Délmagyarország, 1941. szeptember (17. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-04 / 201. szám

4 DELMAGYAKURSfcA fi • Csütörtök, 1941. szeptember 4 Kínai kommunisták terrorja nemet papok ellen Peking, szeptember 3. A Német TI jelenti: A kínai német missziók üldöztetése naponta nagyobb méreteket ölt. A kommunista csapa tok követelték a katolikus missziók bezárását és elutazását. A papok Északsansiba menekül­tek. Augusztus 27-én 20 kínai kommunista el­hurcolt egy német papot. (MTI) Októberben nyilvánosságra bozzák az uj trancia alkotmányt Vichy, szeptember 3. A Német TI jelenti: A nemzeti tanács alkotmónybizotlsága befe­jezte második ülésszakának munkálatait, ame­lyek során a francia közigazgatási rendszer belső alkotmányáról tanácskozott. Arra szá­mítanak, hogy Franciaország nj alkotmányál októberben nyilvánosságra hozhatják. (MTI) AZ OLVASO ROVATA Véget keli vetni a tejdrágitásnak! Igen tisztelt Szerkesztőség! Nagy örömmel és megelégedéssel olvastam a Délmagyaror­szág szerdai számában, hogy a város erre hi­vatott közegei koncentrikus eljárást kezdtek a tejhamisítók ós a tejárdrágítók frontja ellen. Mély tisztelettel állok elő, mint felderítő és jelentem alázatosan a polgármester úrnak, hogy eddig még nem említett sokkal nagyobb kiterjedésű frontja is van a tejdrágítóknak. Ezzel egyidejűleg tisztelettel feljelentést te­szek — önmagam ellen. Vétettem az I. fokú közigazgatási hatóság 26177/1941. sz. hirdetmé­nyében közzétett rendelkezés ellen azáltal, hogy háztartásomban az augusztusban elfogyasztott tejet literenkint 36 fillérrel -fizettem meg­Hivatkozhatnék kényszerhelyzetre, mert minden ismerősöm, akinél a tej ára iránt ér­deklődtem, egyöntetűen azt mondja, hogy seri­kisem fizette közülük olcsóbban a tejet, de jjlyan is akadt köztük, aki ennél még drágáb­ban- Amikor illő tiszteletlel és illő szerénység­gel kérdezték, hogy miért kérnek többet, mint •mennyit az árkormánybiztos megenged, a sza­ralókórusokat megszégyenítő összhanggal azt felelték, ha nem fizet többet, akkor annak ad­juk el, aki megfizeti érte. Ilyen kényszerítő kö­rülményre én is hivatkozhatnék, de nem te­szem, mert én előre tHdván, mi lesz a válasz, meg sem mertem kérdezni, attól tartva, hogy nem ad több tejet, amire háztartásomban orvo­si rendeletre szükség van. De azt is tudom, hogy máshol sem kapok 36 fillérnél olcsóbban, házhoz szállítva. Mindaddig, amíg a polgármester úr a város belterületén falragaszok és napilapok útján, külterületen pedig a szokásban lévő módon fél­reérthetetlenül és félremagyarázhatatlanul nem teszi közhírré, hogy minden termelő és viszont­eladó köteles a tejet eddigi vevőjének, annak kívánságára az árkormánybiztos által megsza­bott, áron kiszolgálni, aki azt azzal az indoko­lással tagadja meg, hogy cjiak feláron ad el tejet, árdrágítást követ el, nem lehet a tejár­drágítók frontját leküzdeni. Fel kellene szólíta ni a fogyasztóközönséget hogy minden árdrá­gításra vonatkozó esetet tudasson halaáékja tanul a hatósággal. Méltóztassék megkérni Pol­gármester úr az államrendőrség szegedi kapi­tányságának vezetőjét, hogy minden árdrágí­tási feljelentést soron kívül nyomoztasson le. As árdrágítás általában, de különösen a tej­fronton ma már nem szórványszerű, hanem járványos jelenség. Addig, amig drákói szigor­ral nem kényszerít a hatóság mindenkit az árrendelkezések betartására, addig ezt a fron­tot felgöngyölíteni nem lehet. Megkülönböztetett tisztelettel: (Aláírás). ICas&ai HUtecUU itia londti sáftdm, Különös érzés, ha közvetlenül Erdély után az ember a Felvidéket látogatja meg cs összehason­lítást tesz a románok és csehek husz esztendei uralkodása között. Erdélyben az volt a magyar közigazgatásnak* a legfőbb problémája, hogy a két évtizedes elhanyagoltságnak és szörnyű balkáni piszoknak a nyomait eltüntesse és hogy egyelőre legalább félig-meddig tisztességes elhelyezést biztosítson a közigazgatási hivatalok és hatósá­gok számára. Kassán pontosan ennek az ellenke­zőjét lehet tapasztalni. A csehek rengetegül so­kat építettek és gondoskodtak róla, hogy hivatali helyiségeik kifogástalan állapotban legyenek. Meg­látszott rajtuk, hogy évszázadok óta beamter-nép voltak és ők szolgáltatták Ausztriának legjobb tisztviselőit. A Bach-kofszakban az az anekdota járta, hogy aki a közigazgatásban előre akar ha­ladni, tartozik a cseh akcentust elsajátítani. Ma Kassán a magyar közigazgatásnak egyik gondja az, hogy mit csináljon a csehek által épített hiva­talokkal és intézményekkel. Hogy minek kellett Kassán annyi hivatal, annak megértéséhez tudni kell. hogy a cseh érában Kassa központja volt a keleti Szíovenszkónak. mig most határváros lett belőle, amelynek éppenugy hiányzik a hintcrlan.l­ja, mint hiányzott Szegednek mindaddig, mig egy szerencsés változás vissza nem juttatta a Bácska televény földjét, nagy városait és gazdag falvait. PRESZTIZS-PALOTA Felvidéki magyarok mondják, hogy a nagy építkezés nemcsak objektív szempontok szerint történt, hanem hozzátartozott a csehek kormány­zati rendszeréhez is. Presztízskérdést csináltak belőle, hogy nekik legyenek a legszebb postahiva­talaik, iparostanonciskoláik, kaszárnyáik és vám­hivatalaik. Megnéztem a kassai postahivatalt. Az épület egyik részén még állanak az épitőállvá­nyok; most tüntetik el az orosz háború első heté­ben történt légitámadás nyomait. Sokfelé megfor­dultam már életemben,• sok postahivatalban jár­tam, de őszintén mondhatom, hogy kevés olyan nagyszerű postahivatalt ismerek, mint a kassai. Egy hiányossága van mindössze. Kassa mostani fdrgalmához képest túlságosan nagyra van mére­tezve. Husz-harminc ember meg se kottyan a kö­zönség számára rendelt nagy csarnokban és a lá­togatónak az a benyomása, hogy a csarnok kong az ürességtől. Majdnem ugyanaz az érzése az em­bernek a néhai vasutigazgatóság épületében, amelynek területe azelőtt egész Felsőmagyaror­szágra kiterjedt. Mert Kassától alig néhány k'lo­méterre vonul az uj határ, erre az igazgatósági épületre nincs szükség és városi hivatalokat he­lyeztek cl benne. Az egész épület azonban nincsen kihasználva és nem tudják, hogy mit kezdjenek a fölösleges helyiségekkel. A SZEGEDI TANONCISKOLA Eddig azt hittem, hogy Szegeden van az or­szágnak egyik legszebb és legmodernebb tanonc­iskolája. Mióta a kassai tanonciskolát láttam, azt kell mondanom, hogy a szegedi tanonciskola szé­gyenkezve hujhatik el mögötte. Senki se vej^e túl­zásnak, ha azt mondom, hogy őszinte irigység fo­gott el, mikor azt láttam, hogy a csehek mennyire a szivükön viselték az iparos- és kereskedőtanon­cok ügyét. Mindegyik iparnak tökéletesen beren­dezett mintainülielyei vannak az iskolában; a kereskedőtanoncok számára be van rendezve esy fűszeres-, egy textil-, egy vas- és egy papirüzlef, hogy ott tanulják meg az áru elrendezését és az eladás művészetét. Az iskolának az utcára néző része kirakatsornak van kiképezve, ott gyakorla­tilag tanulják a kirakatrendezést. Az inasoktatás rendszeréhez tartozott, hogy a vidéki inasokat kedvezményes jegyekkel behozták a városokba, hogy ők se maradjanak el a városi gyerrkek mö­gött. Azt szeretném, ha minél több magyar iparos megismerné ezt a kassai tanociskolát. mert meg­lett iparos ls tanulhat belőle, azonfelül pedig meg­tanulja becsülni belőle a saját mesterségét is. AZ ÜDV ARI A8 ZSUPÁN Egyszer már megírtam. <lc jellemzésül újra el­mondom egy kassai harntr.mnak az esetét, aki né­hány esztendővel czetött útlevelet kért. hogy meg­látogathassa magvaror.szági ismerőseit. Attól tar­tott, hogy nehézségek fognak gördíteni az útlevél megadása elé. mert az utja összeesett egy buda­pesti magyar intézmény fennállásáhnk hetvenöt esztendős Jubileumával. Éppen az ellenkezője tör­tént annak, amit várt. Az útlevelet simán meg­kapta. de elutazása előtt külön meghívót kapott a zsupánhoz is. A zsupán mézesmázos udvarias­sággal fogadta: — Szóval, kedves doktor ur, ön Budapesti"* utazik? Nagyon helyes... ün elmegy a jubileum­ra is? Nagyon helyes. Ápolni kell országaink kö­zött a jóviszonvt... Éppen azért arra kell kér­nem, hogy necsak egyszerű hallgató legyen a 'díszülésen, hanem szólaljon is fel. ön üdvözölni fogja a magyarokat a kosiroi kulturális egyesü­letek nevében..." Megértette, kedves doktor ur? Igy fogja mondani: kosieei kulturális egyesületek. Lesz rá gondom, hogy mire hazatér, értesüljek róla, hogy megtettc-e nekünk ezt a kis szívessé­get. Itthoni melldöngető magyarok, meg tudjátok-e érteni, hogy a lelkek marcangolásának milyen szörnyűséges kínjait állották ki azok, akiknek gyermekei féoves iskolákban, ingyenes tanköny­vekből tanulták a meghamisított igazságot n akikkel közigazgatási hatóságok fejei ilyen álnok módon udvariaskodtak? A SZEGEDI TELEPEK ÉS KIS-PRÁGA* Szegeden a háború után egymásután épültek a telepek, Kassán is. Szegeden a legrégibb telepet Somogyi-telepnek hívjak. Kassán a legrégibb te­lepnek Kis-l'rága a neve. Ezen a néven ismerik ma is. Kíváncsiságból ezt a telepet megnéztem magam is. Három utca hosszában, három kereszt­ben, mindegyikben — ugy hiszem — ötven-ötven villaszerű épület. Az épületek mind el vannak lát­va közmüvekkel, mindegyiknek van viz-, gáz- és villanyszolgáltatása és mindegyik háznak van fürdőszobája. Ezek az épületek hatósági támoga­tással épültek kistisztviselők, altisztek és jobb keresetű munkások számára. Épült azonkívül egész sor társasház is, vasutasok, postások, bírósági alkalmazottak, katonatisztek, katonai altisztek é» más összetartozó társadalmi csoportok számára. Azt hiszem, Kassán husz esztendő alatt többet epitettek^ mint a románok egész Erdélyben ugyan­annyi idő alatt. Minthogy nagyon sok hivatal a csehekkel együtt elhurcolkodott Kassáról, sok la­kás feleslegessé vált. Nem tudom, igaz-e, nem-e, kassai ismerősök mondották, hogy Kassán ezren jóval felül van a polgári igényeknek megfelelő üres lakások száma. Egynéhányat el lehetne hozni belőlük Szegedre. Mert sok az üres lakás, Kassán a házak és telkek ára nagyon alacsony. A Gser. melyben, amely Kassának a hegyek felé eső, vil* laszerü része, mutattak nekem olyan villát, amely nek építését gazdája félbehagyta, mert úgyse tud­na vele mit kezdeni. KÉT HATÁRVAROS Kassa most némileg hasonlatos helyzetben van ahhoz a helyzethez, amelyben Szeged volt ket év­tizeden keresztül. Három oldalról alig néhány* ki­lométernyire a várostól vonul a szlovák határ. M város teljesen elveszítette azt a környéket, amely alapja volt gazdasági életének. Az utcák, a heti­piacos napokat leszámítva, üresek, a kávésok, vendéglősök és szállodások egyebet sem tesznek, csak panaszkodnak. Kassa határváros lett anél­kül, hogy egyetlen előnyét élvezné hatái városi mi­voltának. Visszaemlékeztem, hogy az összeomlás előtt milyen nagyszerű szárított gombákat lehe­tett kapni a kassai piacon. Megkértem egyik kas­sai barátom feleségét, vásároljon a számomra egy keveset. A válasz az volt, hogy gombát kapni Kassán alig lehet, mert azok az erdők, amelyek­ben a gomba terem, már tul esnek a határon. Kassán megismertem a kereskedelmi és iparkamara öreg altisztjét, aki búsz esztendőn keresztül rejtegette a néhai kamarai épülef kapubejáratának magyar címerét Ennek a« altisztnek a történetét egy ízben már megír­tam és például ajánlottam azoknak, akik csak a szájukkal és esak világnézeti alapon szere­tik a hazái Az öreg nagyon hálás volt, amikor megmondták neki. hogy én vagyok az az úr, aki azt a szépet irta róla. Megígértem neki, hogyha újra írok Kassáról, róla sem fogok megfeledkezni. Ennek az ígéretemnek teszek, eleget, amikor ide iktatom ezeket a zárósoro­kat. Es megismétlem, amit első cikkemben íp­tam, hogy hihetetlenül sokat köszönhetünk ezeknek a névtelen polgári hősüknek, ezeknek a szerényen eltűnő kisembereknek, akiktől ta­nulói lehet bogy hogyan kell hinni, mert az 6 hitük olyan erős volt, hogy hegyeket és hatá­rokat mozgatott•

Next

/
Thumbnails
Contents