Délmagyarország, 1941. szeptember (17. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-03 / 200. szám

Perrel támadják meg az 50 ezer pengős. Szent Antal-alapitványt ? Az alapítvány szerint a kutat bizonyos határidőn belül fel kell építeni — A kikötés miatt nem lehet elhalasztani az építést DÉLMAGYARODSZAG ! SZERDA, 1941. szeptember 3. (A Délmagyarország munkatársától) A Délmagyarország keddi számában írtunk a Szent Antal-kút ügyéről s amint jelentettük, a város vezetősége elhatározta, hogy a kút építését elhalasztja, mert a háborús viszonyok miatt nem lehet beszerezni azt a különleges kőanyagot, amelyből a kút építését tervezik. Amint ismeretes. a kút felépítését a fogadalmi templom jobboldali falához tervezték abból az 50.090 pengős alapítványi összegből, amelyet özvegy Tóth ÍFerencné hagyott erre a Célra. Az alapítvány ínintegy 10 esztendővel ezelőtt tétetett, azóta M alapítványi összeg állandóan kamatozott, Ugy, Hogy ma már 58.000 pengő áll rendelkezésre a művészi kivitelű kút építésére. Az építkezés elhalasztásával tehát károsodás nem érné a várost, mert az alapítványi összeg tovább kamatoznék és a viszonyok' javultával anuál díszesebb kivitelű kútat lehetne építeni, mégis most olyan körülmény teszi szükségessé a halasztó határozat megváltoztatását és a kút felépítésének minél előbbi megkezdését, amelyre eddig nem számítottali. Amint értesülünk, az alapító özvegy Tóth Ferené'nó kikötötte, hogy a kútat bizonyos határidőn belül fel kell építeni. Ez a határidő mát lejárt — mondják a rokonok, akik valamennyien szegenysorsúak — cs mivel a pénz felhasználása a kijelölt "célra mindezideig nem történt meg, az őket, mint legközelebbi hozzátartozókat illeti. Az ügy kimenetele elé nagy érdeklődéssel tekintenek. A terrorcsclekmftiQch miatt kellett Belgrádban szerb kormány! alakítani Belgrád, szeptember 2. Dankelmann légügyi tábornok, Szerbia katonai főparancsnoka és kormányzója fogadta az első szerb kormány bemutatkozó látogatását az új parlament épületében. A szerb minisztesek ünnepi díszben jelentek meg. A szkupstina előtt egy német díszszázad katonai tiszteletadásban részesítette a minisztereket. A főbejáratnál Kissel alezredes, a német vezérkar polgári igazgatási osztályának helyettes vezetője üdvözölte a minisztereket. A szkupstina feldíszített nagytermében a miniszterek félkörben sorakoztak fel és így várták Dankelmann tábornokot. A bemutatkozó üdvözlések után Dankelmann tábornok felolvasta németnyelvű beszédét, amelyet azután szerbül is megismételtek. — Tábornok úr! — kezdte beszédét Daukel mann tábornok. — Néhány héttel ezelőtt a külföldi rádióállomások valótlan híreitől, vala mint a heves kommunista propagandától táplálja, egész Szerbia területén megkezdődlek a terrorcselekmények és támadások. E jelenségekkel szemben, mint Szerbia katonai parancsnoka, nem maradhattam sem a várakozás, sem s tétlenség álláspontján. Nem nézhettem összetett kezekkel a gálád kilengéseket. Bizonyos vagyok abban, hogy sem ön, sem az értékesebb szerb elemiek nem értenek egyet ezekkel az elvetemült gonosztevőkkel, akik ma a nacionalizmus álarca mögé rejtőznek, ellenkezően biztos vagyok abban, bogy legmélyebb megggyősődésük alapján hátat fordítanak ezeknek a kommunista elemeknek. Dankelmann tábornok a továbbiakban azokat az okokat ismertette, amelyek arra indították, hogy Nédics tábornokot felszólítsa a szerb kormány megalakítására. Olyan férfiakat akar látni a miniszterelnök élén, akik Szerbia e kritikus óráiban meggyőződésből és az ország érdekében hajlandók felvenni a küzdelmet a rendbontó elemekkel szemben a alkalmasak is arra, hogy a rendet, a békét biztosítsák a uémet csapatok közreműködése nélkül. A rend fenntartása nem a német csapatok feladata, hanem a szerb konstruktív erők és a kormány ügye. — ön, tábornok úr — folytatta Dankelmann tábornok — hajlandó volt vállalni a felelősséget ezért a kormányért előttem, mint Szerbia katonai parancsnoka előtt ós vállalta azt a feladatot is, hogy rendezi a közállapotokat, biztosítja a békét és a rendet. Szavait igy végezte: — A német katona a harc végeztével a legyőzött ellenfélben és a békés lakosságban nem szokott és nem is szeret ellenséget látni, tfe ba azeaynyes elemek ellenállásra, ellenségeskedésre, gyűlöletre, merényletekre bujtogatják a népet, a német katona kénytelen kíméletlen szigorúsággal fellépni a rendbontók és cinkosaik ellen. Nédics miniszterelnök szerb nyelvű beszédet olvasott fel, melyet németül is megismételt. — A szerb népnek valóban nincs semmi köze azokhoz a kommunista és egyéb elvetemült ele mekhez — mondotta —, akik idegen hírverés hatása alatt gyilkolják és fosztogatják még a szerb népet is, azzal a céllal, hogy a rend felboritásával lehetetlenné tegyék a békés polgári lakosság megnyugvását, munkájának zavartalan folytatását. Biztosítom a katonai főparancsnok urat, hogy én és munkatársaim véget fogunk vetni az anarchiának és biztosítjuk az ország rendjét és nyugalmát. Bemé tjük, hogy a legrövidebb idő alatt keresztül visszük a szükséges reformokat és a szerb fegyveres rendfenntartó erők megszervezése után. saját magunk a magunk erejéből képesek leszünk garantálni a rendet és ilymódon lehetővé tenni a német katonai erők visszavonását, hogy a német csapatok tényleges hivatásukat végezhessék. A szerb nép nem fogja elfelejteni, hogy a német katona, noha győztesként jött közénk, a harci tevékenység befejezése után, senkin sem állt bosszut senkit sem bántott, korrekt magatartást tanúsított a szerb nép irán. Nédics miniszterelnök végül biztosította Dankelmann tábornokot, hogy a szerb kormány és a nép lojális együttműködést liiván teremteni a Birodalommal és a megszálló német csapatok Dara ncsnokságával. Nédics Kidlíf&üüa Belgrád, szeptember 2. A Német TI jelenti: Nédics miniszterelnök a rádióban felolvasta a szerb kormány kiáltványát, amelyben kifejtette a legközelebbi jövő munkatervét, bejelentette a fegyveres őrség felállítását és a kötelező munkaszolgálat bevezetését. A miniszterelnök ezenkívül közölte, bogy a szerb állam jogot nyert a nemzeti eimer és zászló használatára. (MTI) m li s z l u ö AJÁNLJA: sajátkés zitményü, valódi lendamaszt asztalterítő, szalvéta, törülköző ós mindennemű más gyártmányait, amelyek a müszövészetbez tartoznak. SZABADKA, KATONA U. 83. Levélhivasra mintáimat vétclkőtejezettség nélkül bemutatom MAGYAR NYILVÁNOSSÁG SZEKFÜ GYULA SZÉCHENYI MAI JELENTŐSÉGÉBŐL nagyvonalú tanulmányt irt a »jelcukor* szeptember elsejei szárnaban. »A történelmi személynek lehet jelentősége auélkül is — irja —, hogy cselekedeteiből az utokor valamincmü hasznot húzhatna. A nemzeti életet nem az anyagi haszon, viszi előre, tovább uj, szebb tájakra, hanem a közösséget érintő érzések és gondolatok gyarapitása. Nem hinném, hogy a repülőgép és rádió feltalálóit és tökéletesitőit valaha is nemzeti hősei közé számítaná bármely nép is, de igenis azokat, kiknek agyúból származott eszmék irányítják bizonyos faladatokra a rádiót ós repülőgépet —, ha ugyan ezek az eszmék valóban mély nyomokat hagytak a ndmzeti közösségben. Vannak történelmi személyek, akik repülőgépet, csatahajót, de még csak egy ezredet vagy félszár zadot sem irányítottak soha, akik kézzelfogható hasznot nem hajtottak nemzetüknek. s mégis nagy közösségi jelentőségük van, mégis nagy embereknek kell őket tartanunk... A mai magyarság a világháborúval kapcsolatban kétségtelenül még súlyosabb katasztrófán ment keresztül, mint Széchenyi korában, 48 bukásakor, de vájjon akadt-e egyetlen magyar is, kire oly íesujtóan hatott volna a nemzet végzetes megaláztatása, kirablása és az ezeréves állam szétdarabolása, mint annakidején kisebb bajok Széchenyire! A mai felnőtt nemzedék minden egyes tagja végigélte a katasztrófát, temperamentuma szerint lehangoltan, kétségbeesetten, vad, tehetetlen dühvel, vagy a sötétségben is bizakodóan reménysugarakat fürkészve, de egyetlen egy sem volt, akinél a nemzeti csapás sulva alatt az érzelmi élet abszorbeálta volna az anya* gi élejet és öntudatot, mint Széchenyinél. Mindnyájan tudomásul vettük a katasztrófát jelentő tényeket, némelyek talán fel is ismerték azok jelentőségét, de sehol sem omlott el éjjel-nappal, testi és lelki kinban a magyarságot fenyegető veszély halálos aggodalmában egy magyar lélek, amint elomlott — naplói tanulság erre — Széchenyi lelke a forradalom, külháboru és polgárháború közeledtére. És jött a katasztrófa minden szégyenével s egyszer majd, ha már nem áltatjuk többé magunkat, be fogjuk vallani, hogy nemzeti érzésünk még akkor is tévutakoD járt és október szégyene nemcsak azoké, akik azt bűnösen felidézték, hanem azoké a százaké és ezreké, akik azt üdvözölték. A sorscsapások súlyosabbak voltak, mint belső megrendülésünk; nemcsak hogy zavartalan öntudattal éltünk tovább, hanem minden fáldamunk mellett is mindegyikünk megtalálta a maga egyéni munkáját, nem hasonlítva Széchenyihez. aki a nemzet közeli bukását biztos érzékkel konstatálva, egyéni életét azonosítva a nemzetével, saját öszszeomlásával szimbolizálta a nemzet halálát melv 49-ben bekövetkezett. Minő más volt a mi magatartásunk a háború katasztrófájában és azóta is a Trianon feletti fájdalmunk kétségtelenül állandó, de azt senki sem viselte köztünk végzetesen szubjektív fájdalommal, megroppant elmével, mint Széchenyi, hanem inkább objektivizáltuk. intézményekbe, szokásokba, ezerszer elmondott formulákba öntöttük azt s ezzel megkönnyítettük magunknak a kin és fájdalom elviselését s igy nem jutottunk, Széchenyihez hasonlóan, azon veszélybe hogy bárkit is megőrjítsen köztünk Hungária szenvedése! Széchenyi István egyetlen ember volt folytatja Szekfü —, akiben a magyarság sorsa azonosult a sajátjáéval s közöttünk ilyen emberfeletti, hősi szférába nőtt magyar nem járkál, nem is fog eljönni. Ezzel már körvonalazható is az ő mai jetentősége: nem tehet senki számára példa, senki tiem mondhatja önmagáról, hogy Széchenyi tetteit cselekszi újra, életét éli, mert Széchenyihez hasonló lelkületet a mi korunk nem termelt Nemzeti életünk kimagasló csúcsa ő, melyet nagyságban soha senki el nem érhet, de amely meszsze sugározza ai egész magyarság számára, ««mzedék*k sárén keresztül a maga páratlan