szólalt meg a szegedi színpadon Pueeiai »Pillangó kisasszouyc-ának bűbájos muzsikája, vagv a "Carmen*, »Tosca«, »Hoffuian meséi* Színes, gyönyörű melódiája . . , Az operakorszak szegedi hősei között Már csak néhány komoly zeneértő és zenerajongó szegedi polgár emlékezetében él az az idő, amikar Szegeden állandó operatársulat működött. Almásy Endre színigazgató 1916-tól 1919-ig kiváló erőkből összeállított operatársulatot tartott Szegedem bz az állandó operaegyüttes, amely nemcsak az ország legjobb vidéki erőit foglalta magában, de ncljány tagja a budapesti Operaháznál is kiemelkedő' sikereket aratott, az első évben, tehát az 1916—17-es színiszezonhan két operát hozott színre 6—8 előadásban, a második évben már négy operát, a harmadikban pedig hét komoly, nagyoperát játszott. Az állandó operatársulat három esztendejének mérlege valóban gyöuyörfi teljesítmény, kiváltképp ha úgy tekintünk rá viszsza, mint a háborús évek szinházkultúrájánák eredményére! Ezalatt a bárom színházi év alatt, >— amely minden esztendőben szeptemberben kezdődött és június 15-én ért véget, — nem kevesebb, tuint ötven operaelőadást produkáltak, valamcnypyit zsúfolt házak mellett. Ezeknek a szép időknek két kiváló tanúja, kel wagyszerü hőse él ma is Szegeden, csöndben, munkában és a műit emlékeinek visszfényében. Dr. Ucskay Kornél és felesége: Hilbert Janka kedves, meleg kis otthonukban, szívesen és meghatottan emlékeznek a nagyszerű operakorszaars, amely ma is beszédes bizonyítéka Szeged zenekultúrára, komoly muzsikára és színpadi élményekre igényt tarló közönsége Ízlésének, Dr. Ocs It a y n é-II i 1 b e r t Janka ma a Várősi Zeneiskola kitűnő és minden évben szép eredményeket felmutató cuektanárnöje, a szegedi Városi Szinház emlékezetes operakorszakának idején drámai szopránénekesuö volt és a legforróbb sikerű opera-estek szépsége fűződik nevéhez. Elsőként öt szólaltatjuk meg a népszerű házastársak közül, mert ő férjet megelőzve, már az 1913—14. évi színiszezonban Szegeden játszott. — Ebben az esztendőben Almásy Endrének még nem volt teljes operatársulata, — meséli kedves, szerény modorában —, csak két operát: a "Trubadúrt* és a "Bohéméletet* sikerült sziurehóznunk s ezenkívül a klasszikus operettek egész sorát játszottuk a közönség nagy tetszése cs ragaszkodó szeretete kíséretében. A következő színicvad kezdete előtt kitört a világháború. Nagy bizonytalanságok között kezdtünk hozzá a szezonhoz, azt sem tudtuk, lesz-e kedvük az embereknek színházba járul? Először klasszikus operetteket játszol lünk, a "Leányvásár*, »Arany virág*, >Ripp »»n M iukle*, sCoriievillei harangok* került színire sorozatos előadásban, A közönség szívesen látogatta a szegedi színházat, látta a komoly művészi törekvést, igyekezetünket és mi megbizonyosodtunk arról, bogy a háborús időkben páratlan 61 mén j-t jelent a komoly zeue felemelő, vigasztaló hatása . , . Az első c$>era, amelyben az Ocskay-házaspár együtt lepett fel Szegeden a "Ketten egyedül* című L e h á r-dalrnü volt,, amely a közelmúlt években »Szép a világ* cím alatt felfrissítve és átalakítva került ismét magyar színpadokra. 1917-ben niár együtt volt a nagyszerű operatársulat; amelynek tagjai voltak: 11 i l be rt Janka (drámai szoprán), Miksa Ilona (koloratur), M a k a i Berta (alt), 0 c s k a y Kornél (tenor), Halmos Gyula (bariton), P> a j n a y-R eincr Hugó (baszszus) Bádió Rezső cs Kerncr Jenő karmesterek. Az operatársulatot kiegészítették a társulat oiyau kiváló tagjai is, mint Déry Rózsi, az ország egyik legnagyobb primadonnája, aki »Botftnaun meséi«-hen Miklóst, a »Cannen«-bcn egy csempészláuyt, a Bobémélet*-bcn Musettet alakította. A zenekart a kitűnő honvédzenekar tagjai és a filharmonikusok közül néhányan képezték s az énekkart a fiatal Csányi Mátyás karnagy tanította be mindaddig, amíg katonai szolgálatra be nem vonult. Nagy idők. szép emlékek ... Unszolásunkra lassan előkerülnek a kritikák, korhű emlékeztetők a nagy időkre, amelyeknek két visszavonult, C6öudes tanúja töretlenül őrzi lelkében a szépséges emlékeket, élményeket 0 c sk a v Kornél — ezidőszerint az OTI kerületi pénztárának titkára — a szárnyaló tenorhanggal, meg. áldott, kiváló énekes mesél: — Egy esztendőben 250 előadásból 200-bau bizonyosan játszottunk. Az operakorszak bárom esztendeje alatt hét operát hoztunk «zínre. a "Tűseit*. a "Pillangó kisasszonyt*, a "Bohéméletet*, a DÉCMAGYÁRORSZXG VASÁRNAP. 1941. október 2fl. Legolcsóbb! Legjobb szórakozás Pesten MONTICÜRLO danclngbárban, Teréz-körut 13. sz. Nfiior! Raoiioéő fáncöörlöh! »Traviátát«, »Mignon«-t, »CarmcU«-t és a rtlofímaun meséit*. A közönség uiiud jobban megköve-i telte az operaelőadásokat és megtörtént, hogy két hét alatt ötször játszottuk a "Carment* cs hatszor a "Pillangó kisasszonvt« zsúfolt házak mellett! A "Carmen* utolsó előadásának napján Ilyen hirdetés jelent meg az újságokban: "Páholvt'Jel-*árral vcunék*... Legendásan szép idők, amikor mér egy színházi páholyra — felülfizettek! Ismét II i l b e r t Jankáé a szó. Nővére: tán gné-Hilbcrt Emília segit neki, helyesebben ne. künk abban", hogy a legszebb színházi esték em lékéit visszaidézze: — Érdekes, hogy a "Carmen* címszerepének elénekléséről éppen a »l>éImagyarország« kritikusa' akart lebeszélni s ez volt a-'leghangosabb sikerem a szegedi színpadon. A lebeszélésnek azonban még volt az oka... »Carmen«-t inkább úti-énekesnők alakítják, bár Bizet eredetileg szoprán hangra irta meg s csak később, egy énekesnő egyéniségé kedvéért tette át altra. Ezenfelül a spanyol cigánylány tüzes temperamentuma; démoni. — ma wamp-nck mondanák —, egyénisége sem illett hozzám ... És mégis . . . Olyan' sikerem volt eb. ben a szerepben, hogy . , . Elhallgat. Szerény, finom egyénisége viszatarfja attól, hogy legnagyobb szegedi sikeréről többet meséljen. Beszélnek helyette a "korhű*.kritikák, amelyek a dicséret és magasztaláslegköltöibb tónusában emlékeznek meg Iliiben Janka Car ménjéről és ugyanakkor Ócska y Kornél nemes, érceshangú és nagyszerű drámai iálékkészséggel megalkotott Don Joséjáról. A világháború szomorú fináléján, 1919-Uerr men' f Tn&dcUg öjtti & -} Takarékoskodni kell a vfiláhnyai; szent Igaz —t de azért nem kell éppen a sötétben ülni. Az igazi megoldás: XráfcpJ.on fény . . . A Tungsram Kryptan tömpa takarít meg — mégis ragyogóan világít. " • 0